Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-04 / 10. szám
1953. február 4. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Egy messzeföldre elszakadt komáromi földink újra életjelt adott magáréi. Egy kalandos életpálya főbb állomásai: Komárom, Palesztina, Délamerika, Columbia, Panama. — Mozgalmas élet a Csendes Óceán partján. — Amikor a szerecsen szakácsnő magyarosan akar főzni. Alaposabban, mint a legszorgalmasabb mosónő. Amihez keféléssel,dörzsöléssel és rumplizással előbb órákra volt szüksége, azt a Rádión most 15 perc alatt magától elvégzi: vakítóan fehérre mossa a ruhát. Milliónyi oxigénrészecske juttatja a tisztító R a d i on - oldatot a szövetrostokba és azokba a legkisebb szemekbe, amelyeket a legalaposabb mosónő is rumplival és kefével csak felületesen ér el. Engedje át a mosás munkáját a Radion-nak. Ha állandóan Radiont használ,ruhájátmindentekintetben igazán kíméletesen mossa. » Nagyszabású hangverseny a városi Népkonyha javára. Saját tudósítónktól. Komáromban a Kórház-uccában a régi vármegyeház és a törvényszéki fogház között van egy épület, amelynek ajtóredőnye már évek óta le van húzva. Valamikor mozgalmas élet pezsgett itt. A Vármegyei Gazdák Szövetkezetének volt itt az üzlfte és ebben az üzletben volt könyvelő Darida Zoltán kedves, udvarias, előzékeny fiatal ember. Amikor a nagy világváltozás után megszűnt ez a szövetkezet, Darida Zoltán el akart máshol helyezkedni. A rokonszenves komáromi fiatalembert mindenki szerette, de az elhelyezkedés nem sikerült. Szegény fiú csak ígéreteket kapott. Főnöke, Székely Antal, a szövetkezet igazgatója, akkor nagy terveket forgatott fejében. Ki akart vándorolni Űj-Zélandba és már jól elő volt készitve az ujzé’andi út, csak egyre nem számítottak, az útiköltség rettenetes magas volt és a szépen kifőzött tervet el kellett ejteni. Természetesen ebbe a kivándorlási tervbe bele vették Darida Zoltánt is, aki mint fiatalember és sok May Károly, Cooper Feidinánd és Verne Gyula kalandos regényeinek hű olvasója, a legnagyobb örömmel csatlakozott a kivándorló családhoz. Az ujzélandi terv után jöttek a brazíliai álmok, de az útiköltség ide is nagy volt. Aztán a zsidó vallásu Székely Antal a cionista mozgalom révén Palesztinába akart kivándorolni és a keresztény Darida is velük ment. Egyik olasz városban, Udinéban, dermesztőén rémes katasztrófa éri a tengeri kikötőbe igyekvő Székelyéket és Darida Zoltánt. A hat tagból álló kis csapatnak összes útlevelét, összes vagyonát egy kis kézitáskába tették és azt a legidősebb kivándorló, Székely Antal kezelte és őrizte. Ebben a városban egy ügyes, akasztófáravaló tolvaj ellopta Székelytől a kis táskát. Idegenben, útlevél, egy sor igazolvány, egy krajcár nélkül állottak a szerencsétlenek. Regényt lehetne irni, hogyan mehettek aztán tovább, hogyan kaptak annyi segélyt, hogy éhen ne haljanak és Palesztinába kijussanak azzal a rettenetes érzéssel, hogy vasszorgalmukkal összegyűjtött összes vagyonuk eltűnt Kivándorolni pénzzel is szomorú, hát még akkor, amikor úgy érkezik meg a szerencsétlen kivándorló az Ígéret földjére, amikor a zsebe üres. Az érettségizett Darida Zoltán ácsmesterségbe kezd és hamarosan ismert iparosa lesz Palesztinának. Itt a sors iróniája megint tárcsa játékot űz velük. Az arabok állandóan pogromokkal gyötrik a bevándorolt zsidóságot és Darida azt állítja, hogy ebben az ősi, ortodox zsidóság keze is benne volt, mert az ősi ritus szerint élő konzervatív zsidóság jobban gyűlölte a gyüttment modern zsidóságot, mint a gójokat. Egy ilyen pogrom alkalmával Székelyéket csak a csodával határos véletlen mentette meg a biztos és kegyetlen haláltól. Ekkor Székelyék tovább vándoroltak Amerikába, New- Yorxba. Zsidó országból el kellett menekülni a zsidó csa:ádnak, de a keresztény Darida ott marad és egyre gyarapodik. Már rendes építkezési vállata van s nem egy épülő zsinagóga ácsmunkáit ő kapja meg és igen sok Komárom, — február 3. középületnél munkálkodik. Vállalkozásában összegyűjti a Palesztinában élő magyarokat és egy egész nagy magyar kolóniának ő a központja, a szeretett vezetője. Amikor aztán már a vagyon egyre nő, amikor megkapta már az angol állampolgárságot, akkor egy súlyos betegségbe esik, amelyből úgyszólván nincs gyógyulás. Amikor már arra gondol, hogy Budapesten élő özvegy édesanyját és húgát kiviszi Palesztinába, olyan rettenetes honvágy fogja el, hogy otthagyja a szépen menő üzletét és a palesztinai barátok minden marasztalása nem használ, haza megy. Terve az, hogy otthon helyezkedik el. Lapunkban palesztinai tartózkodása alatt gyakran irt igazán szines és a figyelmet mindvégig lekötő tudósításokat, amelyeknek a folytatását mindig lesve lesték olvasóink, mint az érdekfeszitő regényt. Most is emlékeznek olvasóink annak az esetnek a leírására, amely Darida Zoltán szemeláttára játszódott le: egy angol mérnök párviadala egy szerecsen szolgával a fehér asszonyért. A mérnöknek csodaszép felesége volt, de a mérnök a legnagyobb mértékben elhanyagolta a bájos asszonyt, az éjjeleket távol töltötte és részegen ment haza világos reggel és akkor pedig durva volt. A fehéraszszony erre mit csinált, viszonyt kezdett a hatalmas szerecsen szolgával. A véletten szörnyű játéka egyszer akkor hozta haza a szintén Herkules erejű férjet, amikor a fehér asszonynak pásztorórája volt a fekete szolgával. Az elhanyagolt asszony egyszerre érték lett a fehér ember szemében, amikor látta, hogy az már a másé. Egymásra rontott a két ember. Ezt a pokoli párviadalt mesteri tollal irta meg Darida, aki egy házban lakott a családdal. Darida Zoltán, a mi kedves munkatársunk további regészes életéről majd egy másik számunkban Írunk. (bj.) A Társadalmi segélyakció céljára befolyt újabb adományok nyilvános nyugtázása. A társadalmi segélyakció nemes céljára eddig befolyt adományok további nyilvános közlésével a mai nappal az alanti adományok nyugtáztatnak. Ezen alkalommal is köszönetét fejezi ki a segélyakció bizottsága a jószivü adakozóknak s egyúttal kéri a közönség úgy természetbeni, mint pénzbeli további szives adományát. Vei. Div. Nemocnice 370 Ké, Stat. Zem. Skola 84 Ké, dr. Basilides Barna 80 Ké, Fin. Riad. Expozitura, Villanytelep tiszt, olvashatatlan aláírások 50— 50 Ké, Policajn^ Komisariat 45 Ké, Stát. Pem. mernickj? úrad 44 Ké, Okresn£ súd 36 Ké, Hospodynská Skola 35 Ké, Ing. Cuda, Stefan Noséak, A. Ladra, dr. Wittkó Rezső, Czéh István, Goldmann Gizella 20—20 Ké, Biró Gyula, Kecskés István 15 — 15 Ké, Szilárd Jenő, Fehér Jánosné, Wojtovics K., Weil llus, Herezog, Stern, Vásárhelyi Károly, Almási Gyula, Bakonyi István, Zsolnai Béla, Karol Lolok 10—10 Ké, Uhereczky Ottó, Faragó István, Haver, Waldhauser Hugó, Csizmazia Mariska, Binderová, Bindernits 5 — 5 Ké. — február 3. Komáromnak nagy művészi eseménye volt szerdán, február 1-én. Hangverseny zajlott le a Kultúrpalotában, melynek nagy erkölcsi és anyagi sikere volt s a népkonyha Ínségeseinek pár ezer ebédet jelentett. A hangverseny nevezetessége, hogy a pozsonyi és prágai rádióleadóállomás is közvetítette és igy Komárom ezzel mintegy jelképes üdvözletét küldte a nagy világnak. A hangversenyen a helybeli 12. gyalogezred zenekara, Janata Ferenc karnagy vezetésével, Weisz Emma, a városi zeneiskola igazgatója, zongoraművésznő és Molecz Margit operaénekesnő szerepeltek. Weisz Emmától már egyizben hallhattuk tavaly a Grieg- A-moll koncertet pompás előadásban, a mostani hangversenye azonban annál is megragadóbb erejű volt. Weber és Liszt két különböző világ. Az első sajátosan német, Liszt pedig a most játszott magyar fantáziájában a tiszta magyar elemet jelenti. A zongoraművésznő Weber F-moll zongoramüvében a finom trillák és nemes hangulatok mesterének bizonyult,Liszt hangversenyjátékába pedig tüzet és brilliáns virtuozitást vitt bele. A zongorahangverseny kíséretét a katonazenekar látta el, amely a legjobbat produkálta a zenekari színezésben és a kiséret csodaszép zenei frazeológiáját teljes mértékben érvényesítette. A katonai zenekarnak itt nemcsak a katonai zenekart jellemző színei érvényesültek, hanem az orchestrális finomságai, kellemes zenei vonalai is, amit nagy tetszéssel hallgattunk. Molecz Margit énekesnő énekelőadó művészetét dalról-dalra, áriáról-áriára fokozta. Hangjában melegség, kedves csengés van. A művésznő énektechnikája mindig fejlődésképes, egyéniségének legjobban a Puccini „Bohémek“jének áriája felelt meg. A szavakat érthetően, megfelelő akcentussal ejti ki, jó lélekzési tehnikája van és szép magasfekvésü hangját kellően érvényesíteni tudja. Szive mélyéből énekelt, megragadó hatással. A zenei kiséret fuvoláinak erősségét tompítani kellett volna. A hangverseny szereplőinek kitűnő szereplésükért teljes dicséret jár s ezzel a kritikus nem is fukarkodik. Azonban a programmal szemben van megjegyezni valónk: Schneider—Trnawsky: Dala művészi szempontból értéktelen. Ennél külömb szlovák dalokat is ismerünk, s éppen az énekmüvésznő tanítómesterének is vannak szép átírásai. Oberthor Barcarolá-ját is el lehetett volna hagyni s mást helyette. Naiv, azonkívül egyéni dallam nélkül való. A hasonló Barcarolák a szalonba valók, koncertterem helyett. Smetana: „Csók“ cimü operájának nyitányát a katonazenekar már egyszer előadta, úgy akkor, mint most, igazi ritmussal és csengéssel. Molecz Margit többi dalai (Grieg, miért nem németül ezt? — és Leoncavallo, Puccini) mind értékesek. Weisz Emma a Fibich: „Poem“-jének bár megadta a jó vonalát, (zenekarban mindenesetre jobban hangzik), mégis elsiette a darabot valamennyire. Egészében a műsor fővárosi volt és több ilyen zenei estét kívánunk magunknak. Föltétlenül örülnünk kell, hogy a városi zeneiskolának ilyen kitűnő tanerői vannak. Nem feledhetjük el a hangverseny rendezőségét megdicsérni: élén Novotny Richárd járásfőnökkel, valamint Soltész Pál közigazgatási biztossal és Sándor Ernő városi főszámvevővel, akik fáradságot nem kiméivé, lelkesen és nagy ügybuzgalommal készítették elő az estet és részesei a szép és gazdag sikernek. Dr. Körte Ferenc Amíg egy szerelmes levél eljut odáig.... cimü cikkünk sokkal nagyobb port vert föl, amint hittük és szerettük volna. Sokan azt mondják, hogy kár volt a dologgal foglalkozni, mert így- esetleg ártatlan ember is szenvedhet. Ezek azonban feledik, hogy a sajtó sokszor olyan helyzetben van, amikor lehetetlenség az illető kérését megtagadni. E jelen eset is olyan volt. Bár a panaszos kérése elöl nem lérhettünk ki, de mi se akartuk, hogy ezért valakinek kellemetlensége legyen, a haragos és szigorú megtorlást követelő mérges levelet letompílottuk, megszelídítettük, szordinót tettünk rá, a méregfogait kiszedtük és hogy még jobban lecsókkentsük haragos színét, humoros mezbe öltöztettük és vidám bevezetést, történelmi visszapillantást írtunk az elejére, hogy ne legyen az egésznek megtorlásért lihegő ize. Mondanunk se kell, hogy ezzel az illető panaszos úr nagy haragját vonluk magunkra teljes mértékben. Tetszik látni: ez az újságíró élete, arra mindig neheztel valaki, még akkor is, amikor a legjobb szívvel járt el. A haragos úr azt mondotta, hogy ezentúl panaszait majd a pozsonyi lapokban helyezi el. Hogy ez aztán jobb lesz-e, azt igazán nem tudjuk. Mi és a közönség régen meggyőződtünk arról, hogy a komáromi posta és távirdahivatal főnöke a rend és a pontosság érdekében a legszigorúbb eljárást követi és a közönség esetleges panaszait azonnal orvosolja és a közönség óhajai se találnak süket fülekre nála. Legutóbbi példa erre a közönség ama kívánsága, amelyet lapunkban említettünk meg, hogy a Baross uccában is legyen levélgyűjtő szekrény és hamarosan föl is állították. Természetesen a pedáns és rend-
