Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-10-14 / 82. szám

2, oldal

»KOMÁROMI LAPOK«

1933. október 14.

Beszüntették a kurtakeszi római katholikus magyarnyelvű népiskolát

157 magyar iskolaköteles nem kap jövő hónap elsejétől

Saját tudósítónktól Oktatást Komárom, október 13.

A magyar iskolaügynek szomorú szenzációja a kurtakeszi magyar tanításnyelvű elemi népiskolának a beszüntetése. Az iskolai referátus az ógyallai járási hivatal útján adta ki határozatát, amellyel

a tanítók államsegélyeit november 1-től kezelve beszünteti, telült ezzel az iskola fenntartása válik lehetetlenné.

Az esel előzményei a következők: a kurtakeszi népiskolák közül a római katolikus iskolát nemrégen alakították át és az ma is olyan karban van, hogy

száz és száz községben nincsen ennél különb iskola.

Ennek ellenére az iskolai referátus annak újjáépítését rendelte el. A határidő erre december 31-ig volt kitűzve. Mégis a most kiadott rendelkezés most úgy szól. hogy az iskolát már október végével beszünteti az iskolai referátus. Nagy Péter plébános a saját telkéből adott át az iskola céljaira 1200 négyszögölet és az azon levő gazgazdasági épületét le is bontlatta. Az iskola építését egyik komáromi cégnek ki is adta az iskolaszék, amely az építést a napokban akarta megkezdeni. Mindez meghiúsult a kiadott rendelet következtében.

November 1-től 157 magyar iskolaköteles iskola nélkül lesz, mert a rendeletnek, hogy az állami csehszíaválc tannyelvű iskolába Írassák át őket, eleget tenni nem lehet, mivel ez az iskola egy igazán alkalmatlan helyiségben szorong két kis lyukban, ahova 180 iskolaköteles csak váltakozva tud elférni. Ide 157 tanulót bezsúfolni már nem lehet. A magyar gyermekek tehát — ha az iskolai hatóság rendelkezését meg nem változtatja, — iskola nélkül maradnak. A templomban sírnak a szülők és sírnak az iskolában is a kis magyarok.

Az eset előzményeiről — illetékes hegről — a következő információt hallottuk: a katolikus iskola építése ellen nagy agitáció indult meg, amelyben résztvett a községi (kommunista) bíró és aláírási ívet köröztek, amelyet aláírtak gyermektelen házaspárok is, ezzel azután felmentek a pozsonyi iskolai referátushoz és ott állami iskolát kértek. Arról azonban bíró uram megfeledkezett, hogy az állami iskolát is a községnek kell felépítenie és erre

éppen úgy ki kell nyitni a bugyellárist, mint a magyar iskolára.

A községben lakó magyar földbirtokos, Baranyay Lajos, aki egyébként a kurtakeszi templom kegyura, szintén az építés ellen foglalt állást és a reá eső iskolaépítési adó befizetését megtagadta. Nehezen lehet ezt megérteni, hiszen egyik őse építtette a katolikus templomot és talán az első iskolát is a faluban és a Baranyay család tradíciója volt a kultúra ápolása, a községnek ovodát építtettek annak idején és most a magyar iskola megszűnik, mert nem volt meg az áldozatkészség hozzá. Az ügynek folytatása lesz, mert az iskolaszék felebbezést adott be a határozat ellen.

Egy munkanélküli tüntetés epilógusa.

A tüntetés hevében összeverekedtek a rendőrökkel.

Komárom, — október 13.

A komáromi kerületi bíróság dr. Soós tanácsa egy érdekes rendtörvényes ügyet tárgyalt. Schlár Ede fodrász, Tuba István pék, Mosnicska Péter munkás és Vidáné Hampel Mária komáromi lakosok egy munkanélküli tüntetés alkalmával gyűlést akartak rendezni, amit azonban a hatóság betiltott. Ennek dacára mégis gyülekeztek a Klapka-téren s mikor a rendőrség feloszlásra szólította fel őket, lehurrogták a rendőrséget, Schlár Ede meg is ragadta a rendőr gumibotját, Vidáné lökdösni kezdett. Tubát a lakásáról akarták elővezetni, Tuba baltát fogott a rendőrökre. A harc egyre szélesebbre terjedt: az alkalmas pillanatokat felhasználva, Schlár és Mosnicska a fogház falára festékkel Írták fel, hogy: „követeljük a foglyok azonnali elbocsátását“, de Csizmazia György városbiró falát is telefestették, vendéglősök üzletének falára is szavakat Írtak, amelyben a burzsujokat szidták s a kommunista forradalmat éltették. Schlár és Mosnicska beismerték a firkálást, a többiek tagadtak, de a tanuk ellenük vallottak. Közbéke megzavarásával, idegen vagyon megrongálásával, hatósági közeg elleni erőszakkal vádolták őket. Schlárt 3 heti fogházra, Tubát egyhavi fogházra, a többieket is pár napi fogházbüntetésre ítélték s csak Vidánét feltételesen.

Rádión nemcsak alaposan megtisztítja a fehérneműt — de mindjárt meg is fehéríti a kifőzésnél, oly kíméletesen, mintha a Nap fehérítené. Mert millió finom oxigénbuborékocska hatja át a szövedéket éppúgy, mint a napon való fehérítésnél. Ilymódon a Rádión megtakarítja a háziasszonynak a napon való fehérítés fáradságos munkáját!

AZELŐTT VEGNELKULI FARADSAG...

tm RÁDIÓN

ilofyttií Qnfalydb

A KATLANBAN FEHÉRÍT

A komáromi római katolikus egyház nagy ünnepségek közt manifeszfációs körmenettel és előadással ünnepli meg a Szent Év Krisztus királyságának ünnepét

Saját tudósilónktól.

A Szent Év befejezéséhez közeledik és a komáromi katolikus egyház —- mint azt egyik múlt számunkban már jelentettük — ezt emlékezetessé kívánja tenni azzal, hogy a Katolikus Akció keretében fényes ünnepségekkel üli meg október utolsó vasárnapján, 29-én Krisztus Királyságának ünnepét. Ez. az ünnepség olyan arányokat ölt, hogy a rendezőség tervei szerint

a hívek ezreit mozgósítja az ezen a napon tartandó ünnepi megmozdulásokra.

Munkában van már Komárom minden katolikus intézménye: iskolái, egyesületei és az egyházközség vezetősége, hogy az az ünnep méltó legyen a Szent Év világszerte lefolyt manifesztációihoz. Az egész katolikus társadalom meg fog ezen a napon mozdulni, hogy részese legyen annak a gyönyörű gondolatnak, melyet Krisztus Királysága kifejez, vagyis az egyháznak azt a törekvését valósítsa meg, hogy a világon a krisztusi és az evangéliumi gondolat uralkodjék.

Az előértekezletek után csütörtökön délután a Majláth iskola dísztermében népes értekezlet volt dr. Majer Imre prelátus, apátplébános elnöklete alatt, melyen az ünnep nagyszabású körvonalai már kidomborodtak és a munka felosztása megkezdődött. Az elnöklő prelátus előterjesztette az előkészítő bizottság programtervezetét, melyhez Alapy Gyula dr. egyházköz-Komárom, október 13.

ségi elnök, Lestár István dr. szemináriumi igazgató, Vaskó Imre igazgató, Nagy András dr. törvényszéki h. elnök. Bíró Lucián tanár, Herczegli István főszámvevő helyettes, Nemesik Valter és mások szóltak hozzá. A program főbb részleteiben a következő:

Ünnepi főpapi mise

vezeti be délelőtt 9 órakor a nap programmját, melyei Majer Imre dr. prelátus oelebrál. A főgimnázium énekkara Haydn miséjét adja elő latinul két magyar népének betéttel. A szentmise végén a pápai himnuszt énekli a nép. Tekintettel a hatalmasnak ígérkező látogatásra, mivel a diákmise ezen a vasárnapon elmarad, a tanulóifjúságnak csak a felnőttebb része vesz részt. Az ünnepi szentbeszéd Krisztus Királyságával foglalkozik.

A manifeszfációs körmenet

Délután 3 órakor kezdődik a hatalmas körmenet, melyben résztvesznek a tanulóifjúságnak százai, az összes egyesületek, társulatok, katolikus intézmények és hívek külön a férfiak és külön a nők. A körmenet a Nádoruccán, Klapka-téren és a Jókai-uccán vonul a Sz. Rozália templom melletti Kálváriára és rövid ima után visszatér ezen az útvonalon. Amennyiben az időjárás engedi, az összes zászlókkal kivonulnak a hívek.

Ünnepi előadás

fejezi be este 8 órakor a Katolikus Legényegylet helyiségében a napot,

Paulus elhagyja a várost.

Irta Bibó Ltyos.

I.

A Campus TMartius egyik elhagyatott babérligete előtt két férfiú ült a kőpadon végsőkig elnémult hallgatásba mélyedve, a felzendült éjszakában.

Tiberisről és a távoli kertek felől harmatossá könnyült hullámzásban áramlott elő a levegő, halkan érintve a földet, a fűszálakat és a lombba borult fák leveleit, amelyek láthatatlan párákat illatoztak a csillagok felé. Az éj világos volt és tiszta. Úgy tetszett, mintha az elpihent halmok, mezők, az égbolt, az egész, zajtalanul mindent magába záró éj, egyetlen daltól duzzadó csendjével, az álomban elomlott roppant tavasz elcsitult szívverését lehelte volna. A sötétség súlyos mozdulatlanságban a völgyek mélyén horgonyzott s a fák mögött és a bezárt portikuszok előtt lágyan imbolygó árnyékot hintáztatotl csupán a gyenge szél, amely a hold ezüstös fényétől áztatott felhőfoszlányok alól ereszkedett a vizek fölé.

— Az utolsó éj tehát — sóhajtott, megbékélt gyásszal Petronius.

— Az utolsó, — ismételte Tullius és födetlen fetét lassan fölemelve, boldog sóhajjal lélegzett, mintha szívét a végtelen felé akarta volna kitárni.

Petronius a földet vizsgálta. Fájdalmas, de forró pernyék alatt reszkető lázzal tekintett előre Tullius.

— Petronius, nekem mennem kell, aminthogy itthagyták a várost és eltávoztak sorjában az

én atyámfiai is — szólt halkan.

— Ä te testvéred és atyádfiai, akik veled együtt ama názáretit követik, bénák és koldusok. Nyomorultak, akik szenvedésekkel szennyezik be az életet, hazugságokkal korbácsolják beteggé magukat, hogy alázatos szívvel fertőzzék meg Rómát — mondta indulatosan Petronius.

Tullius sóhajtott:

— Az én Atyám bizonnyal megbocsát neked, Petronius, mintahogy minden újabb vétkeddel tisztul bennem az irántad való szeretet. Nem tudod, mit beszélsz. Avagy bénák és koldusok-e, akik a hit útjain járnak? Nyomorultak-e az örökkévaló kegyelem elhivatottjai, az élet eljövendő teljességének prófétái, akikről megátalkodott hitetlenségedben így beszélsz?

Kezét szelíden ölében nyugtatta és elhallgatott.

De Petronius, akinek felvérzett nyugtalanságát, mint mindig, most is megsebzett gondolatok felé sodorták ezek a szavak. Tullius vállára tette a kezét.

— Hazudsz. — szólt — hazudsz. Hazudik a te Istened, áruló a te Jézusod, csalók, álorcások a te ^prófétáid, üres .gyomorral kérődző nyavalyatörős és görvélyes a többi, akikben halálos kóroktól beteg az élet. Vagy bűn-e az öröm, amely az istenek gyönyörűségéből lehullott morzsa, hiábavaló-e a boldogság, amely elfelejti a halált és kárhozat-e a szerelem, amelyben az élet ünnepli az istenek akaratát? Tullius, az élet az egyetlen, amiben hinni lehet és te megtagadod magadat, hogy megtagadhasd az életet.

Tullius felemelte tekintetét:

— "Az én hitem - szólt és szava úgy zengett, mintha szívében kihunyt tüzek felett hárfát pengetett volna az éjszaka — jól mondtad, Petronius.. az élet hite, de az örökké tartó életben való hit. Oh, az én örömeim mások voltak és ismét mások az örömeim, amelyek a szenvedés első fehérre tisztult rózsái. Az én boldogságom más volt és ismét más az én boldogságom, mert imhol, halálig hiszek a jelenvalóságában. Az én szerelmem más volt és ismét más az én szerelmem az egyedülvaló Atya iránt. Az én szerelmem a szeretet, Petronius, amely elapadhatatlan, mint a tenger, végtelen, mint az irgalom és maga az élet, amely csíráit az én hitemben termékenyíti.

Elfordította tekintetét és elhallgatott.

A Janiculum felől a közelgő éjfél szelet hajtott, amely hűvös volt és nedves a frissen erjedt szagoktól. Petronius a buja éjszaka alatt szinte ájultan elnyúlt város felé tekintett és a szívében felgerjedt tavasz viharzó rajongásával rázta meg Tulliust.

— Nem érzed-e a vizekben, a fákban és füvekben Vénus hatalmát? Nézd, a Tiberisen túl most lélegzi szerte a föld Májust, az erdőkben dal kél és a magiszterek a lektuszokon harmadszor frissítik fel fejükön a mirtuszt. Vénus uj hajnalokra és uj alkonyokra les a tisztásokon és a Tulliusok ősi hajlékában vetetten marad a fekhely.

Felemelkedett és előre vonta Tulliust.

A hold a fejük fölött szitálta alá ezüst harmatát és a májusi éj orozva elborította egész fiatal szívüket, amelynek minden csepp vérét vággyal kacagta át a kiáradt tavasz.

— Jöjj, — súgta Petronius.

Tullius megborzongott.

— Maradok és megyek, Petronius. Az én utam immár arra vezet — szólt és a dombok felé mu-