Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-01-07 / 2. szám

Ótvennegyedik évfolyam 2, szám. Szombat, 1933. január 7. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 KC, félévre 40 KC, negyed­évre 20 KC. — Külföldön 120 KC. Egy es szám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Bőmunkatársak: ALAHY GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND. yvt'j’jsaexEj&xiziBa Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Komárom, január 6. Az iskolatanácsokról szóló tör­vényjavaslat a legfontosabb ki­sebbségi jogot, a magyar iskolának fennállását teszi kérdésessé. Ez a törvény tág kaput nyit arra, hogy a vallásnélküliség törekvései roha­mokat intézzenek a felekezetek is­kolái ellen és teljesen meg akarja szüntetni magát a felekezetek isko­laautonómiáját. Tekintve, hogy ez az iskolaautonómia nem tegnap ke­letkezett, hanem évszázados küz­delmeknek sokszor könnyes, sőt véres eredményei, nem lehet kö­zömbös a magyar nemzeti kisebb­ség itt élő tömegei előtt, hogy a törvényjavaslatból törvény lesz-e avagy nem. Ezelőtt mintegy nyolc esztendő­vel szintén rohamot intézett a prá­gai pokrokár, a vallásnélküli szel­lem a hitfelekezeíi iskolák ellen és akkor maguk a hívek mozdultak meg és milliós aláírásokkal ostro­molták a kormányt a felekezeti iskola-autonómia épségben hagyá­sa érdekében és ezen ostromnak hullámai nem törlek meg, nem is törhettek meg a kormány ellenál­lásán, hiszen régi mondás az, hogy a nép szava — Isten szava, tehát akkor le kellett szerelni a mindent államosítani kívánó mozgalmat és a hitfelekezeíi iskoláknak néhány esztendeig békét hagytak. Most elérkezettnek látja az időt a kormány arra, hogy ilyen tör­vényjavaslatot hozzon a törvény­­hozás elé éppen akkor, amikor mindenkinek a figyelmét más fog­lalja el, az a sok baj, amely elön­tötte a társadalmat, a közgazda­­sági életet és a kenyérgond, mely milliókat sújt. A taktika tehát, a mellyel a szociáldemokrácia ezt a nagy rohamot végre akarja haj­tani, az időpont nézőpontjából jól van megválasztva, mert az embe­reknek annyi a bajuk, hogy nem tudnak feleszmélni arra, hogy még nagyobb baj fenyegeti őket. A magyar iskola azt jelenti a magyar nemzeti kisebbség számá­ra, hogy ez az ő tulajdona, amely­­lyel rendelkezik, amelynek tanítóit saját maga választja meg és azok az ő felügyelete és fegyelmi ható­sága alatt állanak. Már egy idő óta a felekezeti iskolák ellen az állami tanfelügyelők, akik az állam szem­pontjából gyakorolják a felügye­leti jogot a felekezetek mellett és nem fölött, főleg az iskolaépítések­nek és kibővítéseknek sokszor fe­lesleges vagy elhalasztható kötele­zettsége kimondásával nyomást gyakoroltak, amelynek során nem az államosítás, hanem a községe­­sítés volt a cél, tudván azt, hogy a községi iskolák már sokkal job­ban ki vannak az állami tanfel­ügyelet céljából az államnak szol­gáltatva, mint a hitfelekezeti is­kolák. Miért ragaszkodik a magyar nem­zeti kisebbség hilfelekezeti iskolái­hoz. Ragaszkodik azért legelső sor­ban, mivel ezek az iskolák évszáza­dok óta felügyelete alatt állanak és azok az ő tulajdonai, azokkal az állam törvényeinek kereteiben ők rendelkeznek. Ragaszkodik to­vábbá abból a célból, mert ezek­ben az iskolákban a valláserköl­­esi oktatás folyik, amire ha vala­ha, úgy ma van legnagyobb szük­ség, amikor úgy magán, mint a közerkölcs a legsúlyosabb támadá­soknak van kitéve és ezeket a tá­madásokat nem képes megakadá­lyozni a kormánynak hatalma sem. A hilfelekezetekre nézve nem kö­zömbös annak a tudata, hagy val­lásukhoz ragaszkodó, törvényeket tisztelő, kötelességeiket százszáza­lékosan teljesítő nemzedékeket ne­veljenek. Ezért ragaszkodnak is­koláikhoz törhetellenül. Az iskolai önkormányzat, ame­lyet az állam fennállása óta igen kis időközöket leszámítva a szo­ciáldemokrata párt hódított meg a maga számára, az iskolákat »fel akarja szabadítani« a felekezeti be­folyás alól és arra törekszik, hogy tssagBiaBBaaagaMami^^ Komárom, — január 6. A magyar nemzeti párt elnöki tanácsának ülése. A magyar nemzeti párt január 3-án Pozsonyban elnöki tanácsülést tartott Szent-Ivány József pártvezér elnöklete mellett. Szent-Ivány az ülés megnyitása után kegyeletes és meleg részvétteljes szavakkal emlékezett meg a magyarság két nagy halottjáról: Blanár Béla dr. országos képviseleti tag, országos al­­elnökről és Péter Mihály református püspökről, akiknek emlékét az elnöki tanács megörökítette. Részvéttel emlé­kezett meg a pártvezér Kártyák Iván nemzetgy. képviselő elhunytáról is, aki­ben kitartó fegyvertársat veszített el a párt. Az elnöki tanács megállapodott abban, hogy a Blanár Béla elhunytéval megüresedett országos képviselőtestü­leti tagsági helyre a listán következő jelöltet: Salkovszky Jenő dr. ipolysági ügyvédet hivatja be. Foglalkozott az elnöki tanács a magyar önsegély ak­cióval és az erre vonatkozó munka jelenlegi állapotát megnyugvással vette tudomásul. Bicsovszky Kázmér dr.-t, a pozsonyi kerület fáradhatatlan párttit­kárát, eddig kifejtett eredményes mun­kásságának elismerése mellett, orszá­gos főtitkárnak léptették elő. Nándssy a kérlelhetlen államosítás segítsé­gével ezeket az iskolákat a saját arculatára formálja. Erre szolgál­na az iskolatanács törvénye, amely lehetővé teszi például azt, hogy ahol harminc szülő állami iskolát kíván létesíteni a felekezeti he­lyett, úgy azt az állam felállítja. De hogyan állítja fel? Úgy, hogy a községet kötelezi uj állami isko­la építésére. Tehát a törvény a köz­ségek vállaira is elviselhetetlen ter­heket róna ez által, mivel a közsé­gi háztartások a krízis alatt telje­sen leromlottak és eladósodtak. Az állami iskola ellen ezer és ezer kifogás van különösen Szlo­­venszkón, amelynek ezen a téren különleges a helyzete. A mindent eltörölni kívánó szocializmus azon­ban ezeket a régi hagyományokat akarja megszüntetni éppen Szlo­­venszkón, hogy azt annál köny­­nyebben vehesse birtokába és já­rószalagjára. Egyszer már vörös volt egész Szlovenszkó az első par­lamenti választások idején, azon­ban a nép csakhamar kiábrándult az ígéretekből, amelyekből nem iei‘ semmi. Most is megköszöni a szociáldemokrata gondoskodást és minden törekvése arra irányul, hogy a hiífelekezeti iskola marad­jon meg annak, ami volt és a jö­vőben még jobban, még fokozot­tabban teljesítse erkölcsi és nem­zetépítő feladatait. Gyula oki. gazdászí az elnöki tanács gazdasági szakelőadónak nevezte ki. Az országos pártnapot február 26-dn, Érsekújváron tartja a magyar nemzeti párt. Többrendbeli adminisztratív ügy elintézése után végétért az elnöki ta­nács ülése. A szlovénszkói kikötők kiépítése. A munkaügyi minisztérium idei pro­gramjába vette a szlovenszkói dunai kikötők kiépitését. Eszerint kihővitik Pozsonyban az ásványolajak átrakodó helyét s nagy gabonaraktárt építenek a pozsonyi kikötőben, amely a köztár­saság legnagyobb ilyenfajta raktára lesz. Komáromban ásványolaj lerakodó he­lyet építenek, hogy a hajók, melyek alacsony vízálláskor nem juthatnak el Pozsonyig, Komáromban hagyhassák rakományukat. Ezekre a munkálatokra 15 millió koronát fordítanak. Ivánka Milánnak nem kell az autonómia A szlovák néppárt és szlovák nem­zeti pártnak legutóbb Trencsénben, az autonómia tárgyában tartott közös kongresszusán a két autonomista párt újra állást foglalt az autonómia mellett. Hlirika András és Rázus Márton adtak tüzes szónoklatokban kifejezést a szlo­vák nép e jogos, szerződésekben el­ismert követelésének. A kongresszus visszhangot váltott ki Szlovenszkó auto­nómiájának nagy ellensége Ivánka Milán nemzetgy. képviselőből, aki a Národní Denník c. lapban ismételte el frázisait az autonómia ellen. Azt írja Ivánka többek között, hogy ha Hlinka és Rázus a szuverén szlovák népet meg tudja győzni arról, hogy a szlovák autonómia segítségével mindenki meg­elégedett lesz és a szlovák nép sorsa boldogabb lesz, — akkor ő is belép az autonómisták sorába. Ivánka azon­ban fél, hogy az autonómiával biró Szlo­­venszkónak rosszabbodni fog a hely­zete. A kis csehszlovák állam három részre lenne felosztva, a kiadások és adók emelkednének, bizonytalanság és rendetlenség uralkodna minden téren. A külfölddel szemben politikailag és gazdaságilag gyöngülne, bévül pedig a közös ügyekben fizetendő kvóták meg­állapításánál a csehek, szlovákok és rutének között állandó konfliktusok len­nének. Majd igy folytatja cikkében: Csak demagógia az, ha egyes autonó­misták azt állítják az autonómiaelle­nesekről, hogy eladták magukat a cse­heknek. Egyetlen állam sincsen, amely­ben hiányok és elégedetlenségek ne fordulnának elő. A mi 14 év óta fenn­álló államunkban sincs minden rend­ben. Azt érezzük mi valamennyien. A kisebb betegséget azonban nem lehet halálos betegséggel gyógyítani. Mert mi tudjuk, hogy a dolgok idővel ren­des kerékvágásba jönnek. Gyermek­­betegségről (!) van szó, amit az idő meggyógyít. Az autonómiára akkor fogunk csak megérni, ha a magyar szellemben nevelt generáció kihal. Én szívesebben veszem a jelenlegi adott­ságot, mintsem veszélybe sodorjam a szlovákságot, hogy az ismét a magya­rok uralma alá kerüljön. Megtudja-e magát Csehszlovákia védeni az esetleges támadás ellen ? Kramár Károly, a cseh nemzeti de­mokrata párt vezére, újévi cikket irt a Národni Politika c. lapba és ebben többek között a következőket mondja: — ügy látszik, kénytelenek leszünk komoly formában foglalkozni államunk mai életképességének kérdésével, hogy meg tudja-e védeni magát bármiféle támadással szemben ? Más szóval, hogy a nemzet harci ereje nem lesz-e a pártok aránytalansága vitájának tárgya, hanem a nemzeti pártszövetség közös érdeke. Lehet, hogy a leszerelési törek­vések Németország és magyar szom­szédunk teljegyverkezésére fog vezetni. Fölösleges pacifizmusra inteni minket, hiszen a békeszeretet cseh hagyomány. Nem is lehetünk mások, mint béke­barátok, tekintettel földrajzi helyze­tünkre, a magyarokkal és németekkel való szomszédságunkra, akikből máris annyian vannak nálunk, hogy nem igen vagyunk hajlandók létszámukat nö­velni. Mi nem fenyegetünk senkit, de minthogy minket fenyegetnek, erősek akarunk lenni, hogy visszaverhessünk minden támadást integritásunk ellen. pölitiem szemle A magyar iskoláért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom