Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-09 / 72. szám

1933. szeptember 9. KOMÄROMI LAPOK 3. oldaí. Pénteken lépett életbe Szlovenszkó területén az új zárórarendelet. Komárom, szeptember 8. A szloveuszkói és ruszinszkói üz­lethelyiségek záróráját szabályozó kor­mányrendelet pénteken, szeptember 8-án lépett életbe. A rendelet szerint az üzletel: legkorábban reggel 8 órakor nyithatók, legkésőbb esle 7 órakor zárhalók. Az élelmisze­rek reggel 6-tól este 8-ig, a cu­korka üzletek este 9-ig tarthatnak nyitva. Ebédidő alatt, déli 12-től 2-ig minden üzlet zárva tartandó. A kormányrendelet életbeléptetésével hatályát veszti az 1913. évi magyar záróratörvény. Azok a vevők, akiket a záróra ideje a boltban talál, még kiszolgálhatok. Az országos hivatal figyelembevéve az érdekeltek hozzászólását. megengedheti egges iparágaknál: és kereskedéseknek, hogy a déli szünet alatt helyiségeiket nyitva tarthassák. A rendelet módot nyújt a járási hiva­taloknak a szükséghez képest való módosításra is. ami a zárórák rendjét illeti. Egyes üzletágak a járási hiva­tal engedélyével nyithatnak, avagy csukhatnak más időben is, ha ezt közérdek kívánja. Így megengedhető az iskolai cik­kek árusítása reggel fél 8-tól, eb­ben az esetben ezek az üzletek esti fél 7-kor kötetesek zárni. Azokban a községekben, ahol 5000 lakosnál kevesebb van, a járási hi­vatal megváltoztathatja a zárórát olyan értelemben, hogy az üzletek nyitva tarthatók reg­gel fí óra előtt is. valamint esti 8 óra után is, sőt a déli szünet el is maradhat. A piaci árusok, bucsu-árusok, uccai élelmiszerárusok, valamint vasúti ál­lomások árusai számára külön rende­let lesz érvényben. A komáromi kereskedők azl kíván­ják. hogy az eddigi zárórarendelet legyen to­vábbra is érvényben, mini amely a gyakorlatnak jól megfe­leli. Ez irányban a szükséges lépése­ket meg is tették. Él-e még Orih János, a komáromiak egykori daliás főhercege ? A komáromi „Kőszűz“ lovagja Ismét fölvetődött az a hír, hogy Orth János, előbb fdnos főherceg még él? — A daliás főherceg öt esztendőt töltött Komáromban. — Rajongó tisztelője volt a komáromi szép asszonyoknak és leányoknak. — A kakukfüves temetők titkai. Saját tudósítónktól. Komárom, szeptember 8 (Folytatás.) Szóval nagyon népszerű ember volt Komáromban János főherceg. A régi öregek közül még sokan em­lékeznek rá, bár ezeknek a száma egyre fogy. A legszegényebb embert is lebi­lincselő nyájassággal köszöntötte. A polgársággal állandóan érintkezett. A polgárság és katonaság közötti jóvi­szonyt melegen ápolta. Nem egy ko­máromi lakost keresett föl otthonában, különösen, akiről tudta, hogy valami régisége van. Nagy régiséggyűjtő volt és személyesen nézte meg a dolgokat. Összevásárolta úgyszólván a város Összes szélkakasait és a szebb kapu­kopogtató vasakat, amelyek a csengőt pótolták a kapukon. A komáromi La­pok alapítója, néhai Tuba jános be­szélte^ hogy amikor meghallotta, hogy az ő szüleinek is van régi antik órá­juk, személyesen ment el Tubáékhoz és megnézte a régi órát, amely nagyon megtetszett neki és kérte, hogy adják el. Tubáék nem akartak tőle pénzt el­fogadni és ajándékban küldték el neki az órát, mire ő egy remek uj órát küldött Tubáéknak viszonzásul. Abban az időben a Klapka-téren, akkor Vá­rosháztér, kút állott, melyet antik mű­vészi vasrács övezett, a műlakatosság valóságos remeke, egy szöllőlugast ábrázolt. A régiségkedvelő főherceg a városhoz fordult, hogy adják el néki ezt a vasrácsot. Az akkori (1877) helyi sajtó erősen agitál, hogy a főherceg­nek oda kell adni ezt a vasrácsot, amelyet meg is kap és a Gmundeni tó partján levő Orth kastély parkjában állíttatta föl. Amikor János főherceget, mint Orth Jánost, 1911-ben a Habsburg család hivatalosan is holttá nyilvánít­tatta, Komáromban mozgalom indult meg, hogy ezt a remekbe készült vas­rácsot a hagyatékból visszaszerezze a város, sajnos, ez a mozgalom nem ve­zetett eredményre. Demokratikus érzelmei lépíen-nyo­­mon megnyilvánultak. Ha valamelyik iparosnál rendelt valamit, gyakran el­látogatott a műhelybe megnézni, hogy mennyire haladt a munka és akkor kedélyesen elbeszélgetett a mesterrel és a hozzátartozóival. A komáromi ipart még akkor is támogatta, amikor már nem lakott itt. Merkt Alajos ko­máromi könyvkötő kötötte ittlétekor a könyveit és a komáromi munka any­­nyira tetszett neki, hogy amikor elköl­tözött innét, akkor is Merkl Alajosnak küldte bekötni könyveit. 1882. április­ban azt irja a helyi sajtó, hogy több száz kötetet küldött bekötve Merkl Bécsbe a főhercegnek. Egyszer egy antik szekrényt vett Prágay Fezenc komáromi molnár mes­tertől. A szekrényt saját rajzai szerint Molnár Ferenc asztalosnál, (később a Népbank igazgatója) restauráltatta és amig a munka tartott, gyakran bené­zett a műhelybe és el-elbeszélgetett. Sőt esténkint, amikor Molnár kinézett Nádor-uccai lakása ablakán, az arra sétáló főherceg mindig megállt és so­káig elbeszélgetett az ablak alatt állva, a csendes nyári estéken. Komáromban kezdett szorgaimasan magyarul tanulni és hamarosan Petőfit már eredetiben olvasta. Tanítója Nemes Soma községi iskolai tanító volt. 1879. aug. 18-ikáról azt irja a helyi sajtó, hogy a király születése napján a tiszti kaszinóban tartott lakomán előbb né­metül, majd csengő magyarsággal hosz­­szabb feiköszöntőt mondott mindenki meglepetésére. Amikor eltávozott Ko­máromból, a város születésnapján min­dig táviratba szokta üdvözölni és erre a főherceg mindig magyarul válaszolt és mindig megemlékezett a komáromi szép napokról. János Szalvator irodalmi téren is szerepelt. Linzben egy munkájában leleplezi a spiritisztákat. Még tüzérőr­nagy korában irta meg „Drill oder Erziehung“ cimü röpiratát, amellyel Albrecht főherceg engesztelhetetlen gyű-Miért vetnek a nagytermelők sok százezer holdon AGROSTAN-b.1 pácolt búzát? mert AGROSTAN-os búzából 10 kilóval kevesebb vetőmag kell holdanként, mint a gálicosból; AGROSTAN-os búza mind kikel; AGROSTAN-os búza után holdan­ként legalább 1 mázsával több terem; AGROSTAN-os búza üszög­mentes; AGROSTAN-os pácolás olcsóbb, mint a gálicos. 1 kiló Agrostannal 5 mázsa búzát pá­col meg. — Kapható minden jobb szaküzletben; ha helyben nem találná, forduljon a főlerakathoz: Robinsohn és Kada mérnök vegytechn. társaság­hoz Bratislava, Duna-ucca 24. — Zillna, Legionárska 5. 309 löletét vonta magára. Büntetésből el­helyezték Galíciába. Itt megírta a 12-ik gyalogezred történetét. A vaskos kötet minden lapja tanúskodik a szerző el­fogulatlan pártatlan tárgyilagosságá­ról. Ismeretes, hogy a 12-ik gyalogez­red, mint ellenség harcolt Magyaror­szágon az 1848—49-iki szabadságharc alatt. János főherceg Komárom átadá­sához ezt a megjegyzést fűzi: „Komárom várának vitéz, hősi ma­gyar helyőrsége a vár átadásakor vi­tézségének megfelelő feltételeket ka­pott /“ Elképzelhetjük, hogy ezekért az el­ismerő sorokért mennyire prüszkölt a Habsburg család. Szegény János fő­herceg megint kegyvesztett lett és bün­tetésből ... Komáromba helyezték. De itt — hála a komáromi szépeknek — pompásan érezte magát és nem tar­totta büntetésnek az itt töltött öt esz­tendőt. Nemcsak szavakban, beszédek­ben, levelekben fejezte ki rokonszen­­vét Komárom iráni ez a nyiltszivü, szókimondó főherceg, hanem tettekben is. Amikor árviz sújtotta a várost, saját maga vezette a katonaságot a mentési munkálatoknál és sokszor adott feje­delmi adományt a város szegényeinek. Búza Sándor komáromi borbély volt a főhercegnek a kedvenc fodrásza. Hogy kedvenc volt, kitűnt abból, hogy amikor már távol volt Komáromtól és a komáromi szépek titokban itatták utána az egereket szerelmes könnyeik­kel, dedikált fényképét küldte meg borbélyának nagyobb pénzösszeg kí­séretében. Dr.B.J ' — Hogy hívják a kisleányt? — kérdezte. — Micsoda kis leányt? — Hát a Mikulicsét. Azét a gazdatisztéi. — Nem tudom én... — mondtam. De minek is tudnám? Hát nem mindegy az. akárhogy hívják is? Nem is értem, hogy jut ilyen kérdés eszedbe? Mosolygott: — Csak úgy... Hát szóval nem tudod? Na nem baj. Magámat ajánlom ... Leszállt, én pedig ott maradiam valami kellemet­len csodálkozással. Micsoda furcsa, zavaros fráter ez! — gondoltam. — Pedig az apja milyen rendes, kedves bácsi volt... Ámbár, hiszen 1 jogara volt elég neki is. Aztán elteli egy félesztendő, anélkül, hogy találkoz­tam volna Lukáccsal, vagy hallottam volna róla. De hogy akkor leutazlam Bélavárra Gyuri öcsémhez, az szóbeszéd közben elmondta, hogy Mikulics már csaknem féléve, hogy otthagyta. — Képzeld, milyen szerencsém volt! — beszélte. — Mialatt törtem a fejem, hogyan tegyem ki. mert. hiszen rajtakapni nem lehetett, hirtelen felmondott és kérte az azonnali elbocsáttatását. Kitűnő állást kapott egy háromezer holdas birtokon, valami Ká­­ringécz Lukács nevű úrnál... Aki állítólag nem is látta soha, csak hírből ismerte és úgy tett neki fé­nyes ajánlatot... Meg nem foghatom, hogy ki aján­lotta be neki? Hahaha... Nekem azonban nem volt kedvem nevetni, sőt! Egészen elkedvetlenedtem erre a hírre. Hát ilyen bolond ember ez a Lukács? Na, szegény Bogdán bácsi! Jól jártál, hogy ezt nem érted meg. Hiszen ez a fiú tönkre kell. hogy menjen ilyen kifordított ész­járás mellett. Halálos kár azért a gyönyörű vagyonért. És tiozzá még. akarva, nem akarva, én hívtam fel a figyelmét arra a Mikul Lcsra. — No, de talán majd kidobja, ha látja, hogy nem boldogul vele, — gondoltam. És útón-útfélen elfogdos­tam attól kezdve az odavalósi embereket, hogy hírt halljak Lukácsról. Szolid ember, — mondták. — Csendes, korán­­kelő, koránfekvő, egy kicsit fukar. Ez megnyugtató volt, ámbár láttam én már embert tönkremenni, éppen abban, hogy túlspekulálla ma­gát. Ha legalább valami okos asszony lenne mellette, aki vigyázna rá. Nem házasodik? — tudakoltam. Esze ágában sincs. Azt mondja, hogy még nem találta meg az igazit. De hát hogyan is találná? Hiszen annak annyi pénzének keltene lenni, akit ő elvenne, amennyi talán nincs is a világon. Hát annyira szereti a pénzt? Annyira. Akit lehet, megnyúz. Csak egy ember van. aki rajta is túltesz. Valami Mikulics. Az kilopja a szemét is. De csudálatosképpen, ezt tűri. Pedig már mi is mondtuk neki, hogy nézzen egy kicsit a körmére... — Bogdán bácsi, Bogdán bácsi! — gondoltam. — Hogy fogok eléd állni a másvilágon? Senki se veszi le rólam, hogy én döntöttem romlásba a fiadat. És bár vigasztaltam magam, hogy hiszen én nem ajánlottam Lukácsnak Mikulicsot, sőt le akartam be­szélni róla, nem tudtam szabadulni a lelkifurdalás­tól. hogy minek is emlegettem. Hanem, hogy aztán az, amitől féltem, nem követ­kezett be, sőt azt hallottam, hogy Lukács megvásá­rolt egy házat Pesten, megnyugodtam. Ugv látszik, mondtam magamban, — így is megtalálja a szá­mítását, hát nem kell félteni. És attól kezdve nem is törődtem vele többet, sőt hogy közben vagy tíz év eltelt, lassan el is felejtettem. Most a napokban azonban megint találkoztam vele. Megint a vonaton. Most megismertem tüstént, pedig azóta megváltozott egy kicsit: megférfiasodott és meg­hízott. Megörültünk egymásnak. • — Hogy vagy? — kérdeztem. — Mit csinál a ^gaz­daság?- Köszönöm, — felelte. — nehezek az idők, de azért nem panaszkodhatni. — Mikulics még nálad van? — Nálam bizony. Hálás is vagyok neked érte, bá­tyám, hogy akkor őt’ajánlottad ... Én nem ajánlottam... Ellenkezőleg! Jó, jó. Fiát szóval, hogy felhívtad rá a figyel­memet. Remek fogást csináltam vele, annyit mond­hatok. Igazán? Hát megbecsüli magát, nem lop? Mi? Lukács nevetett. Felhúzta a vállát: — Én nem firtatom. Jut is, marad is. Na és egyébként? Az ügyvédség? — Csupa apró ügy... de sok. Persze, van dolog velük elég. De végül valami csak összegyűlik be­lőlük ... Nem panaszkodhatni.- És még mindig nőtlen vagy? Ha ilyen jól megy a sorod, miért nem házasodol? Nagyot nevetett: — Hiszen éppen abban járok! Most utazom az el­jegyzésemre, Győrbe. — Győri lányt veszel el? Kit ugyan? — Nem győri, csak a nagyszülei laknak olt, náluk tartjuk az eljegyzést.- Hát gratulálok, pajtás, szívből gratulálok. Hogy hívják a menyasszonyodat? Lukács köszörült egyet a torkán, aztán azt mondta: — Mikulics Verának... Mikulics? — kérdeztem. Mikulics? Csak nem a...? De igen, — bólintott. — A tisztemnek a leánya. Nagyon kedves teremtés, ott nőtt fel a szemem előtt. Úgyszólván én neveltem, magamnak. És van is az apjának valamije. Két háza, meg egy ötszázholdas birtoka, ott az enyém mellett. Nálam szerezte__De nem haragszom érte. A családban marad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom