Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-23 / 67. szám
1933. augusztus 23. »KOMAROMI LAFOKt 3. oldat. Se közmunka, se magánmunka nem ígérkezik, bármerre is nézzünk. Immár elmúlt a nyár, legszebb idő s legjobb alkalom építkezésre, fürge kezek munkába-fogására, lassan húzódunk az ősz felé, beáll antak aiz esőzések: nem volt érdemleges munka egész nyáron, s ha volt is, rendszerint zavargások támadtak körülötte, harcok keletkeztek és vér folyt, bírósági tárgyalás lesz a vége. Munkát nem látott Komárom. Nap-nap mellett elnézzük a Baross ucca sarkán álldogáló embereket, amint csoportokba verődve tárgyalják meg a nap eseményeit, vagy az újságárus üzlet elé tett hírlapok napi anyagából merítik tájékozottságukat, elnézzük az öt kikötői darut: jóformán egyetlenegyszer nem mozdultak meg a nyári hónapok alatt. A Skodagyárban is kevésszer halljuk a nagy kalapács hangját, a kotróhajó egész nyáron méltóságosan állott a kikötőben, meg sem mozdult. Minek? Néhány uszály tette tiszteletét a városban, szenet hozott s a rossz nyelvek szerint lopott csónakokkal lávozott, tessék-lássék módra, üresen megjáratnak napjában egyszer egy hoszszú tehervonalsort, rendszerint délidőben ... A város uccáin egyre kevesebb az osztrák, német, román, szerb, francia hajósok szava, nem álldogálnak kék gombos hajósok a kirakatok előtt. Az Apályi sziget átvágásának munkálata. njint távoli hír érkezik néha hozzánk, egyetlen utat nem köveznek. A Benéből már be sem jönnek munkát keresni és a város felé majd csak akkor kezdődik az áramlás, ha iskola nyílik s ha a népkonyha újból megnyitja kapuit. Azt mondják némelyek, hogy sokan a munkások közül egyáltalán nem akarnak dolgozni, semmi pénzért, mert jobb a munkanélküli segélyből élni, mint dolgozni. Ezt nem hihetjük, ez ráfogás. Hol van az a munka, amelyet visszautasítottak? Augusztus vége felé járunk, ide s tova itt az ősz, amikor a munkás megpihen s élvezi nyári munkájának gyümölcsét... Komárom nem épül. Komáromban nincs már se közmunka, se magánmunka. Mig a környező városok képén meglátszik az utolsó tíz év jobb prosperitása, Komárom úgy áll, sanyarúan, foghíjasán, beépítetlen leikeivel. csatornázatlan és kövezetlen külvárosaival, nyomortanyáival, mint egy orosz falu, messze a Potemkindíszletek mögött. Legalább a benei iskolát építenék föl! Az ndrardi gyermekek addig játszottak gyufával, amíg egy házsor le nem égett. Hatalmas tűzvész pusztított a napokban Udvard községben. A tűz Pintér János szérüskertjében ütött ki s onnan terjedt mindenfelé. Először a szomszédos házak és kazlak fogtak tüzet, majd innen átcsapott a tűz Molnár Arnold kereskedő hatalmas fatelepére és lakóházára. A faanyaggal zsúfolásig megrakott telepen az egész árukészlet elégett. Nagymennyiségű deszka, léc és egyéb építkezési anyag lett a lángok martaléka. A tűzről az érsekuj vári és a környéki tűzoltóságot is értesítették s a tűzoltók nagy felkészültséggel láltak a íékezhetetlennek látszó lűz eloltásához. Estig sikerült is a tüzet megfékezniük, Udvard, augusztus 22. de teljesen elfojtani csuka reggeli órákban voltak képesek. A tűz jelentékeny anyagi kárt okozott. A legnagyobb kárt Molnár Arnold fakereskedő szenvedte, akinek elpusztult faraktára félmillió korona értéket képviselt. A kár csak részben térül meg biztosítás útján. A gazdák kára 3 't00.000 koronára becsülhető, ennek csak kis része térül meg biztosítás utján. A csendőrség azonnal vizsgálatot indított a pusztító veszedelem okának felderítésére. A nyomozás eddigi eredménye szerinL a tüzel gyufával játszó gyermekek okozták. A nyári világvándorok között, akik városunkat naponta szerencséltetik, végre olyanok is ellátogattak hozzánk, akik nem kéregetni jöttek s akiknek csupasz térde nem azért szikrázott a dunaparti napban, hogy alamizsnát kérjenek. Helyes g um micsónakokat hozott a víz sodra Bécs felől. Ezúttal sem Hitler fiák nem voltak, sem Abesszíniában munkát kereső Wandervogclek, ezúttal rendes és kedves bécsiek kötöttek ki Komáromban, akiknek maguknak is volt ennivalójuk s nem álltak oda levelezőlapot árulni a kávéház asztala mellé, hanem borravalót is adtak a sportegyesület szolgájának és megfizették a vacsorát. Uj és kedves tapasztalat volt ez: szinte hozzászoktunk már, hogy aki német nyugatról betört a komáromi kapukon, az meg sem áll Abesszíniáig, sürgős dolga van s okvetlenül igényt tart a komáromi koronákra, levelezőlapja fejében. Beszedik a németek ezeket a koronákat, mint az adót, könyörtelenül. Ezek a bécsiek azonban kedélyesen kikötöttek, kéthetes szabadságukat a Dunáin töltik s ha minden jól megy, lemennek Budapestig, ahol okvetlen meg akarták nézni a Szent Istvánünnepségeket. Hogy sikerült-e eljutniok, nem tudjuk. Csónakjuk drága volt, holmijaik finomak, mindenesetre örültünk, hogy hozni is akartak valamit Komáromba, nemcsak vinni mindig. Két nő volt egy csónakban, a másikban magánoson egy férfi. Csak azt nem mertük megkérdezni, hogy a férfi melyik nő jogkörébe tartozott ... A másik világvándor kedden délután álldogált egy kis Aero-autó mellett. A kicsiny kocsira alig fért rá a sok felirat, amit ráfestettek. Nagy csomó ország nevét festették rá a kocsira, Prágától kezdve a Balkánon keresztül Arábiáig akarnak utazni öt hét alatt az autósok, kellemes vakáció. Ezek sem úgy néztek ki, hogy kéregetni jöttek volna Komáromba. Röpke interjút csináltunk velük. A fiatalember, prágai egyetemi hallgató. Reklámcélokra kapta kölcsön a kocsit a gyártól. A benzint ő fizeti. Benzin és olaj 1100 koronába fog kerülni. Az ételgond nem aggasztja őket. Sátrat is visznek, nem kell szálloda. — No, és a másik úr hol van? — kérdezzük. — A borbélynál. Hajat vágat, — mondja a világvándor, aztán hozzáteszi mosolyogva, — de az nem úr, hanem hölgy. Kolléganőm. Tudniillik én műegyetemi hallgató vagyok. A kolléganő filozoplrina. így már igen! Ezt már nevezzük földkörüli útnak. A gyár ad autót, utilárs szívesen akad, lakás a sátor alatt... Csak úgy ragyogott a szeme, amikor ezt elmondta. Már-már nyugtázni akartuk a napot dicsérettel, de lám, ebben a pillanatban, ahogy ezt írjuk, máris megjelenik ablakunknál két német férfiú s erős szóval, majdnem követelőzve nyújtják a fényképes útitervet, csak egy korona uram ... Ezek már autogramm-könyvet sem hoznak, pecsétet sem kérnek utinoteszükbe, ábrándosán se néznek a levegőbe, ezek egyszerűen benyújtják az ablakon a képet s inkasszálják a koronát... Komáromi ember, miért nem startolsz te is. Az újváriak már startoltak, de Pozsonyból visszajöttek, hajmeresztő csallóközi kalandok után. Te talán eljuthatsz Esztergomig... HÍREK így Szí. István nap után, hirtelen, mintha elvágták volna a természet útjának töltését, titokzatos erők dolgoznak, finom fuvallatai érkeznek a szeptembernek, állandósulnak a felhők a firmamentumon s szinte észrevétlenül kezd sárgulni a házad előtt néhány bús, életét elhamarkodott falevél. Menthetetlenül itt az ősz. Szinte észre sem vetted. Még vígan tobzódtál az augusztus aranysugaraiban, locsoltad magad a Duna enyhén piszkos vizével és a Vág bársonyával simogatott téged, — voltak percek, amikor balgán, örök nyárról álmodtál s azt hitted, a forróság örök marad. Aztán egyszerre, lám megcsapott az ősz szele. Jött dörgéssel és viharral, záporesővel, — amelyet különben régen óhajtottál, — villámmal és szürke felhővel érkezett. Furcsa nyarunk volt, nem egyenletes: nagy eáőkkel kezdődött s nagy szárazsággal, fülledt kánikulával folytatódott, most pedig hirtelen, orvul rohant végig az őszi hírnök s palettáján már sárga színek fonnyadoznak. Még zöldéinek a fák, virágok bontanak szirmokat, de már sárga levél reszket az ágakon s gyümölcs érik szerte a kertekben. Diákok nézik szomorúan a naptárt, Duna vize hidegedik, esténként korán sötét van s szúnyogok nagy temetését rendezhetjük immár... Talán még sok derült napunk lesz és az augusztusi ég felkéklik még előttünk, meleg nyári zápor és esti csillagfény hull reánk, de az ősz mégis itt van már, elküldte hírnökeit s az elmúlás fagyos lehel lete csap meg egy pillanatra... — Rendkívüli közgyűlés a városnál. A városi képviselőtestület szociáldemokrata és koinmumista párti tagjai törvényes módon rendkívüli közgyűlés összehívását kérték, minek következtében Komárom város községi képviselőtestülete augusztus hó 23-án, szerdán délután 5 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyát a beadványban megjelölt s a munkanélküliség leküzdésére teendő intézkedések képezik. — Képviselők ülésközi otthona. Washingtonban a képviselőház mellé irodaépületet építettek, amelynek berendezése a legnagyobb szállók fényűzésével vetekszik. A falak végig márvánnyal vannak borítva. Az épület kétemeletes, nyolcmillió dollárba került. Az épületben valamennyi képviselőnek három helyisége van; fogadótenne, amelyben az állam által fizetett titkárnő ül, tölgyfaburkolatú magánirodája és mosdóhelyisége. VIDÁ3I SAROK Hagyaték. — Asszony, ez aztán érdekes. Ismerted a Majolika bácsit a szomszédban, ahol előbb laktunk? Te, ez a Majolika bácsi most meghalt és mindenét az árvaházra hagyta. — Mindig mondtam, hogy ő nemesszívű ember. És mennyi a hagyatéka? — Öt gyerek. Gyors munka közijén. A háziasszony: Kérem, mészáros, legyen szives törje kissé össze a levesnek való csontokat. így be sem férnek a fazékba. Mészáros: Ahogy méltóztatik. Jani, törd csak hamar össze a nagyságos asszony csontjait. Sokra viszi. Szomszédasszony dicsekedve: Az én fiamat nem kell félteni. Az kiverekedi a karrierjét. Tudja, hogy mi most a járandósága? Egy szoba és kétszáz forint havonkint. A másik szomszédasszony: Ez nagyon szép. De mondja csak, minek neki havonta annyi szoba? — Fagylallest. A Deborah Leányegyesület ezúton értesíti kedves vendégeit, hogy Fagylaltestjeit ezentúl közkívánatra a Centrál kávéház külön termében tartja. A következő Fagylaltestet, holnap, csütörtökön 9 órai kezdettel rendezi az egyesület, melyre szeretettel hívja meg jószivű pártolóit és reméli, hogy a kiváló jazz-zenekar és a pontos kiszolgálás fokozni fogják az est sikerét. — Halálozás. Őszinte részvéttel értesülünk a lesújtó szomorú hírről, mely szerint Traub Ignác szállító, életének 5G-ik évében, hosszas betegeskedés után, szereiéi családjának mélységes fájdalmára augusztus hó 20-án elhunyt. A fáradhatatlan szorgalomban eltöltött munkásélet után sírbaszálll derék férfiú kihűlt hamvait hétfőn, augusztus 21-én helyezték nagy részvét mellett a helybeli izr. temetőben örök nyugalomra. Elhunytál gyászhaborulL neje Moskán Teréz és gyermekei, köztük Traub Rezső nyomdász, a grafikai munkások helyi szervezetének elnöke a kiterjedt rokonsággal együtt siratják. Áldás emlékére! — Hadihajón viszik haza az emigrációban meghall Ibanez spanyol író hamvait. A spanyol köztársaság megbecsüléssel kíván adózni Blasco Ibanez, a nagy spanyol író emlékének, aki a diktatúra idején forradalmi gondolkozása miatt emigrációban volt kénytelen élni és külföldön, Menloneban balt meg. Mint a »Matin« Madridból jelenti, elhatározták, hogy Blasco Ibanez Mentoneban lévő hamvait októberben nagy ünnepélyességgel hazaszállítják az elhunyt író szülővárosába, Valenciába. Blasco Ibanez hamvaiért spanyol hadihajóraj és repülőraj megy Mentoneba. — Szokatüz a Klapka-téreii. Vasárnap délelőtt lel tiz órakor a Klapka-tér 9. számú Klein-féle házban Reisz Vilmos által hérett tálcás, konyha és éléskamra berendezése kigyulladt. A tüzet a házbetiek vették észre. Azonnal értesítették a tűzoltókat. A tűzjelzésre a tűzoltók azonnal három autószerkocsin a tűzhöz vonullak és az uccai tűzcsapra szerelt tömlővezetékkel a tüzet egy fél óra alatt eloltották. A tűznél a konyhaberendezés, a konyhát és éléskamrát elválasztó deszkafal égéit el. A kár jelentékeny. Az elégeti tárgyak tűzkár ellen biztosítva nem voltak. — Halálozás. Súlyos csapás lálogatta meg P a r a i s s Árpád volt komáromi ref. segédlelkészt, most somorjai lelkészt. Amint részvéttel halljuk, anyósa, özv. Hauptvógl Ignácné, szül Liebenbergcr Etelka 50 éves korú lián, hosszas szenvedés után Somorján elhunyt. Nagy részvéttel temették el. — Rátör életmentő, aki kél fuldoklói menteit meg a halálos veszedelemből. Két somorjai fiatalember, Stadler Mihály és Gróssz Sándor kimentek fürdeni a közeli Dunába. Nem ismervén a víznek a járását, hamarosan forgóba került mindakét fiatalember. Már már fuldokolni kezdtek, amikor kétségbeesett segélykiáltásaikra figyelmes lett Domsitz Lajos somorjai lakos és bátor elhatározással utánuk vetette magát és sikerült mind a két fuldoklót a biztos halálból kimenteni. — Elhuny! orvos. Dr. Rámer József, nyug. somorjai járási tiszti orvos, th. megyei főorvos, egészségügyi főtanácsos, 70 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. ^
