Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-10 / 37. szám
2. oiUcu. »KOMÁROMI LAPOKt 1953. májas 10. A tanács többsége nem akarja a kegyúri kiadásokat és egyházi segélyeket tovább fizetni. Ilyen értelmű javaslatot terjeszt a képviselőtestület elé. Budapesti Nemzetközi Vásár »BBHitaDnBBnig május 6—15. ■*11111 “Bl...... III IIIIHIII Hill ■.....smemsasma 141 Több mint ezer gyáros és iparos kiállító. — Tömegáruk. — Minőségi cikkek. — Magyar mezőgazdasági exportáruk bemutatója Exportüzlet pengő ellenében. Nagyszabású divatfelvonulások. — Kozmetikai kiállítás. — Repülőgép kiállítás. — Bélyegkiállitás és bélyegtőzsde. — Telepítési és építkezési kiállítás. — Mintatanya. — Öntözés, fásítás. — Baromfi és apróállat kiállítás. — Borcsoport. — Kisipari galéria. — Háziipari csoport. Nagyszabású utazási-, vizűm-, szórakozási- és gyógyászati kedvezmények a vásárigazolványok alapján május 1-től 20-ig. Vásárigazolvány és felvilágosítás kapható Komáromban: Iváaíy Géza főszerkesztőnél, Járási Áitalános ipartestiiletcél, Járási tíereskeőeinii Gremiunraál. Komárom, május 9. Mint ismeretes, Doszt ál Jakab keresztényszocialista pártelnök és társai felebbezésl adtak be az elmúlt évben az 1932. évi költségvetés több tétele ellen és ezek között megfelebbezték a képviselőtesstületnek azon határozatát is, amely akként intézkedett, hogy az 1932. évi költségvetésbe a megfelelő rovat alatt beállított kegyurasági kiadások és egyházak segélye címén fölvett öszegeket törölni 'rendelte. A felebbezésl a járási bizottság elintézte oly módon, hogy a íelebbezés e részének helyt adott és utasította a várost, hogy a szóban forgó összeget állítsa vissza költségvetésébe és ezirányú fizetési kötelezettségének tegyen eleget. A járási bizottság eme határozatát niegfelebbezte a tanács az országos hivatalhoz és egyéb részei ellen felebbeztek Dosztál Jakab és társai is, mely felebbezésekre a napokban érkezett vissza a városhoz az országos választmány döntése. Az országos választmány döntése ebben az évek óta éles vitákat keltő nagyhorderejű kérdésben nem tekinthető véglegesnek, mert arra a kérdésre, hogy köteles-e a város a kegyúri kiadások és egyházi segélyek terheinek viselésére, nem hozott határozatot. Az országos választmány kimondotta, hogy a kegyúri kiadások és egyházi segélyek összege visszaállítandók az 1932. évi költségvetésbe, azonban megállapította, hogy a já-Előadás a munkakölcsönről a Kereskedelmi Grémiumban. A Komáromi Járási Kereskedelmi Grémium és a Járási Általános Ipartársulat folyó hó 8-án, hétfőn este félkilenc órakor a Kultúrpalota nagytermében az 50/0-os állami munkakölcsön előnyeit és jegyzési teltételeit ismertető nagy előadást rendezett rendkívül élénk érdeklődés mellett. A pénzügyi hatóságot dr. Singer Náthán pénzügyi főtanácsos, a kirendeltség vezetője képviselte, a Járási Ipartársulat képviseletében pedig Koczor Gyula elnök jelent meg. Az előadást Fried Jenő, a Kereskedelmi Grémium elnökének bevezető beszéde nyitotta meg, melyben a mai gazdasági helyzet rövid ismertetése mellett kifejtette, hogy mily eredményt vár a pénzügyi kormányzat a kölcsön sikerétől. A kormány 3 milliárdot vár a munkakölcsön eredményekép, mely összeg a törvény rendelkezése szerint az ország legkülönbözőbb részein megindítandó közmunkákra lesz fordítva. Ha a 3 milliárd tényleg közhasznú célokra, középítkezésekre, munkaalkalmakra fordíttatik s így a gazdasági vérkeringés ez injekció folytán pezsdülésbe jön, a munkanélküliek száma csökken, a keringő pénzforgalom felélénkíti a kereskedelmet és az ipart, akkor a belső kölcsön elérte célját. Gyökeres, végleges javulást természetesen nem várhatunk, de minden esetre, kis felfrissülést. Az elnök bevezető szavai után felkérte Erdős Vilmos bankigazgatót, a Szlovenszka banka helybeli vezetőjét, hogy a munkakölcsön banktechnikai i'észét ismertesse. Erdős Vilmos igazgató rendkívüli alapossággal felépített előadásban ismertette azon körülményeket, melyek a Köztársaság kormányát a belső kölcsön kibocsájtására késztették. A Csehszlovák Köztársaság aránylag a legszilárdabban állta meg a világszerte romboló gazdasági vihart, azonban kétségtelen, hogy a rási bizottságnak nem volt joga arra utasítani a várost, hogy a költségvetésbe visszaállítandó összegeket kifizetni köteles. Erről magának a városnak kell döntenie és amennyiben a képviselőtestület nem vállalná tovább a szóban forgó kiadásokat, akkor az érdekelt egyházaknak kell lépéseket tenni régen szerzett jogaik érvényesítésére. Az országos választmány terjedelmes határozatát és a járási hivatalnak ezzel kapcsolatos leiratát Ghgczg János dr. főügyész és Sándor Ernő főszámvevő ismertették, majd az utóbbi a felsőbb hatóságok rendelkezései alapján javaslatot tett a tanácsnak. A kérdéses összegeknek az 1932. évi költségvetésbe való visszaállítását a tanács tudomásul vette, de határoznia kellett abban az irányban, hogy a kegyúri kiadások és egyházi segélyek kifizetését vállalja-e továbbra is a város vagy sem. Csizmazia György városbíró szavazásra tette föl a kérdést és a tanács többsége S szóval 5 ellenében a fizetés nem teljesítése mellett foglalt állást és Ilyen értelemben, terjeszt a tanács javaslatot a közgyűlés elé. Ha a képviselőtestület többsége a tanács e javaslatát fogja határozattá emelni, biztosra vehető, hogy ezt a sokat vitatod kérdést a legvégsőbb fórumig fogják az érdekeit egyházak felterjeszteni, hogy másfél évszázaddal ezelőtt szerzett jogigényüknek érvényt környező államok felvevő képességének katasztrofális leromlása, a gazdasági elkülönülés, a gazdasági önellátás elvének mindenütt való érvényesítése Csehszlovákiát is nehéz helyzetbe hozta és e nehézségek főként az óriási munkanélküliségben nyilvánulnak. A munkanélküliségnek legalább részben való megszüntetésére és ez által az egész gazdasági élet felélénkítésére kívánja a pénzügyi kormányzat a munkakölcsön teljes öszszegét fordítani. Erdős igazgató tanulságos előadása után, melynek végeztével még a jegyzési formaságokat is ismertette, Raűmorsky István pénzügyi főtitkár tartotta meg igen világos és szakszerű előadását, számszerű példákkal táblán illusztrálva mindazon jelentékeny előnyöket, melyeket a munkakölcsön az adózással kapcsolatban nyújt. Eltekintve attól, hogy a kölcsön jegy zéssel kapcsolatban az 1930. év végéig kimutatott adóhátralékok 25o/o-os adóengedménnyel, adóleírással rendezhetők, a munkakölcsön a további éveken át is rendkívüli előnyöket biztosít az örökösödési illetékek rendezésénél. A munkakölcsön kötvényeit az örökösödési illeték teljes lerovására lehet felhasználni úgy, hogy a munkakölcsön-kötvényekkel lerovandó örökösödési illeték még a hagyatéki összegből is levonatik, úgy, hogy még ezen összeggel is csökken a megadóztatandó hagyaték. Ratimorsky főtitkár előadása után úgy ő, mint a pénzügyi kirendeltség jelenlévő főnöké, dr. Singer Náthán pénzügyi főtanácsos adtak szakszerű magyarázatot és felvilágosításokat a hallgatóság köréből feltett különböző kérdésekre. A közel 2 órás előadás ’befejeztével az elnök megköszönte az előadók fáradtságát és szívességéi, majd bejelentette, hogy a május 15-ével lezáruló jegyzési határidő rövidsége miatt a Grémium és az Ipartársulat elnöksége táviratban kérték fel a pénzügyminisztert a jegyzési határidőnek május 31-ig és a befizetési határidőnek június 15-ig való kiterjesztésére. Komáromi ucca A tragédia! — mondja a fiatal lány, a Klapka tér sarkán állva és gondtalanul megigazítja a haját. Fiatal, ragyogó lány, még arcán piroslik az élet reménye, ha jól sejtem, idén érettségizik, vagy jövőre megy neki a nagy vizsgának s ez a szó: tragédia, éppen egy vizsgatétel, könyv-oldal, magolási kötelesség számára. Mint a fegyőrnek a számozoll fegyenc, hivatalnoknak az akta, orvosnak a következő beteg, — ebnek a lánynak is csak egy szó, vizsgatétel, közömbös említenivaló, a tragédia, amit holnapra meg kell tanulni, minden alcímével és példáival egyetemben. — A tragédiáról van szó, — mondja a leány kékruhás barátnőjének, csak úgy mellékesen, miközben szájában biztostűt tart óvatosan és két kézzel igazítja a haját. Annyira nem fontos ez a szó, annyira nem érzi át jelentését, annyira csak iskolai lecke, kötelesség, annyira távol van minden ettől a fiatal lánytól, ami dráma, tragédia lehetne, hogy szinte csodálatos: miért kell ismernie ezt aszót? Nem boldogság-e? A tragédiát csak iskolai példában ismerni, elemezni fajait, beszélni a görög sorslragédiákról, szólni valamit Shakcspcare-ről, esetleg felemlíteni, a Bánk bán-t, ismerni Beöthy Zsolt nézetét, tudni, mit mondott e tárgyban több kiváló jelesünk... A tragédia, — milyen furcsa volt ez a szó s milyen közömbösen, paragrafus-szerüleg hangzott ei ezen a szép májusi alkonyaton... Tragédia... És megigazította ä haját, a biztostűt is visszaadta barátnőjének, közömbösen hangzottak szaval, mintha azL mondta volna: »kocsikerék« . Tragédia! Mii tudsz le még ehhez! Mit tudod te, hogy nem a Bánk bán a tragédia, nem a görög sors a tragédia, — a tragédia mindennap itt lázad előttünk, huszfillérl kér, vagy gázzal mérgezi meg magát. De jobb, ha ezt minél később tudod meg. Csak örülj a májusnak, igazgasd a hajad, kívánom, hogy sose jöjj rá ennek a szónak igazi értelmére: »tragédia« s ha néha-néha fcirévül ez a szó előtted, soha más példát ne tudj említeni, mint jól "bevált iskolai példákat. Mert megnyugtathatlak: csak az iskolai példák szabályos esetei a tragédiának. Az életben olyan furcsa, bonyolult az egész, hogy sohasem tudod, mennyi benne a komikum, a könny, a nevetés és a hazugság... Nem látni az utcán a könyvvel sétáló hölgyeket, — hova tűntek vájjon? Vetted észre, hogy a könyvvel kezükben andalgó nők, a könyvvel vitatkozó fiatalemberek eltűntek néhány év óta és nincs már a ligetek padjain ábrándozó lélek, aki versekkel tetézi a májust, vagy finom lektűrt olvas langyos szellőfuvallatok idején... Hová tűntek ezek a könyves sétálók, akik ujjaikat óvatosan ama lapok közé tették a könyvben, ahol éppen az olvasmányban tartottak, akik gondosan csomagolva hordták hónuk alatt a sokat Ígérő elmeműveket, akik órákat szántak arra, hogy 'olvashassanak s akik elgondolkozva néztek a fák tetejére, ha szép gondolaton elmélkedtek csendesen. Nincsenek. És nem jöttek külföldi hajósok sem, — holott azelőtt ilyenkor már tele volt kékruhás, aranygombos idegenségükkel a város, kávéházban ültek esténként, vágj» a kirakatokat bámulgatták, románul, szerbül, németül, franciául, horvátul beszélgettek, vásároltak komáromi emlékeket, vagy matrózaikat intették rendre, akik a dunaparti kocsmákban szórták a pénzt meg a kést... S még autogrammvadászok, svéd tornatanárok, passaui német csónakosok, világvándorok sem érkeztek szöges cipővel, szutykos rövid nadrágban és piszkos térdekkel... Hol vannak ezek a világjárók, akik tavaly ilyenkor már minden kávéházban elhelyezték képes levelezőlapjukat, az ábrázolattal és a négynyelvű szöveggel? Hol vannak a valutacsempészek, a titokzatos délamerikai autók, — de ha már ők nem jönnek, miért nem mozog egy kicsit a komáromi polgár és menne vassárnap zöld erdők közé legalább? Lassan, lassan, lassan indul az idei szezon! (sz. v.) A városi zeneiskola évzáró hangversenye. A komáromi városi zeneiskola a vidéki zeneiskolák között az egyik első he Ivet foglalja el: jó tanerők, lendületes vezetés, helyes zenepedagógiai irányítás jellemzik az iskolát, amely egyébként is a fejlett zenekultúrát szolgálja városunkban s lehetővé teszi, hogy a fiatal generációnak úgy gyakorlati, minL elméleti nevelése a zeneművészet terén nagyon eredményesen sikerüljön. A zeneiskolák tanulói között mindig akad egy-egy nagyrahivatott tehetség, akinek zenetudása az átlagon felüli s záloga lehet jövendő nagy sikereknek. Ha azonban a zeneiskola a nagy tömegeknél a zene szeretetét s a zenéhez való értést is éri el csupán, már akkor is fontos hivatást teljesített. Vasárnap rendezte a zeneiskola évzáró hangversenyét a Kultúrpalota nagytermében, szépszámú és lelkes hallgatóság előli. A zeneünnepély ugyan Brahms-emlékünnepélynek volt hirdetve, ami kissé megtévesztette a hallgatóságot, — tekintve azt, hogy Br ahms tói mindössze egy zenedarab került előadásra. Az időszerűséget úgylátszik, a nagy zeneköltőnek május 7-iki születésnapja adta, ámde az iskola hangversenye a Brahms név nélkül is olyan jól sikerült, és olyan színvonalas volt, hogy cégér nélkül is bátran közönség elé lehetett vele lépni. Brahms művei különben is olyan nehezek, hogy csak kiforrott művészek vállalkozhatnak előadásukra. A hangverseny ifjú szereplői, mind, rutinos előadásban, — a kisebbek finom bájjal, kedvesen, a nagyobbak átérzett művészettel, lendülettel mutatták be zongora-, hegedű- és énektudásukat. Weisz Emma igazgató, Thiel Janka, Molecz Margit és Schmidt Viktor tanítványainak zenei tudása mesterük hozzáértését mutatták. Körte Aladár, Iíovách Nusi, Kovách Edit, Nagy Mária, Bláha Stefánia, Zsirkó Mária zongorajátékán megérszerezzenek.
