Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-12-13 / 99. szám

oß'yf'fHW évfolyam Nzprdn, 1033. ^pfipmbpr 13. 90. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP CTMMggaasBggaBwwMi'tin —— Előfizetés) ár csehszlovák értékben: äffelybeiä és vidékre postai szétküldéssé) s^ésa évre SS K5, félévre 48 Rí-, negyed­évre 29 Kg. - Külföldén 129 Kg. EgTMSzám ára 1 korona. Alapított*! TUBA JANOS. Eelelös !6ts*rk«sxtői GAAL GYULA 9r. Szerkesztő: BAHANYAY JÓZSEF dr. Sőmoökafársaki ALAPI GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Ipar és mezőgazdaság Komárom, december 12. A csehszlovákiai közgazdasági politika vezető tényezőinek ma a legnagyobb problémája az, hogy az ipar és a mezőgazdaság kér­déseit lehetőleg összehangolják és ezzel az árhadjáratol megnyerjék, vagyis az olcsóbbodás folyamatá­nak zsilipjeit megnyithassák. Eb­ben az irányban hangzottak el fon­tos nyilatkozatok vezető állások ban levő politikusok és kormány­­férfiak részéről. Ez azonban nem olyan könnyű feladat, mint ami­lyennek az első tekintetre látszik. Itt van, hogy csak példának hoz­zuk fel, a szén árproblémája, amely nagyon is összefügg ugv az ipar, mint a mezőgazdaság kér­désével. A szén árnívóját a munka­bérek, a szállítási viszonyok és a közterhek, a külön szénadó, vala­mint a szociális terhek konjunk­túrája szabja meg. Ez a mai relá­ciók szerint olyan árnívót eredmé­nyez, hogy a külföldi szén is ol­csóbb és úgy az ipar, mint a me­zőgazdaság drágán fizeti. Ez pe­dig nagyon lényeges tétele mind­egyik gazdasági ágazatnak. Az a tervezet, hogy a szénárakat a kor­mány szabja meg a mai munkabé­rek leszállítása nélkül, a közterhek leszállítása nélkül és a tarifális en­gedmények nélkül, arra vezet, hogy ez az iparág is megbénuljon, mert a termelés irrentabilitására vezet. Az iparra nézve minden felelős kormánytényező abban egyezett meg, hogy a kivitel szervezendő meg új piacok keresése utján, mert a régi piacok a krízis következté­ben elvesztek. Mindenesetre ez len­ne a legfontosabb tennivaló, sőt egy lépéssel továbbmenve az vol­na a helyes közgazdasági építési sorrend, hogy a kereskedelmi szerződések megköttessenek, amint erre a közgazdasági érdekképvise­letek már hosszú ideje, hogy rá­mutattak. Azonban ma a külkeres­kedelem annyira összezsugorodott, hogy egy szerűen kompenzációs üz­letekké vált, ami távolról sem me­ríti ki az egymás mellett élő álla­moknak közgazdasági viszonyát és egymásrautaltságát. Mezőgazdasági téren Csehszlová­kia elérkezett az önellátáshoz és most már kénytelen korlátozni me­zőgazdasági termelését, hogy a túl­termelés rossz következményeit mezőgazdasági termelése felől el­hárítsa. Ámde a megegyezésnek az ára mindenütt az, hogy az érdekelt államok feleslegeiken akarnak el­ső sorban túladni. így azután fan­tasztikus tervek merülnek fel a gyakorlati életben is a szomszédos államokkal való kereskedelmi vi­szonylatokban, például Románia ragaszkodik ahhoz, hogy gabona­fölöslegének egy részét Csehszlo­vákia vegye fel, mert csak ebben az esetben tudja ipari behozatalát az idevaló termékekből fedezni. És erre az illetékes körök hajlandók is, de olyan körülmények közi, hogy az átveendő román gabonát az antwerpeni nemzetközi búza­­tőzsdén értékesítik. Ugyanezt kívánja Jugoszlávia is és a Magyarországgal megkötendő kereskedelmi szerződésnek is alig­hanem ilyen előfeltételei vannak. Természetesen az önellátás mellett erre szükség nincsen és gazdáink mindennemű import ellen tiltakoz­nak a saját termelésük jólfelfogott érdekvédelme szempontjából. A csehszlovák agrárpárt már az el­len is harcol, hogy Magyarország­ból olyan gabonakészletek jöhes­senek be, amelyek az ittlakó ma­gyar nemzetiségű állampolgárok­nak a határmenti birtokain termett s amely mintegy ötezer vaggont tesz ki az agrár becslés szerint. Maga Hodzsa is ez ellen foglal ál­lást és az agrársajtó úgy állította be ezl, hogy ötezer vaggon gabo­nát »becsempésztek« volna. Tud jak jól, hogy a határmenti forga lom ellenőrzése olyan, hogy azt kijátszani nem lehet és itt legitim behozatalról van szó, amelyet az itteni lakosok magyarországi föld­jeik termése gyanánt hoznak be. Ezeket a nehézségeket igen nagy feladat legyőzni és eleget tenni an­nak a kívánságnak, hogy az ol­csóbbodás folyamata meginduljon Néhány iparcikkben az tényleg látható, de nem vesszük észre az úgynevezett elsőrendű fogyasztási cikkeken. Már pedig mindenkor ezeken van a hangsúly, azokon a cikkeken, amelyeknek a fogyasz­tása nélkül a legszegényebb em­berek sem élhetnek meg. A problé­mát szociális szempontokból tehát itt kell megfogni és a döntéseket ezen a vonalon létrehozni, de mi­nél előbb. POLITIKAI SZEMLE Komárom, december 12. A magyar problémáról beszélt Benes dr. külügyminiszter Érsekújvárt. Benes Ede dr. külügyminiszter csütörtökön este Érsekujvárott, a Szokol egyesület termében előadási tartott, amelyben a magyar problé­mával foglalkozott. Előadása során többek között a következőket mon­dotta: A régi Magyarország területi in­tegritása elkerülhetetlenül és örök­re megsemmisült, a nemzeti eszme európai megszilárdulása következté­ben.“ E fejlődésből nincs visszatérés. Európában nincs komoly politikus, tudós, történetíró, filológus, publicis­ta vagy diplomata, aki csak egy pil­lanatra is mérlegelné a régi magyar területi integritás lehetőségét. Amint a leghatározottabban visszautasítjuk azt a magyar politikát és propagan­dát, amely a miénk után nyúl, ugyan­úgy nem volna méltó hozzánk, a győ­zelmes nemzethez, ha nem volnánk megértéssel a mai Magyarország sú­lyos helyzete és nemzeti fájdalma iránt. Súlyos lélektani, politikai és erkölcsi problémát jelent az öntu­datos magyar hazafi számára, hogy megértse az új európai fejlődést, el­fogadja azt és megbéküljön azzal. Éppen ezért mindig az volt a véle­ményem, hogy megértsük a magya­rok hazafias érzését és erkölcsi vo­natkozásban érthetővé tegyük szá­mukra a sors elkerülhetetlen elfoga­dását. Nincsenek ellenséges érzéseink a magyar nemzettel szemben, nem gyűlöljük a magyarokat, a jövőben érdekeink megint találkozhatnak és ezért nyugalomban akarjuk bevárni, amíg az idő meggyógyította azokat a sebeket, amelyeket a háború és a forradalom okoztak. Magyarországon sokszor nem értették meg, ha ná­lunk ilyen beszédek hangzottak el. Nekünk nincsenek aggodalmaink sen­kivel szemben, másrészről jó viszony­ra törekszünk. Még a mostani pro­paganda sem zavar bennünket és nem térít el békés, de szilárd poli­tikai Hiúnktól. A gazdasági kisantant tanácsa január 8-án ülésezik. Benes dr .külügyminiszter, a kis­antant állandó tanácsának elnöke, a kisantant delegátusait 1934. január hó 8-ára Prágába hívta össze a gazda­sági kisantant első ülésére. Nem esőkként a munkanélküliség Csehszlovákiában. Az állami munkaközvetítő hivata­lok kiadott jelentése szerint a mun­kanélküliek száma november hóban KA2.100-ra emelkedett, ami az idény­szerinti növekedés tekintetében vár­ható is volt. Tavaly, 1932. novem­berben (308.810 és 1931. novemberben 937.650 volt a munkanélküliek szá­ma. Összehasonlítva a kimutatott sta­tisztikai adatokat, meg lehet állapí­tani, hogy Csehszlovákia az egyet­len ipari ország, amelyben a munka­­nélküliek száma a múlt évihez vi­szonyítva nem csökkent. Egyszázalékos pótadót vetnek ki a munkanélküliek javára. A cseh nemzeti Ceské Slovo úgy értesült, hogy a kormány még a ka* rácsonyi szünet előtt törvényjavasla­tot terjeszt a képviselőház elé a jöve­delmi és a kereseti adó 1 százalékos pótadójáról. A pótadóból befolyó tel­jes jövedelmei a kincstár az önkor-SzerkesziGséf és kiadóhivatal Nádor-n. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton mányzati testületek részére utalja ál és az önkormányzati testületek ezt az összeget a munkanélküliek segé­lyezésére kötelesek fordítani. Már ré­gebben híre kelt annak, hogy a kor­mány a nyilvános számadásra kötele­zett vállalatokra inségadót szándéko­zik kivetni, így tehát a munkanélkü­liek javára kivetendő pótadót nem lehet újdonságnak tekinteni. A neve­zett lap szerint a törvényjavaslat tör­vényerőre való emelkedése után csak a jövő év végéig marad érvényben. Bezárult a Jeszo kiállítás. A Jeszo vezetősége nem azonosítja magát bizonyos Mikulásnapi-cso­­magok küldőivel. Vasárnap, december 10-én bezá­rult a JESZO kiállítása a Kultúrpalo­tában. A kiállításnak szép erkölcsi sikere volt, s hogy az anyagi siker ezt nem követté, abban részint a nehéz gazdasági hely­zet, másrészt a komáromi társa­dalom egyre jobban fokozódó kö­zönye a hibás. A kiállított műtárgyak közül sokkal több cserélhetett volna gazdát akár vétel, akár cserebere utján, sajnos, ez nem történt meg s, így Komá­rom csupán egy szép kiállítás er­kölcsi értékével lett gazdagabb. Tár­sadalmunknak az a része, amely lel­kesedni tud: elszegényedett, amely­nek pedig módjában volna még ma­gyar értékeket menteni, az fásult. A ST)kal emlegetett komáromi kultúra — mondjuk meg bátran — újabban fiaskót szokott vallani. A kiállítás­nak nagyon sok látogatója volt s a JESZO szervező lelke, Karmos Ká­roly mindent megtett, hogy a kiállí­tás alkalmával rendezett összejöve­teleken a közönség jólérezze magái. * A JESZO vezetősége itt közli: sajnálattal értesüli arról, hogy a Mikulás-ajándékok közé néhány Ízléstelen, nem odavaló ajándék csúszott be. Sajnos azonban, a JESZO nem gon­dolt arra, hogy az ajándékozóknak ízléstelen intenciói is lehetnek, jóhiszeműségében csak a csoma­gok kézbesítésére vállalkozott, nem volt módjában a csomagok tartal­mát is megtekinteni. Egyes izléstelenkedők játékál nem szabad összetéveszteni a JESZO el­veivel. A JESZO, mint olyan egyet­lenegy csomagot sem küldött, a cso­magokat kibontani sem ideje, sem joga nem volt. A JESZO kéri azokat, akik megbántva érzik magukat, tekintse ezt a kilengést az illető küldő meggondolatlan jókedvé­nek, de semmiesetre sem a JESZO vagy Harmos Károly hibájának. A JESZO vezetősége az ilyen külde­ményekkel semmiféle közösséget nem vállal. — Százévesek faluja. Az a helység, ahol a legtöbb százévesnél idősebb ember él, itteni lapok szerint kétség­kívül Verbász macedóniai falu. A la­kosok száma itt alig négyszáz, de nem keresebb mint 19 aggastyán meghalad­ja a száz esztendőt. A falu legidősebb Lakosa 109 éves. A 90 és 100 év között levők száma 25. Két év óta a faluban csak egyetlen haláleset történt: egy kis gyermek halt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom