Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-13 / 38. szám
10. oldal. »KOMÁROMI LÁPOK« 1933. május 13 A GYERMEKEKNEK, Buzaszentelö Hajnali harangszó alighogy megkondul: megy a falu népe egész csapatostul, ki a zöld határba ... Elől a pap lépked lila-kék talárban, kereszttel kezében, s ájlatos igéket morzsolgat magában ... Nyomában a vének, gazdagok, szegények mennek — meggörnyedve, tisztes, ősz szakállal. — Azután a lányok lengő pántlikával, szemérmes mosollyal, kapcsos imakönyvvel, tarka öltözetben... Majd a legénycsapat viril a menetben, s a virgonc gyerekhad tolong tömött sorba: csupa angyali arc, csupa kinyílt rózsa ... Meg egy pár anyóka el-elmaradozva, csoszog utoljára, — fekete ruhában ... Lassacskán kiérnek a nagy dűlő föld re ... (már veti a fejét a kalászok zöldje.') Máriás lobogók szárnya meg-meglebben, — I Und öklel es dicsf én y játszik a kereszten, — mezei pacsirta dicséri az Istent, s dalol egyre szebben ... Egyszerre megállnak, — ezüst csengetyű cseng... a pap égre néz fel jóságos szemével: »Adj Uram bő terméstI«. halkan elrebegi, ,s a szent kalászokat szépen beszenteli... Vele imádkozik egész falu népe: Legyen áldásihozó, legyen bőséghozó, szegény magyar ember robotos munkája, hulló verítéke ... S megindul a menet a templomhoz vissza, ■ lobognak a zászlók, az ég kéklő, tiszta... Széles piactérnek közepére mennek, — öreg pap áldást oszt a hívő seregnek... Aztán elszélednek, ki-ki haza ballag... A gyújtó Kínai mesék A műértő. Egy népes ucca sarkán megállt egy koldus és halkan citerázni kezdett. Csakhamar körébe gyűltek az emberek s figyelték a muzsikát. Ám a citcra olyan finoman és vékonyan cirpclt, hogy a hangja teljesen elveszett az uccai lármában, a hallgatók elvesztették türelmüket és széjjelmcntek. Csak egyetlen egy ember maradi a muzsikus mellett s hallgatta figyelmesen a zenét, míg az véget nem ért. A koldus boldog volt, hogy ilyen figyelmes hallgatója akadt s így szólt hozzá: — A sok ember közül, kiket zeném idecsalogatott, te vagy az egyetlen, aki érted a muzsikál. így hát nem pengettem a gitárt hiába. S az ember így felelt: — Sajnos, nem értek kukkot sem a zenéhez. Én csak azért maradtam itt, mert a zsámolyt, amelyen ülsz, a feleségemlől kérted kölcsön. Meg akartam várni, míg elkészülsz, hogy hazavigyem. Különben rég itthagytalak volna éu is. A bamba óvatossága, A paraszt kinn dolgozott a földjén. Vadász bácsi sokszor vitt ki minket a (tanyára. Több volt nekünk ez a tanya Robinson szigeténél. A tanyán ugyan csak egy viskó volt, de nem is törődtünk vele sokat. Annál többet ugrándoztunk a tónál, amelynek partján nádból, sásból házat építettünk, A lóban halacskák csillámlottak, a közeli erdőben meg madarak énekeltek. örökké persze nem lehettünk a birodalmunkban. Vadász bácsi ebédje mégis csak jobb volt a mienknél. Ha tehát megjött az ebéd ideje, Vadász bácsihoz siettünk. Értett ám őkelme a főzéshez. Egyszer majdnem póruljártunk. Ahogy lóhalálban Vadász bácsihoz érünk, tréfásan mondja: nix tajcs ... ami azt jelentette, hogy urficskák, ma nincs ebéd. — Aztán miért nincs? — Hogy miért nincs? Azért, urficskák, mert nem hoztam masinát. (Vadász bácsi masinának mondta a gyújtót.) Nálunk sem volt masina, azaz gyújtó és így lógós orral ültünk, mint a bőrig ázott csirkék. — Ne féljetek, urficskák, — mondotta vidáman a bácsi, — majd lesz tűz... ni, de most jut eszembe, éppen úgy jártunk, mint a nagyapám és talán éppen itt, ezen a helyen. Fi-Déltájban az asszony kiállt a ház elé s hívta ebédre. A paraszt hangosan visszakiáltolt, hogy előbb el kell rejtenie a kapáját. A házban a felesége hangos szemrehányással fogadta:- ö, te könnyelmű ember! Hangosan világgá kiabálod, hogy cl kell rejtened a kapádat. Hátha meghallotta valaki, megleste, hova dugod s ellopta. Szaladj vissza ,r.ézd meg, hogy A paraszt otthagyta az ebédet s kiment, hogy megnézze, megvan-e még a kapája. Hát bizony azt már csakugyan ellopták. Megvakarja a fejét bánatában lábújjhegyen sompolygott a házba, magához intette a feleségét s homlokát ráncokba szedve, halkan, hogy senki meg ne hallja, a fülébe súgta: — Ellopták. A festő és a közönség. Egy ember lefestlette magát egy festővel. S mikor a kép elkészült, három barátját ebédre hívta, hogy a műalkotást bemutassa nekik. Mikor ez megtörtént, arra kérte őket, mondjanak sorban véleményt, hasonlít-e rája a kép. Az első vendég hosszan és figyelmesen újra megszemlélte a műremeket, majd így nyilatkozott: — A sapka a megszólalásig hasongyeljelek jsuk, emuCütdom szép sorjában mindazt, ami :'tt történt. Nagyapámnál lakott annak idején egy eleveneszű fiú. Jó tanuló volt és amellett valóságos ezermester. Ezt a fiút Irinyi Jánosnak hívták. Nagyapám szomszédságában is laktak diákok. Ketten voltak. Az egyik tömzsi, izmos gyerek volt, aki Kálmán névre hallgatott. Nem volt éppen rossz fiú, de jó sem. Szeretett mindenkivel ellenkezni. Irinyi János meg a két pajtás bi báriák voltak, de Debrecenben isko láziak. Ha az idő engedte, mindig el mentek nagyapámmal és pedig ide, ahol most li vagytok. Vasárnap volt, májusi vasárnap. Az ég tisztán ragyogott. A rét friss zöldjében töméntelen virág nyílt. A kis társaság letelepedett a mi helyünkre. Kirakták az elemózsiát, poharakal, kanalakat. Száraz ágat szedtek. Nagyapám kotorász a zsebében, hát uramfia, baj van: nincs nála agyujtószerszám. Csak kovája volt, de az acél és a tapló hiányzott. Ládátok volna a megnyúlt arcokat. Mi lesz most? A legközelebbi tanya is nagyon messze van. Azt mondta a nagyapám: — Felülök az egyik lóra és haza nyargalok. Ti meg játsszatok, amíg meg nem érkezem. Alig tűnt el nagyapám, azt mondja Kálmán: — No, ezermester, most mutasd" meg a tudományodat! Gyújts tüzet! Irinyi János nem szólt. Otthagyta kél pajtását és amig ment, váltig azon gondolkozott, mint gyújthatna tüzet. De mindhiába, amig nagyapám ki nem ért, nem is volt tűz. Irinyi Jánost még mindig gúnyolta Kálmán: Te is olyan ezermester vagy, mint én. Jánost végre is elhagyta a türelme: — Megéred még Kálmán, hogy azzal a szállal fogsz tüzet gyújtani, amit majd föltalálok ... Nem kell kova, tapló, acél... csak egy szál, az is fából; az egyik vége piros lesz... s ha azl megdörgölik, lángra lobban lit a sapkádhoz. A másik így nyilatkozott: A kabát és a kézelő is tökéletesen élethű. A házigazda most a harmadikhoz fordult s így szólt hozzá: A ruházatról már eleget hallottam. Azt szeretném tudni, hogy az ábrázat hasonlít-e rám? A harmadik hosszan, elmélyedve tűnődött s végül megszólalt: A szakállad olyan jól el van találva, mintha odaragasztották volna. majd... A fiúk jól nevettek. Nagyapáin csitította őket: Jánostól minden kitelik. Én elhiszem, hogy ilyesmit föltalál... Igaza volt a nagyapámnak. A kis Jancsiból ember lett, egyetemi hallgató Bécsben és ott találta föl a gyújtót... \ Kevés ember gondol Irinyi Jánosra, amikor gyújtó kerül a kezébe. A szitakötő születése Gyönyörű nyári nap volt, olyan vérőfényes és szép, hogy mindenki csak azl érezte, milyen jó élni. A madarak vidáman csicseregtek, a virágok szirmai dús illatot ontottak magukbcj: s a szól lök enyhén simogatták a tó menti nádast. A ló lakói egészen a víz színéig merészkedtek ki. Játszva, kergetődzve hancuroztak, ki-kiszökkenlek a habokból. A jó Isten a magas égből gyönyörködött a teremtésében. Amint jóságos pillantása a nagy tóra vetődött, hát látja ám, hogy egy nagy hal merész ívben a a íz színe fölé ugrik és a róla lepermetező viz a szivárvány minden színében játszva tükrözi vissza a reátűző napot. A szivárvány színeiben szikrázó vízcseppek pedig egy szempillantásig az ég és a víz közölt lebegnek. Ez a látvány -olyan gyönyörű volt, hogy a jó Isten menten életet lehelt a lebegő vízcseppek be és szárnyat adott nekik, hogy mindig olt röpködhessenek a víz felett. így született a kis szitakötő. Színe olyan, mint a vízé, ha rásüt a nap* Mindig a ló tükre felett röpdös, mert hiszen vizcseppből lett, a tó a szülőanyja, a viz és a halak régi, jó pajtásai és ő az idők végéig tartja is, velük a barátságot. A város helyén 1 legforgalmasabb emeletes ház 189 több üzlethelyiséggel eladó. — Cim a kiadóban. LYKA KÁROLY: A művészetek története » a legfontosabb emlékek és mesterek ismertetése. Az európai építészet, szobrászat, festőművészet könnyen érthető ismertetése stb. stb. 2 kötetben kapható a Spltzer-féle könyvesboltban Komárno Komárom A két kötet ára díszes egészvászonkötésben 150"— Ké. Részletfizetési kedvezmény! TÁBORTŰZ KOMÁRNO — KOMÁROM, NÁDOR-U. 29. a legjobb szlovenszkói ifjúsági folyóirat. Szerkeszti: MRENNA JÓZSEF. — Főmunkatársak: BÍRÓ LUCIÁN, Dr. BORKA GÉZA, SZOMBATHY VIKTOR. — Cikkeit a középiskolások állandóan szívesen olvassák. Egész évi előfizetés 20 — korona.
