Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-15 / 56. szám
4. oíd&t. »KOMAROMI LAPOK« 1938. július 15. te tudomásul az eredményt és az egyesület áldozatrakész tagjainak, akiknek adományai teremtették meg a remek zászlót, valamint az egyesületen kívül álló ncmesszívű önkéntes adakozóknak jegyzőkönyvileg leghálásabb köszönetét fejezte ki. Az országos dalosünnepély bevételeiről és kiadásairól előterjesztett pénztárosi jelentést tudomásul vette a választmány és az erre vonatkozó elszámolást és készpénzmaradványt Ne neheztelj rám kedves olvasóm, hogy olyan nehezen válók meg Szicília szigetétől, de hát olyan sok, felejthetetlen emlék köt oda, hogy önkénytelenül is visszatérek rá, aminthogy a gondolataink is gyakran visszaszállnak a régi. kedves ideálhoz. Ha nem hiszed, hogy olyan végtelen szép és lebilincselő Szicília szigete, győződj meg róla, utazz oda, és nézd meg! Ne felelj erre kedves olvasóm azzal, hogy oda sok pénz kell, te azt nem tudod előteremteni és ne kérdezd tőlem azt, hogy nekem hogyan tellett az utazásokra? Azaz csak kérdezd, legalább megfelelhetek rá és eloszlathatom azt a — sajnos valótlan — feltevést rólam, hogy nagy birtokaim vannak és azoknak a jövedelméből telik az ide-odautazásra. Jó, hogy kérdezed, kedves, olvasóm, hogy miből telik nekem ezekre az utazásokra? Hát elárulom és ha férfi vagy és még elég fiatal, utánam csinálhatod és te is bejárhatsz még nagyobb darab földet. Tehát: elkezdem az önvallomásaimat és közkinccsé teszem a titkomat, hadd boldoguljon vele más is. Először is én nem dohányzóm és soha se dohányoztam. Nem szeretem -a szeszes italt, a kávéházi feketét és a kávéház, a vendéglő, a korcsma nem igen látott, mint gyakori vendéget. Ha ezeknek a költségeit harminc-negyven évre összeadod, kedves olvasóm, rájössz arra, hogy miből is telt nekem az útra. Igaz, hogy azt mondhatod rá, hogy ennyi minden jóról lemondani, az nagy áldozat és nem éri meg az ide-oda való utazást. Hát ez is igaz, de nekem sc a dohányzás, se az ivás nem nyújtott élvezetet, így tehát azokról való lemondás nekem nem volt áldozat és én minden áldozatos lemondás nélkül jutottam az úti élvezetekhez. Még azt is elárulom, hogy attól fogva, hogy pelyhedzeni kezdett az ál hun. azóta magam vagyok magamnak a borbélya. Jogász koromban pusztán voltam nevelő, kénytelen voltam megtanulni a borbélymesterséget és azóta annyira megszoktam, hogy nem bírom, ha az arcomon idegen kezek babrálnak. Add össze ennek is a megtakarított összegét és akkor azt fogod mondani kedves -olvasóm, hogy nekem még sokkal több utazás dukálna az eddiginél. Felejthetetlen az az idő, amelyet a szicíliai Palermóban töltöttem, abban a gyönyörű fekvésű városban, amely Olaszország egyik legfontosabb kikötője. Terei, sétányai, sugárútjai tele vannak szebbnél szebb épülettel: E csodálatosan szép városnak nem kevesebb. mint 300 temploma és 70 kolostora van. A főtemplomban sok fejedelmi személy alussza örökös álmát, sőt a komáromi Kossuth téri Rozália kápolnának a védszenije, Szent Rozália is ebben a templomban pihen az egyik oldalkápolnában elhelyezett ezüst koporsóban. Aki Olaszországban megfordult, már az első papokban csodálkozva látja, hogy az olasz templomok az Isten házának és a múzeumnak furcsa keverékei. Pl. a velencei Szt. Márk templomban a tolakodó idegenvezető majdnem a miséző pap kezéből veszi ki a szentségtartót, hogy annak művészi ötvösmunkáját megmutassa az idegeneknek. De ennél még bántóbb formát láttam ebben a palermói főtemplomban, amelynek oldalhajóiban más megküldötte a központi választmánynak. Részvéttel emlékezett meg az elnök az egyesület napokban elhunyt kertészének Csóka Lajosnak haláláról s helyének betöltésére nézve govách Tihamér ügyv. elnököt bízta meg a választmány a szükséges intézkedéssel. Vörös Béla pénztáros jelentésének tudomásul vétele és több folyó ügy elintézése után az ülés véget ért. és más nevezetesség, uralkodók koporsói és hasonlók vannak. Ráccsal vannak elkerítve és a rácsozat kapujában egy-egy szerzetes, vagy sekrestyés áll, aki szinte erőszakos módon igyekszik a saját fülkéjébe betessékelni az idegent, hogy a perselybe dobandó pénzért elmagyarázza fülkéjének nevezetességeit. A perselyadományok valami vallásos, vagy nemes célt szolgálnak és a szerzetesek között módfelett kifejlődött a nemes versengés, hogy kinek a perselye gyűjt többet össze. Innét van aztán, hogy ha megállt az ember egy ilyen fülke előtt, akkor már be is tessékelik oda. Az idegenek jönnek, mennek, a vezetők elég hangosan magyaráznak, az oldalfülkések is elég hangosan tessékelnek be és ebben a bábeli nyelvzavarban a szicíliai asszonyok, leányok nyugodtan végzik a gyónásukat gyóntatószék nélkül, a gyóntató pap sincs eltakarva. Az idegenek százainak szeme csüng kíváncsian a térdeplő nőkön, de azok annyira átvannak szellemülve a vallási aktustól, hogy nem is veszik észre az idegenek szúrós tekintetét. Autónkkal fölrobogtunk a Palermo melletti Montreále, hatalmas hegyen épült városrészbe is, ahol szintén sok templomot néztünk meg. Gyönyörű a bencések kolostora és annak oszlopos árkáddal körülvett udvara versenyez a római Szent Pál templom oszlopos udvarával. A több száz oszlop pár díszítése, berakása, mozaikozása, vésése mind más és más, nincs két egyforma a sok száz oszlop között, de az összhang, az együttes hatás olyan csodálatos, hogy a száz és százféle különböző oszlop mégis egyformának látszik. A bencéseknek van egy idillikusán szép ősi kertje elragadó kilátással Palermóra, a tengerre és a palermói öbölre. A gyönyörű kert százados fáinak kellemes árnyékában hosszabb időt pihentünk. Benéztünk a világ egyik legszebb botanikus kertjébe, a Villa Tascaba. Tasca egy szicíliai főnemes volt, aki pompás kertjét az államnak hagyta, mint közteret. Itt a nemzeti parkokhoz hasonlóan a növényzet a saját vadságában él és elbűvölő részleteket mulat. A kertet akkora narancs és citrom liget övezi, hogy megengedték, hogy sajátkezüleg szedhettünk a fáról narancsot és citromot. Van itt annyi, hogy jut is, marad is. Benéztünk abba a templomba is, ahol az 1282-iki szicíliai vecsernye alkalmával legyilkolt franciák emlékműve áll. Ez időben a franciák bírták e szigetet és kényuralmuk ellen föllázadtak a lakosok és rendezték a véres szicíliai vecsernyét. A Monte Reál templomben vecsernye alkalmával legyilkolta az olasz nép a velük zsarnokoskodó franciákat. Ez a gyilkolás az egész Szicília szigetére kiterjedt és 10—12 ezer franciát lemészárollak. Amikor .a római katakombákban jártunk, egyik sírfülke feliratának lemásolása miatt elmaradtam a csoporttól és kicsibe múlt, hogy ott nem rekedtem a több ezer kilométer hosszú katakombák útvesztőjében. Palermóban is ilyenformán jártam. Megnéztük a kapucinusok kriptáit, ahol nyolcezer halott pihen részint szabadon, a falakra fölakasztva, részint üveg koporsókban. A kapucinusoknak van egy kamrájuk, amelynek talaja kénes gőzöket bocsát ki. A halottakat ide teszik hosszabb-rövidebb időre és a hullák itt pompásan konzerválódnak, mintha csak most temették volna el azokat. A szerzetesek szabadon csoportokba elhelyezve a falakon lógnak. A polgári halottak oldalüveges koporsókban pihennek. Azért az oldaluk és nem a tetejük üveg, mert egymásra rakják a koporsókat. A túlzsúfolás miatt itt minden tenyérnyi helyet elfoglaltak, nem egyszer magasan a menyezet alatt hatalmas szegeket verlek a falakba és azokra helyezik el a koporsókat. Az itt őrzött nyolcezer halott között nagyon sok régi ismerőst találtam. A régebbi képes folyóiratokban igen gyakran láttam én képeket, amelyek a palermói szépen konzervált hullákat ábrázolták. Elmélyedésre hajlamos gyerek lévén, órák hosszat elnézegettem én ezeket a konzervált holttesteket. Az élet minden korából vannak ott, kis gyerektől az öreg aggastyánig: Az élet minden fázisa megvan ott örökítve a halottak arckifejezésében. Van ott menyasszonyi ruhában, fátyollal, mirtusz koszorúval, báli ruhás, atlaszcipellős leányka, apró kis gyerekek és öreg aggastyánok. Sok, sok ismerős arcot láttam itt, akiket szomorúsággal üdvözöltem, amikor azt vettem észre, hogy elmaradtam a csoporttól és magamra maradtam. Ez az eltévedés nem volt olyan rémes ,mint a római katakombák sötét útvesztőiben, mert itt nagy ablakokon át kacagott be a szicíliai nap arany sugára. Végre megtaláltam társaimat, akik borzongva meneküllek ki a sok halott közül és nem értették meg, hogyan lehet ilyen borzalmas helyen olyan otthonosan érezni magamat. Hát persze, hiszen nekik nem voltak kedves ismerőseik a halottak között, mint nekem... (Dr. B. J.) reteiknek megbecsülését. A hatvanéves jubileum bizonyára alkalmat nyújt ezeknek a lehetőségeknek a megbeszélésére is, hiszen ez önmagukkal szemben való kötelességük is. Főcélja azonban a megemlékezés a hatvanéves küzdelmes munkára és annak eredményeire. Ezt szakipari összetartásuk és munkájuk révén érték el. Meg kell emlékezniük régen elhunyt kiváló vezetőikről, az egyesület alapítóiról és azokról, akik soraikban vezető szerepet vittek, hiszen ezeknek köszönhető a hat évtizedes munka minden látható eredménye. Mint értesülünk, a Társulat vezetősége az ünnepséget hálaadó istentisztelettel kivánja bevezetni, melynek megtartására dr. Majer Imre prelátus-plébánost fogja felkérni. Ugyanezen alkalommal alkalmi beszéd keretében emlékeznék meg az egyház is a jubiláns egyesületről. A jubiláns közgyűlés délután lesz az egyesület hivatalos helyiségében, a Fehér János-féle vendéglő külön termében, ahol ifj Langsddl Lajos elnök, városi képviselőtestületi tag tart alkalmi megemlékezést az egyesületről. Itt folynak le az üdvözlések is a társipar szervezetei részéről. Az ünnepi közgyűlés után társasvacsora lesz ugyancsak a Fehérféle vendéglőben, ahol vendégeket is szívesen látnak. A jubileum méltó megrendezése érdekében ifj. Langsádl Lajos elnök és Zámbó József kőmivesmester fejtenek ki nagy tevékenységet és ennek bizonyára meglesz a megérdemelt visszhangja a társadalom körében is. Hajóállomás fölavatási ünnepély Dunaalmáson Vasárnap avatják föl a dunaalmási uj hajóállomást fényes ünnepségek keretében. — Mozgalmas lesz az élet vasárnap Almáson. Komárom, — julius 14. Megírtuk annak idején, hogy a komáromiak kedvenc kiránduló helye, a kénesforrásáról messze földön hires Dunaalmás község elhatározta, hogy mozgalmat indit abból a célból, hogy a dunagőzhajózási társaságok kapcsolják be menetrendjükbe a dunaalmási kikötőt is. A MFTR kiküldöttjei helyszíni szemlét tartottak és a helyet alkalmasnak találták a kikötőépitésre és megígérték, hogy ha a község kikötőt épit, belekapcsolja Almást is a menetrendbe. Dunaalmás község nem riadt vissza az áldozatoktól és megépítette a dunaalmási kikötőt, amelynek ünnepélyes megnyitása holnap, vasárnap, e hő 16-án, d. e. 11 órakor kezdődő ünnepség keretében lesz. Az ünnepély sorrendje a következő: Reviczky István, a gesztesi járás főszolgabirája a falu határában fogadja Lingauer István vármegyei főispánt és kíséretét, majd iskolás fiuk, leányok, szeretetházi növendékek, lövészek, cserkészek, tűzoltók sorfala között a népház előtt felállított diadalkapuhoz mennek, ahol vitéz Böszörményi Ödön községi jegyző a község nevében üdvözli a főispánt és a vendégeket. A diadalkapunál egy katolikus és egy református iskolás leány verset szaval és virágcsokrot nyújt át a főispánnak. Majd az uj kikötőhöz, mólóhoz vonulnak, ahol Fellner Pál kerületi országgyűlési képviselő elmondja ünnepi beszédét. Gombos Géza róm. kath. plébános beszenteli, Nagy Kornél ref. lelkész megáldja az uj kikötőt, Tar István községi biró átadja a MFTR képviselőjének az uj kikötőt. Az ünnepség után Trappéi Róbert kanonok, jószág kormányzó, Kovács Géza uradalmi főintéző, mint a klosterneuburgi apátság képviselői bemutatják a tulajdonukban levő és Szilágyi Miklós nagyvendéglős által bérelt kénhidrogénes és szénsavas fürdőjüket. A fürdőbemutató után közebéd lesz a fürdővendéglőben d. u. 1 órakor. A kőzebéd hivatalos fölköszöntői a következők: dr. Lingauer István főispán, Karcsay Miklós alispánhelyettes, báró Botmer Árpád, Barcza Miklós, Reviczky István főszolgabíró, vitéz Böszörményi Ödön községi jegyző. Az előjelekből ítélve Dunaalmásnak igen mozgalmas napja lesz vasárnap, amikor a kikötőmegnyitási ünnepélyre igen sokan fognak Almásra rándulni. A komáromi Kőmi vés Társulat hatvanéves jubileuma Komárom, — július 14. A komáromi Kőmives Társulat elérkezett hatvan éves fennállásához, melyet augusztus 6-án, vasárnap, az .egyesület védőszentjének, Szent Rókusnak ünnepén fog megünnepelni. Ha a mai idők, amikor különösen az építőipar került olyan sanyarú helyzetbe, amiről nem is álmodott soha, nem is kedveznek a nagyobbszabásu ünnepek rendezésének, az egyesület mégis önmagával és tagjaival szemben való szép kötelességet teljesít akkor, amidőn nem engedi nyom nélkül elmúlni fennállásának ezt a nevezetes évfordulóját. Ha másért nem is. de illendő dolog megemlékezni azokról a régi elöljárókról és tagokról, akiknek áldozatos munkája a társulatot felvirágoztatta, a tagjai között levő egyetértést és kartársi szellemet megteremtette, csaknem két emberöltő alatt Komárom városnak sok igen tekintélyes embere állott a kőmives társulat élén és tagjai is a legjobb hírnévnek örvendhettek. Á békeidőkben a komáromi építőiparos előtt nagy lehetőségek állottak nyitva Kőmiveseink és ácsaink nagy része az akkor hatalmasan fejlődő Budapest építésében vett részt, de voltak olyan kőmivesek is, akik Erdélyben, Romániában kerestek és találtak is munkát, ahol jó pénzen fizették meg messze földön elismert szaktudásukat és ismereteiket. Mindez az államfordulattal megszűnt, de megszűnt az a lehetőség is, hogy Komárom határain túl munkában helyezkedhetnék el az itteni munkás, mert az első kérdés nemzetiségére vonatkozik és nyelvismereteire. A komáromi munkás tehát ma a helyzetnek mélységében áll. Minden igyekezettel azon kell lenniük, hogy ebből a lealázó helyzetből kiszabaduljanak és elérjék ismét szakisme-Szicilia-szigeti emlékeimből ív. Palermóban. — Amikor az ember eltéved a halottak között. Séta a kapucinusok kriptájában. — A bencések idillikus kertje. Föl Montereáléba! —A világ egyik legszebb kilátása.* Saját tudósítónktól. Komárom, július 14
