Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-19 / 66. szám
1933. augusztus 19. »KOMAROMI LAPOK« 9. oldal. ^ . * CYEBMEKEKIEK. __ ^ Édesanyám kiscsirkéi. Édesanyám kiscsirkéi Egytől egyig mind kikeltek, Most tanulnak járni-kelni, S tyúkanyóra mint figyelnek. Vén kotlónk a kis csibéit Mennyi féltő gonddal óvja, Nen> hiába kotlott rajtuk Éjjel-nappal hetek óta. »Gyönge még a kis pihétek, Majd ha buzaszemre leltek, 'Még a napfény is megárthat, Szárnyam alá jertek, jertek. Addig hívogatja őket, Mig anyjukhoz odabujnak S a szaímakazal tövében Elpihenve meglapulnak. A kis gatyás, a kis búbos — Ez kakas lesz, ez meg jérce — Nem fogad szót, ki-kiszökdös ... Hess te héjjá, hess te vércse! Szarka koma, mii szamuklálsz? Tyúkanyó már jöttöd várja, Csak vigyázz jól a bőrödre, Még a szemed is kivájja. Most lesurran a faágról, Jaj a kis gatyás kakasnak! Tyúkanyó se rest, felugrik S mint a villám, összecsapnak. Véres tollal, véres fejjel Iszkol szarka koma. Hajrá! Jajveszékel a sok csirke, Édesanyám kiszalad rá. S mig a hős kotló nagy garral A panaszt még egyre mondja, .1 ajveszékelő kis csibéit Kötőjébe felkapkodja. Én meg harcos katonásan, Parittyával a kezemben, Minden csibeellenségnek A háborút megüzentem. Á bikaviadal. Gyuszi és Bandi testvérek voltak, még hozzá nagyon jó testvérek. Ha Bandi fogócskát akart játszani, Gyuszi csöppet sem ellenezte, ha pedig Gyuszi a bujócskát indítványozta, Bandi is szó nélkül elfogadta. így történt aztán, hogy Gyuszi egyszer bikaviadalt szeretett volna játszani, még pedig komolyat, amelyből a bika sem hiányzik. Bandinak tetszett az ötlet, mert ilyet még sohasem játszottak. Csakhogy hirtelen megakadt ám a tudomány, mert rájöttek, hogy ami a legfontosabb hozzá, a bika, az bizony hiányzik. De nem sokáig tartott a töprengésük, mert megpillantották a hízelegve közeledő Bodri kutyát és nyomban elhatározták, hogy kinevezik őt bikának. Elhatározásukat tudtára adták Bodrinak, aki nem ellenkezett, sőt tetszett is neki a váratlan fordulat, hogy egyszeriben hatalmas bika lesz belőle. Ekképpen megegyezve, előkeresték lándzsájukat, mely fából volt ugyan, de úgy gondolták, hogy egy ilyen hirtelen kinevezett bikának az is elég lesz. Elvonultak az udvar leghátsó részébe, hogy senki se zavarja őket s mikor már kezdeni akarták a játékot, rájöttek, hogy hiányzik még az egyik fontos kellék, a vörös posztó, mely a bika ingerléséül szolgál. Ezt a hiányt is hamar elintézték, mert senki sem lévén otthon, Bandi kihozta szobájukból a vörös asztalterítőt, Gyuszi pedig anyukájának egy régi piros ruháját. Most már teljes felszereléssel léptek a porondra, elkezdték a játékot. Maguk elé tartva a piros ruhát és a térítőt, lengetni kezdték a Bodri körül, sőt a lándzsájukkal is megpiszkálgatták őt, hogy kihozzák a béketűrésből. Igen ám, de Bodri nem vette olyan komolyan a dolgot és játékos kedvében belekapaszkodott a Bandinál lévő asztalterítőbe és alaposan megcibálva azt, a Gyuszi által lengetett ruhára vetette magát és azt is csúfosan megtépázta. Mi tűrés-tagadás, egy rövid félóra múlva a ruhának és az asztalterítőnek már csak a foszlányai voltak meg. De Gyuszi és Bandi annyira belehevültek az izgalmas játékba., hogy észre se vették ezt. Olyan komolyan beleélték magukat a bikaviadalba, hogy Bodri nenj kis meglepetésére, Gyuszi a harci kedv tetőpontjára jutva, szilaj hévvel énekelni kezdte: »Fel toreador, öld meg a bikát!« Erre mind a ketten rávetették magukat a Bodri bikára és lándzsájukat a mellének szegezve, bikasorsban akarták őt részesíteni. De bizony Bodrinak semmi kedve sem volt a korai kimúláshoz és hirtelen félreugorva a lándzsák elől, nagyokat vakkantva, megköszönte a megtisztelő, de veszélyes bika-tisztséget és lemondva róla, gyorsan elfutott. A bika elfutása kissé magukhoz térítette őket s a széjjelmarcangolt ruhadarabokat látva, harcias arcuk kezdett pityergőssé válni. Hát még, amikor meghallották anyukájuk hívó szavát, aki közben felfedezte az asztalterítő és a ruha hiányát... Mind a ketten keserves sírásra fakadtak és Bodri kutya nem kis örömére, erősen megfogadták anyukájuknak, hogy sohasem játszanak többé bikaviadalt. Dávidka. Cserkésztört énei. Rátkayék gazdag emberek voltak. Gazdagok és jók. Közel a Balatonhoz, gyönyörű kastélyban laktak. A kastélyhoz tartozóit a környék legszebb kertje, ebben a tündéri kis palotában, a díszes kertben nőtt fel Zoltán. .Rátkayék kis fia. Nem barátkozott senkivel, nem is járt iskolába. Otthon tanult és ha megjött a junius, elment a legközelebbi faluba, az elemi iskolába és ott beszámolt arról, amit tíz hónap alatt a fejébe vett... Bizonyára azt gondolja az olvasó, hogy Rátkayék büszkék voltak? Dehogy is voltak. Szóba álltak a legszegényebb emberrel is. Egy azonban nagyon féltették Zoltánt. Csendes, jó fiú volt a Rátkayék gyereke, senkinek sem tett rosszat és nem is látott rosszat — éppen azért, mert nem mozdult el otthonról. Egyik este, amikor Rátkayék a kertben ültek., szóba került Zoltán. Azt mondta az édesanyja: — Zoli nem maradhat mindig itthon. Szeretném, ha fiuk közé kerülne, hadd szokj a meg a társaságot, persze olyan fiúkra gondolok, akik lelkileg tiszták, akiknek nincs bűnük ... Kár, hogy erre mifelénk nincsenek cserkészek... — De lesznek, — mondta élénken Rátkay — éppen ma hallottam, hogy egy csoport fog most a nyáron itt táborozni. — Hát ez nagyszerű, — jegyezte meg Rátkavné. — Zolit elengedjük a csapathoz. Sátrat is adunk és ebben a sátorban csak kelten laknának. Toli és a legtisztább cserkész, úgy értem, mondta Zoli édesanyja, — hogy lélekben is a legtisztább... — Én is szeretném, ha így volna, — szólalt meg a gazdag ember. — Majd elmegyek a parancsnok úrhoz... A cserkészparancsnok ugyan nagy úr, de testvérnek tekint mindenkit és segít mindenkin. így tett a gazdag emberrel is. Meghallgatta tövirőlhegyire, el is komolyodott, persze hogy elkomolyodott, hiszen a csapat minden tagja jó, de ki a legjobb? Ki az a cserkész, akinek még egy rossz gondolata sem volt? Nehéz azt megtudni. Rátkay bucsuzásul ezeket mondta: — Ha a parancsnok úr megtalálta a legtisztább. a l^g romlatlanabb cserkészt, izenjen értem, akkor hozom Zolit, és a sátrát. A fiam cserkészruhában lesz, senkinek sem szabad tudnia, hogy kastélyban lakik. A parancsnoknak elég sok a gondja, most ezzel is szaporodott, hogy megkeresse a tiszta cserkészt. Az első pillanatban Dávidra gondolt. Ez volt a legkisebb és talán a legkedvesebb cserkész, azért nevezték Dávidkának. Mindenki szerette, sőt becézték ... — Ez lesz a legtisztább cserkész, — gondolta a parancsnok, — de próbára kell tennem... Dávidot a jó Isten nagyon szerette, mert örök mosolygással ajándékozta meg, akkor is mosolygott, ha a konyhaedényt súrolta. Mosollyal ébredt, mosollyal tért pihenésre és álmában is mosolygott. Igen, mindig mosolygott, mert tisztalelkű volt. Ha más cserkész tíz törvényt tudott meg, Dávid még többet. Dávidka még a betegséget is mosollyal tűrte. Holmija ragyogott a tisztaságtól, de naplója is. Gondosan rejtegette, szinte féltette. Senkinek sem adta oda. Híven igegírt mindent, .még gondolatait is. — A napló, — gondolta a parancsnok, — hű tükre Dávidka lelkének, de hogyan kapnám meg? Riadót fuvatok, majd ha írnak és akkor nézek be Dávidka naplójába. Úgy is volt. Felharsant a riadó és Dávidka mosolyogva futott a megszokott helyére. El is felejtette a naplót. A parancsnok pedig ezeket olvasta: »Az első gondolatom a jó Isten volt, aki egészségben tartott meg. A második drága szüleim... Valaki elvitte a fésűmet, talán azért, hogy én is rosszkedvű legyek, de nem haragudtam, nem is tudnék... a reggeli kávémat az öreg nénikének adtam. A zsebpénzemet egy szegény barátomnak. Találtam a kapu előtt húsz fillért, átadtam. Nem tudnám megtartani. Nem tettem rosszat és hála Istennek, egyetlen rossz gondolatom sem volt, nem is lehet, mert a cserkész testben és lélekben tiszta...« * A parancsnok eddig jutott és nem is juthatott volna tovább, mert nem látott. Szemében könynyek fürödtek... — Drága Dávidka, — gondolta a parancsnok, — te vagy a tiszta lelkű, hozzád jön -Zoltán. ' A gazdag embernek gyermeke öröhnnel vonult be a csapathoz és ahogy a mosolygó Dávidkát meglátta, a nyakába borult és megölelte. A parancsnok és Rátkay könnyeztek is, mosolyogtak is, a cserkészek meg vidáman vették körül az xij barátot. Dávidka és Zoltán sülve-főzve együtt voltak. A gazdag ember fia lelke még melegebbé vált, mint azelőtt, mert olyan kinccsel gyarapodott, ami eddig hiányzott a szívéből: az igazi barátság örökkétartó szeretetével. Gyönyörű napok voltak ezek, csak az a szomorú, hogy nem tartottak soká. A bucsuzás nagyon fájt, különösen Zoltánnak. Mindenáron a csapattal akart menni. Csak akkor nyugodott meg, amikor megígérte Dávidka, hogy . a karácsonyt llátkayéknál tölti... Az örökké mosolygó Dávidka meg is valósította Ígéretét. De a mosoly elsuhant arcáról, amikor az állomáson négyes fogat várta. És a kastély láttára megdörgölte a szemét... — Jól látok? — kérdezte. Fény, pompa fogadta mindenütt és lassanként visszatért a mosoly is, mert Rátkayék éppen olyanok voltak, mint ő, mint a cserkésztörvény, mondja: testben és lélekben tiszták. gBMiiiMiiiM j ii ii ...... ■ ...... Jk. NAGYVILÁGBÓL. , 90 éves ikrek. Egy amerikai ikerpár, két hölgy, 90 éves kort ért el. A két hölgynek születésnapjára óriási tortát nyújtottak át 198 égő gyertyával. Az ikerpár nem is igazi amerikai, hanem Kissingen német városból vándorolt be szüleivel Amerikába. Teljes testi és lelki frisseségben ünnepelték meg 90- ik születésnapjukat. Az amerikai nagybácsi részvényei. Néhány hónappal ezelőtt meghalt amerikában egy .Woog nevű milliomos, akinek részvényekben fekvő millióira számos brüsszeli rokon fente a fogát. A gondos végrendelkező halála előtt millióit Brüsszelbe küldte, ahol azt örökségi bizottság kezelte. Az örökösök részéről megindult a pörök áradata. Végül a bíróság tizenöt örökösnek az igényjogosultságát állapította meg. Ezek aztán összeültek a közjegyzőnél, akinél az örökség — óriás részvénycsomag — letétbe volt hehelyzve. A közjegyző felnyitotta a csomagot, majd rápillantva a részvényekre, kijelentette, hogyanynyit sem érnek, mint a papiros, amelyre nyomták azokat. Az örökhagyó olyan bank részvényeibe fektette millióit, amely éppen most bukott meg. Lakás próbaidőre. Több párizsi háztulajdonosnak az az ötlete támadt, hogy hónapok óta üresen álló lakásaikat próbaidőre kiadják. Négy hétre. A bérlő nem fizet bért s arra sem kell köteleznie magát, hogy tovább is ott lakik. Csak a négy hét után dönt, hogy tovább lakik-e ott, vág}7 elköltözködik. Ter-I mészetesen a túlnyomó szám megmarad, hogy ! megtakarítsa az újabb költözködési költséget. I Természetes, hogy a háztulajdonosok is megvá| lógatják, kivel kísérletezzenek. Meghalt Anglia legkövérebb embere. Wimfred Lavatt, Anglia legkövérebb embere 61 éves korában meghalt. Kettős koporsóba és sírba temették, mert a rendesben nem fért volna el. Galambtenyésztéssel foglalkozott. A galambtakarmánnyal telehintette hatalmas hasát s a galambok etetéskor a mellényére szálltak. Amikor fiatalabb korában egy omnibusz perronja leszakadt alatta, visszavonult s galambjainak szent hátralevő éveit.
