Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-19 / 66. szám

6. oldat. »KOMÁROMI LAPOK« 19b3. augusztus 19. Pereg a szedögép .. / Mától fogva második szedögép is társul az edd gin k munkájához nyom­dánkban s ezt a lapszámot már két szedögép friss pergése segíti az olva­sóhoz. Csendes háziünnep ez s inkább csak a magunk számára öröm, amikor ezt a hírt közöljük az olvasóval, aki mikor a kész lapszámot kezébe fogja, csupán a munka eredményét látja asz­talán js 'nem járta végig a kézirat útját megírástól a kinyomtatásig. Nyomdászbarátaink fürge kezei sora­koztatják olvasható szavakká a betű­ket, közös munkánk ez, szeretetteljes és lelkes. Amint azonban a kézírás­ból lassan írógépírás lett, ágy a kézzel szedett kis ólombetűk is a nagy me­­hanizmus csatarendjébe sorakoztak, mint a motorizált huszárok... Zizeg a szedögép, kattan-pörren a betű, prés nyomja őket össze sorokká s ezek a sorok hozzák közel a nagyvilágot hoz­zád, olvasó. Szellemes, bonyolult masi­na, a betűk kombinációinak végtelen ,lehetőségeivel. Ha akarom: életet ír: ha akarom halált... Adja Isten, hogy az új fényes gép az emberi szépségek­nek, a lélek megbecsülésének, a test­vériségnek s a mindenható szeretet­nek útját írja le mindig, mindnyá­junk örömére, kedves olvasó. — Egy autóelütés epilógusa. En­gel Mihály ógyallai földbirtokos autón robogott át Érsekújváron és a Komá­romi uccában elütötte az autó Nehéz Erzsi 8 éves kislányt, aki vigyázatlanul az autó elé ugrott. Az esetnek szem­tanúja volt véletlenül két rendőr, akik azonnal beavatkoztak a dologba és megállapították, hogy a balesetet nem Engel okozta, mert ő szabályszerűen vezette autóját és a kislány ugrott az autó elé. Azt is megállapították ott a helyszínén, hogy szerencsére a kisleány nem szenvedett sérülést. Azt hitte min­denki, hogy ezzel az ügy befejezést is nyert. De nem igy történt. Az eset után pár nappal a kislány apja a kórházba vitette leánykáját, akin akkor bordatö­rést állapítottak meg és egy hónapig kezelték a kórházban. Felmerü t az a gyanú, hogy a kislány bordatörése nincs összefüggésben az autóbalesettel és a kislány később törhette el a bordáját. Mindezek dacára az apa feljelentésére az eljárást folyamatba vették Engel Mihály ellen, akit a nyitrai kerületi bíróság elé idéztek. A tárgyaláson En­gel előadta, hogy a kislány ugrott az autója elé, amelyet ő lassan vezetett, amit az is bizonyít, hogy a gépet nyom­ban megtudta állítani, őt tehát nem terheli a felelősség. A kihallgatott rend­őrök is kedvezően vallottak, mire a nyitrai ügyész visszavonta a vádat és a biróság beszüntette az eljárást Engel Mihály ellen. — A Nyitra szabályozása. A mun­kanélküliséget nagyban fogja csökken­teni az az örvendetes körülmény, hogy a Nyitra folyónak Komját község mel­lett nyolc kilométer hosszúságban en­gedélyezték a szabályozását és a sza­bályozási munkálatokra 2,800.000 Kc-t fognak fordítani. — A gyermeket ne kényszeresük olyan étel elfogyasztására, amit nem szeret, mert egészsége könnyen a tzü­­lők előítéletének áldozatául esik. Nem mindig dac a gyermek önfejűsége, mert a szervezet változatosságot kíván a tápanyag összeállításában és izében. Elmúlnak a gondok, ha Dr. Oetker puddingot ad az asztalra, mert ezeket kitűnő izük és könnyű emésztésük miatt nagyon szívesen elfogyasztják. A Dr. Oetker puddingok uj és Ízletes tálalá­sához szükséges leírások a színes és képes puddingprospektusban találhatók, melyet kívánságára a Dr. Oetker táp­szerművek ingyen és bérmentve meg­küldenek. — Betörtek a jégverembe. Tény­leg, ebben a rettenetes hőségben a legjobb üdülő hely a jégverem. Sajnos azonban, azok a betörők, akik a bényi szövetkezet jégvermébe betörtek, nem a nagy meleg elől mentek oda, hanem a jégre tett és nagyobb értékű élelmi­szert és italokat vitték el. A csendőr­ség megindította a vizsgálatot és erő­sen hiszik, hogy a tetteseket hamaro­san elcsípik. A közönyös falu. Nyár vége közeledik, lassankint rö­vidülnek a napok) s a falvakban most folyik a cséplés. A gazdag kisalföldi termés ,a jólfizető csallóközi búza csép­lőgép alá kerül s egyre sokasodnak a szérüskertek végében a szalmakaz­lak. Ezek a szalmakazlak itt is-ott is lángralobbannak. Esténként piros fény festi be az ég alját, egy helyütt a ki­csépelt szalma ég. másutt a cséplesre váró asztag. Úgyszólván nincs nap, amikor hírt ne kapnánk újabb égé­sekről. Olykor a szél belekap a zsa­rátnokba és végigfujja a lángot egész uccasorokon. Házak, nádfedelű viskók, istállók, állatok, gépek égnek, embe­rek sebesülnek. Komáromban szinte megszokott lát­vány már: esténként a vörösre festett égbolt. S ha a jelentéseket olvasod, mind­egyikből egy jajszó zendül ki: nem volt vize a falunak, a vízhiány meg­akadályozta az oltást. Esetleg még ke­servesebb tapasztalásokra jutsz: nagy községekben, ahol ezrek laknak, tűz­oltóság nincs. Komáromszentpéter majdnem leégett, mert nem volt szer­vezett tűzoltósága, ne(m volt egy ren­des fecskendője, amellyel féket le­hetett volna vetni a lángok pusztítá­sának. Kétségbeesve kapkodnak, min­den szakértelem hiányában vödrök­höz, kapákhoz, üzennek szomszéd fal­vakban tűzoltókért, de akkor már nagyrészt későn van. Mi az, ha nem a legnagyobb közöm­— Baleset a cséplésnél. Korozs István gépész Farkasdon a cséplésnél mint etető volt alkalmazva. Etetés közben a kelleténél mélyebbre tolta kezét a kévével együtt a cséplőgép dobjába, ameiy kezét elkapta és a kezefejét szétroncsolta. — Ahol a nyilvános csókol megadóztat­ják. Angliában nevetve tárgyalják We­­comb városának eredeti határozatát, a­­mellycl a város zilált anyagi ügyeit akar­ja rendbehozni. A határozat egy shilling pénzbüntetéssel sújtja azokat, akik nyil­vánosan csókolódznak. Adóköteles min­den férfi is, aki kettesben sétakocsikázik, valamint az is' aki ugyanabban a tánc­helyiségben kétszer egymásután kéri föl a táncosnőt táncra. — Kézről kézre. Irta: Alice Grant Rosman. Ez az előkelő művészettel megirt, meleg szívre valló regény tár­sadalmi regény, de egészen uj és ere­deti megvilágításban rajzolja elénk az angol uricsaládok életét. Uj, eredeti irói felfogás és olyan szédítő erejű fiatalság árad ebből a regényből, hogy az általában unalmasnak ismert angol társadalmi regények után jóleső fel­lélegzés fogja el az olvasót: olyasmit érzünk, mint ha ódon várak dohos pincéiből egyszeriben a szabadba, él­tető napfényre, széljárta friss magas­latra jutottunk volna. Kiváló és szinte egyedül álló alkotás ez a társadalmi regény, mely az elavult szentimenta­­lizmus helyett az élet mai lüktető tem­pójának és felfokozott igényeinek meg­felelően választja meg művészi eszkö­zeit, a körülöttünk zajló életből veszi alakjait és a mesterségesen bonyolított megoldások helyett az egészséges élet­­felfogás leegyszerűsített vonalvezetésé­vel igyekszik megvilágítani korunk égető problémáit. — Kapható Spitzer Sándor könyvesboltban, Komárom, Nádor-u. 29. — Rendőri hírek. Dusek Emilia hivatalnoknőnek a munkásbiztositó pénztárban volt dolga s biciklijét a hivatal udvarában hagyta. Mire vissza­jött, a biciklijét ellopták. A rendőrség keresi a tettest. — Szarka Ferenc Me­­gyercsi uccai iparos lakását ismeretlen betörők látogatták meg. Szekrényét feltörték s 1500 koronáját vitték el. A rendőrség nyomozást indított. — Veszettkutya újból garázdálkodott Ko­máromban. A veszettkutya ezúttal a Kisérben jelentkezett, ahol megharapta Farnbauer Lajost. A kutya nemsokára rá megdöglött s az állatorvosi vizsgá­lat megállapította, hogy veszett volt. Farnbauert a Pasteur-intézetbe szállí­tották. bösség a falu érdekeivel szemben? Semmiféle kollektív műveletre nem képes némely magyar község: ha a feladatok úgy szólnak, hogy abból a kezdeményező egyénnek közvetlen haszna nem lesz, akkor szövetkezésre kapni csak hosszú és kínos rábeszé­lések árán lehet a falut. A közömbös falvak gabonája ég, a nemtörődöm magyarok jószága pusz­tul. Ha tűzvész üt ki a szomszéd por­tán, ölhetett kézzel, kárörvendve nézi a szomszéd az idegen jószág pusztu­lását. nem az övé, mi gondja vele, majd fizet a biztosító... Itt is ott is lobbannak a szalmatü­­zek. jelképei sok-sok magyar lelké­nek, gyorsan lobbannak, hamar ham­vadnak ugyan, de a kár, ami meg­marad, egyhamar nem pótolható. Közömbös a falu az együttmunkál­­kodásban. Nemcsak tűzoltóság hiány­zik sok helyütt, hanem magyar lel­kiismeret sincs, hiányzik az együvé­­larlozás érzése, vagyont, jószágot és kuliurát hagy sokszor veszendőbe menni a község hacsak nem egyének érdeke, hogy megmaradjon. Vannak községek, ahonnan már a magyar lelket is száműzték, a falu kö­zömbös a kultúrával szemben, a szent kollektivitás érzése is hiányzik belőle: talán túlsóiét, amit mondunk, adja Isten, hogy minden részletében ne legyen igaz, — mégis szomorú valóság. A falu közömbös kezd lenni saját maga dolgai iránt... városaiban. Eddig már több férfi esett áldozatul a banda furcsa működésének, amely már-már megközelíti a komolyabb bűncselekmény határait is. A titokzatos banditák — akiket különben semmiféle anyagi érdek nem vezet — egy nővel le­veleket iratnak különböző uraknak. A levelek rendkívül forró hanguak és a cím­zettől randevút kérnek. Legutóbb egy köz­­tiszteletben álló pocakos idősebb úr, P. Mesanzanica kapott ilyen szerelmes leve­let, amelyben ismeretlen imádója találkát kér tőle egy sötét külvárosban, a folyó partján. Az idősebb úr, akit nagyon meg­hatott ismeretlen imádójának forró szerel­mi vallomása, boldogan tett eleget a meg­hívásnak, a randevú helyén azonban a hölgy helyett két marcona külsejű férfi várta. Szó nélkül felkapták és bedobták a folyóba, azután elszaladtak. Nagynehe­­zen tudott csak partra úszni az öregúr, aki egyébként tisztes családapa. Tüdőgyul­ladást kapott, kórházba vitték, ahol most is súlyos állapotban fekszik. Rajta kívül még öt milánói polgár járt hasonlóképen. Valamennyien családapák és valameny­­nyiüknek rendkívül kínos az eset. A rend­őrség valószínűnek tartja, hogy még több áldozata is van a tréfacsináló bandának, csak nem mernek jelentkezni a rendőrsé­gen, érthető okokból.- Görcsöt kapott a vízben. Er­délyi Géza zsigárdi szabómester Vág­­sellye és Zsigárd között a sóki komp közelében megfürdött a Vágban. Fürdés közben hirtelen görcsöt kapott és el­merült a vízben, ahonnét már csak holtan vetették föl a hullámok. Holt­testét már kifogták a szerencsétlenül járt embernek. — A megbokrosodott lovak okozta szerencsétlenség. Szalay István zsigárdi kisgazda az egyik zsi­gárdi kereskedőtől nyolc méter fát vett és a 75 éves öreg gazda vállal­kozott, hogy kocsiján haszaszállitja a fát. Ebben még nem lehet semmi ki­fogásolni valót találni, csakhogy az volt a baj, hogy Szalay egy szeszélyes, csökönyös lovat fogot a kocsijába. A ló sehogyan se akart indítani. Végre aztán a hosszas és erélyes nógatásra megindult a ló, de olyan veszett ira­­modással, hogy az öreg Szalay nem tudta aztán megfékezni és nem tudta megakadályozni, hogy egy kavicsra­kásra ne rohanjon a ló. A kavicshal­mon aztán földült a kocsi és a sze­gény öreg embert maga alá temette a fa és a kocsi. Eszméletlen állapotban súlyos belső sérülésekkel szállították a szegény öreget a kórházba. Komárom ipara és kereskedelme megfakult lapjairól. 4 I. A ruházati iparban a legrégibb mes­terségek a csizmadia, varga, szabó és a szűcs mesterség. Ezek között is a legrégibb az ősi csizmadia céh, mely­nek már 1473-ban Mátyás király ád céhszabadalmat. Ezt erősíti meg 1655- ben III. Ferdinánd. A magyar csiz­madiák csinálták a fekete bőrből ké­szült férfi és női csizmákat és azokat úgy Komáromban, mint a vásárokon eladhatták. Ha idegen csizmadia jött a városba, mesterségét előbb nem űz­hette, míg a mestereknek két bőséges reggelit és egy ebédet nem adott. Ezenkívül a céh perselyébe járulékot is tartozott fizetni az új mester.1(1 A céh öntudatosan és rátartóan őriz­te is jogait és mesterségét, melyet év­századok becsületes munkája szerzett neki. 1608-ban Somogyi máskép Csiz­­mazia György céhmester — aki egyéb­ként az 1616, 1619, 1620, 1621. években a bírói tisztséget is viselte — panaszt emel a városi törvényszéknél, hogy Mészáros Lőrinc, a becsületes csiz­­mazia céh ellen ilyen zokszavakat használt, mondván, hogy »ti csizma­­ziák bolondok vattok, rosszak vattok, az thi céheteknek tisztessége nem le­het. Bizonyítson, holott nem bizonyity­­tya, kívánja poén am talionis, mert megholt ember az, akinek tisztessége nincsen.«* 11 1623 február 15-én Somogyi Csiz­­mazia György' céhmester, Csizmazia Miklós és az egész csizmadia céh, mint felperes perbe idézi néhai Csizmazia Máténé özvegyet, most férjezve levő Csizmazia Farkasné, Anna asszonyt, aki azonban az idézésre nem jelent meg. Két fogas fiskális, mint Thaly János magyar seregbiró és Danielfíy Imre másképen Drasta vívtak nagy csatákat, de végre mégis Mészáros Miklós bíró (akiről a mészáros céhnél fennebb szóltunk), megtalálta a ki­békülés formuláját. A salamoni egyez­ség szerint először Csizmazia Farkas­né követi meg a céhet a tanács színe előtt, utána pedig a csizmadia céhnek céhmesterei kérnek bocsánatot azasz­­szonytól. A dolgot soha többé elő nem hozzák, mert aki ezt tenné, az rága­lomban marad és törvénye lészen. A bírság kétharmadát pedig bírák urai­­mék, harmadát pedig a hallgató fél kapja.12 Az egyezséget a felek »kezeik beadásával« erősítik meg. 1709-ben határozatot hoz a városi tanács, hogy' a portékáikat minden hét keddjén és szombatján, tehát a hetipiac napjain a piacon szabadon árusíthatják. 13 Sok Ízetlenség esik a céhben a XVIII. század folyamán a vallási viszályok miatt. 1706-ban kö­telezi a nem katolikus csizmadiákat a tanács, hogy a katolikus istentisz­teleteken vegyenek részt. 1710. évben a tanács azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy nem katolikus mestert lehet-e céh mesterré megválasztani? 11 Ennek előzménye az, hogy a komáromi csiz­madia céh tagjai, akik a XVII. szá­zad végén csaknem teljesen protestán­sok voltak, 1681. évben céhszabadal­mat nyertek és magukat a csekély számú katolikus mestertől elkülöní­tették. 1700. december 8-án Trencséni András, Vas Péter, Morvay Pál, Far­kas Miklós, Farkas György, Pécsi Ist­ván, Milovics Rajkó, Marinkovics Szávó, Seres András és Pogrányi Fe­renc katolikus mesterek szintén céh­szabadalmat kértek Lipót királytól, de az udvari kancellária nem tartván célszerűnek, hogy' egy helyen két céh is létezzék egy mesterségből, a ké­relem teljesítése elől kitért, hanem e helyett Bédy Pál, Szondy Ferenc, Cse­­metery Ferenc, Péteri Dániel, Csorna János, Nagy Mihály, Németh Péter, Andruska Márton) s a többi protestáns mesterek kértére közös csizmadia cé­het alkottak, amelybe minden feleke­­zethez tartozó mestert felvettek és az 1681. évi privilégiumból kimaradt is­­tenitiszteletek látogatásának kötelezett­ségét is felvették. A céhprivilégiumot *° Tudományos Gyűjtemény 1823. VI. 57-58. 11 Városi levéltár Tanácsi jkv. 1. 68. 12 Ugyanott II. 443 13 Ugyanott VIII* 910 14 Városi ievéltár. Tan. jkv. XIII 97 (Folytatjuk ) — Kellemetlen randevúk. Titokzatos tré­facsináló banda garázdálkodik Milánó kül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom