Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-26 / 68. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza Ótvennegyedik évfolyam.______________________68. szám. _____Szombat, 1033. angnsztas 26, KOMAROMIAM Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 81 KB, félévre 40 KB, negyed- | Felelés főszerkesztő i GAAL GYULA dt. Szerkesztő: BAR ANY AY JÓZSEB dr. évre 21 Ké. - Külföldön 120 Kő. Egyesszám ára 1 borona. Alapította) TUBA JÁNOS. Bőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FCLOP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik belenként kétszer: szerdán és szombaton Francia ötparancsolat Komárom, augusztus 25. Mióta az európai diplomácia súlypontja észrevétlenül Párizsból Rómábía csúszott ál. azóta ez az uj diplomácia számos kezdeménye­zéssel adoll magáról életjelet. A fasiszta Mussolini a világ diplo­máciájának az élére lendüli és az enervált francia lelkek riadtan néznek az örök város felé és természetesen most még egyelő­re akadályok kiagyalásával fog­lalkoznak. hogy Mussolini dicső­sége valahogyan ál ne hágja az Alpesekel, meri annak völgyein Franciaországba is belecsorogna valami belőle. A Quai D’Orsay dip­lomatái ugrásra készen állanak, mi­kor a gall kakas riadtan kukorékol és dugaszba teszik az egész négy­hatalmi paktumot is, hogy alkalmi­lag meglehessen tőle szabadulni. Pont ugyanez a taktika érvényesül a francia fővárosban a riccionei találkozás eseményénél is, ahon­nan Dollfuss a kellő instrukciók­kal érkezeti vissza. Franciaország hatalmi túliéngés­­ben szenvedő diplomáciája máris kiírta az öt pontot, hogy sem azon innen, sem azon túl ne lehessen rendezni a középeurópai helyzetei. Az első pont természetesen Német­ország. A napiparancs azzal kezdő­dik, hogy Németország béküljön ki Ausztriával és szüntessen be olt minden propagandái. Ausztria fe­löl már több alkalommal megírtuk azt a véleményünket, hogy a né­metség egyesülése az álmeneti aka­dályok leküzdése után a törvény­szerűség feltétlen bizonyosságával következik be. Ha ennek ma van­nak ellenzői Párizsban és ezeknek osztrák visszhangjuk, ez semmit sem bizonyít a csatlakozás szüksé­gességével szemben, nem bizonyít azért, mert Ausztria mai helyzeté­ben életképtelen. De a politikai borravalózás rendszere egyelőre még napirenden van, mert Fran­ciaország, Anglia és Olaszország hajlandók »stabilizálni« Ausztria gazdasági helyzetét. Vagyis hajlan­dó beláthatatlan időkre kölcsönö­ket nyújtani, amelyeket Ausztria elragadó tájainak szép kilátásaival fizet majd vissza. Nagy kérdés, hogy Anglia, ahol nem érzelmi, hanem reális politi­kát űznek, meddig tart ki e mellett a grandiózus párisi program mel­lett. Ahogyan azonban Mussolini kormányzati elvei nyilvánosságra jutottak és Európaszcrte ismertté lettek, kötve hisszük, hogy a lira­­esőt Ausztria felé irányítaná, mert neki nincs annyi aranya, mint Franciaországnak. Ausztria tehát néhány évre ismét megolajozhatja kormánykerekeit és a parancsnoki Ilidről clhangozhatik az »el az an­­sluszlól« jelszó, Ausztria azonban belátható időn belül isinél megteszi azt a félreérthetetlen gesztust a ha­talmak felé, amely nemzetközi nyelven az egész világon ismere­tes és a kéznek a kinyujlásáből ál!. Ez a némajáték már másfél évti­zede folyik löbbé kevésbbé ered­ményesen. Igv érthelö, hogy Ausztria arra is szoros marsrutái kap Párizsból, hogy mennyire inehet el Magyar­­ország iráni i szerelmében, amely­ből ki kell kapcsolnia minden ér­zelmi momentumot, annak nem Komárom, — augusztus 25. A magyar ellenzék vezéreinek pártközi konferenciája. A szlovenszkói és ruszinszkói szö­vetkezett magyar ellenzéki politikai pártok vezetői Szüllő Géza dr. nem­zetgyűlési képviselő elnöklete mellett kedden Pozsonyban értekezletet tar­tottak, amelyen a magyar nemzeti tár­sadalom egységes működésének to­vábbi megszervezéséről tanácskoztak. Az értekezlet ennek a célnak szolgála­tában értékes munkát végzett és elha­tározta, hogy jövőre állandósítja az ilyen pártközi értekezleteket. Magyar nemzeti párti országos pártvezetöségi gyűlés. A magyar nemzeti párt országos el­nöksége országos pártvezetőségi ülést hivott egybe. Az ülés szeptember 17-én délelőtt 10 órakor Sepsiben, a nagy­vendéglőben lesz megtartva és ezen az ülésen késziti elő a pártvezetőség az ugyanazon napon megtartandó orszá­gos nagygyűlést. A kisantant döntő ellenoffenzi­­vája a revízió ellen. Prágából jól értesült politikai kö­rökből vett értesülés szerint a kisantant, Benes dr. külügyminiszter vezetésével, döntő ellenoffenzivába akar átmenni a revíziós mozgalom ellensúlyozására. A kisantant ezt a döntő csatáját a kisebbségi kérdések terén akarja meg­­' nyerni és ebből a célból azt fogja javasolni, hogy a kisebbségvédelmi szerződések érvényét szüntessék meg, vagy legalább is függesszék föl. Ugyan­ennek az ellenoffenzivának során arra is javaslatot tesznek, hogy az észak­­szászországi Lausitzot, amelynek nyolc­vanezer szláv lakosa van, vegyék ki a mai Németország kezéből és helyezzék a Népszövetség védelme alá. A Benes külügyminiszterhez közel­álló körökben azt állítják, hogy a kis­antant ezt az akciót a legnagyobb kö­szabari politikai érzelmekéi ger­jeszteni egymásban, meri ezt Pá­rizs, főleg pedig a kisanlanInak ár­gus-szemei nem néznék nyugodtan. Ausztria és Magyarország csak pla­tói viszonyban lehet egymással és ennek biztosítására kiküldetik a kisantant egy tagja gardedám­nak, aki minden illetlen szóra — Isten mentsen a télieknek még a kísérletétől is — keményen össze­ráncolja szemöldökeit. Az őrnek a feladata, hogy Ausztria és Magyar­­ország környezetéből teljesen lá­­voltartsa a németekei és az olaszo­kai, meri ezeknek semmi keresni­valójuk sincsen Középcurópában, amelyre elsősorban a közvellenül érdekeli Franciaország tarthat első sorban számol és természelesen a rültekintéssel indította meg; jelenleg Londonban és Párizsban folynak tár­gyalások annak tisztázására, hogy mi­lyen tényezők támogatására számíthat e két javaslat. A prágai érsek, visszautasítja a cseh lapoknak a Vatikán elleni izgatását. A nyitrai Pribina ünnepségek meg­zavarása után a cseh agrársajtó vati­­kánellenes kampányt indított, amelyet rendkívül éles hangon utasított most vissza Kaspar dr. prágai érsek, a ka­tolikus sajtóban. A cseh főpap nyilat­kozata többek között a következőket tartalmazza: — A saját nevemben, valamint az alámrendelt papság és minden hivő katolikus nevében, a nyitrai Pribina­­ünnepségek alkalmából a Szentszék és annak köztársaságunkba kiküldött képviselője, Mons. Ciriaci ellen a sajtó egy bizonyos részéről megindított abszolút igazságtalan és páratlan kam­pányt határozottan visszautasítom és elítélem. A katolicizmus elleni gyűlö­lettől elvakult cikkirók^talán nincsenek is tisztában azzal, hogy mennyire árta­nak Írásaikkal köztársaságunk jó hír­nevének nemcsak csupán a belföldön, hanem a külföldön is, ahol csodálko­zással szemlélik, miként lehetséges ily modorban a diplomáciai testület do­yenjéről, az apostoli nunciusról és a Szentatyáról irni. Arról nem is akarunk írni, hogy a cikkírók épen a pápai nuncius irányában milyen durva hálát­lansággal viseltetnek; annak a nun­­ciusnak irányában, akinek obszolut őszinte, lojális magatartását köz­társaságunkkal szemben a külügy­minisztérium is teljességgel elis­meri és nem kis mértékben értékeli. A prágai érsekség papsága és a hívek elkeseredéssel ítélik el ezen hallatla­nul durva és abszolút igazságtalan támadásokat. kisantant, esetleg Lengyelország, így a középeurópai kérdés — bár nüánszokban eltér a rieeione-i programtól. Páris szerint fényesen megoldható. A döntő tárgyalásokba bele kell vonni a kisantantof, ez Franciaor­szág további parancsa. Németor­szág és Olaszország mini tanuk szerepelhetnek esetleges tanácsko­zási joggal, szavazata azonban csak a közvetlenül érdekelt államoknak van és igy az egyszeregy örök tör­vénye alapján a kisantant három szavazata mindig legyőzvén a kel­től, a középeurópai kérdés elérkez­­lielik a megoldás stádiumába. Azt hisszük, nem sokban tévedünk, amikor a francia kívánságokat ilyetén jellemezzük. Az ötödik pont, ez a »nesze semmi fogdmeg jól« a nagyhatalmak tanácskozásáról be­szél, ahol a megállapodásokat jóvá­hagyják, vagyis Középeurópát gyámság alá helyezik. Franciaor­szág hajlandó ezzel a tisztséggel a kisanlanlol magái, esetleg Len­gyelországgal kiegészítve megbízni. Ki az a naiv emberke ezen a szomorú középeurópai földön, akit meglepne Párizs eme objektív öt­parancsolata? Minket nem lep meg. talán az érdekeltekéi jobban, a riccione-i férfiakat. Ez azonban va­lószínű, hogy az uj eaudiumi szo­roson aligha fognak földig lehaj­tott, födetlen fővel átvonulni azok, akiket Franciaország ott látni akar. 11a Középeurópa tizenöt évig szen­vedte egy szétrombolt gazdasági egység hiányát, mért ne szenved­hetné azt még néhány esztendőig. Legfeljebb egyes uj államok lesz­nek Ausztria melleti, amelyek az­zal a félreismerhetetlen mozdulat­tal nyújtják majd kinyújtott te­nyerüket Franciaország és a hatal­mas Nyugat felé, amelyet Ausztria gesztusaiból már ismernek a világ sorsát intéző hatalmak. Benes a középeurópai helyzet megjavítására Rómába megy. A középeurópai kérdés megvitatására Benes dr. csehszlovák külügyminiszter Rómába utazik Mussolinihoz, hogy tisztázza vele, mint a legilletékesebb államférfival, a felmerült problémákat. Már a nyár elején fölmerült ez a kér­dés, de az akkori zavaros helyzetre való tekintettel nem lett az utazásból semmi, most azonban a riccionei ta­lálkozás után pozitiv formában újból fölmerült Benes római utjának terve. Ezzel a kérdéssel úgy az olasz, mint a francia lapok foglalkoznak. Az uj­­ságközlemények szerint a nyár elején azért halasztották el az utat, mert előbb praktikus bázist kívántak terem­teni a tárgyalásokhoz, ami most a riccionei megbeszéléssel megtörtént. A Matin szerint az ősz rendkívül ked­vező időpont lenne Benes és Musso­lini találkozása számára. Arról is van szó, hogy Benes utjával kapcsolatban Titulescu román külügyminiszter is ugyanazon időben Rómába utazik az olasz-román kereskedelmi szerződés megújítására. POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom