Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-23 / 102. szám
2. otd*l »KOMAROMI LAPOK« 1033. december 20. Komoly hideg van! 437 Óvja a lábát, melyet fogyástól legbiztosabban a Tip-Top féle hócipő és posztócipő véd meg. Kaphatók Ke 15*—, 39*— árban Komárno, NádoMicca 15. sz. lies. — A határok erőszakos megváltoztatásának kísérlete háborúhoz és káoszhoz vezet. A regionális, politikai és gazdasági szerződések megkötésével azonban a határokat oly »absztraktakká« lehetne változtatni, hogy azok senkinek sem fájnának többé. Mit dolgozott a képviselőház ebben az évben. A képviselőház szerdai ülésének végén Stanek elnök beterjesztette a képviselőház 1933. évi működésének statisztikai adatait. Eszerint a képviselőház ez évben 75 plenáris ülést, 154- bizottsági ülést és 12 albizottsági ülést tartott. Az elnökség hatvan alkalommal ült egybe, kilenc esetben a szenátus elnökségével együttesen. A klubelnökök három értekezletet tartottak. A kormány 38 törvényjavaslatot terjesztett be, ezenkívül 16 szenátusi határozat érkezett a képviselőházhoz. A kezdeményező javaslatok száma 75. A bizottságok 116 jelentést készítettek, amiről 95 nyomtatvány jelent meg. 21 sürgős és 353 közönséges interpelláció érkezett be. míg 555 miniszteri választ adtak ki 18 füzetben. 216 kérdésről a kormány tagjai 169-re válaszoltak. A képviselőhöz 42 törvényjavaslatot fogadott el. Öt kormánynyilatkozat volt és a vitákban 117 szónok beszélt. Ez az ülés volt egyébként az utolsó ebben az évben, a legközelebbi ülést írásban hívják össze. A szenátus is elfogadta az 1934. évi költségvetést. A szenátus három ülésen foglalkozott az 1934. évi költségvetéssel, amely felett napi 12 órás tárgyaláson folyt a vita. A szenátus csütörtökön este úgy a költségvetési, mint az 1934. évi pénzügyi felhatalmazási törvényt változatlanul elfogadta. A pénteki ülésen a képviselőház által már elfogadott, terminushoz kötött törvényjavaslatokat tárgyalta le a szenátus és ezek között elfogadta a lakásvédelmi törvény meghosszabbítását és a mezőgazdák javára szolgáló moratórium elhalasztását, valamint a többi törvényjavaslatokat is. Állami alkalmazottak fizetésleszállitása. A koalíciós pártok hetes bizottsága az állami alkalmazottak fizetéslevonásának kérdésében javaslatot készítető. A javaslat odairányul, hogy az állami szolgálatban levő házastársaknál, illetve a rokonokkal egy háztartásban élő nem házas alkalmazottaknál, akiknek a szolgálati pótlékát harminc százalékkal csökkentik, egy bizonyos minimális fizetési határ alatt ne eszközöljenek levonást. A bizottság ezt a határt 6300 koronás évi fizetésnél kívánja megállapítani. A bizottság törölni kívánja azt a rendelkezést, hogy ezek a fizetéscsökkentési intézkedések az autonóm testületekre is vonatkozzanak, amennyiben ezek a testületek bizonyítják, hogy a levonások költségvetési egyensúlyuk biztosításához szükségesek. E rendelkezés törlésével az autonóm testületek tisztviselőit és alkalmazottait a takarékossági intézkedések nem sújtanák. A két módosítás fölött a kormány a legközelebbi napokban fog határozni s azután az egész elaborálumot a felhatalmazási törvény alapján kormányrendelet alakjában fogják kiadni. Benes dr. külügyminiszter jelentését jóváhagyta a minisztertanács. A kormány tagjai csütörtökön rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amelyen Benes dr. külügyminiszter jelentést tett azokról a beható tárgyalásokról, amelyeket Kassán Titulescu román külügyminiszterrel folytatott, továbbá beszámolt hivatalos párizsi útja alkalmával a francia kormánynyal folytatott tanácskozásokról. Jelentést tett a külügyminiszter a külpolitikai helyzetről és az időszerű nemzetközi problémákról, amelyek a cseliszlovák köztársaság és a kisálltán! érdekeit érintik, főleg a népszövetségei, a leszerelést és az egyes államok közötti külpolitikai viszonyt il-Komároiu, december 22. A város tanácsa december 21-én. csütörtökön a városháza nagytermében Csizmazia György városbíró elnöklete mellett ülést tartott, amelyen több fontos ügyet intéztek el. A városbíró elnöki jelentése során tudomására hozta a tanácsnak, hogy 550 méter mázsa tűzifa áll rendelkezésére a városnak kiosztásra és kérte a tanácsot, hogy a tűzifa kiosztására nézve határozzon olvképen, hogy a tüzelőt még a karácsonyi ünnepek előtt megkaphassák a szegények. A tanács elrendelte a tűzifa kiosztását, fejenként egy-egy métermázsa fát kapnak a szegények. Bejelentette a városbíró, hogy a Járási Hivatal megküldötte a város kegyúri kiadásának beszüntetésére hozott határozat ellen beadott fellebbezésre hozott döntését, amelyet az ügyészhelyettes ismertetett. A Járási Hivatal határozatában kimondja, hogy az ebben az ügyben folytatott tárgya lások során arról győződött meg, hogy a város nem szűnt meg kegyura lenni a róm. kath. egyháznak, tehát az ezzel járó kötelezettségek is fennállanak és nem lehet azokat egyoldalúan megszüntetni. Elrendeli a határozat, hogy a város köteles a kegyúri terheket viselni és az illetményeket kifizetni. A szociáldemokrata-, kommunista- és rokkant párti tanácstagok kijelentették, hogy nem veszik tudomásul illetőleg. A külügyminiszter beszámolóját vita követte, mely után a minisztertanács a jelentést jóváhagyta és az általa az említett tárgyalásokon követett irányvonalakat helyesléssel vették tudomásul. a határozatot és fentartják a fizetések megszüntetésére vonatkozó közgyűlési határozatot. Csizmazia György városbíró kijelentette, hogy a felsőbb hatóság rendelkezését tiszteletben tartja és a városnak fizetnie kell. Sza vazást rendelt el a városbíró és a tanács 6 szóval 5 ellenében nem vette tudomásul a határozatot. Rátérve a tárgysorozatra, a tanács a gázgyár számára rendelendő szénszükséglet kérdésében elfogadta a gáz- és vízmű bizottság javaslatát és elhatározta, hogy a pozsonyi Urbán cégnél, amely kedvezőbb ajánlatot tett, 5 vagon szén erejéig próbarendelést tesz és majd annak eredménye után fogja végleges rendelését az 1934. évre megtenni. A közkórház részére szükséges élelmiszerek szállítására nézve a tanács magáévá tette a kórházbizottságnak erre vonatkozó javaslatát és a következő, legkedvezőbb ajánlatot tevő iparosoknak és vállalkozóknak adta ki a szállítást: kenyérre Reisz Izsó, fehér süteményre Joáchim Kálmán sütőiparosok, tejre a Komáromi Központi Tejcsarnok (Ivánfy és Ackermann), húsra Márkus Izidor mészárosmester kaptak megbízást. A város nyomtatványszükségletének szállítására a tanács a kedvezőbb ajánlatot levő Spitzer Sándor céget bízta meg az 1934. évre. A város tulajdonát képező ingatlanok tűzbiztosítására Tanácsülés a városnál. 500 métermázsa tűzifa a szegényeknek. — A járási hivatal elrendelte a kegyúri kiadások kifizetését. — Határozat a kórházi élelmezési ajánlatok ügyében. Szénszállítás a gázgyárnak. — Kiadták a város tűzbiztosítását. — Az apályi-szigetl telekcsere ügyében a régi határozat fentartása mellett foglalt állást a tanács. Autóbuszon Irta: Csathó Kálmán. Nem szívesen írom le ezt a szót. Valahányszor h. om, mintha a fülemet hasogatnák, valahányszor pedig kimondom, mindig megijedek, hogy Istenijén boldogult Rettegi professzorom megfordul tőle a sírjában. Autóbusz! A legszörnyűbb szóképzés, vagy öszszevonás, vagy minek nevezzem, amivel a 'modern technika megajándékozta a világot. Ezért kínozlak bennünket nyolc évig a latinnal és négyig a göröggel. — (Nem az iskolának tanulsz, fiam, hanem az életnek!) — hogy végül ilyeneket mondjanak? Tetszik tudni, mit jelent szóról-szóra? Azt teszi: »magátólnak«. Omnibusz tudvalévőleg azt jelenti: mindenkinek. A busz a dativusrag, a -nak, -nek. Automobil azt teszi: magátőlmozgó. Az autó jelenti azt, hogy magától. Aulomobilomnibusz: mindenki számára való magától mozgó, vagy magátőlmozgó mindenkinek. Ezt így rövidíteni, hogy magátólnak? Szörnyű! A jármű maga viszont, eltekintve a nevétől, kellemes és kényelmes. És főleg: nagyon jó közönség jár rajta, ami alatt nem a szívek jóságát értem, hanem a szappanhasználat magas fokát és a szabóipar kellő támogatását. Csupa rendesen öltözött és jól megmosdott ember, sőt asszony, akikről szintén felteszem, hogy mielőtt kifestették magukat, hát megmosakodtak. Egyéb közös vonásuk azonban nincs az utasoknak. Mindössze annyi, hogy hajlandók megfizetni azt a pár fillér különbözetet, amivel ez a jármű drágább a villamosnál. Ettől eltekintve, száz és százfélék, úgy hogy az ember egészen jól elszórakozhatik rajtuk egy-egy hosszú úton, például a Pasaréti-úti végállomástól a város közepéig. Indulásnál még rendesen kevesen vagyunk; a Fogaskerekűnél kezd a kocsi megtelni. Itt száll be például egy gömbölyű kis hölgy, piros kalappal, ami kackiásan a félszemére van húzva, csikóbőrbundábau és térdigérő gumicsizmákkal. Leül szemközt velem és egyszerre felderül az arca a mellettem ülő hölgy láttára. Mariskám! Erzsi! Te vagy, drágám? Honnan? Hazulról. Megyek daueroltatni. — Jaj! Nekem is kellene, de nem jutok hozzá... Annyi kommissióm van! Most is... A csikóbündás kinyitja hatalmas retiküljét, kotorász benne és közben folytatja: — Most is kérlek! összeírtam, mert különbéi) elfelejtem... Hová is tettem? Na nézd! Nem találom! ... Idegesen kezdi kiszedegetni a retikül tartalmát: kis tükör, zsebkendő, fésű tokban, púderes doboz, egy tubus ajakrúzs, egy skatulya aspirin, kulcsok, egy kis csomag selyempapírban, még egy tubus ajakrúzs, megint kulcsok, aztán sok kis cédula, villamos és autóbuszjegyek. Mindezt az ölébe teszi, ahonnan úgy rakja vissza őket a táskába darabonként. Közben beszél: — Tudod, főleg azért megyek, hogy egy szobalányt fogadjak. Az egyletből veszek csak. Azok megbízhatók. Ez is az volt, de már nem bírtam tartani, annyira feledékeny volt... És amellett ügyetlen is.. Rettenetesen ügyetlen Mindent elejt... Ebben a pillanatban kiesik kezéből az egyik rúzsos tok, mire utánakap és elejti a púderes dobozi is. —• Jaj Istenem! Kapkodás, hajlongás, keresés. Mindenki emelgeti a lábát, a kalauz végre kihalássza az ülés alól a leesett holmikat és visszaadja. — Köszönöm! Köszönöm,... Egy átszállót kérek Megkapja a jegyet közben elejt egy kétfillérest. A kaluz megint lehajlik, ő azonban int: — Csak hagyja! Ne fáradjon! Itt egy másik! A jegyet elteszi a retikülbe és tovább mesél Mariskának: Igen! Hol is hagytam el? Hogy rettenetes ügyetlen! Akármit vesz a kezébe, elejti... Tudod, már nem is a kár, amit csinál, de az ember nem tudja nézni... És amellett mindent elfelejt!... Jaj igen! Most jut eszembe a cédula! Újra kinyitja a táskát és kiszedi belőle a papírosokat a jegyekkel együtt. Ezek közt kell lenni! — mondja s egyenként veszi szemügyre a cédulákat: Ez nem az. ez se az... ez se az!... Ezek már nem is kellenek!... Nem is tudom, minek őrzöm ezt a sok vacakot!... Ezeket a jegyeket is!... És azzal fogja valamennyit és ledobja az ülés alá. Hát nincs! — sóhajtja aztán. Úgy látszik, otthon maradt az asztalon. Most már bizonyos, hogy elfogok valamit felejteni! Ennek is az a buta leány az oka!... Megmondtam neki, hogy tegye be a táskámba azt a cédulát! De persze elfelejtettel... Vagy nem mondtam neki?... Mindegy! Akkor is gondolhatott volna rá... De mondom, mindent elfelejt!... Na és amit tör-zúz!... Tegnap kérlek a legszebb vázámat! Virágot akartam bele tenni, leveszem az asztalról, odaadom neki: Hozzon ebbe vizet!« mondom, azzal elereszteni a vázát, mire puff! leesik és összetörik! Hát kérlek, nem fogta meg a buta!... És még neki állt feljebb, hogy minek engedtem el addig! Hogy én vagyok az oka, hogy eltört! Persze rögtön felmondtam neki... Tovább nem hallgathattam oda, egy barátom szállt fel, volt mellette egy üres hely, odaültem mellé. De mert a következő állomáson átszállt, újból egyedül voltam és ráértem szemlélődni. Két fiatal fiú ült velem szemben sí-ruhában. Az egyik lehetett huszonkét-huszonhárom éves, a másik tizennyolc. Az arcuk ki volt pirulva, nem beszéltek.
