Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-08 / 89. szám
1933. november 8. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. A pénzügyi bizottság letárgyalta a város 1934. évi költségvetését. Tizennégy napra közszemlére függesztik ki a költségvetést a városházán. Komárom, november 7. Komárom város képviselőtestületének pénzügyi bizottsága másodszori összehívás után november 6-án délután tartotta Fiilöp Zsigmond h. városbíró bizottsági elnök vezetése mellett ülését, amelyen napirendre került a város 1934. évi költségvetése. Az ülés elején több kisebb ügyet intézett el a pénzügyi bizottság, amely azután áttért a költségvetés tárgyalássára. Sándor Ernő főszámvevő terjesztette elő a költségvetési tervezetet és az arra vonatkozó tanácsi javaslatokat és elsősorban általánosságban szóllak hozzá a bizottság tagjai. Fleischmann Samu hivatkozva arra, hogy a különböző városok, községek, sőt az államok is arra törekednek, hogy a súlyos gazdasági viszonyok következtében csökkentsék a kiadásokat és a legnagyobb takarékosságot érvényesítsék a költségelőirányzatoknál, helyesnek tartotta volna, ha a város költségvetésének összeállításánál a számvevőség és a tanács a takarékosság elve szerint járt volna el. Miután az előterjesztett költségvetés nagyobb, mint az előző évi volt, nem hajlandó még általánosságban sem elfogadni azt és indítványt tesz ebben az irányban. Sándor Ernő főszámvevő kijelenti, hogy az 1934 évi költségvetés az 1933. évinél mintegy 210.000 koronával kevesebb, a számszerinti növekedésnek az az oka, hogy be kellett állítani a jövő évben üzembe kerülő új kórházi épület szükségleteit, amelyek azonban a fedezeti rovatban megtérülnek. /(/. Kottányi Miklós azon véleményének ad kifejezést, hogy mivel minden községnek meg kell állapítania törvényes határidőn belül a jövő évi költségvetését. ezért az előterjesztett költségvetést a tárgyalás alapjául általánosságban elfogadja és ajánlja ezt a bizottságnak is. Csizmazia György városbíró felszólalása után az elnök szavazásra bocsátja a kérdést, amelynek eredménye az lett, hogy (i szóval 1 ellenében a bizottság általánosságban elfogadta a tanács javaslatát, vagyis a költségvetésnek általánosságban leendő elfogadását véleményezi a pénzügyi bizottság a képviselőtestületnek. Eznlán rátért a bizollság a részletes tárgyalásra. A főszámvevő állal lételről-télelre ismertetett szükségleli rovatok előirányzott kiadási összegeit a pénzügyi bizottság a tanács javaslata értelmében elfogadta és ilyen értelemben terjeszt véleményt a közgyűlés elé. A költségelőirányzat egyes tételeit következő módosítással fogadta eL a pénzügyi bizottság. A tanács javaslatára az uccui világításra eredetileg előirányzott 87.500 koronából 37.500 koronái törölt a bizottság, a városi állatorvosnak illetményeiből, a liúsvizsgálalért törvényesen megállapított havi 900 koronát a többség törölni javasolja, a gőz- és kádfürdő bérbeadását véleményezi a bizottság, amely szótöbbséggel kimondotta, hogy a kegyúri kiadásokat és az egyházak segélyéi mint legális illetményeket az 193Í-. évi költségvetésbe, fölveszi. A rendkívüli kiadások megállapítása után a fedezeti előirányzatot tárgyalta le a pénzügyi bizottság. A fedezet tételeinél szintén elfogadták a tanács javaslatait, melyek szerint a pénzügyi bizottság javaslatot tesz a képviselőtestületnek, hogy a munkáslakások évi béréi 1934 január 1-től .1000 koronáról 720 koronára, a szükséglakások évi bérét pedig 600 koronáról 400 koronára szállítsa le. Az árucsarnokok évi bérét 193b.-töl kezdve a kettős fülkéknél 2100 koronáról 2000 koronára, az egyes fülkéknél 1200 koronáról 1000 koronára szállítsa le. Leszállítani véleményezi a bizottság az ipari gáz egységét is és pedig 1 Ke 80 fillérről 1 Ke 20 fillérre. Az 1934. évi költségvetés összes szükséglete kitesz 16,301.195 Kő 30 fillért, erre fedezet U,038.74-6 Kő 40 fillért, költségvetési hiány 2,262.448 Kő 90 fillér. A hiány fedezésére a pénzügyi bizottság a tanács javaslatát fogadta el, a városi pótadót 180°,o-ban véleményezi megállapítani az 1934. évre. A pénzügyi bizottság állal véleményezett költségvetést a törvény rendelkezése szerint U napra közszemlére teszik ki a városházán, amely idő alatt azt bárki megtekintheti. llUMIIIIIIIIHIIi— —»Ifin Hinni —IT------T" Farkas Márta és Kálix Jenő vasárnapi hangversenye. A Jókai Egyesület rendezésében nagysikerű s magasszinvonalú hangverseny zajlott le vasárnap a Kultúrpalotában. Farkas Márta hegedűművésznő és Kálix Jenő zongoraművész lépték föl önálló hangverseny keretében s gyönyörködtették a megjelent nagyszámú közönséget valóban tiszta s maradékmentes művészetükkel. Farkas Márta régi kedvence már a komáromi zenekedvelő közönségnek, hegedüjátékában újra s újra szeret gyönyörködni. Kristálytiszta játéka fejlett, kiforrott, de mint a nemes bor, újabb s újabb finom zamattal bővelkedő, van egy-egy újabb ötlet, finom művészi meglepetés. Előkelő játékstílusa van Farkas Mártának, nyugodt, minden izében kidolgozott. Elmélyül, felolvad a zenében, az az ő világa. Emellett azonban pompás technika, virtuóz felkészültség vibrál a vonón, úgy, hogy a teljes művészettel szemben más kívánnivalónk nincs, csupán talán néha kissé több női melegség.,. I.alo nagy, háromtételes liegedüszimfóniája volt a hangverseny egyik legjobb hegedtíjáléka, szakadatlan finomsággal pattantak le a húrokról a hangok. A műsor második részét kisebb szerzemények telték ki, ezek között helyet foglalt a sima, komoly előadás éppúgy, mint a könnyed bravúrt hangsúlyozó »petit morceau«. — Kálix Jenő, a prágai zeneakadémiának fiatalon nagy karriert elért tanára, akit ezúttal először hallottunk Komáromban s a közönség őt meleg szeretettel máris szivébe fogadta. Egyike a legjobb zongoraelőadóknak. Uralkodik a billentyűkön, mint egy szuverén, »kézben tartja; a zeneszerszámot, elmélyülés, lélek s nagy rutin a játéka. Jelentős pozíciójának s szép karrierjének presztízsével a legnagyol)]) érdeklődés előzte meg Kálix játékát s ebben nem is csalódtunk. Pompásan kifejlesztette előadóművészetét, lendületes, átérző, könnyed előadásmodora van. A Bach-orgonafantáziával mutatkozol! be, játékában a színek és érzések gazdag skálája, a férfias erőnekj s a művésziélek gyengédségének nemes harmóniája, a technikai felkészültségnek öröme játszott a zongorában. A szabaddá lett művész-készség útja ez. Szuggesztív hatás. A muzsika, amit adott, magasrendű, tiszta. Szereti Brahmsot, pompásan játszotta Dohnányil, — klasszikusok s modern Debussy k egyformán megtalálták benne közvetítőjüket. Farkas Márta hegedüjálékát is simulékonyan, készséggel kísérte. A közönség ..meleg szeretettel ünnepelte mindkettőjükéi, akik szívesen játszottak műsoroukívüli ráadást a lelkes fogadtatásért. — A közönség megtöltötte a termet, sorai közölt azonban sajnálattal nélkülöztünk olyanokat, akik a »Komárom kulturváros« címet csupán hangoztatni szeretik, de hatékonyan nem működnek közre abban, hogy Komárom valóban az is legyen, aminek a városi látni szeretnék s aminek a távolabbi vidék, sokszor tévesen gondol ja is... BŐRKABÁTJÁT mindenki egyedül ieslheli be. Bőr- és ruhafeslékek minden színben kaphatók Turek Géza festékkereskedésében, Jókai-u. 2. Vasárnap este kerül először színre Komáromban a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét cimü 3 felvonásos operett Már hírt adtunk arról, hogy a Legényegylet rutinirozott műkedvelő együttese nagy7 lelkesedéssel készül bemutatni az idei nyári-szezon sláger darabját. A darabot, mely Erdélyi Mihály színpadi kvalitásait dicséri, a Budai Színkör után most a budapesti Városi Színház lűzte műsorára. Ez a nagy siker elsősorban a hangulatos kom pozíciójú zene, ének és tánc számoknak és a darabot uraló helyzetkomikumnak köszönhető. R. Moly Margit művésznő a főszerepben, Balogh Kálmán és Kreschka Margit a komikus szerepekben biztosan belopják a komáromi közönség szivébe is azt. a derűs, vidám hangulatot, mely a dadarabból árad és amely önkénytelenül biztosítja a darab sikerét. A darab az 1900-as évek elején játszódik le. A gondtalan huszár életet eleveníti meg korhű jelmezekben az operett szerzője. A táncszámok Kominek Antal táncmester, a zene- és énekszámok ivedig Krizsán József zenetanár betanításában kerülnek színre, aki egyúttal a zenekart is szakavatott kézzel dirigálja. A bemutató előadás vasárnap este S órakor kezdődik a Legényegylet színpadán. A jegyek 10, 8, 6, 4, 3 és 2 Kc-ás árban a Derzs-féíe csemegekereskedésben kaphatók. Komáromi ucca A temető hiénái. Most, hogy utána vagyunk a Halottak napjának s a Mindenszentek ünnepének, nem lesz kegyeletsértő s bántó, ha az illetékesek figyelmét felhívjuk egy szomorú körülményre, amely egy képen érte mindegyik felekezet hívőit s keserítette el a sírok gondozóit. A komáromi temetőben tolvajok járnak. Hogy a vasúti állomás vaggonjait, a dunaparti raktárak lezárt helységeit, a singellői baromfiólakal s a gyümölcsöskerteket tolvajok keresik föl, erre az ember keserűen legyint s az áldatlan krízisnek, a munkanélküliségnek, az elvadult erkölcsöknek, a modern kor furcsán értelmezett vagyonbiztonsági viszonyainak tudja be s kezd belefásulni ebbe a gondolatba. A temető viszont legyen tabu még a nekikeseredett tolvajoknak is. Legyen ez a hely a kegyelet tere, a kegyeleté, amely minden holtnak kijár, lelt légyen bármilyen .hitfelekezelű, társadalmi és vagyoni elhelyezkedésű, polgár, vagy katona... Tolvajok járnak a temetőben, elvetemült haramiák, akik nem átallanak a sírról virágot, koszorút, edényt lopni, akik úgy értelmezték a maguk halottai iránt érzett kegyeletet, hogy idegen sírok vagyonát, díszét rongálták meg, akik pénzkeresetet csinállak a virágokból, akik ellopták a gyertyákat s akik, befőzési szezon idején ellopják a sírokról az üvegedényeket s befőltes üvegekként használták őket. Nem botránkozunk s nem nagyképüsködünk, amikor mindezt leírjuk. Tudomásul vesszük, hogy az ember ilyenre is képes, ha semmi sem szent elölte. Amit megtehetünk, az csupán az a mérhetetlen sajnálat, amellyel azokat szoktuk illetni, akik súlyos erkölcsi defektussal ballagnak szerteszét a világ térségein. Ha látnák önmagukat, szégyenkeznének. Aszfalt a hídon. Önkéntelenül egy közmondás jut az ember eszébe, amely, ha sántítva is, de idevág: A fenségestől a nevetségesig csak egy lépés ... Most kanyarílsunk egy nagyot a levegőbe, szálljunk le ennek a közmondásnak filozófiai magaslatáról, szálljunk le egészen hétköznapjainkig, alakítsuk át ezt a mondást komáromivá, aztán ballagjunk fel a Kisduna hídjára s nézzünk szét. Ezúttal jne a szép kilátást, a begyeket és a hajókat nézzük, hanem a járdát. A járda elkészítésének módja öntelenül arra indítja az embert, hogy hosszabb elmefuttatást írjon a tökéletes munkáról s arról a munkáról, amely csak látszik tökéletesnek, de hiányzik belőle mégis az a gesztus, az a vonás, amely egy munkát széppé, tökéletessé tesz, — röviden szólva, az ember önkéntelenül összehasonlítja a jó munkát a kontármunkával. Tűnődtünk afelett, hogy elvégre Komáromban a levegő összetétele sem más, mint a szomszéd városokban,, a víz vegyi képlete is ugyanaz, a szállított aszfalttömbök minősége sem rosszabb, az alapozás sem más, mint a többi hidakon: miért van mégis, hogy a Kisduua hídjának gyalogjáróját állandóan reparálni, igazgatni, önteni kell s az sohasem jó. Méltóztassék csali felmenni a gyalogjáróra. Repedések és csíkok váltakoznak most rajta: egy fekete sáv aszfaltja után egy szürke sáv cement következik, kiszámíthatatlan egymásutánban, görbén és hullámosán. Tavalyelőtt felöntötték egy részt cementtel, azt most betotdolták aszfalttal, aztán majd az aszfaltos részeket plombálják cementtel, vagy műkővel... Az egész gyalogjáró olyan tarka, vigasztalan, mucsai képet nyújt, úgy össze-vissza van már foltozva, javítva, mint egy erdei kunyhó, hadjárat után... S ha már aszfaltoznak, — ami végeredményben még mindig helyesebb, mintha foghíjasán hagyták volna a járdát, — miért történt ez oly kezdetleges módon, rosszul egyengetve, kétbalkezeseit, miért nem lehetett ezt kedvvel, szakszerűen, simán megcsinálni ... miért nem lehet ez a híd valóban szép, nemzetközi átjáró, miért fest ez úgy, mint az iparvasuti »hagyhid« Gsajágröcsögén... Csak egy tépést kellett volna tenni. Lépését az Ízlésnek, a pontos, egyenletes munkának, azt a lépést, amely elválasztja a jó munkál a kontártói, a tökéleteset a nevetségestől. Sokszor hiányzik mifelénk ez a lépés. Maradunk mindennel felibe... Nagy szusszanással nekilendülünk s aztán akárhogy befejezzük. HÍREK „Mindent a szerelemért Az uccasarkon húrom fiatat legény, mifelénk most munkanélküli a foglalkozásuk megjelölése, — összedugja a fejét és olvas. Az egyik nádoruccai kapu .mélyedésében. vacogva a hideg miatt, fázósan lapoz valami vékony kis füzetet egy hasonló fiatalember, ugyancsak valami; vékony kis füzelecskét cipel a kosarában, piacról hazatérve, egy szakácsnő s az egyik könyvesbolt ajtaja háromszor is megnyílik félóra alatt: — Megjött-e már az új füzet? — kérdi izgatottan a belépő. Odamegyek s megkérdezem, mii olyasnak: — »Mindent a .szerelemért!« — mondja a három fiatal legény egyszerre s lelkesen lobogtatja a füzetet. Nyilván, megint és ismételten, ponyváról van szó. Azelőtt a «Kbldusgróf titka« a »Mexikói vérbanditák«' avagy Bogár Imre, az úri betyár« volt a ponyva címe. most megelégszenek a finomabb címmel — noha a cím sokat mond így is: »Mindent a szerelemért«... Hónapok óta látom a füzetet. Hetenktnt többször is megjelenik egy-egy uj füzet. Ára alig egy korona. Sajnos, nem volt még időm, hogy a legújabb ponyvairodalom termésébe belekukkantsak, — az embernek vannak holmi gyanús, obskúrus, apró kis írói, akiktől szintén olvasni szeretne, mondjuk: Thomas Mami, Wells, Werfel, Papini, vagy Dosztojevszkij, esetleg Szabó Dezső Kosztolányi... a llerczeg-könyv is most jelent meg s. olcsó Tolsztoj kapható, egy egész kötet Tolsztoj annyiba kerül, mint hat ilyen kis ponyvafüzet ... A ponyvák úgy zúdulnak a jámbor s gyanútlan olvasóra, mint a tavaszi zápor. Jönnek, zuhannak s elborítanak-a .ponyvák a deleklívregények, — egy átlagos munkanélküli nemigen tudja, hol van Ko-
