Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-09 / 98. szám
&■ oldat. »KOMAROMI LAPOK« I9ä3. december 9. Benes dr. külügyminiszter Pozsonyban. Komárom, december 8. Benes Ede dr. külügyminiszter szerdán éste Pozsonyban a Vigadó nagytermében előadást tartott »A csehszlovák egység eszméje a nemzetközi politika szempontjából« címen. A külügyminiszter előadásában nagy elismeréssel adózott a népszövetségnek. amelynek létesítése új korszakot jelentett Európa történetében és még akkor is, ha megbuknék, nagy történelmi korszakot feg jelenteni az emberiség fejlődésében. Európában ma kemény harc folyik a körül, hogy megmaradjon-e a népszövetség, vagy a nagyhatalmi politika lépjen ismét a helyébe, amely a mai politikai és területi státusszal szemben idöuel változásokat kényszerítene ki. A csehszlovák politikának ragaszkodnia kell a békeszerződésekhez, a határok megváltozhatatlanságálioz, a mai eurójmi rend és demokratikus koncepciójának szilárdságához. Majd áttért a külügyminiszter beszédében a szlovák autonómia kérdésére. A mai nemzedéknek feladata, hogy megértse a politikai fejlődési és a régi nyugateurópai nemzeti blokk mellett megszilárdítsa a mi középeurópai blokkunkat. Ez a tökéletes csehszlovák egység megvalósulását jelenti. Nem helyesli a szeparatizmust, melyl.yel Csehszlovákia ellenségei kivétel nélkül támogatják nálunk a szeparatizmust és autonomizmust. Minden tóebnek és szlováknak meg kell értenie, hogy a szlovákok és csehek feladata ma az. hogy erős, egységes és számszerűen hatalmas nemzeti lestet építsenek ki véglegesen. Hosszasabban foglalkozik a cseheknek és szlovákoknak viszonyával és bár elismeri a két nemzetiség közötti egyencllenkedést, kijelenti, hogy véget kell vetni a forradalmi akcióknak. Benes dr. nem ismeri el a szeparatizmust vagy a politikai autouómizinust, meri az európai fejlődés ki fogja kényszeríteni, hogy a három expanzív nacionalizmus, a német, magyar és olasz nacionalizmus határán a legsürgősebben egységes, erős nemzetet létesítsünk. Az autonómiával nem ért egyet a külügyminiszter, mert a külfölddel szemben gyengítené az államot s mert egyáltalában tisztázatlan, hogy mit értenek autonómia alatt és mert az autonómia közigazgatási, pénzügyi és kisebbségi okokból olyan problémát alkot, amellyel Sziovenszkőban nem lehet megbirkózni. Szlovenszkó és Ruszinszkó nélkül egyenesen lehetetlen volna a kisantant koncepciója és erre a nagy célra való tekintettel Sziovenszkőban semmiről sem lehet lemondani. Ezek miatt elutasítjuk a határok revízióját és ezért hangsúlyozom úgymond —, hogy sohasem fogunk lemondani Kuszinszkóról sem, mert minderre építjük föl kisantant politikánkat, politikánkat Közép Európában és általában a jövőbeni nemzeti rétegeződés politikáját és a kis nemzeti középeurópai egységek érvényesülését az európai küzdelemben. Beszéde végén a csehszlovák egységnek a magyar nemzethez való viszonyáról szólott, majd kijelentette, hogy Csehszlovákia minden tényleges veszély ellen védekezni tud. Külföldön megvannak szövetséges barátai, belföldön pedig megvan saját ereje. Az államon belül rendet fogunk teremteni — mondotta Benes dr. —. Emellett mindig tiszteletben fogjuk tartani a más nemzetiségű kisebbségekkel szemben fennáló kötelezettségeinket. Az állam belső ellenségei elleni harcban erélyesek leszünk és nem ismerünk megalkuvást. Megvan a hadseregünk, belső ngugalmunk, demokratikus kormányzatunk, pénzügyi egyensúlyunk. A csehszlovák kormány nem fogja elárulni a nemzeti egységet, nem fog meghátrálni az egészségtelen szeparatisztikus tendenciák elölt, meg fogja szüntetni a Sziovenszkőban megnyilvánuló felforgató törekvéseket és nem jog beleegyezni semmiféle revízióba. A kisantant semmilyen propagandának nem enged, ez a propaganda csak a középeurópai államok közeledését és gazdasági együttmimkálkodását teszi lehetetlenné és hogy annak egyetlen gyakorlati következménye az, hogy a kisantant államai még inkább összefognak a küzdelemben a fantáziák ellen. Bizalommal tekint a jövő elé. aminthogy az egész csehszlovák nemzet biziRlomajai tekinthet a jövőbe. Kiborítok egy dobozt. Azt a dobozi borítom ki, amelyben a sajtóhibák és félreírások« című feljegyzéseket tartogatom. Minden tollforgató embernek van egy sereg ilyen kicsi emléke. amely az ördöngősen megfutó loll, vagy a még ördöngősebben és sokszor kiszámíthatatlanabbal dolgozó nyomdagép nyomán virul. Ki ne szórakozott volna már el derűs sajtóhibán, ki ne csodálkozott volna cgy-egy hibás nyomdai tördelései]. amely akaratlanul történik s amelyet a véletlen szeszélye mulatsággá lesz. Néha maga az újságíró sírja el magát a lázas munkában, íme, néhány újabb virága ezeknek: Égy erdélyi újság első oldalán kél cím véletlenül egymás alá került. Ez jött ki belőle: Súlyos vasúti szerencsétlenség Komán iában! — Most kezdődik! Ugyancsak két külömböző szöveg téves egymás alá tördeléséből ez jött ki a Pesti Naplóban (egv díszünnepélyről van szó): A belügyminiszter most szólásra emelkedett. Lendületes beszédét ezekkel a szavakkal kezdle, nagy figyelem közben: Gyomrunkon át vezet az egészség, fia oélia elromlik, — Igmándi tífja mindig megjavítja... Képzelhető, mennyire örült a belügyminiszter, amikor másnap olvasta beszédének bevezető sorait az újságban. A hiba itt az. volt, hogy a miniszter beszédéhez véletlenül odakerült az Igmándi reklámja. Egy másik. A gráci bíboros elhunyta alkalmával: A bíboros koporsójára Zita királyné is elküldte a maga koporsóját... Ehhez hasonló: A párisi Olympiában rendezcll kulyakiállításon kitüntetlek tizenkét kályhát... A különleges összefüggés ad derűt, ha ilyet olvasunk (egy keresztrejtvényrovatban): Múltkori keresztrejtvényünk két szavának megjelölésénél hiba csúszott be, mer! a 19. függőleges néni targonca, hanem drámai hősnő... Ha csak ötven esztendővel korábban olvasták volna, méltán elcsodálkozhatlak volna az olvasók, hogy a függőleges drámai hősnőt mint lehet összetéveszteni a targoncával... Ez egy rádióujságból van: Délután ti óra 30 perekor: Vidám balesetek a színpadon. — Stella Adorján balesete. Hogy a felolvasás volt-e egy baleset, vagy Stella Adorján valóban elzuhant a színpadon s arról emlékezett meg egy félórás előadás keretében, erre nem adott feleletet a műsor ... Ez sem rossz, szintén a rádióujságból: Este 8: Részletek Cyrano de Bcrgengóeiaból... Szegény Cyranó, a nagy orrával, Bergengóciában járt... Hogy erről Rostand megfeledkezett! Részeg (Olvassuk, nagy szenvedéllyel és kíváncsisággal, hogy az Egyesült Államokban ismét szabad a szsszivás. Az ivásra való áttérést Bacchusünneppé avatták s hatalmas bcrúgások történtek. Az első berugást mikrofónon is közvetítették s egész Amerika hallhatta, hogyan rúg be egy illető, aki eddig soha bort nem ivott, örök kára az amerikaiaknak, hogy nem Komáromba jöttek ezzel a mikrofonnal és a fiaskóival: közvetíthettek volna olyan jóízű ivászatot, hogy még Roosevelt elnök is megnyalhatta volna útána a sz \faszáié t. Megpróbáljuk halvány vonalakban vázolni égy ilyen komáromi berugás lehetőségét:) Halló, halló, itt rádió Komárom ... Hölgyeim és uraim, ma nyíltak meg a vamsorompók s ennek örömére a ko máromi törzs-ivók tábora örvendetesen gyarapodott. A borivás nagyobb propagálása céljából van szerencsénk egy minta-ivót a mikrofon elé hozni, a berugást az önök füle hallatára fogja megkezdeni. Hogy folytatni tudja-e. errenézve a vélemények eltérők. Mintaclőivónk saját bevallása szerint még nem ivott sohasem szeszesitalt s az attrakció, melyet ezúttal nyújtunk, tehát annál érdekesebb lesz. Mindjárt kezdődik! Hölgyeim és uraim, glukkglukk, amint hallják, most töltöttük be az első pohár bort. Prosit. Hölgyeim és uraim, a minta-ivó inmost azt mondotta prosit, azaz egészségére kívánta a finom kis itókát, a csopakit... Néhány másodperc szünet, amíg lenyeli. Halló, halló... Most nyeli le a második poharat, azt mondja, igen jó, soha még ilyet nem ivott. Arcán széles mosoly terül el, vonalai kisimulnak, keze biztos fogással nyúl a pohárhoz s egyelőre úgy viselkedik, mint egy gyakorlott borivó. Pardon, a minta-élőivé úr kifogágásolja azt, hogy csak ökör igyék magában s engem is felkért, hogy ebben társuljak vele. Nehogy az illető úr egyedül ökör maradjon, beszállok én is hozzá, kérek egy poharat, kedves művezető úr... Uraim, most koccintunk... Istenéltesse, ejjó vöt... Mosl széttörüljük a bajuszunkat... és azt mondjuk ehhhh ... Pardon, hogy köhögtem, másodikat is ittunk, micsoda zamat... No, koférfi a mikrofon előtt máromi öreg szivacsok, hát mi lesz, tártunk együtt?' Ez a. harmadik pohár. Az élőivé úrról is hadd szóljak: most éppen fokhagymás piritost kért, remélem, a szag nem jut el önökig, mert itt még. a mikrofon is belefacsarodotk Csuda jó kedvünk lesz, most éppen levetjük a mellényt, píetykázni fogunk. s habár éz nem komáromi specialitás éppen, de nagyszerű művelői vannak e városban, néhány Szakértő pletykázót világkonferenciára lehetne hívni, olyan jól értik a dolgot. Hallották kérem azt a legújabb... Pardon, nem szabad, aszongya az előivó úr, hogy a komáromi nagy kulturélctet nem szabad beszennyezni azzal, hogy itt pletykádnak is az emberek, maradjon ez csak tilok, inkább igyunk, hát hol a fenébe van az második üveg. az előivó úr nem akar 1 >e.rugni, nekem kis szédüléseim vannak, pardon egy pillanatra, rögtön jövök. Már visszajöttem, kinn, a másik szobában is éppen egy nagyobb (-söpört hányja-veti a problémákat, de inkább kevesebbet vet és többet... Hány az óra, előivó úr? Ez nem járja, önnek menetrend szerint be kell rúgni s még mindig józan, hölgyeim és uraim, a mikrofon egy kicsit zavaros előttem, bizonyos leadási zavarok vannak, noha a felvétel igen jó voll, jól felvesszük ezt a kis borocskát, nocsak még egy üveggel, fiam. lendítsük fel csak ezt a gazdasági életet és szóljunk bele a válságba ... a válságba. . amely... kolléga úr, folytassa, nekem valami megakadt a torkomon ... hölgyeim és uraim, egyre többen jönnek, a szjmptómák zavarosak és a társaság válságos ... megmentjük :t magyarságot, éljen a negyedik üveg... hö-öl-gve-im ... boci csak azt a bögrét, maga nem akar berúgni ? Hölgyeim és uraim, engem el akarnak cipelni a mikrofontól, azl mondják, hogy ez nem járja, a szpíker rúg be és a szereplő józan maradt... Hát ez. természetes. hiszen én nem vagyok idevalósi, nincs gvakor... gyakorlatom, míg az előivó úr ihat kedvére, még sem csíp he. hiszen prak-parakszi-gyakorlata van neki. meri idevalósi... Hőhölgyeim és u-urairn, beszüntetjük a leadást... feladom a harcöt... jó éjszakát! (sz. V.) Utazás az Akasztófadomb körül. Am'fcor az autó épen az Akasztófadomb bSzelében kap defektust. — Régi, zzomoru emlékek. — Boszorkányégetés. — Amikor a máglya lángjai kozott vízért könyörög a szerencsétlen — 400 évvel vissza a mattba. Saját tudósítónktól. Komárom, december 8. A napokban egyik autótulajdonos barátom azt kérdezte, akarok-e Nagymegyer felé autózni? Természetesen akartam és nem sokára már egymás után repültek el mellettünk Örsujfalu, Aranyos, Tany, Bogya és már egészen ott voltunk, ha nem is az ígéret földjén, de a beígért földön, amikor nagyot zökken autónk. Az egyik gumi kipukkadt. A határban nem sokan járlak ugyan akkortájt, de azért mégis összeverődött egv pár ember, akik nagy kíváncsisággal szemlélték a soffőr munkáját, amely nem volt rivid ideig tartó, mert egyéb baja is támadt a gépkocsinak. — Tekintetes urak kérem — szólal meg az egyik kíváncsiskodó — nem csuda, hogy effektust kapott a kocsi, mert ez olyan fátumos hely ám. — Aztán miért? — kérdezem az embertől. —- Mert ide közel van az akasztófadomb nevű dűlő. — Akasztófadomb?? — kapok a szón. Még élénken emlékszem arra a sok történeti adatra, amelyet pár évtizeddel előbb találtam, amikor a Nagymegyer község múltja után kutattam. — Ez a nagy megveri Akasztófndomb? — kérdeztem újra. — Hiszen én erről sokat írtam anélkül, hogy jártam volna ezen a helyen. Hogy itt valamikor tényleg akasztói a állott, nem csak a dűlőnek a neve bizonyítja, hanem más is. A nép nem hiába hívja ezt a hélyet Akasztófadombnak. Amikor 1817-ben, november havában a nagymegyeri közerőt kirendelték erre a helyre, hogy a komáromi országutat, amely már IV. Béla király idejében is megvolt és Magna via név alatt szerepelt, kijavítsák, ásás közlien ráakadtak az akasztófa tölgyfa maradványaira. A nagymegyeri akasztófa nagyobb aparátus volt és egyszerre több halálos itélelct is végre lehetett rajta hajtani, mert négy lába volt, négy tölgyfa lába a földije ásva. Körülötte sok cinbercsoutol is találtak, a szerencsétlen éli lóitok földi maradványait. Az akasztóid maradványainak föltalálása után két évre rá megint szomorú akt?is színhelye volt az Akasztófadomb. 1819. május havában a magyar honvédsereg táborozott Nagymegyeren. Ez idő alatt egv Passte József tornóci születésű közhonvéd a pozsonyin egy oi Csallóközijén állomásozó császári csapóinkhoz akart ákszökui, de Izsup ha-
