Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-07 / 80. szám
4 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. október 7. Veje és fia véresre verték. Családi viszály Szentpéteren. Saját tudósítónktól. Nem mindennapi családi háborúskodás folyt le a napokban Komáromszentpéteren az após, a vő és a fiú között. Az áldozat az após, aki elég súlyos sebeivel a komáromi kórházban fekszik. Az eset előzményei régebbi időre nyúlnak vissza. Igar Ignác gazdálkodó és veje, Molnár Vilmos között régen elmérgesedett a családi jóviszony s most egy szilvaosztozkodásnál véres verekedésben robbant ki. Szóváltás közben Molnár vasvillát ragadott és azzal kétszer homlokon suj— október 6. tolta apósát. Molnárnak segítője is akadt sógora, ifj. Igar Ignác személyében, aki rudat kapva kezébe, jó néhányszor végighúzott vele apja derekán. Az öreg Igar a kél támadóval szemben tehetetlen volt s csak az idejében megérkezett csendőrség tudta őt kimenteni a veszedelmes helyzetből. így is azonban több sebből vérzett, úgy hogy Komáromba kellett őt szállítani. A verekedés hősei, Molnár Vilmos és ifj. Igar Ignác ellen megindul az eljárás. Értesítés. Otthon Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására hozni,hogy a mai kor igényeinek megfelelően átalakított kávéházat 1933. október 7-én ünnepélyesen megnyitom és a nagyérdemű közönség szives pártfogását kérem. Tisztelettel: iff. MAITZ REZSŐ kávés. A legszebb angol nő elárulja a szépség titkát. A koplalás: őrültség. non id la 1 ia IZZ Szlovenszkó legjobb zenekara Végre egy józan női hang a szépségápolás terén! Olyan valaki mondta meg a véleményéi, akinek hinni kell. Az illetőt Frances Daynek hívják, London neves s talán legszebb színésznője, aki világtekintély a szépség terén. Frances Day, a »szőke csoda« habszerű, szinte átlátszó bőrével, hajlékony, de nem törékeny karcsú, nem fogyasztott alakjával élő példája a modern sportszépségnek. — Ha egy mai nő — mondotta — szó szerint vesz minden tanácsot, amit a teoretikusoktól kap, akkor aligha lesz ideje mással foglalkozni, mini önmagával. Jelszavak serege üldözi és alig tudja megőrizni józan eszét, hogy valóban szép lehessen. — A szépség alapja — egészség! Az egyszerű és legfontosabb tanács a nő számára tehát: egészségét megőrizni! Az egészség törvénye pedig nem mondhatja, hogy éhezzünk, állandó izgalomban és gyötrelemben éljünk. — Kezdjük csak a reggeli tornagyakorlattal. Ezekcl általánosságban nem lehet előírni. Az egyik nőnek ez a gyakorlat való, a másiknak — éppen az ellenkezője. Hogy mi kell neki, azt mindenki maga érzi a legjobban. A tornának nem szabad — kimerítőnek lennie s fáradtsággal befejeződni. Ez az öröm és a frisseség gyakorlata. Nincs szükség a különböző testmozgások százaira, csupán anynyi hajtásra és lendületre, amennyit a test maga megkíván. Ezután következik a reggeli, helyesebben: a napi diéta első problémája. Itt mostanában beledobtak egy szól a szegény nő életébe, amely megkeseríti az életét. Ezt, hogy — vitamin! Ma már minden nő arról beszél, hogy szabad-e ezl, vagy azt, ennyi vagy annyi, ilyen vagy olyan vitamint ennie! A sok rendszabály eredménye azután az éhezés. Szerintem: ez a legnagyobb őrültség. — Ez a szó, hogy: diéta, nem jelent éhhalált. Nem tanácsos nekiindulni a napi foglalkozásnak, pénzkeresetnek teljesen üres gyomorral. Amikor reggel felkel az ember, a szervezet megnyugodott, friss, tehát a gyomor is friss és — üres. Ami annyit jeleni, hogy táplálékot kíván. Mi legyen a reggeli éllapja? Természetesen gyümölcs, ám nem szabad megvetni a halat, tojást sem. Elődeink dús angol reggelije: a legésszerűbb és leghelyesebb táplálkozás volt. — Amikor a soványító őrület a tetőfokára hágott — nem is olyan nagyon régen - az voll a jelszó, hogy mást ne is együnk, csak salátái, némi gyümölcsöt, esetleg spenótot. Ennél rosszabbat soha nem tanácsolhatlak volna nőnek. — A gyümölcs és főzelékféle igen magas percentben szénhidrátot tartalmaz. A lúi sok szénhidrát állandó irritációt okoz, aminek első következménye a modern nő legnagyobb réme: a kiütéses bőr! — Az én receptem: egyen a nő salátát, gyümölcsöl és főzelékféléi, de ne vesse meg a húst, halat és a tojást sem.- Szabad kávét és teát is innunk, csak nem túl sokat. A hideg vizet, mint italt, mindenek fölé kell helyeznünk. — Ami pedig a testgyakorlatokat illeti, ill van: a tenisz és az úszás. — De mégis legjobb a séta! A nő táncoljon is, ez kitűnő testgyakorlat és alkalmas arra, ‘hogy kecsességet tanuljon, de ne táncoljon sokat éjfél után! — Végül •— szerintem — a legfontosabb szépségtanács: korán feküdjünk le és legalább nyolc órát aludjunk! A szépség: helyes és józan arány az egész élötben. I. M. Egy komáromi hónapos szoba rejtelmeiből. A csalók újabb trükkökkel dolgoznak A becsapott szegény család nagy kára — Saját tudósítónktól — Komárom, október 6. Sok szegény család, sok szegény özvegyasszony él Komáromban éppen úgy, mint más városokban abból, hogy az egyik felesleges szobát kiadják. Sokszor nem is felesleges a szoba, arra is szükség volna, de a rossz anyagi helyzet arra kényszeríti a szegény családot, hogy összehúzza magái. Egy ilyen szegény komáromi családnál történi az alábbi elszomorító eset. Az uccai ablakban már régóla oil piheni a cédula, hogy: Ezen házban egy csinosan bulorozoit külön bejáratú szoba minden órában kiadó! A minden óra csak nehezen akart bekövetkezni. Hiába, sok Komáromban a kiadó szoba, nagy a konkurencia. Végre a napokban egy csinosan öltözött, jóképű fiatalember kopogtat be és érdeklődik a szoba iránt. A szegény özvegyasszony és hajadon leánya nagy örömmel mutatják meg a csinos szobát, amely nagyon megtetszel l az idegennek és kevés alku után ki is veszi.-- Ugyan ezl előbb kelleti volna bejelentenem, mondotta a nyájas idegen. Én nagyon szerelem a zenél, esténkint szoktam hegedülni cs gramofonozni. Nagyon sok új lemezem van. Később majd hazulról elküldetem a nagy, ötlámpásos rádiómai. Nem tudom, nem fogja-e majd a hölgyeket zavarni a zene? — Oh, dehogy, kérem, — feleli boldogan az anya. — A lányom és én is rajongunk a zenéért és mi hálás hallgatói leszünk, mert a jó zenével nem tudunk betelni. — No, ennek igazán örülök, — toldja meg a szól az, új szoba úr. — Akkor nagyon kellemes estéket fogunk eltölteni, mert vacsorázni itthon szoktam! A gyorsforralón teát főzök és valami hideget vacsorázok mellette. — Olí, sose lessék a snellszidcrrel vesződni, majd megfőzzük mi a teát — ajánlotta boldogan a leány. Az első este annyira összebarátkozott a család az új szobaúrral, hogy az éjszaka már arról álmodott a gondos anya, hogy még utóbb vejeura lesz az új jövevény. Másnap délelőli bekopog a szobául- a háziasszonyokhoz. — Nagysádék kérem, nem tudnának nekem két megbízható hordárt ajánlani, akik tragaccsal elhoznák a pályaudvaron lévő két nagy kufferomat? A kívánt két hordárt hamarosan előteremtették és már indulni akartak az állomásra, amikor a szobaúr látható zavarral fordul a háziasszonyához: — Kedves nagysád, ne vegye rossz néven, de kérni szeretnék valamit... Tessék! Tudniillik manapság olyan rossz és megbízhatatlan időket élünk, hogy sose tudjuk, az előttünk ülő ember nem tör-e az anyagi romlásunkra. A vonaton a nagy tolongásban a leggyakrabban előforduló jelenség, hogy az ember zsebéből kilopják a pénzét. Úgy gondoltam és ezt az elővigyázatosságom sugalmazta, hogy a legjobb és legbiztosabb lesz, ha pénzemet a kofferomba a szennyes ruha közé rejtem el. Olt senki se fog pénzt keresni. Még szegény anyám tanított erre az óvatosságra, akit egyszer a zsebmetszők egészen kifosztottak. így a pénzem mosl a kofferomban van és azért arra kérem kedves nagysádol, ha lenne szives podgyászom kiváltásához szükséges pénzt rövid időre előlegezni. A szegény asszony pirulva vallotta be, hogy szívesen odaadja, ami pénze van, de csak negyven korona van a háznál. — Az kevés, kérem, nekem 110 koronára volna szükségem. A házi kisasszony készséggel vállalkozik arra, hogy a szomszédban kölcsönkéri a pénzt. — Ha néhány percig lesz szives várni, a hiányzó összeget elő teremtem ... — Oh, milyen kedves, — áradozik a szobaúr. A pénz hamarosan egyült volt és a szobaúr a két hordárral elindult a csallóközi vasútállomás felé. Olt aztán a szobaúr azt mondta a tragacsesal jött két hordárnak, hogy várjanak, ő azonnal ill lesz és ezzel bement az állomás épületébe. De mit szaporítsuk a szót. Ez délelőtt 10 órakor történt és délután 6 órakor a két hordár azzal állított be az özvegyasszonyhoz, hogy: — Nincs itt az a fiatal úr? Eltűnt előlünk és nem tudtuk kivárni. És a szobaár végleg eltűnt. Csaló volt és egészen új trükkel dolgozott. És a szegény özvegyasszony ablakában újra megjelent a cédula: Ezen házban egy csinosan bulorozoit szoba minden órában kiadó! Komáromi ucca A munkanélküli. Most is ép olyan unott és közömbös arccal áll az uccasarkon, mint tavasszal, csak a homlokán szaporodtak a redők, csak a ruhája lett egy-két folttal színesebb Kezét egykedvűen süllyeszti nadrágja zsebébe* sapkáját mélyen a balszemére huzza. Cigarettája a bajuszát pörköli. Neki már minden mindegy. A tavasszal még csak remélte, hogy néha több szelet kenyér jut az otthoniak asztalára, — a nyár fásultfá tette, csalódott benne, de legalább tüzelőre nem volt gondja. Most, a tél küszöbén? Hallotta, hogy a hideg korán eljön hozzánk, kihasználja hát a néhány napsugaru órát még (ez se a régi már), a munkanélküliségben elfáradt izmait melengeti. Így készül a télre. Tüzelőt nem vásárol. Hisz nem is tudná hova rakni, a kamráját már régen széjjelszedte, a szoba tetejét kellett a deszkákkal kifoltozni, nehogy becsurogjon az eső. A tavaszra már nem is gondol, nem biztos, hogy megéri. Mélyet szív a hüvösödő levegőből és a cigarettájából, végigballag az uccán és a másik sarkon újra megtelepszik. Csak az a csoda, hogy már ezt is nem unta meg. A gránát Valahol a Kisérsoron egy fel nem robbant gránátot találtak, de mire a szakszerű elszállítása megtörtént volna, valaki elvitte onnan. Humoros ember lehetett az illető s csak bizonyára tréfát akart űzni a rendőrséggel, találgatjuk. Van annyi komolyság ebben az életben, hogy minden percben gránát nélkül is könnyű a halálra gondolni. S ha végig megyünk a városon, hány láb és kéznélküli emberrel találkozunk, akiknek arcáról ránkmered az a borzalom, .amelyet egy régi gránát vésett oda. Ök tudják, hogy mi a jelentősége ennek a szónak, hogy mennyi halálos valóságot rejteget magában. Velük együtt szeretnők mi is, ha nem csak a szó, hanem a fogalma is mindörökké a múzeumba kerülne. A kisérsori gránátot már talán jó mélyre elrejtette az elvivője. Jobb is, ne halljuk meg, ha felrobbanik. A világháborúban csömört kaptunk tőle. A Széna-tér. Speciálisan helyi probléma. Valamikor áthidalhatatlan volt a nagy por és sár miatt. Most özvegy kőkocka barrikádok állják el az utat, de a por sem lett kevesebb nyáron, a sár sem lett kisebb, ha megindul az esőzés. így van ez már évek óta, igy tarthat ez még pár évig. Gondot okoz a békés polgárnak, hogyan kerülje, de törheti a fejét a szegény idegen is, aki tavaly ugyanilyen siralmas bőrben látta a Széna-teret. Csak ha majd még egypárszor ellátogat hozzánk, akkor fog csak rájönni arra, hogy ez a város szépitészetéhez tartozik. Lehet, hogy száz év múlva pedig már mint helyi nevezetességet fogják mutogatni. A bennszülött már csak belenyugszik abba, hogy a mai helyzet nem engedheti meg a tér modernizálását, de mély mélabúval mégis felveti a kérdést: Vájjon akkor, amikor tervbe vették, hogy a Széna-térből élvezhető területet alakitanak, tényleg olyan elsőrangú viszonyok voltak? (hó)
