Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-16 / 74. szám
4. oidal KOMÁROMI LAPOK iirä3. szeptember 16. Aztán az étterem egyik sarkában a megtérített asztalnál üldögélt egy messzely bor mellett. Várta a főherceget. Egyszer csak beperdül egy hadnagyocska. Átutazóban voll és sebtében meg akart ebédelni. Feszty elfelejtkezvén a nagy rangkülönbségről és tűzmester létére be mert mutatkozni egy ... hadnagynak. No de ezért a vakmerőségért pórul is járL szegény Feszty. A hadnagy megvetően végig nézte és szó nélkül hátat fordított neki és kinézett az ablakon. Most jön azonban az elégtétel. Hamarosan megérkezett kíséretével a főherceg, aki a kis hadnagyocska elképzelhetetlen ámulatára, karon fogta Fesztyt, a közönséges tűzmesterl, és odaültette maga mellé, áruig az előbb még büszke hadnagyocska az asztal végén kap terítéket. A főherceg tüntetőleg Fesztyvel foglalkozik, attól kérdez, attól tudakozódik minden iránt. Mondja, Feszty, mit szólnak a magyarok a boszniai hadjárathoz? — kérdi a főherceg. Szidják utón, útfélen, mint a bokrot — feleli Feszty.- Igazuk van a magyaroknak, megérzik, hogy ebből csak kár származhatik a hazájukra. Közben egypár lovat vesz a főherceg 2400 forintért, de három ezressel fizet és az feladó nem tud visszaadni. Ki adna nekem kölcsön 400 forintot - kérdi a főherceg. A mindegyre jobban álmélkodó hadnagvocska azt hiszi. álom. amit most lát, mert a közönséges és az általa előbb még kutyába se vett tűzmester négyszáz forintot adott egy valóságos főhercegnek, egy eleven tábornoknak és darídárparancsnoknak. Ennél nagyobb elégtételt igazán nem kaphatott volna Feszty az előbb még hencegő kis hadnagyocskával szemben ... Dr. B. J. Mindennemű háztartási cikkek, (tálcák, evőszerek, fémgarniturák, vázák, gyermekkocsi kereke , kerékpár alkatrészek stb.) T E L E F O IV: 11». nikkelezését, chromozását és __________ galvanizálását ... , n vállalom úfonnan WeiSZ Fal berendezett Komárom, Baross-u. 5, műhelyemben. Egy kottái tüzeset epilógusa interpelláció alakjában. A komáromi Don-Juan kalandjai az Apályt szigeten Amikor a jól vigyázó mamának van min meglepődni. A komáromi szerelemben nincs hitel. A Magyar Nemzeti Párt komáromi központja közli: Füssy Kálmán szenátor az alábbi interpellációt adta be a belügy- és igazságügyminiszter urakhoz: Kotlán (ógyallai járás) május 17-én, délben 12 órakor tűz ütött ki Mihalovics Antal udvarában, és leégett egy kis kazal szalma. A tűz oltása közben Jonák Ferenc csendőr megszólította Garaj Mihály 23 éves legényt, hogy neki tudnia kell, ki gyújtotta meg a kazlat. Garaj Mihály aki különben idegbetegségben szenved, úgy .hogy munkával sem keresheti meg kenyerét, elutasította azt a feltevést, mintha ő tudná, hogy ki gyújtotta fel a kazlat. Jonák csendőr erre gorombán Megtámadta a beteg legényt és felpofozta. A csendőr viselkedése a tüzetoltó lakosság körében nagy visszatetszést kelleti, úgy hogy többen szóvá tették a csendőr lehetetlen viselkedését, köztük Cimbalik Sándor 19 éves legény és édesanyja Krsák Ferencné. A csendőrök erre megtámadták Cimbalikol és miután édesanyja fia védelmére sietett, mindkettőjüket megverték a feldühödött csendőrök. A fiút leteperték és vasvillával ütötték a földön, édesanyját pedig kézzel verték fejbe. A fiú három napig munkaképtelen volt. Krsák Ferencné és Garaj Mihály másnap elmentek Ögyallára és feljelentést tettek a járási csendőrparancsnokságnáL Ugyanakkor a kottái csendőrök feljelentéssel éltek a járási hivatalnál Krsák Ferencné és Cimbalik Sándor ellen, mint akik a hivatalos közegek tevékenységében jogtalanul beavatkoztak. A járási hivatal még május havában meg is büntette úgy Krsáknét mint Cimbalikot 50—50 Ke pénzbírságra. Nevezettek ezt visszautasították, s máig a büntetési végzést nem is kézbesítették nekik. Dunaszerdahely, szept. 16. Borzalmas gyilkosság történt Dunaszerdahely közvetlen közelében szerdán éjjel. A Dunaszerdahely—Pozsony közti országút mentén, nem messze Dunaszerdahelytől fekszik a Rényi major s ennek közelében történt a gyilkosság. Csiba Ernő harmincötéves dunakisfaludi gazdálkodó Dunaszerdahelyen járt Pöihe József falujabeli gazdával együtt és együtt is mulatoztak az esti órákig. A mulatság végén mindkét gazda felült a maga kocsijára és úgy mentek hazafelé. Mikor Csiba Ernő kocsija hazaérkezett az udvarba, nagy megle-Az államügyészség Komáromban megindította az eljárást úgy Cimbalik Sándor, mint fi tettes csendőrök: Jonák Ferenc és Forst Ferenc ellen, de a felek kihallgatása után az eljárást úgy Cimbalik, mint a csendőrök ellen megszüntette. Az eljárás az egész községijén nagy felháborodást kellett, amit még fokozott az a körülmény, hogy a csendőrök, bár kétségtelenül visszaéltek hivatalos hatalmukkal, minden bünletéstői mentesültek. Sajnos, gyakran előfordulnak hasonló esetek, amikor a halósági közegek visszaélnek hatalmukkal, a lakossággal szemben durvák és önkényeskedők és az ilyen esetekben, ahelyett, hogy magatartásuk megtorlást nyerne, soha sem őket, hanem mindig az ártatlan és meghurcolt lakosságot büntetik. Magától értetődik, hogy az ilyen eljárásnak következtetéseit a lakosság természetesen mindig levonja, ami azonban nem kedvező a hatóságokra, azok tekintélyét nem emeli és nem szolgálja azt a meggyőződést, hogy a hatóságok a gyengébb védelmezői és az igazság őrei. Egész közmondás lesz már: A hatóság embereinek mindent szabad, azoknak mindig igazuk van. Fentiek alapján tisztelettel kérdezzük a Miniszter urakat: Hajlandók-e nevezeti csendőrök ellen a vizsgálatot megindítani, és odahatni, hogy elvegyék visszaéléseik méltó büntetését. Hajlandók-e a Miniszter urak odahalni, hogy nevezett vádlottak ellen az eljárás beszüntettessék, nehogy az következzen be, ami hasonló ki nem kézbesített büntetéseknél már megtörtént, hogy egy év múlva behajtsák rajtuk a büntetés összegét. Hajlandók-e a Miniszter urak a legszigorúbb utasításokat kiadni, hogy hasonló visszaélések a jövőben a legminimálisabbra redukáltassanak. ■«■■■■■■■■■■■riMmiÉmarám iiTitit petésre látták, hogy a kocsin nem ül senki A lovak maguktól jöttek haza, a kocsi fenekén vérébe fagyva feküdt a kocsi gazdája. A gyilkosság gyanúja azonnal Pöthe József gazdálkodóra terelődött. Pöthe tönkrement ember volt, aki sok pénzt sejtett Csibánál. Pöthét a csendőrség azonnal letartóztatta, s vele együtt Szabó Miklós sikabonyi napszámost is, aki vallomása szerint szintén részt vett a gyilkosságban, Pöthe felbujtására. Pöthe a dunaszerdahelyi járásbíróságon álhatatosan tagad. Valószínűleg rablógyilkosság történt. Saját tudósítónktól. Egyik komáromi asszony, nevezzük őt el Kabátfalvinénak, gyakran mondogatta ismerősei előtt, hogy ő bizony éber szemekkel vigyáz a leányára, de aztán nyugodtan is alszik, meri az ő leánya az ő tudta nélkül nem tesz egy lépést se. Közben leszólta a könynyelmű anyákat, akik nem törődnek azzal, hogy hol. merre, meddig és kivel kuncsorognak a leányaik. Az ő 17 éves leányával nem esketik meg semmi baleset, mert annak minden lépéséről tud. Egyszerre azonban föltűnt a szomszédasszonynak, hogy Kabátfalviné nem karattyol annyit a jólőrzött leánya biztos erkölcsi alapjáról, amelyen nincsen le- és elcsúszás. A szomszédasszonyok puhatolózani kezdtek, hogy ugyan mi is okozta ezt a nagy változást? Bizony valami nagy dolog történt, olyan nagy dolog, hogy annak súlya alatt Kabátfalviné bement a rendőrségre és ott könnyezve panaszolta el, hogy az ő 17 éves, ártatlan kis leángái egg 60 éves férfi elcsábította. Nem is elcsábításról van ilt szó, mert a 60 éves Don Juan lovaghoz nem méltóan viselkedett tapasztalatlan lányával szemben és erőszakkal csikart ki tőle pászlorórát, illetve erőszakkal törte le az ártatlan liliomszálat. Ő most azért jött, hogy kártérítést követeljen az öreg úrtól. A rendőrség fölvette a panaszt és mint liliomtiprásl kezelte és beidézték a brutális férfi ártatlan áldozatát, a 17 éves kis lányt is, aki egy hasonló korú barátnéjával jelent meg a tárgyaláson, amelyen természetesen az anya is ott volt, az az anya, aki ugyancsak szemmel kisérte lánya minden lépését... A szegény anyának volt oka meglepődni és, ha valami kényes nagy úri dáma lett volna, bizonyosan el is ájult volna, de szegény Kabátfalvinénak drótból vannak az idegei, hát nem ájult el, csak módfelett meglepődött és vagy százszor elmondta, hogy — No de ilyet! No de ilyet! Mindezeket a lánya, akinek ő minden lépésére olyan jól vigyázott, okozta, mert a lány ezeket vallotta:- Nem igaz, hogy az az ember erőszakoskodott velem? Sokkal finomabb ember az, hogy ilyet tenne. Úri ember módjára ismerkedett meg velem és gavallérosan fizetett, ha találkám volt vele. Rendesen az Apálgi szigeten találkoztunk. A barátnőmmel is barátkozott. Mi anynyír a szeretjük egymást, hogy nem féltékenykedünk egymásra még ak-Komárom, szeptember 15. kor se, ha egyszerre volt a találkánk hármasban. Erre a gavallér emberre mer beszélni anyám, aki annyira figyelmes volt irányunkban, hogy ha úgy találkoztunk vele, hogy nem volt nála a szokásos 15—15 korona, hál képes volt beszaladni a városba pénzért és pénz nélkül sohasem randevuzolt velük. »Szerelemben nincs hitel, gyerekek«, szokta mondani. Mi addig valamelyik csárdában söröztünk az ő kontójára, amig a pénzért bent járt a városban. Ilyen finom, gavallér ember. Aztán mióta ismeri ezt a gavallér embert? kérdezték a rendőrségen. — Már innen, onnan kétesztendeje lesz, — mondta a leány. Elájulok, — sikoltozott Kabátfalvi né, aki belátta most már, hogykönynyebb egy zsák bolhára vigyázni, mint egy nőre, aki szerelmeteskedni akar. Ezekután szegény Kabátfalviné, mini leánynevelési szaktekinlély, megszűnt ismerősei előtt létezni. Az irodalom vámszedői, avagy ki az a titokzatos Eleméry László ? Komárom, szeptember 16. Az irodalmon legtöbbször nem az írók keresnek, hanem a vámszedők. A vámszedők pedig olyanok, amilyet a vám megérdemel. A szlovenszkói irodalmi vámoknak gyanús és kis-stilusu vámszedői, öl-tíz koronás behajtói vannak, akik házról-házra járva árulnak obskúrus könyveket, legtöbbször verseket, avagy vidékies novellákat s ezáltal elrémitik a könyvolvasó közönséget ,a könyvektől s a rendes könyvvásárlástól. Délszlovenszkón egy titokzatos férfiú járkál, aki magát Eleméry Lászlónak nevezi s a Jókai tollára való ragyogó név gazdája könyveket árul. A könyvek állítólag az ő szülöttei, noha minden könyv címlapján más szerző neve szerepel. Ezek az ő írói álnevei, — szokta mondogatni, — miközben addig fáradozik, amig 5—10 koronát be nem hajt a könyvekért, illetve füzetekért. Adja olcsóbban is. Az üzleti körút terve érdekes: Ha sikerül elsütnie egy könyvet, akkor felírja a vásárló nevét s a legközelebbi házba már az előbbi vásárló ó' »hoz üdvözletét« és ajánlást. Sok csodálkozás esik ilyenkor, mert sokszor az egyes ilyen »ajánlók« személyesen nem is ismerik egymást így lesz egyre nagyobb becsülete az igazi jó szlovenszkói könyvnek... Gyilkosság Dunaszerdahely mellett Tönkrement gazdatársa gyilkolta mag s rabolta ki a jómódú gazdálkodót
