Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-03 / 44. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. június 3. Harangszentelés Cserhátpusztán. A régi életrendet fenekestül meg­változtatni törekvő eszmék viharzó si­vatagában oázisként hat ,reánk a lé­leknek minden olyszerű megnyilvánu­lása, amelyből kétségtelen jele mu­tatkozik annak, hogy nem veszett még ki és nem fog kiveszni soha az emberi szivekből a hitnek virága. A csal lóközaranyosi református anya­egyházhoz tartozó cserhátpusztai re­formátusok szintén azok közé sorolha­tók, akik fényes bizonyságot tesznek arról, hogy Istenbe vetett hit nélkül nincs és nem lehet megnyugovást és boldogságot szerző földi életmód. Hő vágyuk teljesedett be az 1933. évi május 28-ik napján, amikor ha­ranglábra helyezhették azt a harangot, melyei nekik az anyaegyház adomá­nyozóit. A harangot 1743-ban öntötték Győr­ben. Vasárnap délután lélekemelő ün­nepség keretében folyt le ennek az ősi kis harangnak Aranyos községből Cserhátra elszállítása és itt hivatásá­nak újból megkezdése végett az új ha­ranglábon elhelyezése. Az aranyosi templom előtt virá­gokkal i'elbokrétázott harangot Földes Lajos lelkipásztor búcsúztatta el az aranyosi hívektől, mindvégig figyel­met lekötő ékesszólással Cserhálpuszlára megérkezés után az özv. Czanik Istvánná uccavonalban le­vő házastelkén készíteti harangláb előtt leemelték a kocsiról a kis haran­got. Ekkor Tóthkárolyi Lajos egyház­­kerületi tanácsbíró, mint cserhátpusz­­lai birtokos, üdvözölte a megérkezett lelkipásztort. Vízvári) Vilmos aranyosi énekvezér vezetése mellett elénekelték a »Jövel, Szentlélek...« kezdetű dicséretet, melynek elhangzása után Földes La­jos teljes papi díszben megállt a ha­rang előtt és a valláskülönbség nél­kül való egymást megértésre és szere­­tetre buzdító nagyszabású beszédben, áldásmondásával megszentelte a ha­rangot. A közönség a »Tebenned bíz­tunk eleitől fogva...« kezdetű örök­szép zsoltárt énekelte. Éneklés végez­tével megkondult a harang és ezüst­csengésű, tiszta hangjával mélységes áhítatba ejtette a jelenvoltaknak szi­­vét-lelkét. Tóthkárolyi Lajos. r Érettségiző barátom, tudom, ilyenkor már lázasan várod a fotográfustól az érettségi képet. Már készül a fényképésznél a nagy érett­ségi; tabló, mely bemutatja nekünk az életbe indulók új csapatát. A kis­városi uccában, a kirakat előtt nagy sürgés-forgás lesz és meghalottan né­zik az emberek a sok elegáns szmo­kingot, mely ott feszít rajtatok. Én, bevallom, kicsit szomorúan, kicsit csa­lódottan állok majd az érettségi kép előtt. Tudom ám, testvér, idegen szmoking az ott rajtatok, olyan az, mintha karnevál idején jelmezt ven­nétek fel, olyan az. ö mért csináljátok ezt? Hát ez a hazugság, ez az ámítás az első lépés nektek az élet felé? Nem szebb, nem őszintébb, nem emberibb, ha mindnyájan, édes érettségiző ba­rátaim, csak és csak abban az egysze­rű és minden bizonnyal az iskolai évek szépségei között szivetekhez nőtt ’ruhában mutatnátok meg magatokat a nagy elindulás előtt: nekünk és — magatoknak. Gondoljátok csak meg, évek múlva megálltok az érettségi tabló előtt s ott, a nevetek felett is­meretlen arc néz rátok. Hát volt ne­ked, árvullt barátom, valamikor is szmokingod? Hát lesz neked barátom, valamikor is szmokingod? Lesz-e rá szükséged? Már az életbe indulás első pillanatában magadra húzod testvér az álarcot, amiben járunk, az álarcot, aminek oltalma alatt döfjük egymásba a káini kést. Legyen, barátom, legyen, az új ember tiszta. Vállalja a szegény­séget és az egyszerűséget, vállalja a maga egyszerű ruháját a díszes szmo­king helyett. Milyen tisztult, emel­kedett emberség ez! Nézzétek meg az 1925—26-ban érettségizett diákokat. — mindenki a saját ruhájában indult az éleinek, azok nem érezték már az első pillanatban a kölcsönkérés, az önállótlanság, — a szegénység megalá­zását, de érezték az élettel való ko­moly, bátor kézfogás erkölcsi értékét, — nem menekültek a valóságoktól — s többet ért nekik a saját egyszerű ru­hájuk, mint a kölcsön kapott díszes szmoking. Az életet: a munkát nem a szmoking, de az egyszerű ruha je­lenti s (ezért örültem volna nagyon, ha ti is, mint az én osztályom 1925—26. iskolai évben — az egyszerű ruha dol­gos, köznapias munkás felismerésével indultok az életbe. S azért leszek egy kicsit szomorú, egy kicsit csalódott, ha megállók majd az új csapat szmokin­­gos érettségi képe előtt. Erdőházi Hugó. A Jani. Arany rámában a Jani. A kályhától jobbra, a kis etazsér fe­lelt, a nagy aranyrámás Mária kép­től oldalt, — feketében, fehér, kivi­­lágló ingmellel. Kiugró homloka fe­lett bozontos haja, mint egy elszánt, vad állaté: lobog. Nézése kemény, da­cos, csupa nekiszántság. A fényképész nem igen tudhatta, mit cselekszik, amikor ezt a nekiindult életpillanatot így megörökítette. Ami­kor ezt a húsz éves nekitörtető em­bert képpé fogta. Jani odaállt a gép elé, egy gombnyomás és a lemezek munkáján belehelődött a tiszta kép, a natura, az élet. Odalehelődött a húszéves Jani. A nagy kinyílt szemekben várako­zás és a leselkedés az élet felé. Jani mindent akart! Ezek a szemek felvillantak és ma­guk elé hirdették azokat a nagy ese­ményeket, amikért ő megszületett, amelyek magukban rejtik az 5 nagy­szerű végzetszerűségét ... a lángoló hírt... a gazdagságot... a dicsőséget. Vállalkozott bennük a mindenre aka­ró erő... Mindenre vállalkozott. A fiatalság érvényén keményedtek vo­násai, — figyelt bennük az ösztöne, bajusztalan szája felett indult a vo­nal, amely emberré érleli majd, s mint a lecsapolt mustot borrá forralja for­róságát ... Emberré érleli a kamaszt. Bújtak, meghúzódtak benne az adott­ságok, — most még lefogott volt az egész, de majd ... Sietett, lievült. forrt, lázadozott a fiatalság módján ... a húszéves Jani. ( Jani — mondták róla és kérdőjel­ként meredt a szemük a képre. Előbb az első szobákban, a plüss dívány fe­lett kapott helyet az aranyrámás kép. Ott álltak a plüss székek, kerek tám­lával és egy régi vitrin; a falon tám­­gatott képek függtek... Téli és őszi tájak ... becsben tartott rokoni fény­képek ... Itt kapott helyet Jani is... még előbb... amikor igy húsz éves korában megküldte fényképét és nagy reményekkel néztek elébe. Amikor Jani nagy szavakkal tudta hirdetni rendeltetését, — azt az elhihetett vég­ső kegyes célt, ami kirendelte őt. A szeméből kiboruló forrongás mindent igazolt, — magávid ragadta azokat, akik belenéztek. Jani — mondták róla, most már húsz év után, tehát negyven éves ko­rában és leakasztották a falról a ké­pet, és vitték, hátra vitték, a kis szó* bába, az udvari szobába. A kályhától jobbra, a kis etazsér felett, a nagy aranyrámás Mária képtől oldalt ka­pott helyet. Senki sem tudta mi lett vele! Csak­úgy gondolták: ha mégis, ha Jani mégis beváltotta volna ennek a húsz­éves, ennek a kamaszos embernek Ígé­retét, küldött volna egy újabb fény­képet, hogy ki lehessen akasztani az első szobákba a plüss dívány fölé. Korompai Anna. — Vakmerő betörés történt Zsi­­gárdon, ahol a fogyasztási szövet­kezetbe hatoltak be az eddig még is­meretlen betörők. A szövetkezet rak­tárának az ajtaját fejszecsapásokkal be­törték és a raktárakból több kocsira­komány árut, igy többek között két métermázsa cukrot vittek el. A tettesek a jelek szerint környékbeli legények lehettek, akik kocsikkal jelentek meg a szövetkezet előtt, ami elég nagy vak­merőségre vall. HÍREK Pünkösd. Meghasonlolt az emberiség önmagá­val, mert elvesztette a hitét, nem tud kilábolni a hínárból, amely körül­fogja a testét, mert letért az igazság útjáról, nem képes segíteni ember­társain s önmagán, mert a jót szám­űzte szívéből. Kihalt bolygó lett a világ, amelyen a test még él, a lélek azonban már agonizál. Pünkösd ünnepén a Szentlélek el­jövetelére vár a világ, arra a lélekre, amely csodákat tudna teremteni, ha mindenki megnyitná számára a szív­nek kapuját... Csodákra, amely meg­szüntetne minden nyomort és szen­vedést a világon, mert a pünkösdi lélek a fehér galamb képében min­denki szívébe békét és szeretelet visz. De szeretet, kenyér és munka he­lyeit tanácskozások, paktumok, kon­ferenciák, ankétek, titkos szerződések, kardok csörletése köszöntik a pünkös­döt, amelynek hajnalpírja olyan, mint szegény agyongyötört, önmagával meg­hasonlolt emberek vérének színe. Ö, jöjj el pünkösdi lélek, soha na­gyobb szükség nem volt rád, mint most!... — Pünkösd ünnepe és szentség­­imádás a rk. egyházban. Pünkösd vasárnapján a sz. András templomban reggel 6 órakor csendes mise, 9 óra­kor ünnepélyes pontifikális misét ce­lebrál és utána sz. beszédet mond dr. Maje.r Imre prelátus, apátplébános, fél 12 órakor csendes mise, délután 3 óra­kor ünnepélyes litánia. A sz. Rozália templomban a szlovák ajkú hivek ré­szére, 10 órakor ünnepélyes nagymise és utána szlovák szentbeszéd. Pünkösd hétfőn-. Szentségimddds. Az egyház­­megyei örökös szentségimádás napja Komáromban a sz András templomban junius hó 5-én, pünkösdhétfőn lesz. E napon reggel 6 órakor szentségkitétel csendes misével, 9 órakor ünnepélyes nagy mise, d. u. 3 órakor és fél 6-kor ünnepélyes litániával a szentségimádás befejezése. Junius hó első vasárnapján szokásos szentségimádás pünkösdva­sárnapjára való tekintettel elmarad. — Pünkösdi istentiszteletek a ref. templomban. A komáromi refor­mátus templomban a következő sor­rendben tartják a Pünkösd ünnepi istentiszteleteket: Pünkösdvasárnap dél­előtt 8 órakor a fogházban prédikál és Úrvacsorát oszt Tóth Kálmán segéd­lelkész. Délelőtt 10 órakor a Jókai uccai ref. templomban ünnepi szent­beszédet mond és úrvacsorái beszédet tart Galambos Zoltán ref. lelkész. Dél­után 3 órakor szentbeszédet mond Tóth Kálmán segédlelkész. Pünkösdhétfőn délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztele­tet tart Galambos Zoltán lelkész, úr­vacsorái beszédet mond Kelemen Kál­mán segédlelkész. Délután 3 órakor Kelemen Kálmán tart istentiszteletet. — A pünkösdi ünnepi istentisz­teletek rendje az evangélikus tem­plomban. A Szentlélek kiárasztásának magasztos ünnepén, az egyház szüle­­tésenapján az ünnepi istentiszteletek sorrendje a következő: 1. Pünkösd-va­sárnapon d. e. 10 órakor ünnepi fő­istentisztelet szentbeszéddel és az Úr­vacsora szentségének kiosztásával. Az ünnepi istentiszteletet Jdnossy Lajos esperes végzi. Énekel az egyházi ének­kar. D. u. 3 órakor istentisztelet pré­dikációval és ünnepi könyörgéssel. — II. Pünkösd-hétfőn d. e. 10 órakor ün­nepi istentisztelet szentbeszéddel és az Úrvacsora szentségének kiosztásával; d. u. 3 órakor istentisztelet, mint az első ünnepen. A Komáromi Lapok menet­rend kivonata megjelent és kap­ható a Spitzer-féle könyvesbolt­ban. Ara 7 korona 20 fillér. — Érvényes május /5-től. — Balogh Elemér püspök elő­adása Búcsoii. Rendkívül meleg és bensőséges fogadtatásban részesítette a búcsi református gyülekezet a dunai kerület közszeretetben álló, tudós püs­pökét, Balogh Elemért az elmúlt vasár­nap. A templomban rendezett vallásos estélyen Balogh Elemér püspök tartott ETELZSIR HElYETT Testi erőnk és melegünk föntartására szükséges ka­lóriákból ennyit kapunk egy koronáért: o Legnagyobb táperőt legke­vesebb pénzért tehát azok a burgonya- és tésztane müek adnak, melyek Ceres szel vannak készítve. „Egyházunk hősi korszaka“ cim alatt szivet-lelket megragadó szép előadást. Majd Soós Károly esperes, a búcsi egyház lelkipásztora szólott a gyüleke­zethez. Nagy Lajos ig. tanító vezeté­sével a helyi gyülekezet férfiénekkara adott elő szép énekszámot. Bibliama gyarázatot Zsemlye Lajos, a hetényi ref. gyülekezet kiváló lelkipásztora tartott. — A Prot. Jótékony Nőegylet közgyűlése. A Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet ez évi rendes köz­gyűlését június 11-én, jövő vasárnap, délután 4 órakor a Kollégium tanács­termében tartja. A közgyűlés tárgyát az egyesületi titkár jelentése, az 1932. évi zárszámadások jóváhagyása, az 1933. évi költségvetés megállapítása és esetleges alapszabályszerűen előterjesz­tett indítványok képezik. — Weisz Emma zongoraművésznő a rádióban. A pozsonyi rádióban jú­nius 7-én, szerdán este 1I29 órakor közreműködik Weisz Emma zongora­­művésznő, a komáromi városi zene­iskola kiváló igazgatója, aki klasszikus zeneszámot fog előadni a rádiózenekar kíséretével. A művésznő Grieg A-moll hangversenyét játsza és szereplése iránt osztatlanul nagy érdeklődés nyilvánul meg zenei és művészi körökben. — Gyászhir. Őszinte részvéttel ér­tesülünk, hogy Marth Györgyné, szül. Zsömbörgi Juliska, Marth György jó­­nevü fodrászmester neje, élete vi­rágában hosszas szenvedés után el­hunyt. Lesújtott férjén kívül gyermekei: Márti és Dudi, édesanyja: özv. Zsöm­börgi Józsefné, testvérei és kiterjedt rokonság gyászolják a megboldogultat. Temetése folyó hó 4-én, vasárnap d. u. 4 órakor lesz a kath. temető ravatalo­zójából. — A Kath. Legényegylet szenzá­ciós kabaréját, mint értesülünk, f. hó 18-án vasárnap este fogja megismé­telni. Az első előadás nagy sikere után a rendező egyesület csak a közóhajnak enged, mikor ezt a pompás, mindenkit kielégítő, szinte nagyvárosi nívójú ka­barét megismétli. Az előadás iránti nagy érdeklődést bizonyítja az, hogy már eddig is nagyobb számú jegyet jegyeztettek elő. Az előjelekből Ítélve tehát a második előadásnak is az első­vel vetekedő nagy sikere lesz, melyet méltán megérdemel városunk eme de­rék egyesülete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom