Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-01-21 / 6. szám
1933. január 21« »KOMÁROMI LAPOK« ság V. kongresszusa Komáromban zajlott le nagy érdeklődés mellett szeptember 10—13. napjain. Ez alkalommal közéletünk több jelese is látogatást tett Komáromban. Pünkösdkor országos tűzoltó kongresszus volt 2500 résztvevővel. Színészei Földes Dezső nyugatszlovenszkói színtársulata az év elején és december havában tartotta előadásait, melyeket szépszámú közönség látogatott. Földes különösen az év elején tartott előadásaiban kiváló vendégművészeket léptetett fel: a felejthetetlen Varsányi Irén, Salamon Béla komikus'! Rózsahegyi Kálmán léptek fel mindenkor zsúfolt házak előtt. Itt ünnepelte a szin igazgató negyedszázados színészi működését és Á cigányprímás c. darabban lépett fel. Szinrehozta Szijj Ferencnek Jókai regényéből írt színművét: Az elátkozott család-ot is. A szezon február végéig, tartóit. November 30-án kezdődött az évvégi szezon újjászervezett nagy társulattal. Vendége Vaszary Piri volt. aki több ízben is föllépett igen nagy sikerrel. A Földes-társulat szép erkölcsi támogatás mellett működött. Műkedvelők A komáromi műkedvelők sorában a Katholikus Legényegylet és az Iparoskor versenyeznek. Az előbbi a Bele, znay asszonyokkal és az Aranykakas című vígjátékkal lépett fel, mig az I pároskor háromszor hozta színre a Csárdáskirályné című operettet saját zenekarának kíséretével. A komáromi ipariskola tanítói a Gól című vígjátékot játszották kétszer is. Az irgalmas nővérek gyermekszinielőadása, a Mária kongregáció műkedvelőinek alkalmi színműve és a ref. ifjúsági egylet műsoros estje mellett, a zsidó fő-A komáromi rendőrségen sokszor megtörténik, hogy a legérdekesebb alakok gyűjteményéből be-betéveri egyik-másik és különös sorsuk keresztezi az njságíró ceruzáját. A napokban a fogalmazó kihallgatói szobájában az ügyeletes rendőr előállított egy férfit. A férfi régi ismerősünk, úgy a rendőrségen, mint a sajtóban, külvárosi »haver«, akinek rendszerint dolga akad a rendőrséggel havonta. Tudja Isten, hogy keveredik bele a dolgokba, de hol valami összeszól alkozás folytán üldögél egy-két napot a fogdában, hol a kikötőből kerül elő, hol a vasúti állomás szénlerakodóhelyéről. Nem kell félni, hogy megszökik: az idézésre pontosan eljön, őszintén bevallja, ha valami bűnt követett el. Csak az a baja, hogy állandóan »visszaesik«. Az újságíró kötelességszerűen éppen a rendőrségen járt rendőri hírekért, amikor egy kis csoportosulást látott. Utólag a következő dolgokat tudta meg; Most megint valami lisztlopást nyomoznak és a szálak egyelőre hozzávezettek. Állítólag egy zsák lisztet emelt el egy jóbarátjával együtt s a gyerekek ráismertek. — Isten bizony, nem én voltam! — esküdözik. A fogalmazó igyekszik a lelkére beszélni : — Nézd, te mindent rendesen be szoktál vallani. Hát ezl a kis lisztlopást mért tagadod? — Isten bizony, nem én voltam! — Te valakit takarsz! Valami nő van a dologban és most gavallér vagy. Mondd meg, nem lesz a nőnek semmi baja. • i — De, ha mondom, bíró úr, nem én voltam. Megmondanám, de nem éiy voltam. Ami azonban ennél az embernél különös volt, — egy kis, hároméves gyereket vezetett kézenfogva. A kisfia az, most vele van a fogdában, nagyon szereti. Ebben a pillanatban belép a szoiskolások előadásai, a Jókai cserkészcsapat vidám cserkész estje arattak nagy sikert. Nagy és szép sikereket aratott a somorjai Katholikus Legényegylet, mely Éjjel az erdőn, és Rákosi Viktor Emmy című színműveit hozta színre. Bátorkeszin a Nyitó rózsa, Megyercsen a Falurossza, Csúzon Borka Géza koszorús népszínműve, Gerde Tamás leánya, Gelleszélen a Torockói menyasszony került színre. Köbölkút tanítói kara igen szép Arany emlékünnepet rendezett. Csehszlovákiában bevezetik a titkos házasságkötést. Prága, január 20. Bár a házasságkötés külső alakiságait az idöks folyamán már lényegesen leegyszerűsítették, ezek még sem felelnek meg többé a modern élet követelményeinek. Ezért illetékes helyen azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy amerikai mintára bevezetik az úgynevezett házassági licence!, amelyet azok a személyek vehetnek igénybe, akik titokban kívánják tartani házasságkötésüket és ki akarják kerülni az ünnepségeket, ünnepeltetésüket. Ezzel a licenccel a háromszori kihirdetést akarják pótolni, amely gyakorlati szempontból teljesen értéktelen. A házasságkötés mindenkinek a legszemélyesebb -magánügye és ezért a tervezett újítás bizonyára széles körökben a legnagyobb tetszéssel fog találkozni bába két vöröskeresztes gondozónő. Néha deus ex machinaként jelentkezik a szociális gondoskodás, mint ebben az esetben is. A társadalom nevében megfogják a kisgyerek kezét és beviszik a gondozóba, ahol megfürdetik. megetetik és gondozzák, amíg az apának baja van á törvénnyel. De az apa nem enged. Igen ragaszkodik a fiához. — Jaj, gyerekem, gyerekem, nem engedem elvinni. De a fogdában nem lehet veled. Hidd el, jobb dolga lesz, mint nálad. Enni kap, meleg helyen lesz és gondozni fogják. — Nálam jobb helyen nincs, — köti magát az apa, — magammal viszem a fogdába. No, ennyire önző már ne legyél! Csak engedd ál a nővéreknek. A viszály tárgya, a kis gyerek nem szól bele. Meg van hatva, érzi, hogy a vita körülötte forog s talán még soha sem járt ilyen szőnyeges szobában. Kerekre nyitja a szemét és néz, néz, néz. Mikor a hölgyek kézenfogják, ki sem csordul a könynye, mint az apa várná. Engedelmesen megy az ajtó felé a hölgyekkel. A most következő jelenet félig leálrális, félig őszinte. A haver, a kikötők barátja, a pincék látogatója és a rendőrségi krónika állandó szereplője belekapaszkodik a gyerekbe a küszöbön, — ezt látjuk mi a folyosón — és leborul hozzá és különös férfisírással, gyakorlatlan zokogással, — hiszen kalandjai közölt nemigen esik alkalma sirdogálni, — könnyezni kezd. A gyerek rémülten áll. Hiába mondják most már hárman is, hogy a kisfiúnak sokkal jobb dolga lesz, mint nála van, mégis kitör belőle az apa- s hátha így hatni tud jobban a szívekre is. A gyerek azonban elmegy. Láthatólag nem is kell erőltetni őt. Ha idegenek közé megy is, mégiscsak jobban esik majd neki a meleg fürdő és a lejecske, mint a fogda levegője. 3, o d&L A haver marad. De most sem akar vallani. Nem, a lisztlopásban ezúttal ártatlan, ezt tessék neki elhinni. Ki is vezetik, vissza a fogdába. Tovább nyomoznak. * Másnap délután van, — nyílik az ajtónk és váratlanul belép a fentidézell haver. Megáll az ajtóban és vár. Mögötte egy társa. — Kérem, újságíró úr, szeretném megkérdezni, benn vagyunk-e már a Komáromi Lapokban«? Hallottam, hogy tetszett odakint érdeklődni! — Nem, még nincsenek benne. Hát kérem, — fohászkodik neki bátortalanul, — most ne is lessék betenni, mert mégis kiderült az ártatlanság. Nem voltunk ludasak a lisztlopásban ... — örülök neki. Éppen most került volna sorra az újságban. Majd fog még maga valamit csinálni, hogy el ne felejtsük el a nevét! — Áá, kérem, — tiltakozik, — nem vagyok én olyan ... Belesodródik az ember. De én igazán nem csinálok semmit. — No, itt van egy cigaretta. Hova megy most? Felcsillan a szeme: — Megyek a gyerekért! Most rögtön odamegyek. Alig várom, hogy lássam ... És már köszöngettek is kifelé az ajtón. Szájukban fityeg a cigaretta s útnak indultak kifelé agyereket megkeresni. Ezúttal tehát elmaradt a riportunk a legújabb liszllopásról. Kerestetik egy zsák lopott liszt tolvaja... A Társadalmi segélyakció céljára befolyt újabb adó* mányok nyilvános nyugtázása. A társadalmi segélyakció nemes céljára eddig befolyt adományok további nyilvános közlésével a mai nappal az alanti adományok nyugtáztatnak. Ezen alkalommal is köszönetét fejezi ki a segélyakció bizottsága a jószivü ada kozóknak s egyúttal kéri a közönség további szives adományait úgy termé szetben, mint pénzben. Dr. Krausz Arthur 400 Ke, Banka esi Légié 300 Ke, Községi népiskola tantestülete 210 Ke, dr. Kendi Zoltán, Bartos Frigyes 200 200 Kő, Kellner Gyula, Sebő Mihá'y, Blau és Franki cég, Koczor Gyula, Irgalmas nővérek Simor intézete, Irgalmas nővérek 100- 100 Ké, dr. Bandler Ottóné, Schwarz Fülöp, Klein Mór. Koltai Rezső, Leisz Nándor, Spieglerová, ifj. Nagy János 80—80 Ke, Barta István 60 Ké, Dustojnicki sbor Divisne Nem. éís. 10. 50 Kő, Weisz Ármin, Weisz Pál, Lőwinger Samu, Ráfael Margit, Weiner Samuel, Müller kórh. gondnok, Nemcsics Mária, Hodossy Károly, Argay Lajos 40—40 Kő, Balcar N. 30 Kő, Kollányi Miklós, dr. Singer Náthán, Vaskó Imre 25 25 Kő, Zechmeister Sándor, Stern Mihály, Juriga Antal, Rotter Márk, Elbert Ignác, Kohn szűcs, Szily László, Ladra Ä., Machácsek Pável, Dvorszk^ Ján, Ing. Stanislav Ko A nátha ismét járványszeriien terjedi Előzze meg idejében a fertőzést. A nátha kórokozói a szájon és a légzőszerveken keresztül jutnak a testbe. Ezért öblítse száját és torkát ALPA mentholos sősborszesszel, amit pár csepp alakjában egy pohár vízbe önt. Az „ALPA“ fertőtlenít és ön elkerüli a fertőzést. Tanácskozzék orvosával! P necn^, Colni úrad, Pongrácz Pál, Janóik Cestmir, Fischer Emerich, Kovács Mihály, Horváth Mihály 20—20 Kő, Ruzicska Jenő 12 Kő. Josephine Baker elvált. Josephine Baker már nem sokat hallat magáról. A viiág kezdi lassan felejteni a néger primadonnát, aki pár évvel ezelőtt került Európába és rövid idő alatt a félvilágot „megőrjítette“. Három évvel ezelőtt még napi 1000 dolláros gázsit kapott, ma már tizedrészét sem tudja megkeresni. Nyomorognia azért épen nem kell, de a régi szép napoknak vége van. A fekete primadonna, amikor még jól ment neki, férjet is vásárolt magának. Pepito Abbatinónak hívták azt az olasz fiatalembert, aki oltárhoz vezette Josephine Bakert. Hat évig éltek együtt és hat év alatt az Adolf Menjout utánzó férfi költött el csaknem minden pénzt, amit Josephine Baker keresett. Hivatalosan a menedzsere is volt a fekete sztárnak, tehát ebben a minőségben is jogosítva volt a pénzeket felvenni. Mikor aztán kezdett kifogyni a pénz és mind lassabban kezdett a kiapadhatatlannak látszó pénzforrás csörgedezni, Pepito Abbatino otthagyta feleségét és megindította ellene a válópert. Három évvel ezelőtt még kolumnás tudósításokat közöltek volna az újságok Josephine Baker válóperéről, ma már úgyszólván észre sem vették. Akadt ugyan egy-két párisi lap, amely néhány sorban megemlékezett a párisi törvényszék előtt folyó válóperi tárgyalásról, de szenzációt senki sem csinált beíőle. Amilyen hangos reklám vette körül az esküvőt, ép olyan csendben ért véget a válóper. „Itt a nagy nyilvánosság előtt mondok köszönetét!“ Furcsa hálanyilatkozat. — A tihanyi visszhang, a könnyező karzat és más egyebek a komáromi színházban. Saját tudósítónktól. Komárom. — jan. 20 Tihanyi visszhang a komáromi színházban. Rut hálátlanság volna tőlem, ha a magam és a színházba járó közönség nevében nem mondanék hálás köszönetét azoknak a hölgyeknek és uraknak, akik a színház élvezetét azzal fokozzák, hogy előadás közben hangosan beszélnek, megjegyzéseket tesznek és ezzel őrületes gyönyörűséget szereznek azoknak, akik olyan ósdi, maradi lelkek és nem azért mennek a színházba, hogy a szomszédjaik megjegyzéseit hallgassák, hanem csak arra kiváncsiak, hogy a színpadon mit beszélnek a színészek. Elismerjük, hogy ez utóbbi felfogás már elavult és ósdi, mert hiszen az a divat, hogy előadás alatt a hangos beszélgetéssel magára vonja az illető a figyelmet, hogy észre vegyék, hogy ime, én is a színházban vagyok, én is eljöttem és ha a környezetnek bosszantást is okozok, de hadd vegye tudomásul mindenki, hogy én is itt vagyok. T T Kisgyermek a fogdában. Szentimentális rendőri riport.
