Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-02 / 70. szám

1953 szeptember 2 »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Üzletmegnyitás. Van szerencsénk Komárom és vidéke n. é. közönségét értesíteni, hogy HERTA szesz- és likőrgyári lerakaíunkat „ Baross-ucca 12. Komaromban, és Dunapart 16. (sarokház) alatt megnyitottuk, ahol gyári árak mellett a legfinomabb minőségű italokat nagyban és zárt üvegekben árusítjuk. A nagyérdemű közönség szives támogatását kéri HERTA szesz- és likőrgyár (Vráble). ^«l^|l■l■■ili^íl ^»Tll^llllrTrl^Bnlf'T^^•^ y-rrnniniiTiiifini roimirTtiTMgTrnriwwm^ Pénzügyi bizottsági ülés. Komárom, — szeptember 1. Dráma a tengeren. Két leprás szökevény halála egy angol hajón. Ennek a történetnek a »Glowing Star« nevű hajó volt a színhelye. A Londonon át Valcouverből érkezett értesítés az ese­ményről a következőkben számol be: A hajó teljes gőzzel haladt a Csendes­­óceánon. Manillából indult és Vancouver felé tartolt gyapjú-, nád- és banánszál­lítmányával. A parancsnoki hídon az el­ső tiszt teljesített szolgálatot. Egyszerre csak rémült, izgalmas felkiáltásokat hal­lott. Azután matrózok jelentek meg a fedélzeten, akik mintha valamilyen rém­től menekülnének. A fiatal tiszt nem ér­tette a legénység ijedelmét. A következő pillanatban azonban ő is megdöbben'« meredt a lépcsőn felbukkanó alakra. Az­­lán hirtelen elhatározással előrántotta re­volverét és a feléje közeledőre fogta.- Egy tapodtat se! — kiáltotta. A tiszt az első pillanatban látta ugyanis azt, hogy a szerencsétlen, akitől a mat­rózok oly rémülten menekültek, bélpok­­los. Arcán, egész testén láthatók voltak a betegség jelei. — Hogy kerültél a hajóra? — rivalt a tiszt a leprásra. Ez majdnem állati hangon, nyöszörögve mondotta el, hogy az éj leple alatt a Ma« nilla mellett fekvő Pal Wan szigetről fe­leségével együtt megszökött, a hajóra osont és a hajófenékben lappangott. — De ő meghalt, — üvöltötte. — Egye­dül maradtam! Ne bántsatok, hagyjatok a hajón, haza akarok menni a szülőföl­demre ! — Ne közeledj! — káltotta a tiszt és revolverét a levegőbe sütötte. Erre a szerencsétlen embert valóságos dühroham fogta el. Vad kiáltással fel­ugrott a kormányhídra, ahonnan a tiszt megrettenve menekült. Elejtette revolve­rét, amit a beteg felkapott és leszaladt a lépcsőkön az utasok szobái felé. Ezek bezárkóztak és reszketve hallották, hogy a leprás minden ajtó előtt megáll és va­lamennyit megpróbálja, nem nyilik-e ki. Azután ismét felrohant a fedélzetre. Ép­pen akkor jött vissza a kikötőből két megkésett matróz. Ezek, amint meglát­ták a feléjük közeledő szörnyalakot, a hajó korlátján átvetve magukat, beug­rottak a tengerbe. Csak a hajó kapitánya nem vesztette ei fejét. Mikor értesült a rémület okáról, kísérletet tett, hogy a matrózokba bá­torságot öntsön, de ezek sehogy sem akartak a közben eltűnt rémalak felku­tatására indulni. A kaptiány azonban ad­dig beszélt a lelkűkre, mig azután nagy­­nehezen rászánták magukat. Valameny­­nyien felfegyverkeztek és megkezdték a kutatást. Közben beesteledett és így a leprás könnyen elbújhatott. A kapitány kiadta a parancsot, hogy ha a beteg feltűnik, azonnal lőjjék le. így haladtak lassan előre a folyosó­kon és a lépcsőkön, de a leprásnak nem tudtak nyomára akadni. Ellenben a ha­jófenéken egy asszony holttestére buk­kantak. A beteg felesége volt. Már napok­kal előbb meghalhatott, mert teste me­rev, jéghideg volt. A kapitány folytatta a kutatást. Egy­szerre, mikor a raktárakat vizsgálták át, dörrenés hallatszott és a kapitány füle mellett golyó röppent el. A matrózok egy láda mellett kuporogva, megpillantották a rejtőzködőt. Abban a pillanatban hat lö­vés dörrent és a leprás összeesett. A hajóra azután kitűzték a sárga lo­bogót, a figyelmeztető jelt, hogy fertő­ző beteget visznek. így futott be a »Glo­wing Star« lassan a kikötőbe, ahonnan a többi hajók rögtön kellő távolságra me­nekültek. A kikötőparancsnokság és az orvosi kirendeltség a hajóra sietett, ame­lyet egy távolabbi kis szigetre irányítot­tak. A legénységet és a hajó huszonegy utasát partraszállították. A világtól el­zárva itt fognak most élni valamennyi­en. Hogy meddig? Azt senki sem tudja. Talán hónapokig, talán évekig. A sziget partjain is sárga zászló figyelmeztet min­denkit, hogy ne közeledjék. Kétszázöt­ven sápadt, összetört ember morzsolja az elátkozott szigeten napjait. mmmmmmmmmsmmammmmmmms — Divatos szekrény gyermek­kocsi KC 250.—, sportkocsi 75.— ELBERT-nél Nádor-ucca 19., Hiko gyári raktárában. — Zongoraórákra tanulók felvétet­nek, úgyszintén csoporttanitást is vál­lalok. Cimem a kiadóban. 261 Másodszori összehívásra tartotta meg a város képviselőtestületének pénzügyi bizottsága augusztus 31-én ülését Fülöp Zsigmond h. városbiró, bizottsági el­nök vezetésével. A pénzügyi bizottság a legközelebb tartandó városi közgyű­lésre kerülő ügyeket készítette elő, amelynek elintézésére nézve legna­gyobbrészt a tanács javaslatát tette magáévá a bizottság. A katonai kórháztelek kisajátítási ügyében s a nyitrai általános banknál levő tartozás kiegyenlítésére vonatko­zólag a pénzügyi bizottság elfogadta a tanács javaslatait. Nagyobb vitát keltett Majer Imre dr. prelátus-plébános és társainak illet­­ményfolyósitás iránti kérvénye, amely­ben nevezettek, mint a róm. kath. egy­ház funkcionáriusai a közgyűlés által 1933. június 1-töl beszüntetett járan­dóságnak előlegképen való folyósítását kérték. Herczegh István főszámvevőhelyettes ismertette az ügyet és a tanács javas­latát, amely a kérvényt a közgyűlés elé kívánja fölíerjeszteni, de ezenkivüi mint előadó azt az indítványt terjesz­tette elő a bizottságnak, hogy vélemé­nyezze a közgyűlésnek az ügy olyan­­képeni elintézését, amely szerint a vá­ros hajlandó lenne az illetményeket előjegyezni abban az esetben, ha a kath. autonóm hitközség garanciát vál­lalna arra nézve, hogy amennyiben a legfelsőbb közig bíróság nem állapí­taná meg a városnak kegyúri jogát és kötelezettségét, a hitközség az előlege­ket visszafizeti a városnak. Kendi Zoltán dr. kétségbevonta, hogy az előadónak uj javaslattételére joga volna és helytelennek, illojálisnak tartja az előadó javaslatát a tanács javasla­tával szemben, melynek elfogadását kéri. Fülöp Zsigmond biz. elnök meg­állapítja, hogy az előadónak, mint a bizottság tagjának joga van külön ja­vaslatot tenni, a határozathozatal joga pedig a bizottságot illeti meg. Az elő­adó külön javaslatának elfogadását ajánlja. Stern Bernát átveszi Herczegh előadó javaslatát, amelyet elfogadható­nak tart. Kendi Zoltán dr. ismételt fel­szólalásában azt javasolja, hogy a pénzügyi bizottság véleményezze a közgyűlés letiltó határozatának további fentartását. Fleischmann Samu felszó­lalása után szavazásra került a sor, amelynek eredménye lett, hogy a pénz­ügyi bizottság Kendi javaslatát 7 szóval 6 ellenében elfogadta. A háziszemét fuvarozásra beadott ajánlatok közül a tanács a legelőnyö­sebb ajánlatot nyújtó Vargha Jánost javasolta megbízni a szemétfuvarozás­sal. Ez ellen a munkáspárti biz. tagok tiltakoztak és a pénzügyi bizottság többsége amellett foglalt állást, hogy továbbra is maradjon házikezelésben a szemétkihordás. A Menzel céggel folyamatban levő egyezkedési tárgyalásokról szóló ta­nácsi határozatot a pénzügyi bizottság tudomásul vette és megbízta a város vezetőségét a további tárgyalással. Zombory Géza gyógyszerésznek te­lekátadási ügye is vitára adott okot. Nevezett gyógyszerész a felépítendő gyógyszertára és lakóháza részére a Kossuth-térnek a Jókai és Thaly Kál­­mán-uccák felé szögellő területet kéri, amely terület a Rozália templomhoz vezető ut torkolatában fekszik. Ha erre a helyre épület jönne, az az utat el­zárná. A tanács javaslata az volt, hogy adja át a kért területet a város, de olyan föltétellel, hogy a területért évi 2000 kor. fizetendő, a ház 15 év múlva a város tulajdonába megy át és a bérlő opciót kap a további bér­letre. Fleischmann Samu megengedhe­tetlennek tartja a megjelölt helyen uj háznak fölépítését és kéri elutasítani a beadványt. Kendi Zoltán dr. és Gá­­borek Ferenc a Kossuth térnek másik oldalán javasolják a bérterület átadá­sát a tanácsi feltételek szerint s a pénzügyi bizottság ezt a véleményt terjeszti a képviselőtestület közgyűlése elé. A bérérték utáni adó, a vizdij, a csatornadíj és a szemétfuvarozási díjra vonatkozó szabályrendeletek meghosz­­szabbitása ellen a kommunisták szó­laltak fel, de a pénzügyi bizottság többi tagjai Bocz Béla, Kendi Zoltán dr. felszólalása és Fülöp Zsig­mond indítványozása után a szabály­­rendeletnek újabb 3 évre való meg­hosszabbítását javasolják olyképen azonban, hogy ezek az illetékek évről évre, az illető évre megállapított adó­alap szerint vettessenek ki. A városi közkórháznál egy szemé­szeti szakorvosi állás megszervezését kéri Lipscher Mór dr, kórházigazgató főorvos. A munkáspártok képviselői nem nagy rokonszenvvel fogadták az indítványt, de a bizottság az elnök és Tomasek Dezső állami jegyző előadó javaslatára hozzájárultak a tanácsnak erre a szervezésre vonatkozó indítvá­nyához. Több telekvétel és kisebb ügy le­­tárgyalása után véget ért a bizottság ülése. Elefántfogás Ceylonban. Ahány ház, annyi szokás. Aki Ceylon­ban, de általában Indiában az előkelők osztályához tartozik, arra nézve társa­dalmi kötelezettség, hogy résztvegyen a trópusok legizgalmasabb sportjában: az elefántfogásban. Az elefánthajsza Indiá­ban olyan szerepet visz a nagyúri szó­rakozások között, akár nálunk a par­­force-vadászat. Sőt izgalmasabb, érdeke­sebb a vadászat minden más fajtájánál, mert az ember nem elégszik meg egyet­len agyaras óriás rabulejtésével, hanem mingyárt egész csordákat zsákmányol —• elevenen. Régebben vermekkel fogták az elefántokat, de a verembe hullott állat rendszerint az eséstől sérülten került a hajtők kezébe. így aztán, mikor Sander­son angol vadász feltalálta az »elefánt kraal«-t, teljesen felhagytak ezzel a bar­bár eljárással, annál is inkább, mert így nemcsak egyes példányokat, hanem egész csapatot lehet épen és sértetlenül fog­­lyulejteni. A »kraal« lulajdonképpen az erdőnek olyan elkerített része, melyet vastag fa­­törzsekből összerótt erős kerítéssel vesz­nek körül. Ide terelik be az elefántokat,. Átvitt értelemben pedig jelenti magát az elefántfogást, előkészületeivel, külsőségéi­vé« és izgalmaival egyetemben. Magasrangú vendég, lálogaló fejedelem tiszteletére mindig nagyszabású elefánt­hajszákat szokás rendezni, melyeken részt­­vesz India fehér és benszülött arisztokrá­ciájának szine-java. Már hetekkel a haj­tás napja előtt széleskörű előkészületek indulnak meg, melyek közül legfontosabb az erdő kijelölt helyén a »kraal« fel­építése. Egyidejűleg pedig kémek mennek szét a szélrózsa minden irányába, hogy elefántcsordák után kutassanak és nagy­ságukat felbecsüljék. A kiszemelt csordát mintegy ezerfőnyi hajtósereg' bekeríti és állandó lármával, lövöldözéssel, előre megállapított tervsze­rint, a kraal felé terelik. A vad elefánt szerfelett félénk és ijedős állat és a csor­da holtrarémülve menekül a zsibongó em­berhad elől. A cél az, hogy az egész csa­patot a kraal kapuja felé űzzék. A do­log ritkán megy simán, mert megesik, hogy az állatok az utolsó pillanatban ki­törnek a hajtők seregéből s akkor aztán kezdődhetik a fáradságos kergetődzés is­mét elölről. A vakmerő hajtők állandó veszedelemben 'forognak, mert sohasem tudni, mikor fordulnak üldözőikkel szem­be a feldühödött öreg hímek, melyek ak­kor aztán kíméletlenül összetaposnak min­denkit, aki utjukba kerül. Ha a sereg már a kapu elé ért, a haj­tők minden erejüket megfeszítik, hogy az állatokat az elkerített helyre űzzék. Ezer­szeresére hatványozódik a lárma, fül­siketítő ordítás, gépfegyverszerű puska­ropogás, vadászkürtők metsző búgása töl­ti be az őserdőt, mig az elefántok mind egy szálig a kraalba nem vonulnak. Ak­kor becsapódik a nehéz kapu és a csor­da ijastól-fijastól fogoly. Napokig maradnak itt elzárva az álla­tok. Eleinte nyugtalankodnak és megkí­sérlik, hogy erőszakkal szabaduljanak a börtönükből. A kerítés megdöng egy-egy lázadó vastagbőrű lökésétől, de az erős gerendák állják az ostromot. Lassanként elcsendesül minden és a foglyok bele­törődnek sorsukba. Most következnek az első szelidítési kísérletek. Szelídített ele­fántok védelme alatt emberek mennek be a kraalba, hogy megkötözzék a fog­lyokat. Vakmerő és kockázatos feladat ez, de az indus és az európai előkelő­ségek éppen ezért valóságos szenvedéllyel űzik. A szelídíted elefánt szerepe első­sorban az, hogy »jó példát« mutasson vad társainak, miként kell az emberrel szem­ben viselkednie. Fontos, hogy ilyenkor a rendesnél is jobb bánásmódban része­süljön, mert az elefánt rendkívül éles megfigyelő és az ember magatartásából saját sorsára következtet. De a szelíd elefánt nemcsak lélektanilag segíti az em­bert a nyeregbetörés munkájában, ha­nem, ha kell, karhatalmat is szolgáltat az akadékoskodókkal szemben, tehát min­denképpen nélkülözhetetlen. A vad elefántot hátsó lábainál fogva fához béklyózzák s aztán kedveskedéssel, édességek kinálgatásával igyekeznek fé­lelmét eloszlatni és bizalmát megnyerni, ami legtöbbször nem sok idő múlva si­kerül is. Mikor már megszokta az em­bert és megbarátkozott vele, két szelíd elefánt kíséretében faluba, vagy városba vezetik, ahol eladják őket. De még hosszú időbe telik, amig annyira kezessé vá­lik, hogy munkába fogható. Az elefánt nagyra értékelt munkaerő Indiában, az elefántfogás tehát nemcsak izgató sport, hanem hasznothajtó vállalkozás is. — Egy szenvedélyes agárverseny láto­gató. Egy 17 éves fiú állt a múlt napok­ban az egyik angolországi bíróság előtt. A jó családból való fiatalember szüleitől 20 font értékű ékszert lopott azért, hogy elmehessen az agárversenyre. A fiatalko­rúak bírósága elé került. A bíró enyhe Ítéletet hozott: nagykorúságáig eltiltotta az agárversenyek látogatásától. A vád­lott fiatalember nagy felháborodás között kijelentette, hogy Ítéljék el börtönre, mert szívesebben ül ott, mint lemondjon leg­nagyobb élvezetéről. A biró erre a fiút saját kérésére egyheti fogházra ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom