Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-11 / 12. szám
1933. február 11. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Szentpéteri este Holdvilágos utazás egy lelkes, komoly magyar társasághoz. Az ezermester gazda. - SzMKE. alakulás. - A fegyelmezett hallgatóság. Az Apályi-szigeloél fogtak kt egy keszegfalnsi embert, aki a jégtáblán utazott. Gyönyörű holdvilág ígérkezik ma este: alkonyban indultunk el Ögyalláról, de mire kocsink Szentpéterre ér, a hold teljes erejében fénylik a puha felhőiű égboltozaton. Be-behuppanunk a sáros út gödreibe, az útszéli fák vékony sora kisér. Vájjon mikor lesz errefelé rendes, járható út? Szentpéteren kulturértekezlet lesz, arra igyekszünk. Szokatlanul mozgalmas a falu, embercsoportok álldogálnak a katolikus iskola előtt, az iskolában most gyújtják fel a lámpákat, legények és idősebb gazdaemberek gyülekeznek az iskola elé. Ilyenkor, unalmas téli időben kitűnő mulatságot szerzett nekik Kossányi József, a költő-tanító: lelkesen egybegyüjtölte őket s helenkint háromszor elbeszélgetnek, egyesületet terveznek, felolvasnak, szavalnak. Itt senki sem húzódozik a szerepléstől: ki-kiugrik egy legény a dobogóra s elmondja, amire készült. A csodaharmónium. — A dalosok Molnár Sándornál vannak! — jelzi Gerendás lírain, a szentpéteri emberiség egyik derék vezetője. — Mit csinálnak olt? — Hát Molnár csinált egy kis orgonát, oszt amellett énekelnek! Ezt meg kell nézni! Néhány házzal odébb lakik a nevezetes Molnár Sándor. A kerítések mellett jutunk el oda. Egy-egy kapu nyílik, a szorgalmas szentpéteriek még most is kinn voltak a határban kocsival s ilyenkor térnek meg. Molnár Sándor uram kis szobájában, padkák, ágyak és virágos tányérok között nagy csoport ember szorong. Különös hangulat árad felénk. Molnár Sándor ebben a kis szobácskábán négyhangú éneklésre tanítja elvbarátait, egy kis harmónium mellett. Ügyes ember ez! Tiz évig állott a kántortanító úr mellett a kóruson s elleste az orgonakészítés titkát, a billentyűk fogásait s egyszercsak elé állott egy magakészítette harmóniummal. Ez az egyszerű gazdaember harmonikasípokból olyan helyes harmóniumot készített, pedállal, billentyűkkel, hogy csak úgy zeng a szobában! De eltanulta a muzsikálást is, olyan akkordokat fog hogy bármelyik mesternek dicséretére válnék. Különösen a jobbkeze jó. Mondja a tanító úr, hogy vasámaponkint még helyettesíteni is tudja őt a templomban. És csinálja, rettentő ambícióval! Az emberek mindjárt be is mutatják a tudományt. Négyhangon eléneklik a pápai himnuszt. Mennyivel szebb ez, mintha kocsmában üldögélnének. Igaz, hogy szentpéteri ember nemigen ül kocsmában, mert van saját bora, kitűnő. SzMKE-t alakítunk. Félhét tájban együtt szorong a nagy tanteremben a nagy csomó ember. Csupa jószándékú, fegyelmezett magyar, — a jó vezetőség hatása látszik rajtuk. Kultúregyletet akarnak alakítani, azért jöttek össze. Hamvas István plébános szép szavai után Németh Ignác uram is megragadja a Komáromszentpéter, febr. 10. szót és talpraesett beszédet vág ki. Megbeszéljük az egyesület alakulásának feltételeit, egyhangúan kimondják a szervezet megalakítását, lelkes emberek ezek, — csak a lűz szalmaláng ne legyen aztán! Hamvas József plébános lett az elnök, Kossúnyi Alajos és Fekete Győző az alelnök, megválasztjuk a tisztikar minden tagját, öröm az ilyen vezetőséggcl, néppel együtt dolgazni. pompásan elő van készítve minden. • A szereplők is kilépnek a porondra. Úgy ám, de a tagok máris szerepelni tudnak. Mint Németh Ignác uram mondta, aki a cinkotai kántor meséjével szórakoztatta a népet s igen zamatosán beszélt: Legyen bátorság, mert mindennek alapja a bátorság! — és volt is bátorság! Itt is-ott is jelentkezett egy legény, aki előállott és szépen szavalt. Hallottunk határozott szavalólehetséget, aki csak úgy zengte Kossúnyi Jóska versét! Csend! Legyen fegyelem! — kiáltotta az egyik a tömegből és nem is volt lárma többet, ültek nyugodtan! Ez is ritka helyen tapasztalható: Az egyik szavaiénak nem ment. Nem ment, mert nem volt előtte a vers, csak úgy emlékezetből mondta el s bizony a napi munka közben elpárologtak a fejéből a sorok. Ott állott a szavaló a dobogón s szembenézett a tömeggel. A tömeg várt. Nem mozdult, nem mosolygott egy tagja sem. Együttéreztek a legénnyel. Végre a legény — mit tehetett — mondott két szót és lelépett. Erre mi történik? A közönség nagyon fegyelmezetten, udvariasan megtapsolt a. Nem szép jellemvonás ez? Még szép hegedűszót is hallottunk. Mindenki megmutatta, mit lúd. Elüldögéltek volna a szentpéteriek éjfélig, úgy belejöttek a szavalásba. Végezetül Feszty István mondott buzdítóbeszédet a szentpéteriekhez, akiket igen jó munkásainak ismer. Úgy távoztunk el onnan, mint megtalált testvérektől. A szentpéteri nép levetette ugyan régi viseletét, de a derék magyar lelket megtartotta s ez benne él, lobog! (thy) r —'triwimrrMiihafc mi hmt“"“-j*tiwiiihh* Saját tudósítónktól. A megáradt és zajló folyók minden évben megkövetelik áldozataikat. Nyáron az úszás, télen a jégvágás alkalmával jutnak rengetegen a hideg hullámsírba. Múlt számunkban hírt adtunk annak a szőnyi gazdának esetéről. aki a Duna jege alá jutót s csak végső erőfeszítéssel, társai segítségével kapaszkodhatott szárazra. Most a Vágón történt majdnem hasonló eset, csak az isteni gondviselésen múlt, hogy nem halálosan végződön. Nagy János keszegfalusi munkásember a keszegfalusi szigetnél a Vág jegére ment, hogy jeget és nádat vágjon. Nem vette észre, hogy a jégtábla már nincs szilárdan a parthoz kötve, s a nagy ingásoktól megindult. Mire Nagy János észbekapott, már a Vág sodorta lefelé a jégtáblát s vele együtt Nagy Jánost is. Nagy János halálrarémülten kiálto-Tegnap délután egy barátommal ballagok a Nádor uccán, természetesen hamarosan odatoppant a Nádor ucca kis kalóza, az iskolatáskás leány, aki — Bácsi kérem adjon húsz fillért! — megszólítással szokta elfogni az ucca közönségét. O már olyan megszokott alakja a komáromi uccáknak, hogy azon már túl vagyunk, hogy keressük, kutassuk, hogy kenyérre kell-e a húsz fillér, vagy cukorkát vesz rajta. Azt se keressük már, hogy tényleg jár-e ez a kislány iskolába, vagy az iskolatáska csak a koldulás fölszereléséhez tartozik és már azon se töri a fejét senki, hogy ha jár iskolába, hogyan tud ez a kislány olyan ügyes lenni, hogy még a tantestületből senki se vette észre, mert különben nem engednék még akkor se koldulni, ha rá van szorulva, hanem valamelyik jótékony egylet révén juttatnának segélyt neki. A koldulást még ráér megtanulni, illetve űzni, mert megKomárom, februäc ICL zott segítségért, de nem hallotta mejg senki. A jégtábla a folyó közepébe sodródott s egyre lendületesebben ment lefelé. A kávái partoknál, a Dudvágnál hiába kiáltozott, nem tudták elfogni, pedig félő volt, hogy a jégtábla kettéreped, nekiütődik valaminek és egyensúlyát veszti, ami Nagy János halálával járt volna. A kétségbeesett ember nem mert mozdulni sem, végre az Apályi szigetnél figyelmessé lett rája Tóth Sándor csősz és Molnár Kálmán gátőr, akik csónakba ültek s eléje evezlek a jégtáblán utazó Nagy Jánosnak. Hosszú fontolgatás után mert Nagy János csak átlépni a csónakba, mert a jégtábláról való lezuhanás veszélye fenyegette. Végül mégis sikerült megmenteni s a derék életmentők partra evezlek a saját akaratán kívül utazgató Nagy' Jánossal, aki hálatelt szívvel mondott köszönetét és itta meg a forró teát. tanulni nagyon is jól megtanulta. Szóval a fenti kérdések már senkit sem gyötörnek és megszokta mindenki, mint a légy-, vagy a szunyogcsipést. És mindenkinek a lelkiismereti dolga, hogy ad-e neki, vagy sem? No de térjünk a dolog lényegére. Szóval a kolduló iskolás leány ott terem a hátunk mögött és kéri a szabott árat, a húsz fillért. — Én most nem adok — mondottam én. — Menj innét, mert szólok a rendőrnek — mondotta a barátom. Erre azt mondja a kislány: — A nagyságos urak nem olyan jószivüek, mint a nagyságos urak feleségei, azok sose küldenek el, azok mindig adnak. Nem tudom, üzleti fogás volt-e ez a kijelentés az élelmes leánytól, hogy ezzel megindítson bennünket, azt akkor nem kerestem, hanem azt mondtam a kislánynak, hogy hát ismered a mi feleségeinket és tudod, hol lakunk? — Hogy ne ismerném a nagyságos asszonyokat és hogy ne tudnám, hogy hol laknak a nagyságos urak! — mondotta hadarva. — Hát akkor elmégy mind a két helyre és megmondod a feleségeinknek, hogy ma estére ne várjanak bennünket vacsorára, mert gyűlésünk lesz, ők is menjenek moziba, nagyon jó darabot adnak. Mondd, hogy a kezüket csókoltatjuk a nagyságos asszonyoknak. Majd ott adnak egy kis borravalót. Megértetted ? — Igen is, megértettem, mondotta boldogan, a nem várt mellékkeresetnek már előre örülvén. ... Most kedves olvasóink kérdőjellé gömbölyűdnek és azt kérdik önmagunkban, hát ez vicc? Mi ebben a humor? Nagy tavaszi fagon árleszállítás Tokarik Antalnál Nádor ucca 21. (Légió bankkal szemben.) V Angol köppenY fagon 150 Ke feto» Kosztüm............................160 Ke ^ Sima köppeny .... 130 Ke Tanulólányok felvétetnek! 60 Bocsánatot kell kérnem, ha valahol Komáromban tegnap este egy férjet nem várt vacsorára a kedves felesége ! Egy vidám tréfa, amely úgy született, mint a legtöbb ötlet és amely elöl nem lehetett kitérni, mert az ördög incselkedése volt. Saját tudósitónktól. Komárom, február 10
