Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-01-07 / 2. szám
2. o'aal »KOMAROMI LAPOKc 1933 január 7. Az 1932. év története. í. Irta: Mentor. ZSINDELY FERENC Isten szabad ege alatt elbeszélések vadról, vadászatról, vadászemberekről egész vászonkötésben, fényképfelvételekkel Megjelent és kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárom Nádor-ucca 29. Politika Az 1931. év súlyos hagyatékának, a gazdasági krízisnek birtokában Csehszlovákia is beleesett azok közé az államok közé, amelyek azt már egy vagy két évvel korábban kezdték érezni. Amilyen kuszáit volt ebben az esztendőben a világpolitika helyzete, ebben az arányban lett nehezebbé a belpolitikai helyzet is. Azok a miniszteri biztatások, amelyek korábban kedvező prognózisokat állítottak fel az államra nézve, hogy az a gazdasági válságot viszonylag könnyebben ússza meg, mint „más“ államok, közönséges frázisokká váltak. A gazdasági krízisnek minden tünetét végigszenvedte az elmúlt évben Csehszlovákia is. A fenyegetően növekvő munkanélküliség még a nyár folyamán is félmilliós munkanélküli tömegeket dobott a munkapiacra az elhelyezkedés minden lehetősége nélkül. A kommunista éhségmarsok állandóan fenyegették a közrendet és a közbiztonságot, ami megnyilvánult a vagyon elleni bűnözések nagy emelkedésében. A világpolitikában elhangzott a legnagyobb szó: Brüning német kancellár kijelentette, hogy a német birodalom nem fizet semmiféle jóvátételt. Ez után a kijelentés után hangzott el Benes külügyminiszter jóslata: a helyzet ebben az esztendőben javulni fog. Nem szükséges erről bővebben nyilatkoznunk, eleget nyilatkoztak maguk az események. Szükségessé vált a jövedelemadó pótlékolása, az adóhátralék — jellemzően az adórendszerre — nyolcmilliárdra emelkedett, a munkanélküliség nőtt és az állami költségvetést kétmilliárddal kellett leszállítani, hogy a költségvetés egyensúlya biztosítható legyen legalább is átmenetileg. A parlament egyetlen esztendőben sem végzett oly csekély munkát, mint az elmúlt esztendőben, aminek oka a parlamenti program teljes hiánya és a koalíció állandó torzsalkodása volt, mely végül kormányválságban robbant ki. A parlamentet legtöbbször el kellett napolni, mert a javaslatok nem voltak előkészítve és igy komoly alkotó munkát alig végezhetett a parlament. Nem volt képes megoldani a lakástörvényt, amelyet hetedszer prolongált. A legfontosabb törvény, amely tető alá került, a banktörvény, sajnos ez is hézagos, mert nem tartalmaz intézkedéseket a hiteluzsora ellen és leginkább a betevők érdekeinek megóvására törekszik. A belpolitikában levő feszültség alig engedett valamit. Már korán kiküldte a parlament a „takarékossági bizottságot“, mely sokat dolgozott, de keveset végzett és a költségvetés csökkentéseire tett javaslatokat. Az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeinek leszállítása tervben már az év közepén felmerült, de akkor még hallani sem akartak a törvényhozók. Az év végén azonban már elkészült a törvényjavaslat és a törvény meghozása erre az esztendőre maradt. A fizetéscsökkentést azonban rendeleti utón keresztülvitte a kormány az év január 1-től kezdve. Az igy megtakarított összeg a munkanélküliség leküzdésére szolgál. A belpolitika eseménye volt Mlcoch iparospárti miniszter lemondása, akinek helyét a vasúti tárca élén Huta József foglalta el. Az év vége felé megrendült Udrzsal kormányelnök helyzete is, akit a hosszúra nyúlt kormányválság után Malypetr képviselőházi elnök váltott fel. Mindkettő a cseh agrárpártnak a tagja. A képviselőház pedig Stanek agrárpárti képviselőt választotta elnökéül, aki az agrár elégületlenek élén állott. KfA közvéleményt megzavarta a brüxi véres esemény, ahol a csendőrség fegyverét használta a tüntetők ellen és több emberéletet oltott ki. A belügyminiszter ezt jogosnak nyilvánította. A Nemeskossuth, Freywaldaui hasonló események után ez az újabb eset nagy izgalmat keltett a külföldön is. A külpolitikai helyzetre jellemző, hogy a kisantant ebben az elmúlt esztendőben több alkalommal is összeült tanácskozás végett Belgrádban. Ez megerősítette azokat a híreket, hogy ez a szövetség céljaiban nem teljesen kongruens. A köztársaság elnöke több alkalommal tett politikai nyilatkozatokat, amelyek közül a legemlékezetesebb az, amelyben a korrupciót Ítélte el, ami ideális lélekre vall. Az érdeklődés középpontjában a leszerelés állott, amely azonban teljesen meddő maradt, mint ezt a főelőadó, Benes külügyminiszter is elismerte Csehszlovákia 1933. évben 5000 újonccal többet fog behívni katonai szolgálatra. Helyi életünkben egyetlen politikai esemény az év elején megtartott községi választás volt, amelyet heves pártagitáció előzött meg. Ebben résztvett Dérer Iván szociáldemokrata miniszter is, akit a párt mozgósított. A szociáldemokrata párt helyzetéi ez megerősítette. A városbiró választás szintén a szociáldemokraták győzelmével végződött, akiket a magyar polgári pártok egyrésze és a cseh pártok is támogattak. Ez a választás idézte elő azt a feszültséget, amely ezidő szerint is fennáll a magyar pártok között. A választások alatt Komáromban több törvényhozó is megfordult, igy Sziillö Géza dr., Fedor Miklós és Szent-Ivdny József ellenzéki nemzetgyűlési képviselők. A magyar nemzeti párt vezére az élesebb magyar álláspont elfoglalását tartotta szükségesnek a kormánnyal szemben kisebbségi jogaink kiharco ása érdekében. A helyi pártélet az év elején nagy élénkséget mutatott. Az országos keresztényszocialista párt elnöke, Sziillö Géza dr. e tisztéről az év közepén lemondott. Utódát a keresztényszocialista pártnak érsekujvári kongresszusán megválasztott uj pártvezetőség töltötte be és Esterházy János földbirtokost választotta meg egyhangúlag a párt elnökéül. A politika egét az év végén viharfelhők borítják úgy a belföldön, mint az egész világon. Európa kaotikus állapotából kivezető utat nem találnak a nemzetek és a különféle tervek között a békeszerződések lényeges megváltoztatásainak terve is felmerült, amelynek több nagy államban is sok hive van. A békeszerződésekhez kapcsolódó úgynevezett jóvátételeken olyan változások történtek, amelyek azokat alapjaikban ingatták meg. Maga Franciaország is kimondta a háborús adósságokra a nem fizetünk határozatát parlamentjében. A német nemzet egyenjogúságát az összes európai nemzetek kénytelenek voltak elismerni, mivel Németország csak ezen az alapon volt hajlandó a nemzetek együttműködésében továbbra is aktiv részt venni. íme ezek olyan nagy változások, amelyek a korábbi évekhez viszonyítva, szinte elképzelhetetlenek voltak. Az év utolsó napjaiban az olasz-jugoszláv államok között támadt nagy feszültség és ennek következtében Jugoszlávia minden valószínűség szerint megváltoztatja alkotmányát, áttérvén a föderativ rendszerre a szerb hegemóniáról, hogy ezzel a belső békét a nemzeteknek nyújtandó autonómiával biztositsa. Szaxofonos katonabanda. Nagyot néznének nálunk az emberek, ha valamelyik katonazenekar egyszer csak szaxofónokkal, bendzsóval és más hasonló jazz-hangszerekkel felfegyverkezve masírozna a várbeli őrségváltásra. Mi nem tartjuk magunkat konzervatívoknak, mégsem tudjuk elképzelni ezt a lehetőséget, sőt már azt is nagyon fájlaljuk, hogy a katonazenekarokból hiányzik a póni ló, amely azelőtt a nagydobot húzta. Annál érdekesebb, hogy a hagyományok hazájában, Angliában, ahol még ma is az ötszázesztendős gyapjuzsákon ülnek a parlament elnökei, a király rezidenciája előtt, a Buckingham-palota őrségváltásánál a Gránátos ezred zenekara szabályszerű szaxofónokkal masíroz és játssza a modern „one-step“ melódiákat. De még ez sem minden. Mialatt a Buckingham-palota előtt harsányan zajlik a jazz térzene, a skótok gárda-zenekara dudával masíroz és rendez hangversenyt a legkomolyabb alkalmakkor. A duda, a szaxofón, a bendzsó meg a fűrész nagyszerűen összeférnek a katonazenekarok megszokott és világszerte elismert hangszereivel: a nagy-A csallóközi halászat történetéhez. mennyiségű hal, a vezetőség megadhatja az elővásárlás szabadságát. Maguk a falusi halárusok is jegyezzék meg ezt jól, mert külömben 12 forint birságra köteleztetnek1 Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a komáromi halpiacon megjelentek a kereskedők is, akik összevásárolták a halakat és ezek ellen védekezett a vármegye meghozott határozataival. Hogy ez a kereskedés eléggé számot tett ki, azt igazolja Szerdahelyi Gábor munkája, aki 1701. évben azt írja, hogy az itteni halászok illetve halkereskedők egész esztendőben szállítják a vizát Ausztriába és Stájerorsziágba. A kisebb halaknak még nagyböjtben is alig van ára.2 A komáromi halászoknak ezen kívül még meg kellett küzdeniök a falusi halászok versenyével, akik a halat bizonyára sokkal olcsóbban adták, mint a városban lakó és közterheket is viselő, a katonaság önkényeinek kitett halásznép. A Duna halaival versenyre keltek a Vág és Nyitra halai, Gúta, Kamocsa és Szímő, Keszegfalva és Martosnak halászai bizonyára elég gondot is okoztak a komáromi halászcéhnek. Ugyanez az állapot folytatódik a XVIII. században is, amelynek első felében annyi villongás van a város polgársága és a vár parancsnoksága között, hogy valóságos láncolata a szenvedéseknek és a megpróbáltatásoknak. A katonai parancsnok zsarolásaitól csak úgy tudott menekülni Komárom agyonzaklatott lakossága, hogy erején felül messze túlmenően hozott anyagi áldozatokkal megszerezte a szabad királyi városi jogot 1745-ben, amely kiváltságot 1751-ben az országgyűlés törvénybe is iktatta. Az önkényes foglalgatások még ebben a korban sem érnek véget. 1700. évben Gyerkényi Pyber László tiltakozik az ellen, hogy Prépostszigettye nevű birtokát a Zichyek elfoglalták. A vármegye a tiltakozást 1Pozsony. Országos Levéltár. Komáromvármegye közgy. II. jegyzőkönyve. 2. rész 1697. évi 171—172. 11. Szerdahelyi. Chorographia. 167—168. közli Zichy László gróffal.1 A század első éveiben Komárom városának nehéz napjai voltak. A magyar nemzet kiújult sebeinek gyógyítására Rákóczi Ferenc fogott fegyvert és seregei csakhamar egész Nyugatmagyarországot meghódították és Csallóköz is a kurucok kezeibe került. A város védte lakóinak nyugalmát és a katonai legfelsőbb hatóság, a haditanács engedélyével követeket küldött Bercsényi Miklós grófnak Somorján levő hadiszállására, utóbb ezek a követek állandóan Rákóczi udvarában tartózkodtak. Itt azután tapasztalták, Jjogy nem is veszik haragnéven, ha egy-egy szép vizát, vagy tokot küldenek fel a komáromi vizekről. Megyen is a staféta a drága főhallal Bercsényi főgenerális uramhoz, meg Forgách Simon gróf kerületi generálishoz.s Május 12-én ujfent szép vizák kerültek a komáromi halászok hálóiba. A tanács rendeletére vitest vitték Bercsényi főgenerális asztalára, akitől függött az »indultum«. 3 Ugyanezen napon még szebb levelet fogalmaz városi nótárius uram őkegyelme magához Rákóczi Ferenc fejedelemhez és a tanács mellékeli hozzá a megfelelő nagyságú vizát is.4 * Julius 14-én ismét írnak a kegyelmes »fejedelöm«-nek: »némelly friss halakkal 1Komáromvárm. levéltára. Közgy. jegyzőkönyv. 1700. évi 226. 1. 21706 március utóján ezeket írja Bercsényinek a komáromi tanács: Méltóságos Főgenerális, nékünk Kegyelmes Urunk. Hogy hamarább alkalmatossággal halakkal nem udvarolhattunk Excellenciádnak, alázatosan kérjük, ne udvariatlanságunk, hanem az vizek apályának tulajdonítani méltóztassék. Ez mostani alkalmatossággal penig kedvesködvén egy darab vizával, ajánljuk is mélly alázatossággal Méltóságos úri grátiájába Excellentiádnak magunkat. 3Lévén ezön alkalmatosságunk, ell sem mulaszthattuk Excellentiádnak egy friss vizával kedvesködnünk, möllyetis fris jó egésséggel, hogy elkölthessön, kivánnyuk. 4Méllóságos Fejedelöm, Kegyelmes Ur! Megh értvén Fejedelemségödnek e tájon való szerencsés ell érközését, ell nem mulathattuk egy kis vizával (ezönn alkalmatosságh által) alázatossan udvarolnunk, möllyet is hogy Feje-Fejcdelemségednck kedveskedvén«. Ebben a levélben panaszt tesznek a kuruookra, akik az izsai halásztanyáról »18 eml>crünket négy halászhajó és jószágokkal együtt« hajtottak el.1 Bizony keserves világ volt az, mert a szegény jámbor halászok még azt sem mondhatták el, hogy a hazáért szenvedtek, mivelhogy Lanzenfeld németjeinek szánt iitlegeket és »taglalásokat« vitték haza Komáromba. De Rákóczi Ferenc asztalára rengeteg halat szállítottak Komárom környékéről is. 1706. esztendőben találjuk feljegyezve: Komáromból hozott két öreg tokért (ez ajándék volt) a szekeresembernek 50 dénár italpénz. Naszvadi, gútai halászoknak 185 font halért 12 forint 48 dénár. Naszvadi embereknek 136 font halért 7 forint per den. 6, és 66 fontért per den. 8, 9 forint 48 dénár, két kecsegéért 25 dénár. Ismét naszvadi halásznak 150 font halért 9 forint, a gútainak 147 font halért 11 forint. 24 july ismét naszvadi halásznak 257, gútainak 142 font halért 15 forint 42 dénár és 11 forint 36 dénár. Komáromi halásznak vizáért 6 forint, más halakért 8 forint, naponként egy-két mázsa úgy rák is még mindig.1 2 Ezek a nagy összegek azt is bizonyítják, hogy a fejedelem milyen nagy asztalt tartott és mint jó katolikus, a böjti napokon hallal élt. A szerencsétlen trencséni csata után a Csallóköz megtisztult a kurucoktól, Komárom város tanácsa sem űzte tovább kétkulacsos politikáját és megszabadult a két malomkő közül. A városi tanács a megyei határozatok nyomása alatt nagy gondot fordított a halpiacra, hogy azon mindig elegendő hal legyen, elővásárlók meg ne drágítsák annak árát és így gyakran találkozunk ilyen irányú határozatokkal a város jegyzőkönyveiben. Már 1695-ben kimondja a városi tanács: »Se kufár, se tődelömséged fris és jó egésségben elkölthessön, kivánnyuk. Stb. Komárom város levéltára. Acta Rákócziana. 1706. 1Takáts Sándor. Lapok egy kisváros múltjából. 1341. 8 Történelmi Tár. 1882 évf. 565 1.
