Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-04 / 10. szám
10. oidal. iKOMAROMI LAPOKt löd3. február 4. * <■ VKIHH kKIiMilt. Minek egy kisleánynak ékszer. Minek egy kislánynak ékszer! Hiszen ezzel még mitsem érsz el. S én, látod, arra gondolok, Hogy nem is ez a fődolog. Annyi az ékszer úgyis rajtad: Égő rubin a piros ajkad, Mosolygó szemed kék zafír, És gyöngye perdül, hogyha sír. Mint húsvéthétfőn kis harangok, Csengő ezüst a drága hangod, S a legkülönb még hátra van: A szíved, kislány, színarany. Ezzel remélem, megelégszel, Ez többet ér, mint minden ékszer. A király három, kérdése Nagyeszű Istenes Jancsi egy szegény özvegyasszonynak a fia volt; azért hittak nagyeszűnek, mert már hatéves korában, alighogy csak néhány hónap óla iskolába járt, a hozzáintézett kérdésekre talpraesett, okos választ tudott adni, istenesnek pedig azért hitták, mert szorgalmasan templomba járó, istenfélő gyerek volt. Mennél feljebb ment az iskolába, nagyeszű Jancsi annál okosabb lett. A másodikban okosabb volt, mint az elsőben, a harmadikban okosabb, mint a második osztályban és így tovább. S mire az ötödik osztályt is elvégezte, már csodájára jártak az emberek, olyan nagyeszű volt. Egyszer idegenek jöttek a községbe — Jancsi akkor már tizenötéves nagy fiú voll — és az idegenek mesélték, hogy amott a magas hegyek között hét vármegyényi nagy völgy terül el, hetvenhét gazdag, nagy várossal. Külön ország az a hetvenhét város, a lcgnagyobban lakik a király, a világ legokosabb embere és a királynak nincs se fia, se leánya. De mert sehogy sem szeretné a felséges úr, hogy halála után király nélkül maradjon az országa, ezért kihirdette, hogy aki három feltett kérdésére talpraesetten, okosan válaszol, azt örökbe fogadja és utána az lesz a király. Az idegenek elmentek, a faluban pedig csipkedni kezdték Jancsit. — No, Jancsi, — mondták — nem akarnál te király lenni odaát? Ha olyan nagyeszű fiú vagy, könnyen megfelelhetsz a király három kérdésére. Kezdetben persze úgy volt, hogy Jancsi csak nevetett, mikor csipkedték, de mert nem múlt el nap, hogy tizen is ne kérdezték volna: nem akarnál te király lenni odaát... Jancsi végre Születésnapi vacsora férjgyilkossággal. New York előkelő társadalmának legújabb eseménye. Az előkelő ncwvorki társaság egy ideje bőségesen gondoskodik arról, hogy ki ne fogyjon a szenzációkból. Most ismét olyan esemény játszódott le az Egyesült Államok fővárosának egyik előkelő házában, amely újabb csemegét« ad a különböző pletykák, találgatások és mende-mondák szempontjából. Igaz, hogy ez a csemege véres és keserű, de a szenzációéhes társaságnak ez mindegy. Irving Mac Cabe, Newyork egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatának alelnöke, aki 24 éve él külsőleg zavartalan és boldog házaséletet feleségével, az asszony születésnapja alkalmából nagy vacsorát rendezett, amelyre meghívták az összes barátaikat. Az asszony, aki 48 éves és hat évvel idősebb férjénél, de »hivatalosan« csak negyvenedik születésnapját ünnepelte ezen a napon, évek óta féltékenykedik férjére, akiről az a hír járta, hogy hevesen udvarol Newyork egyik szép táncosnőjének. A vacsora kitűnő hangulatban kezdődött, egymásután hangzottak el a is dühös lett és kivágta: — Igenis, akarok és Isten segítségével leszek is! Ezzel fogta a tarisznyáját, megrakta szalonnával, kenyérrel és a magas hegyek irányába ballagott. Három napig egyfolytában mendegélt és több emberrel találkozott, akik mind a király országából jöttek. Ezekkel a Jancsi fiú szóba állt és megkérdezte tőlük: — Nem tudjátok-e, jó emberek, miket szokott kérdezni a király úr? — Bizony fura dolgokat kérdez őfelsége. — Például... ? — Például azt, hogy mikor több kilencvenkilenc a száznál? — No, ez elég fura kérdés, nehéz is, — gondolta Jancsi, de azért nem fordult vissza, hanem tovább ment. Negyedik napon a fővárosba érkezett és mert megmondta, hogy miért jött, mingyárl a király elé vezették. Jóságos öfeg ember volt a király úr, két szeméből nagy okosság sugárzott. Jancsi nagyon megtetszett a királynak, mert szép növésű, csinos arcú fiú volt s ebből azt várta Jancsi, hogy könnyű kérdéseket fog neki feltenni a felséges úr, de bizony csalódott a mi nagyeszű Jancsink, mert mingyárt a legelső kérdés is nehéz volt. Kérdezte tőle a király úr: — Nézd csak, fiam, Jancsi: én vagyok a világon a legesleggazdagabb ember; mindent, ami van, megvehetnék magamnak, annyi pénzem van. Mégis mi az, amit nem vehetnék meg akkor sem, ha még százszor olyan gazdag volnák... tudod-e? Nemde, kedves olvasóim, ez fogas kérdés volt? De Jancsinak, aki otthon minden vasárnapon .és ünnepnapon templomba ment, Jancsinak eszébe jutott, miről beszélt egyszer a plébános úr. Arról beszélt a szószékről, hogy a nyugodt lelkiismerethez a legszegényebb ember is ingyen jut, ha jóravaló istenes életet él, míg a leggazdagabb ember is, ha vétkezik, egész vagyona árán sem juthat lelki nyugalomhoz. Ez jutott eszébe Jancsinak és azon nyomban felelt is a királynak. Azt mondta: Ha fölséged Isten ellen vétkezne, egész országa árán sem vehetne nyugodt lelkiismeretet magának. — Nagyon jól feleltél, — dicsérte meg Jancsit a király úr és feltette a második kérdési: — Most mondd meg nekem, Jancsi fiam, mi a hosszabb út: a szegény ember útja énhozzám, vágj' az én útam a szegény emberhez... tudod-e? — Tudom. — felelte Jancsi. — Közönségesen azt mondják hogy amilyen hosszú az út Budapestről Vácra, ugyanolyan hosszú Vácról Pestre, mégis azt mondom, hogy a szegény ember útja a királyhoz sokkal hoszszabb, mint a király útja a szegényhez. — Miért? — Mert ha a szegény ember elmegy a királyhoz, nem lelvén neki kocsira, hát gyalog jár, míg ha a király úr elmegyen egy szegényhez, hatlovas hintóba ül és repül. — Erre is jól feleltél, Jancsi. Most halljad a harmadik kérdésem. Mikor több kilencvenkilenc a száznál? Jancsi nem is gondolkozott, úgy válaszolt: — Mikor arról van szó, király uram, —- felelte, — hogy a gazdag ember felsegítsen egjr szegény embert és ajándékoz neki kilencvenkilenc pengőt, akkor több ez a kilencvenkilenc, mintha kölcsön adna neki százat. — Nagyon jó, — örvendezett a király úr. — Meglátszik, hogy sokat jártál templomba és figyeltél arra, mit prédikált a templomban a plébános úr. S mert nemcsak okos, de istenfélő fiú is vagy, ezért örökbe fogadlak, Jancsi. Meg is tette a szavatartó öreg király úr, örökbe fogadta nagjreszű Jancsit és mikor meghalt az öreg, Jancsi lett utána a király. A baba órája. A Baba aranyos, szép kis leányka volt, de mert szülei igen elkényeztették és folyton szebbnél-szebb ésújabbnál-újabb játékokkal halmozták el, mind követelődzőbb lett. Ha apukája vagy anyukája valahonnan hazajött, egy-kettőre szaladt eléjök és kérdezte:. — Milyen új játékot hoztatok ma nekem? Ha valami szebb dolgot kapott, pár napig örült neki, azután behajította a nagy játékszekrénybe a többi megunt játékai közé. Apukája egy alkalommal már nem talált semmi új játékot a boltban és üres kézzel ment haza. A Baba szaladt eléje és a szokott módon kérdezte : —• Hol van az új játék, apukám? Apukája nyugodtan felelte: — Nincsen már új játék a boltban. Neked már mindenféléből több darabod is van. Játszódj azokkal. Csak ez kellett a Babának, rögtön sírva fakadt és pityergős kis szájjal mondta: — Hát akkor hozzál nekem egy olyan aranyórát, amilyen anyukának is van. Apukája próbálta megmagyarázni, hogy az olyan drága óra nem kisleányoknak való, de minden hiába volt, a Baba csak követelődzött és sírdogált, majd durcásan lefeküdt a díványra. Alig feküdt ott pár percig, hát csak látja, hogy sétál feléje egy szép arany karkötő-óra és folytonos ketyegés közt elkezd hozzá beszélni: — Tik-tak, tik-tak, itt vagyok. Én leszek a te órád. Igen pontosan járok és hűségesen foglak szolgálni, de három más tulajdonságom is van. A három rossz tulajdonságom a következő: — Ha eltöröd az üvegemet, én a sarokba foglak állítani. Ha eltöröd a mutatómat, én letérdepeltetlek egész délutánra és ha földhöz vágsz, mint a többi megúnt játékszeredet, akkor én kikergetlek téged ebből a szép lakásból, ki a hideg, rideg uccára. A Baba örömmel csatolta fel a karjára a szép órát és egy darabig élvezettel hallgatta annak pontos ketj'egését; de azután megúnta a mulatságot és addig igazgatta előre-hátra az óra mutatóit, míg egy vigyázatlan pillanatban leejtette az órát és annak eltört a mutatója és az üvegje is. Megijedt a kisleány, de volt is miért, mert az óra elindult ketyegve a szobában és egjrre hangosabban ketyegte, egészen kiabálva : — Tik-tak, tik-lak, térdelj le a sarokba és ott maradj egészen estig! Oly dörgedelmesen hangzott el a parancs, hogy a kislánynak le kellett térdelnie a sarokba. Hosszú ideig térdelt ott és a térdei már sajogtak. Végre is felugrott az elkényeztetett Baba-és nagy mérgesen földhöz csapta az órát:- Nem kellesz nekem, te csúf óra, pusztulj el, törj darabokra, mint a többi megúnt játékszerem! De bizony az óra nem tört darabokra, hanem felugrott és az előbbinél is félelmesebben dörögte: — Ki innen a lakásból! Tik-tak! Tik-lak! A Baba szaladni kezdett az asztal körül, az óra utána és már-már szinte elérte és luszkolta volna kifelé a kisleányt, amikor az nagyol sikoltolt és felébredt. Szemeit dörzsölgetve látta, hogy csak álom volt az egész. Álom volt bizony az egész, de azért használt a Babának, mert vidáman kiáltotta szüleinek. — Nem kell nekem semmiféle óra többet. Olyan csúfat álmodtam egy karkötő-óráról. Ki akart kergetni az uccára és én nem akarok tőletek elmenni! Olyan jó itt nálatok. Nem kell, nem kell több óra! — Ezt m,ár kacagva monda és vidáman nézett a szüleire. pohárköszöntők, mikor a vendégek egyhangúlag a háziasszonyt kívánták hallani. Mac Cabené föl is állott helyéről és kézitáskájából levelet vett elő, melyet a tőle várt pohárköszöntő helyett felolvasott. A névtelen levélben döntő bizonyítékot szolgáltat neki »egy ismeretlen jóakarója« férjének hűtlenségéről. Elképzelhető az a kínos csend, amely ezt a nem várt »poliárköszöntőt« fogadta. A férj erélyesen visszautasította a vádat, mire a vendégek jelenlétében heves veszekedés tört ki a házastársak között. A hölgyek természetesen az asszony, a férfiak pedig a férj pártjára állottak. Mikor a veszekedés tetőpontjára hágott, a háziasszony kisietett a szobából. Lassanként megnyugodtak a kedélyek és a férjnek már-már sikerült vendégeit meggyőzni arról, hogy az egész csak előre kieszelt születésnapi tréfa volt. amikor a háziasszony viszszatért a szobába. A férj eléje sietett, hogy mosolyogva megölelje, de az aszszony ebben a pillanatban revolvert szegezett feléje és három lövést adott le. Az első az ablaküvegbe fúródott, de a vendégeknek még idejük sem volt közbelépni, máris eldördült két újabb lövés, azonnal kioltva a férj életét. A vendégek közt jelen volt orvos már csak a halált állapíthatta meg. A gyilkosság után az asszony ájultan terült el a földön, de mire eszméletre tért, már rendőrök jelentek meg a házban, akik letartóztatták. A rendőrség elsősorban is az iránt indított nyomozást, hogy ki írta a végzetes névtelen levelet. Kiderült, hogy az elvetemült levélíró nem volt más, mint a szerencsétlen asszony legjobb barátnője, aki jelen volt a vendégek között. A meggyilkolt Mac Cabet és a gyilkos asszonyt két gyermekük siratja, de nagy részvét nyilvánult meg iránta Newyork szegényeinek társadalmában is, akiknek Mac Cabe valóságos jótevője volt. S hirdetések. Eladd ház. Eötvös-u. 48/b. sz. adómentes teljesen uj ház, mely áll: két szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba és pincéből, szabad kézből eladó. ifggyy 637 Első Párisi Női Divatszalon (Mayer D. és Társa) SZENT-ANDRÁS U. 8. FehérnemUvarráa. monogram és fehérhímzés tanításra felveszek tanulókat. Címem a kiadóban. Éltesebb, intelligens nő a falusi és Tárosi gazdaságban teljesen jártas, jól főz, házvezetőnői állást keres díjtalanul. Próbaidőre is elmegy. Cím a kiadóhivatalban. 46 Keresek alsóbb osztályos fiú tanítására alkalmas fiút vagy leányt, délután 1—2 órára. Címem a kiadóban. 49 Ó. sí 2 c «-E .VJ JSC N CD CD O >-+-t V—* n <*-05 ZZ -<-> = cs *o o o >> B-8 •$<2 s 2 « a** N 4§« ’S* 245 C/3 N ajánlkozik eredeti párisi modellek után készülő francia szabású ruhák, valatmint angol kosztümök és női kabátok elsőrendű készítésére 30 százalékkal leszállított varrásdijakmellett