Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-11 / 90. szám
1983. november 11. »KOMÁROMI LAPOK« ____________________ 3. oldal. tűrték ezeket a sokszor minősíthetetlen támadásokat. A katolicizmus felismerte ártó ellenségeit, a levilézletl liberalizmust, a szociáldemokráciával összeöl el kezelt kapitalista gazdasági liberalizmust és nem kér belőle. Egy sütetből elég volt egy kenyér. Elég sokáig ettük. Most a katolikus demokráciával harcol és a megtévesztett és mesterségesen gyűlölködésre uszított tömegeket az igazság és a szeretet jegyében fogja felvilágosítani. A felelőtlen kődobásokra kenyérrel felelünk. És azt hisszük, hogy a katolikus akció, mint hitvédelem, nem marad egyedül ebben a harcában, hanem mellé sorakoznak a többi felekezetek is, amelyek kevesebbet szenvedtek ugyan a baloldali terrortól, mint a katolikusok, akik a jövőben nem engedik magukat a terror »haladószellemű« bajnokaitól egyszerűen elnémíttatni. Ez az idő elmúlt. A katolikus aktivizmus nem politikai harcot, de társadalmi és felekezeti békét jeleni és a katolikus akció kombattánsai lesznek leghívebb és legáldozalkészebb védőcsapata. Öntudatos katolikus. A komáromi iparosok karácsonyi vásárt rendeznek. A komáromi általános járási ipartársulat faipari szakosztálya választmányának kezdeményezésére, az ipartársulat december 10-től 23-ig az ipartársulat helyiségeiben a tagok készítményeiből nagy karácsonyi vásárt rendez. A vásár rendezésével az ipartársulat a közönségnek óhajt szolgálatot tenni azáltal, hogy karácsonyi bevásárlásaik előtt alkalmat ad arra, hogy a nagy választékban összegyüjtendő, legkülönfélébb, karácsonyi ajándékul alkalmas készítmények között választhasson. A kiállításon résztvevő kisiparosok készítményei az eddigi tervezet szerint is nagyon meg fogják lepni a közönséget, mert nagyon jutányos áron olyan árukat fog ott találni, amelyekről nem is gondolták, hogy kisiparos azokat késziti. A rendezőség a vásárral egyidejűleg tagjainak is kereseti lehetőséget kiván nyújtani. A karácsonyi vásár rendezői ezúttal is felkérik az ipartársulat azon tagjait, akik még részvételre nem jelentkeztek, hogy részvételüket november 20-ig bezárólag jelentsék be a társulat iroősz van, a téli nyomorúság előszele fujdogál. Az uccasarkon csapatostul állanak a munkanélküliek, kiknek van ma módja ahhoz, hogy foglalkoztatni tudjon ennyi kenyér nélkül maradi embert, — a benei dűlőből foszladozó cipővel járnak a gyerekek iskolába, rongyos cipőjük mellett a gyomruk is korog, a kikötői munka áll, még a daruk is alig mozognak, csupán néhány szerencsés ember dolgozik a pozsonyi kapunál, - ez az egész munkalehetőség Komáromban, — s miközben kiragyog a sápadt őszi nap, felvetődik a kérdés, mi lesz az éhezőkkel? Mi lesz azokkal, akiknek egy pohár meleg lejre nem telik, hogyan fognak fűteni azok, akik már a sziget fölötti fűzfaerdőt is elhordták a jégsarkanlyukkal együtt, hogyan fog problémák megvitatása is programmon van. A november 12-iki, vasárnap délutáni előadáson dr. Bor ka Géza, az egyesület irodalmi szakosztályának elnöke, a népszerű s kitűnő előadó fejtegei világszemléleti kérdédájátfan. A kiállítóknak a rendezőség a készítendő tárgyakat illetőleg kívánságukra eszmékkel, vagy a rajzokkal is készséggel segítségükre lesz. tanulni az a gyermek, aki étlen-szomjan állíl be reggel az iskolába? Hol késik a népkonyha-akció? A komáromi társadalom minden tehetősebb s kevésbbé lehetős tagjának meg kell indulni, hogy adományaival lehetővé legye nyomorgó embertársainak életét. Napközi melegedő szobát kell fenntartani a kis iskolásoknak, melegtcj-akciót kell indítani, hogy legalább a fiatal nemzedék ne érezze teljesen, mi az a nélkülözés, mindent-mindent meg kell tenni az embertársak jóléte kedvéért s ha ez hatóságilag nehezen megy, akkor emberbaráli utón indítsunk akciót. Mindenki, aki egy szenvedő könnyét letörli, már igen hasznosat tesz a köz érdekében. Segítsük nyomorgó komáromi embertársainkat... seket. Mai nap,súg mindenkit érdekel embertársa világszemlélete, hogy az önmagáé annál precízebbül kialakulhasson. Dr. Borka Géza filozófiai magasságból, de népszerű s vonzó módon tárgyalja napjaink időszerű, világszemléleti kérdéseit. Világszemléletre szükségünk van, hogy el tudjunk igazodni sok-sok kétségünk közöli. Az előadás vasárnap este 6 órakor kezdődik. Műsorod van még: a gimnázium zenekarának zeneszáma, Krizsán József karnagy vezetésével, Nagy Jenő Ady és Mécs-szavalata. Juba Ferenc és Hajmássy László zeneszáma. Belépődíj nincs, műsormegváltás kötelező. Sorozatos betörések Jászfalun. Éjjeli látogatók. — Jászfaluról Csúzra. A csiizi kirándulás nem sikerüli. Amikor a megtámadott tüzet kiabált. — Saját tudósítónktól. — — november 10. A Keltától mintegy három kilométernyire fekvő Jászfalu községben az egyik éjszaka eddig még ismeretlen lettesek behatollak Mangyik Imre jászfalusi kereskedő üzletébe, ahonnan nagyobb értékű trafik árut loptak el. Nem elégedve meg nyilván a zsákmánynyal, mert innen átmentek Klein Sándor, szintén jászfalusi kereskedő házába, ott is betörtek az üzlethelyiségbe, ahonnan nagymennyiségű ruhaneműt és más különféle értékű holmit felpakkolva, Csúz felé vették útjukat. Ez onnan tudható, hogy még azon az éjszakán feltörték Weisz csúzi kereskedő üzletét. Itt azonban nem volt szerencséjük, mert a kereskedő felesége észrevette a hívatlan vendégeket, nagy zajt ütött, tüzet kiabált és fellármázta a szomszédokat, úgy hogy innen kénytelenek voltak az éjjeli látogatók zsákmány nélkül menekülni, sőt még a Jászlakul ellopott dolgok egyrészét is eldobálták, hogy könnyebben menekülhessenek, ruhákat és dohányt, melyet másnap a csendőrség jogos tulajdonosaiknak vissza szolgállatott. Mindez azonban nem keserítette el a vakmerő tolvajokat, mert négy nappal később újabb betörést követtek el Jászfalun, amely minden valószínűség' szerint ugyanazon egyének munkája volt. Itt újból feltörték Neuhausz Lipól kereskedő raktárhelyiségét, ahonnan az é' leple alatt magukkal viltek több zsák kenyér lisztet, egy zsák nullás lisztet és egy zsák búzadarát, azután nyomtalanul eltűntek. A csendőrség erélyesen nyomoz a vakmerő betörök után, mindezideig azonban eredménytelenül. Komáromi nyomor. A népkonyha, a melegedő otthon, az ingyen tej kérdése Freitag Gusztáv; Tartozik - Követel (Soll und Haben) Regény a régi kor kereskedelmi világából Fülöp Zsigmond fordításában. Ara egész vászonkőfésben 28‘80 Ke. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno—Komárom, Nádor-u. 29. A Jókai Egyesület szabadoktatási előadása vasárnap a Kultúrpalotában. A Jókai Egyesüld szabadoktatási előadásai során érdekes és aktuális Két eb találkozása. Az egyik jön, a másik megy. Két állati élet. Mi van ebben különös, mi volna figyelemre méltó, döbbenetes, vagy ámulatba ejtő? A két kutya még mindig mozdulatlan. Pillantásuk egymásba kapcsolódik, a két szempár szikrázik, szinte lángol, nem bocsátja el egymást. Most lassan, nagyon lassan felhúzódnak az ínyek: négy tépőfog villan elő. Négy hófehér, kicsiny és hegyes, meg négy sárga, íeketetövű, hatalmas. Úgy tetszik, hogy a következő pillanatban feltátódik a két állkapocs, kiszökken a két nyelv véres lobogófoszlánya, egymásba rontanak és húsba tépnek a fogak. Hogy itt, a gazdák szeme előtt azonnal végbemegy a párbaj, a fiatal harca az öreggel, hogy az maradjon tovább a helyén, amelyik az életben marad. Nem ez történik, mert sohasem történik meg ez. A fiatal meghálrál. Előbb a nyelve zászlóját vonja be, aztán íeereszli felső állának- két lebenyét, teste megrándul és leiszegen, oldalt és hátrafelé farok Végül lehasal a porba; a kusza farok szőrbóbitája szaporán mozog, verdesi a földel és két szem sugárzásában a magát megadó alázat szelídsége ég. Úgy néz fel a másikra, az őszre, a feketetövű agyarakra, a szomorú, komor, pókostagú testre, a rettenetesre, akit így legyőzni úgy sem lehet, aki előtt meg kell alázkodni, aki még most is játszva ketté tudná harapni kölyök-gerincében a csontot. Ekkor Burkus, az öreg kutya felpillant. Ügyet sem vet vetélytársára, a porban hasaló Citromra. Áll az ól mellett, tragikus, fekete folt — ősz bajusz, szakáll, deres kutyapofa, kimarjull lábak, bőrfoltos, tépett bunda, a hatalmas tüdőre kidagadt bordák, a tágranyitott véreshéjjú két öreg szomorú szem. All és körülhordozza tekintetét a négy emberen. Védelmezőin, urain és istenein. Mindegyik embernek jut egy pillantása, egy-egy panaszos, köszönő-könyörgő, rémületbe ájult villanás. Nem lehet kibírni sokáig és a négy ember egyenkint lekapja róla tekintetét. Akkor Bárkányi, az öreg reszelésen köhint és szól: — Jól van na... — Ismerkedjetek össze — teszi hozzá a fiú. — Pár napig jó volna, — ad formát a gondolatnak a menyecske és az öregasszony, aki a kivégzési elsőnek sürgelte, így: — Nem bánom... éljen hát még valameddig. Ez történt és a tanyában tovább folyt az élet, A két kutya összeszokott, egy tálból ettek, összebújva aludtak, a vén ténfergett, kullogott, hevert, a fiatal loholt, szaladozolt, csaholt. Egy hét múlva, este, mikor a földről hazatértek, így szólt fiához az öreg Bárkányi: Csináljunk már valamit avval a döggel! Burkussal? — kérdezte vissza a fiú. — Avval. Végezni kellene vele. Csend lett, a fiú nem válaszolt. Később a menyecske felterített és asztalra tette a tálat. Kanalaztak és tekintetük komor volt, mint a felieges őszi éjszaka. Magasan, a tanya felett vonuló vadlúdak gágogása siránkozott, szél csörgette a paprikafűzéreket és nagyon messziről, a majorok felöl kutyaugatás szűrődött hozzájuk. Az öreg Bárkányi letette a kanalat és így szólt: — Nem tudom bántani. — Én sem, — tette hozzá a fiú. — Csirkét csak valahogy, — mélázott maga elé a menyecske. — Hej, hej, — szipogott az öregasszony. Megint elmúlt egy hét és megint szóbakerült a dolog. Ha elhatározták, meg kell tenniök. Féltek a finánctól is, mert adó jár minden kutya után. Végezni kell vele, most már hamarosan, akármiképpen, irgalmatlanul. Egy nap leszállóit a dér és este, lefekvés előtt az öreg Bárkányi valami rongy hacsavart dolgot kapart elő a liszlesláda mögül. Kihámozta a zsákdarabokból: a puska volt. A család némán szemlélte a készülődést, mozdulatlanul halgattak, a banyakemence nyitott szájában vörösen lobogott a csutkaláng és furcsa árnyakat ugráltatott a falakon. Bárkányi csöbetolla a töltényt, fölkelt és kilépett az ajtón. Nehéz csizmái végigkopogtak a tornácon, le a lépcsőn, ki az udvarra. Burkus most ott fekszik elnyúlva a kutyaól előtt, csak csikorgó hidegekben búvik bele. így szokta, tudják. Dermedt csöndben, lélegzetvisszafojtva várják a dörrenést. Az asztallapban szű perceg, a kakukos óra sétálója pattogva méri az időt, a csutkaláng vörösen lobog, a tűz kiölti nyelvét, hallani, amint sziszeg, huhog és csúfol ódik ... Most fog eldördülni... Odaért már... Most veszi célba... De a lövés nem robban fel kívül. Még néhány perc... az is lehet, hogy néhány negyedóra. Lépések közelednek, felnyílik az ajtó, belép rajta az öreg. Ősz haja kilóg a sipka alól. homlokán fénylik a ver,ejtek, jobbmarkában remeg a puska. Leereszkedik a lóca szélére, kipiszkálja a töltényt, a fegyvert visszacsavarja az olajos rongyba. — Nem bírom, — dörmögi végül, fölkel és indul a kamrába, a lisztesládához, hogy a fegyvert visszategye. Amazok nem válaszolnak. A menyecske felbontja az ágyakat, a tűz nem csúfolódik már, megértőn hunyorog, mint a jóllakott macska, aztán lehunyja szemeit ő is. Pár nap múlva a menyecske próbálta meg méreggel, de az okos állat beleszagolt a tálba és elsompolygott. A fiú baltával kísérelte meg, de nem tudott lesújtani, az öregasszony kicsalta a tópartra, kötéllel és kőnehezékkel akarta elemészteni, de remegő újjal lesiklotlak az állat nyakáról. Végre is belefáradtak és megadták magukat, feljen hát az eb, ameddig akar. így élt még Burkus két egész hónapot. Kioktatta, betanította, kinevelte a másikat. Karácsony előtt két nappal éjszaka éktelen ugatásra riadt fel a ésalád. Méteres hó fedte a határt és iszonyatos hideg volt. Az istálló felől az állatok riadt dobogása hallatszott és Burkus mély, oroszlánbőgéshez hasonló, hörgő ugatása, meg a Citrom éles, sikoltozó csaholása. A két férfi villát, fejszét ragadott, mezítláb, ingbenalsóban kiugrottak az ajtón. A holdvilág sápadtan sütött és két fekete alakot láttak, amint átvetették magukat a salátáskert rácsán, neki az erdőnek. — Hijnye a zsivány mindeneteket! — üvöltött fel az öreg és a fiú utánuk vetette magát, de a gyepű előtt liátratorpaut. Kimeredve, kettéhasított fejjel, a véres hóban ott feküdt Burkus, a házőrző vén kutya.
