Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-03 / 35. szám

2. oldal. >KOMÁROMI LAPOK< 1933 májas 3. Takáts Sándornak, a magyar országgyűlés főlevéltárnokának parlamenti dolgozószobájában elhagyott íróasztala fölött emléktáblát állított a parlament kegyelete. Komárom, május 2. Amilyen kivételes magaslatokba len­dült dr. Takáts Sándornak, Komárom város nagy fiának életpályája, aki magának gyönyörű emléket állított nagyszerű műveiben, épen olyan hálás vele szemben a vele együtt dolgozók kegyelete, mert érzik azt a nagy vesz­teséget, amely Takáts Sándor halálá­val a magyar tudományosságot és köz­életet érte. Takáts Sándor, mint ember a leg­szerényebbek és g legigénytelenebbek közé tartozott. Nem kereste soha a fel­tűnést és abban a kis körben, ame­lyet az övének mondhatott, boldogan érezte magát. Barátai időközben sor­ra hagyták el és lassan már hiányoztak azok, akikkel igazán jó viszonyban volt. A bécsi Thallóczy társaság, a Bristol kávéházban ülésező baráti kör, melynek Tiirr István, a nagy szabad­sághős is tagja volt, mind elmúlt és a budai Auróra társaság, Horánszky Lajosnak köre maradt meg számára vigasztalóul. Életének utolsó évében már onnét is kimaradt. December elején lett beteg és három hét alatt kialudt belőle az a csodálatos gazdaságú élet és tudás, mely életé­ben lelkében lángolt. December 23-án egy borongós és ködös téli délután be­zárult mögötte a kripta súlyos kőaj­taja, hogy eltakarja földi részeit. Szel­leme, ez a nagy szellem azonban itt maradt és él, élni fog sokáig. Hétfőn, május 1-én kegyeletes iro­dalmi ünnep folyt le a magyar iro­dalom és tudományosság képviselői jelenlétében a magyar parlament könyvtárának hatalmas termében. Az oldalfalakon emeletnyi magasan köny­vek sorakoznak finom bőrkötésben, folyóiratok, dokumentumok és a többi országoknak parlamenti kiadványai. Délelőtt 11 órakor elfoglalták a meghí­vottak helyeiket és Almássy László képviselőházi elnök megnyitotta ke­gyeletes és igen szép szavakkal a csa­ládias ünnepet, mely ott folyt le Ta­káts Sándor dolgozószobája közelében, ahol 30 esztendőn át dolgozott. Az elnök kérelmére Nagy Miklós képviselőházi főkönyvtáros tartott elő­adást Takáts Sándornak írói és élet­Komárom, május 2. A komáromi járási választmány, amely a múlt alkalommal nem volt határozatképes a városi költségvetés­nek letárgyalásához, szombaton ülést tartott dr. Novotny Bichárd közigaz­gatási főtanácsos elnöklete alatt. Az ülésnek legfontosabb tárgya volt Ko­márom város 1933. évi költségvetése. Ez a költségvetés hallatlanul széles keretekben, 14 millió korlátái között mozog. Mindazonáltal a járási vá­lasztmány több gyengéjére mutatott rá, így egyes tételek laza megalapozá­sú előirányzatára, mely a tűzpróbát meg nem állja. Utasítja a város kép­­viselőlestületét, hogy a kegyúri és egy­házi kiadások tételét, melyeket törölt, az országos hivatal döntése értelmében állítsa vissza. Az e helyett felvett is­kolaépítési kiadás csak levegőtételt jelent, mert ahhoz sem terv, sem ki­viteli költségvetés csatolva nem volt. A járási választmány nem volt abban a helyzetben, hogy a pótadóemelés­hez a mai viszonyok közt hozzájárult volna. Hacker Bichárd legalább egymilliós előleget kívánna a város háztartása számára kiutaltatni, ezt ebben a for­mában ia választmány nem fogadta el, ellenben az állami adóhivatalnál rajzi pályafutásáról, melyben pom­pásan rajzolta meg ezt az egyszerűsé­gében is oly gazdag életet, azét az emberét, aki senkitől sem kért semmit, csak mindenkinek adott. Ott állott előttünk Takáts Sándornak plasztiku­san megrajzolt alakja, az egyszerű és közvetlen ember, a nagy tudós, akiben mélyen érzi) lélek, vidámság és em­berség lakott. Elmondotta ragyogó kar­rierjének részleteit, felsorolta páratlan szorgalommal írt munkáit, melyekkel egy országnak érdeklődését keltette fel a történelem iránt. Takáts Sándor a ludós és a szépíró közt állott. A legnagyobb embereinket Jókai Mórtól kezdve megvesztegette az ő rendkívül gazdag és fordulatos, ódon bájú nyel­ve. Barátai lettek Mikszáth, Herceg Ferenc, Pékár Gyula, akik témákat kaptak tőle. Ezzel segítette Komáromi Jánost, a fiatal regényíró nemzedék ez igazán magyar lelkű tagját is. Takáts Sándornak a képviselőház kegyelete emléktáblát állított a kis toronyszobában, a parlament Dunára néző keleti sarkában, ahol 30 esz­tendőn keresztül dolgozott és alkotott, ahol az magyar országgyűlésekre vo­natkozó gyűjteményét őrizte. Ez a gyűjtemény ma felbecsülhetetlen kin­cseket zár magában. A márvány tábla fölött ott áll Ta­káts Sándor élethű bronzreliefe és álatta a felirat a ragyogó márványon: E szobában dolgozott dr. TAKÁTS SÁNDOR országgyűlési főlevéltárnok u kitűnő magyar történetíró 1903—1932. Az ünnep végén odazarándokoltak a szobába a Magyar Tudományos Aka­démia és a Kisfaludy Társaság tagjai, hogy megszemléljék annak a finom gondolatnak az éle behívását, mely a képviselőház elnökének, Almássy Lász­lónak gyöngéd és meleg lelkében fo­gant meg és került kivitelre. A kegyeletes ünnepen résztvetlek a család tagjai is, továbbá Alapy Gás­pár Komárom szab. kir. város polgár­­mestere és a Jókai Egyesület kikül­dötte is és a komáromi írók sorából dr. Sikabonyi Antal könyvtárigazgató. egy millió korona kiutalásához hozzá­járul olyan formában, hogy abból a városnak a pénzintézetekkel szemben fennáló kamatai törleszthetők legye­nek és ezeket a fizetéseket közvetle­nül teljesítse. A költségvetést a hiányok pótlása céljából a felügyeleti hatóság vissza­adja a városnak. Kunovjánek Ferenc vál. tag. azt a kérdést fűzi hozzá, hogy hivassák fel a város, melyik pénzintézetben helyezte el azt a 2 millió korona ösz­­szeget, mely a városi közvágóhíd cél­jaira állott annak idején rendelkezé­sére? Úgy tudjuk, hogy erre a kérdésre igen nehéz lesz a választ úgy megadni, hogy a felügyelő hatóságot kielégítse. — Gyilkos merénylet egy öreg ember ellen. Nagycetény község ha­tárában éjjel haza felé tartott Babány Pál 66 éves földmives, amikor hátul­ról megtámadták. A tettesek egy vas­darabbal olyan erővel sújtottak az öreg fejére, hogy eszméletlenül terült el a földön. A véletlenül arra járt falubeli legények találták meg vérbe-fagyva a szegény öreget. Azonnal kórházba szál­lították. Állapota életveszélyes, mert súlyos koponyasérülést szenvedett. 1863—1933. A régi Komáromvármegye nagy tör­ténetírói gárdájának: a Thaly Kál­mán, Gyulai Rudolf, Takáts Sándor, Sörös Pongrác, megannyi fényes név sorozatának utolsó tagja is elköltözött az élők sorából, Kollányi Ferenc pre­­látus, nagyváradi latin szertartási! ka­nonok, jaki apát személyében, aki 70. esztendős korában Budapesten május 1-én délután visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Kollányi Ferenc régi komáromvár­­megyei nemesi családból származott és Komáromszentpéter községben szü­letett 1863 április 29-én. A gimná­ziumi tanulmányokat Komáromban és Esztergomban végezte el a bencések­nél és ugyanott hallgatta a teológiai évfolyamokat is 1885 szeptember 30. történt felszenteléséig. A fiatal pap Nógrádban (Rimócz), Honiban (Ipoly­ság) és Esztergomban segédlelkész és fiatalon tűnik fel egy értékes törté­nelmi tanulmányával. A Szent István Akadémia 1891-ben tagjai sorába ik­tatja, 1893-ban pedig Rómában végez tanulmányokat az ottani levéltárak­ban. Ebben az esztendőben a Szé­­chenyi-nemzetség kijelölésére a Ma­gyar Nemzeti Múzeum országos Szé­­chenyi-könyvtárának őrévé nevezte ki a közoktatásügyi miniszter. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia az olasz nyelvet kiválóan értő tudóst az olasz levéltárak tanulmányozásával bízta meg és Kollányi a római, firen­zei, parmai és milánói levéltárakban végzett igen eredményes kutatást. Tudományos munkássága a történel­mi szaklapokon kívül önállóan is nagyértékű munkákkal gazdagították a magyar történelmi irodalmat. Egy­házjogi és egyháztörténeti munkái ma­radandó bccsűck. Megjelent könyvei: Az esztergomi érsekség pizeluni joga. Budapest, 1889, A magyar katolikus papság végrendelkezett joga. Eszter­gom, 1890, Római levelek. Eszter­gom, 1893, A magyar katolikus fő­papság végrendelkezeti jogának tör­ténete. Budapest, 1896, Az olasz álla­mi könyvtárak. Budapest, 1898, Ma-Beszéljünk végre a mentőautóról is! Komárom, — május 2. A Nádor-ucca minden járókelőjének, de a város lakossága nagyrészének is panaszát tolmácsoljuk ehelyütt, ami­kor a vadul száguldó mentőautó ügyét tesszük kritika tárgyává. Nincs nap, hogy a város uj mentőautója végig ne rohanna néhányszor a város legfor­galmasabb pontjain, leginkább abban az időben, amikor a Nádor-ucca a kocsiforgalom elől úgyis zárva van. Tiltakozó szavunkat kell felemelnünk a mentőautó sivitó-ijesztő száguldása ellen, amely teljes joggal hivja ki a lakosság méltatlankodását. Nem ten­nénk ezt akkor, ha tudnók, hogy a mentőautó minden egyes esetben ha­lálos beteget visz, vagy olyat, akinek élete már csak percek kérdése lehet. Jól tudjuk, mi a mentőautó hivatása, szerepe s milyen emberbaráti köteles­séget teljesít, ha igazán okkal és céllal működik. A mentőautó azonban nem lehet a soffőr versenyparipája, nem lehet békés járókelők rémitője és azért, mert mentőautó: nincsen még kivált­ságos joga ahhoz, hogy a békés vasár­napi tömegbe minden ok nélkül bele­rohanjon. Mi, akik a város lakosságá­nak életét minden vonatkozásban is­merjük, nagyon jól tudjuk, hogy nin­csenek naponta négyszer haldokló, utolsókenetes betegek Komáromban, hálistennek, tömeges szerencsétlenség sem történik, hogy ez legyen az in­­ditóoka a mentőautó vad rohanásainak. Amennyiben valóban végszükség előtt álló súlyos beteget visz a mentőkocsi, mi magunk sietünk emberbaráti érzés­sel az autó mellé s tesszük köteles­ségévé a lehető leggyorsabb szaladást. Tudjuk azonban, hogy a mentőautó csak a legritkább esetben végzi szoros hivatását, hogy emberéletet mentsen, mert az esetek legnagyobb százaléká­gyar Ferencrendiek a XVI. sz. első felében. Budapest, 1898, Esztergomi kanonokok 1100—1900. Esztergom, 1900, Visitatio capituli e. m. Strigoni­­ensis anno 1397. Budapest, 1901, A veszprémi püspök királyné koronázási jogának története. Veszprém, 1901, Regesták a római és a parmai levél­tárakból. Budapest, 1905, A Magyar Nemzeti Muzeum Széchenyi országos könyvtára 1802—1902. I. Budapest, 1905, A magán kegyúri jog hazánk­ban a középkorban. Budapest, 1906, A párbér jogi természetéhez. Buda­pest, 1907 és mások. Kollányi Ferenc írói érdemei el­ismeréséül mint múzeumi igazgató őr a nagyváradi káptalan stallum »lite­­rarium -ai egyikére neveztetett ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1905- ben választotta meg levelező tagnak és székét a Magán kegyúri jog történe­te című művével foglalta el. A ma­gyar kormány a levéltárak és hiteles­helyek országos főfelügyelőjévé nevez­te ki, a Szent István Akadémiának osztályelnöke lett és utóbb a M. Tud. Akadémia is rendes tagjává válasz­totta nagyértékű munkássága elisme­réseid. 1908. évben a jáki javadalmas apátságot is megkapta és így gondta­lan anyagi életét biztosította, ezzel minden tevékenységét a tudomány­nak szentelhette. Kitüntetésül meg­kapta a Szent István-rend kiskereszl­­jét is. Pályája kezdetén Haiczl Kálmán dr. akkori prímási szertartásmester­rel együtt kiadták Simor hercegprí­más egyházi beszédeit. A megboldogult nagy tekintélynek örvendett, mint ember is a rendkívü­liek közé tartozott. Ritka múnkabi­­rása, szervezőképessége, mélyen szán­tó emberismerete nagy feladatokra tet­te hivatottá. Halálát fehérvérűség okozta, mely­ben már évek óta szenvedett. Elhuny­tét széleskörű rokonság gyászolja: bátyja Kollányi Miklós ny. főjegyző, Komárom város képviselőtestületi tag­ja, Kollányi Pál ny. főjegyző, Kollá­nyi Ödön és Kollányi Béla dr. ügy­véd testvérei és ezek gyermekei. Te­metése május 3-án ment végbe Buda­pesten a Kerepesi temetőben. Emlé­két megőrzik alkotásai. A. Gy. ban alig történik fontosabb dolga, mint­hogy egy mandulabeteget visz a kór­házba, vagy egy elaggott, öregasszonyt a menházba, aki már úgyis készül erre az útra egy félév óta s akinek igazán mindegy, hogy három perccel hama­rább teszik-e le a menház előtt, vagy később. Ismételjük: ha oka van ennek az autónak futni, ám tegye, mert az a kötelessége. De mi tudjuk, hogy tiz közül nyolc esetben lassabban is vé­gezhetné a dolgát, különösen, amikor visszatér a garázsba. Vadul sivít, bele­rohan a tömegbe, miután a rendőr udvariasan utat mutat neki, még sza­lutál is a soffőrnek, mert a mentőautó tabu, annak rémitgetni szabad. Ha a soffőr csillagturát akar rendezni, ám tegye egy másik autóval, esetleg a mentőautót is kiviheti a pozsonyi or­szágúba és ott rendezhet magánver­senyeket, — de a komáromi ucca, a komáromi nyugalom és a komáromi csend mindenkié, azt egy autó sem sajátíthatja ki, azt a mentőautó tiszte­letben tartani köteles'. Ne legyen a mentőautó külön mulatság, hanem egyedül csak a rendeltetését töltse be: puhán és óvatosan szállítsa a betege­ket, mint a katonai mentőkocsi. Most azonban csak nevetség és harag tárgya a komáromi uccákon Nem tudjuk, hogy a város vezetősége, vagy a rendőrség illetékes-e megfékezni ezt az oktalan száguldást, de szigorú intézkedést ké­rünk. Csak akkor engedtessék meg a mentőautónak a vad rohanászás, ha arra valóban ok mutatkozik. De akkor aztán száguldjon! Egyébként pedig: a rend őt is kötelezi Irgalmatlanul fel­írni gyorshajtásért a tömegbe rohanót, nem pedig tisztelegni neki és bele­engedni vasárnap este hét órakor a legnagyobb tömegbe. Hölgyek ügyeimébe: Mérték után Princess fűzők, haskö­tők, melltartók, különleges­ségek ELBERT divatáruházá­ban Nádor ucca 19. A járási választmány visszaadta a város 1933. évi költségvetését és a pótaddt 200% helyett 180%-ban kivánja megállapittatni. Egy kérdés, amire nehéz lesz a választ megadni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom