Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-05 / 53. szám

Gyilkosság; Dunamocson csirkékért ____________________»KOMAROMI LAPOK« ii*33 július 5. dések, napozások megkezdődtek az egész vonalon. A Sportegyletbe is megérkeztek kedves ismerőseink, akik itt töltik a nyarat és van miről be­szélni bőven az egyévi távoliét után. így aztán a Sporlegylet képe is vi­dámabb és a versenycsónaklopás mi­att magára öltött gyászruliát dresszek­kel cseréli föl. Már beletörődtek, hogy a csónak végleg elveszett és a tolva­jok nyomát bottal, akarom mondani evezővel ülhetjük. A diákfürdő első napjainak in­spekciói felügyelője fürge motorcsó­nakon siklik ki a diákokat ellenőriz­ni, ahol már szintén vígan lubickol­nak. A komáromi Lidó, a vágdunai Cir­­kveniea bár hivatalosán meg se nyilt. valósággal augusztusi forgalom pezseg. Most még nem kell a fölött a pro­bléma fölölt tépelődni a íürdőzők­­nek, hogy a (izetőbe menjenek-e, vagy az ingyenesbe? — Mert hiszen még a belépődíjas rész nem nyilt meg. És fürödnek az emberek mindenhol ahol csak lehet és most még minde­nütt lehet, mert hiszen a korlátozó rendeletet még nem adták ki. Szóval nyár van és majd követ­keznek a nyári cikkeink, az Erzsébet szigelbéliek jajkiáltása, hogy enged­jék meg a szigetet körülvevő vizek­ben is fürdeni, aztán hogy nem elég­gé öntözik az uccákat, ne dobjuk el a gyümölcsmagot és héjat, de külö­nösen a dinnyehéjat az uccán, mert abban el lehet csúszni és lábat, ke­zet törni, a vízvezetéki víz nem csur­­ran, csak csöppen, és ez ellentétben egy hasonló közmondással, nincsen jól, a szemetet nem viszik ki elég sű­rűén és a sok zöldség és csibe, ka­csabél rettenetes bűzt terjeszt a sze­metes ládában és a tartályban, nem söprik eléggé az uccákat, szellőztet­ni nem lehet a lakásokat, mert a leg­kisebb szellő is porfelhőt visz be a nyílott ablakon, a Szénateret parkí­rozni kell, mert akkora rajta a ho­mok, mint a Szaharában (ezt a ha­sonlatot most már annál inkább hasz­nálhatjuk, mert tapostuk a Szahara homokját), mért nincs Komáromnak, a vizek városának uszodája? Nincs-e a komáromi vízvezetékben tifuszba­­cilus? A jéggyárat ki kell bővíteni müjégkorcsolyapályával, rendben van­nak-e a tüzoltószertárak a nyári tü­zek idején? stb. Szóval itt a nyár és a mozgó és stabil fagyi altosok nem győzik készí­teni a korzófagylaltot, rém nagy a fogyasztás. A szódavíz- és jéggyárak is megfeszített üzemmel dolgoznak, a szódavíz, a málnaszörp, a krachedli, a szifon, a sör, a spriccer és a ven rejték patakokban folyik. A felvá­gottaktól már kezdenek tartózkodni az emberek, hátha már nem friss, mindenki nyitott ablak mellett alszik, a tolvajok nem kis örömére, a len­­nisz- és a kukoricanadrágok előke­rülnek, a befőzés gondjai gyötrik a gondos háziasszonyokat, néhol öröm is van, hogy a házisárkányt sikerült elküldeni messze nyaralni és élni itt­hon az édes szalmaözvegységben. A patikákban igen sok dióolaj és bor­vazelin elkel a túlságosan fölégetett vállak és karok bekenésére. A vizi hullák száma is — sajnos — meg fog növekedni. A sétányokon a köny­vet fogó, de bele nem néző diákok készülnek a pótvizsgára. Szóval, minden jel arra vall, hogy itt a nyár! Faun. — A Komáromi Lapok előfizetői­nek figyelmébe. Azokat a l. előfize­tőinkéi, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, arra kéri la­punk kiadóhivatala, hogy az előfi­zetés megújításáról, illetve a hátra­lékaik kiegyenlítéséről a mai szá­munkhoz mellékelt csekklap utján gondoskodni szíveskedjenek. — Elcserélném teljesen újonnan épült (adómentes) házamat olyan házzal, hol a kocsival való bejárás lehetséges. (A házat el is adnám, ha csere nem lehetséges.) Cim: Eötvös ucca 48/b. Saját tudósítónktól. Szomorú szenzációja van Dunamocs községnek, ahol hétfőn gyikosság tör­tént. Az eset a következő módon folyt le: Egyeg Lajos dunamocsi lakos Kántor Istvánná házába behatolt és köztük egy csirke-ügyből kifolyólag összeszólal­­kozás történt, amelynek vége tettleges­­ség lett és az összeütközés hevében Egyeg Kántor Istvánnét leütötte, aki ott Önéletrajz. A nagy kiadócég megbízottja, aki a lexikon adatait gyűjti, udvariasan ko­pog, s kér hogy szíveskedjél önéletrajzi adataidat egy papírlapra lediktálni. A lexikon felöleli az egész magyar tár­sadalmat, amolyan magyar „Who ’s who“ lesz, angol mintára, csupa köz­életi előkelőségek, magyar hírességek lesznek lapjain, fényképpel, rövid élet­rajzzal, életed műveivel s kedves apád keresztnevével. Büszkén kihúzod magad, hogy, no­­lám, mire nem gondolnak az emberek Pesten, milyen pompás közéleti ember lehetsz, hired-neved ismerik világszerte, nem lehetetlen, hogy jövő ilyenkorra már valami szellemi góthai almanachba is belekerülsz. Illő szerénységei túlozol. Úgy diktá­lod le adataidat, mintha soha más em­ber rajtadkivül nem járt volna gimná­ziumba, nem lett volna cserkész és nem vett volna részt egyetemi moz­galmakban ... Azt a nyavalyás verskö­tetet, amit írtál, az utolsó húsz év lírai termésének élére éppen nem helyezed, de kis hijja, hogy ... majdnem ... no, hisz tetszik tudni, munkásságom s sze­repem ... persze ... persze ... az a néhány cikk téged a Hearst-sajtóban való szereplésre jogosít s csupán az a szerencsétlenséged, hogy ilyen kis törzs nyelvét beszéled, mint a magyar... persze, persze ... közéleti szereplésem, hja, hiszen az is van ... toasztod, me­lyet a kisbürgözdi tüzoltóegyesület há­rom éves fennállásának jubileumán elmondtál, Apponyival tesz egyenran­gúvá s ahogy diktálod életed adatait, magad is elcsodálkozol, lám, milyen fiaalon mekkora fontos, szép, előkelő munkát végeztél... Az ember nem dicsekszik, de ami szép, az szép... A szimpatikus fiatalember csak je­gyez, jegyez, szorgalmasan felírja mind­azt, amit te hirtelen olyan fontosnak tartasz a világgal közölni: húszéves korodban megrágott egy ló s néhány év múlva gyermekregényt Írtál... Egyre fontoskodóbb leszel, hiszen a világ a te működésedre kiváncsi éppen, szel­lemi és testi fejlődésedre, a jövendő Plutarchosai a te életsorsodból fogják kiolvasni egy kisebbségi ifjú harcos, nemes életét... no lám... Hogy mit mond most ez a szim­patikus fiatalember? Hogy hatszáz korona a kötet s hogy adja részle­tekben is? Hogy szakaszokban fog megjelenni a lexikon s a főkötet már megjelent, a te helyed és adatod a mellék-kötetben, a kisebbségi részben lesz? Hogy ajánlj más „közéleti“ és „társadalmi“ férfiakat is, akiknek pén­zük, azaz hatszáz koronájuk van a Komárom, — julius 4. a helyszínén meg is halt. Egyeget Kántor Gyula megszurkálta és rajta veszedelmes sebeket ejtett, melyekkel a komáromi közkórházba szállították. A gyilkosság oka néhány hitvány csirke volt. Kántor Gyulát, aki a vere­kedésben résztvett, letartóztatta a csend­őrség és a párkányi járásbíróság fog­házába szállította. lexikon megfizetésére? De hisz ez egy egyszerű üzlet, ugy-e? Igen, jó üzlet, minden magyar ember benne van a könyvben, különösen akinek van hat­száz koronája a megvételre is, az em­ber úgy él meg, ahogy tud, az emberi hiúságon sokan gazdagodtak már meg! Hogy ajánljak egy hatásos címet a hatszázkoronás „közéleti“ lexikonnak, akiben mindenki benne lehet, ha meg­fizeti? Mondok egy címet. Nem eredeti, néhai-való Thackeray is csak átvette már, de megfelel: Vanity Fair. Hiúság vására. Hogy az én arcképem is benne lesz? Mondja már, azért a részletletagadásért? — Személyi hír. Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató ma kezdi meg négyhetes szabadságát. Távollétében Kocsis Károly főg. tanár helyettesíti. — Házasság. Dr. Szóbél Etel és Rotschild Lajos ezúton hívják meg ismerőseiket a f. hó 9-én vasárnap d. u. 'I%2 órakor a helybeli izr. temp­lomban tartandó esküvőjükre (M. k. é. h.) — Szabadságon. Machácek Pál rendőrtanácsos, az állami rendőrbiz­tosság vezetője, ma kezdi meg négy­heti szabadságát. — Házasság. Weil Rózsi és Krausz Imre (Komárom-Szentpéter) folyó hó 6-án csütörtökön déli fél egy órakor tartják esküvőjüket Komáromban, az Ehrmann étteremben. (M. k. é. h.) 2o3 — Áthelyezés. Horváth Mihály r. kát. segédlelkészt az egyházmegyei főhatóság Komáromból áthelyezte és helyét Zemanek Ferenc káplánnal töl­tötte be. — A szeminárium uj növendé­kei. A Nagyszombatban megtartott növendékpap felvétel alkalmából az apostoli adminisztrátor négy kispapot vett fel a komáromi szemináriumba. — Halálozás. Mint részvéttel érte­sülünk, Búkor Lajos füszernagykeres­­kedő, életének 65-ik évében, hosszas szenvedés után junius 30-án elköltö­zött e földi életből, mélységes gyászba boritván szerető családját. A megbol­dogult egyik legszorgalmasabb kereske­dője vö t Komáromnak, egyszerű vá­sári árusból küzdötte fel magát fárad­hatatlan munkálkodással a város jó­­nevü és vagyonos kereskedőjévé, akit becsületességéért és előzékenységéért igen sokan becsültek. Kihűlt porré­szeit julius 2-án, vasárnap délután he­lyezték a kereskedőtársadalom nagy részvéte mellett a helybeli róm. kath. temetőben őrök nyugalomra. Elhunytét özvegye, gyermekei és kiterjedt rokon­ság gyászolják. Béke hamvaira! — Zongoraórákra tanulók felvé­tetnek, úgyszintén csoporttanitást is vál­lalok. Címem a kiadóban.. 261 HÍREK 3. oldal. — Tanévzárás a kereskedő ta­nonciskolában. Junius hó 25-én dél­előtt 11 órakor tartotta a kereskedő­­ianonciskola a szokásos évzáró vizs­gáját, melyen az iskola felügyelőbizott­sága, a Járási Kereskedelmi Grémium megbízottai és a tanonctaitó főnökök jelentek meg. A tanévzáró vizsgát Csiz­­mazia György felügyelőbizottsági elnök nyitotta meg, felkérve az előadókat az iskola tantervében foglalt tananyag be­mutatására. Bakonyi István, Brauner József, Telkes Mihály és Vásárhelyi Károly előadók intéztek kérdéseket az iskola tanulóihoz kereskedelmi levele­zés, számtan, földrajz, könyvvitel, áru-, váltó- és kereskedelmi ismeretekből, melyekre a tanulók — a kereskedelmi szaktárgyakban való jártasságról tanú­ságot tévő — meglepően ügyes, értel­mes és szakszerű feleleteket adtak, a szakemberekből álló hallgatóság leg­nagyobb megelégedésére. Tetszéssel fogadták a megjelentek az első évfo­lyambeliek kirakati reklámrajzait, me­lyek díjazására Blau Lipót kereskedelmi- és iparkamarai megbízott tett ajánlatot. Csizmazia György elnök a tantestület­nek mondott köszönetét a tanulók iránt szeretettől áthatott fáradhatatlan munká­jáért. Telkes Mihály igazgató az iskola fenntartóinak és felügyelőbizottságának köszönte meg a tanéven át nyújtott erkölcsi és anyagi támogatást, a tanu­lókat pedig a választott pályájuk iránti szeretetre és a további önképzésre buz­dította. A tanulók nevében Árki Béla II. osztályos tanuló mondott köszönetét a tantestületnek. A testületek és pénz­intézetek által adományozott összegek­ből, a jómagaviseletü és szorgalmas tanulók között az alábbi ösztöndíjakat és jutalmakat osztotta ki a tantestület: Kosa Gyula I. o. 30, Zsirkó Sándor 1. o. 20, Krepsz Vilmos 1. o. 20, Lőwinger Sándor II. o. 50, Reisz Sándor II. o. 40. Berta Sándor II. o. 30, Holies Géza II. o. 20 és Árki Béla II. o. tanulónak 20 Kő. — Passiójátékok Érsekujvárott. Péter-Pál napján az esős idő dacára körülbelül száz főnyi közönség indult el Érsekújvárra, hogy a sokat emlege­tett Passió-játékot megtekintsék. Zuho­gott az eső, s mégis megtelt az Arany Oroszlán szálló nagyterme, noha az előadás ezúttal már a 13-ik előadás volt. A passió haiározottan nagysikerű és szép kiállítású volt. Barák József (Jézus) szép, nyugodt, méltóságos moz­dulatai, Bellák Adrién (Szűz Mária) mélyen átérzett előadása, Janics István (Judás) hü alakítása, Horváth István (Pilátus) szerepében mind kitűnő pro­dukciók, Jobban gyűlölködő farizeusok nem is lehettek volna, mint Kucsera F., Krajcsir I. és Horis J. A lobbanékony Pétert Dosztos Béla imitálta, Szalay Annus és Prohászka Erzsiké Veronikát és sz. Jánost személyesítették meg ked­vesen. A szép megvilágítás és a jó technikai kivitel Smidt szerelő érdeme. Talán az esős idő, vagy a terem ked­vezőtlen akusztikája okozta, hogy a szereplők beszédét olykor nem értettük tisztán. Székházy Tódor festőművész dekorációját megdicsérhetjük. Az Ipa­rosok Dalegyleíe adta elő a Passiót nagyon szép és gondos rendezésben. A kart Pataky Ferenc karnagy tanította be és vezette. — EHRENTHAL RöZSI SIKERE. Mint értesülünk, Ehrenthal Rózsi, fiatal komáromi földiák »Kinyújtott karok« c. verskötetével megnyerte a pozsonyi Uránia Tudományos Egye­sület 500 koronás ösztöndíját. Ehren­thal Rózsi fejlődő költészetét ismeri a Komáromi Lapok olvasótábora, most örömmel hozzuk ezt a hírt, mely a fiatal poéta útjára bizonnyal hatással is lesz. Ehrenthal Rózsiban határozot­tan megvan a költői tehetség, amit kel­lő önfegyelmezéssel, önképzéssel már az utóbbi időben is szépen kamatoz­tatott. Korszerű érzéke pedig egyene­sen a szlovenzskói költőnők fáradt, ismétlődő lírája fölé emeli, Palotai Boris mellé. Ehrenthal Rózsi augusz­tus 30-án a pozsonyi rádióban fog előadni legújabb verseiből. — Kitüntetés. Patzenhoffer Kon­­rádot, ácsi cukorgyárost a magyar köz­­gazdasági élet és a jótékonyság terén kifejtett érdemei elismeréseképpen Ma­gyarország kormányzója a másodosz­tályú érdemkereszttel tüntette ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom