Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-29 / 34. szám

4. oldj*). 1933. április 29. leget, amely a sivatag homokja ellen is védett, a görögök a sivatag őrének is nevezték. De a feltámadást is jelké­pezte a királyok sírja előtt Az arabok a borzalom atyjának (Abul-hol) nevezik e hatalmus alkotást, amely felejthetet­len hatást gyakorolt ránk. A gizehi piramisok és a Szphynx környékén erősen folytak ottlétünkkor az ásatások, illetve a homok eltakarí­tása a romok felett A homokkal itt állandóan harcolni kell a régésznek, különben végleg eltemetné a homok a kevésbbé magas régiségeket, a pirami­sok azonban már öt-hatezer esztendeje dacolnak az enyészet munkáját siettető szálló homokkal. Fájó szivve! búcsúztunk el a Szphynx­­től és a gizehi piramisoktól, amelyeket még kétszer láthattunk, amikor Mem­­phisbe, ez ősrégi egyiptomi városba kiautóztunk és amikor Cairóban a ci­tadella mecset udvaráról gyönyörköd­tünk a kilátásban. Azóta még többször láttam ezeket a csodálatos emlékeket, álmomban, mert ha szépet álmodom, akkor mindig beleszövődnek az álmom meséibe a piramisok, ezek az ősrégi építészeti világcsodák. Dr. B. /. Kis irka-firka A világutazók elindulnak. Ezeken a hasábokon már számta­lanszor szó volt a különféle rendű és rangú világutazókról, akik nekiin­dulnak a nagyvilágnak és keserves utak után Komáromban is kikötnek, hogy cgy-két silány koronájától meg­szabadítsák a békésen íeketézgető ko­máromi bennszülöttet, vagy az üzlete jobbrafordulásál váró kereskedői. Jöttek ezek a derék férfiak, egyen­­kint, vagy csoportostul. Az egyik a svéd tornatanár volt. a másik a német vagabond, a harmadik a horvát auto­­grammgyűjtő. aki kis kézikocsin tolta maga előtt a hatalmas autogramm­­könyvet és válogatás nélkül iratolt be neveket azzal, aki megfizette, a ne­gyedik a (román diák volt s végül már csoportokban jöttek le a Dunán, volt úgy, hogy egy vashajóban egyszerre tizenketten is. Minden hét meghozta a maga világ­­csavargóját: Komárom, ha pénzügyi­leg nem is. de földrajzilag minden­esetre jó talaj volt ezek számára, hi­szen itt a Duna, itt a kikötő, az or­szághatár és a vasúti csomópont. Gyűl­tek e csomópont körül a vagabundok, mint a szédült legyek. Nos. ezúttal nem a külföldi világ­utazókról emlékezünk meg ehelyütt, hanem most már azt kell jelentenünk, hogy nekünk is megszülettek a mi világutazóink, — azaz a Kisalföld is kitermelte a megfelelő világutazókat és szélnek eresztett egy csoportot. Visz­­szaadjuk a kölcsönt a világnak! A fentnevezett világutazóknak ha­­l atm as konkurrenciát fog csapni ez a három, akik nagy lendülettel fogtak az előkészületekhez. Nagyfalussy Ist­ván költő, Scsevlik Tamás újságíró és Schrédl Elemér turista a három el­szánt férfiú, akik Érsekújváron szö­vetkeztek és ültek fel vonalra. S mint minden világutazó: először is Komá­romot látogatták meg, mint világ kö­rüli útjukban az első állomást. A kollégák nagy ügy buzgalommai szemlélték; meg a várost, bár láthat­ták elegei életükben, s mivcthógy az út első szakasza Érsekújvártól—Komá­romig kitünően sikerült, itt is marad­iak vagy kél napig, hogy Becsig szóló útiköltséget megkeressék. Levelezőla­pokat árulnak t. i. ők is. A további terv igen kalandos volt: hajón Becsbe s onnan vissza Pestre, majd Olasz­országba. A hajók azonban még nem indultak mi eg s a (három turista azon gondolko­zott, nem volna-e jó gyalog indulni neki a csallóközi sivatagnak. Való­színűleg elindultak mégis vonaton, mert minden földkörüli útnak ez a legkényelmesebb s a legheváltabb köz­lekedési eszköze. Felszerelve azonban nagyszerűen voltak, látszik, hogy nem játszanak babra a (kollégák: földkörüli ruha, hot, viharálló köpeny és fejhezálló sapka, oldalukon táska, amelyből egy villám-_____________»KOMAROMI LAPOK« gyors mozdulattal kiránthatják a le­velezői ápol. így keresték fel a komáromi kollé­gákat is. Valóban, remekül festettek. Két napig tartózkodtak itt. Cikkek­hez kerestek anyagot, aztán felugrot­tak a csallóközi expresszre és új ka­landok után szomjazva, nekivágtak a pozsonyi titokzatosnak... Adja Isten, Ii,ogy tapasztalatokkal gazdagon, valahonnan a délafrikai aranymezükről kerüljenek elő. Az anya. Hadd írjak le egy kedves kis állat­­történetet azok számára, akik szeretik hallani azt a tételt, hogy az állatok­nak is van lelkűk. Az egyik szlovenszkói megye vas­igyártelepén nagyon szerette az igaz­gató az állatokat, különösképen pe­dig a megszelídített erdei állatokat. Nagy kedvtelése volt abban, hogy mi­niatűr vadaskertet csinált a telep park­ja mellett, — a Rimamurányi gyár te­lepi) eh mindenütt előkelő parkja volt, — és szelíd őzeket tartott a va-*» i li III I lilMIIIIHIIHiHliU liilf Qifli IIUT daskertben. Az egyik ilyen vadfogó-szezonban • két szép sula őz került a kertbe s ví­gan éldegéllek, mondhatni gondtala­nul szaladgáltak egész éven keresztül, jót tartották őket, kissé meg is híztak, sok látogatójuk akadt, ki se kíván­koztak a kertből. Egy szép tavaszi napon azonban az egyik őz megszökött. Utal talált ma­gának és elvándorolt. Nagy volt a saj­nálkozás, az igazgató veszekedett, majd embereket küldött ki az őzike keresésére, végül is megtalálták a he­lyes magyarázatot: a kis őz szere­lemre éhezett s nekilendült a sűrűség­nek. Már elfelejtették az őzet, elmúlt egy esztendő, amikor egy év múlva újra megjelent az őz. Most már széleseb­ben, tekintélyesebben, nyugodtabban. Mellette ficánkolt egy kicsi őz, a fia. Visszahozta a kicsijét a régi állo­másra. Elment, hogy önmagától, má­sodmagával visszajöjjön... S még mondja valaki, hogy az állatnak nincs lelke... (tlujui) Kénes melegforrások Komárom közelében. Ez nem áprilisi tréfa. A Komáromi Lapok április 1-i köz­leménye az állítólagos erzsébetszigeti kénes források fölfedezéséről nagy port vert föl, a tréfa sikerüli. Most azonban nem tréfálunk, ha­nem valóságról írunk. Ha az Erzsébet szigeten nincs is, de a közelben igenis vannak bővizű, meleg kénes források, me­­tgek alkalmasak lennének arra, hogy tőkeerős községek, vagy ma­gán szemét get,- gyógyfürdőkké úla­­láthatnák ál hasonlóan a duna­­almási fürdőhöz. Vegyük a forrásokat sorra. Marcelházán a községi iroda és az új rőm. kath. iskola közölt van egy rendezetlen hepehupás terület, melyet a lakosság homok- és agyagbányának használ. Ezen a területen földanyánk több helyen, ha nem is anyatejet, de legalább is üdítő és gyógyító ned­vet bocsát ki kebeléből. Az egyik forrás különösen olyan bőven adja a meleg, kénes vizet, hogy egész csinos patakocska kép­ződik belőle, s folyik a közsé­gen át. Kurlakeszi közelségében a patak az­tán megtorpan, nem lévén tovább le­folyása s egy jókora területet való­ságos ingovánnyá változtat. Itt szok­ták a marcelházi cigányzenészek ki­ásni a halaknak való csalétket a Zsit­­ván eszlcözlendő orvhalászathoz. A for­rás környékét az 1931-i Ínséges időben szükségmunkával némileg rendezték, amennyiben jókora medencét áslak a forrás vizének felfogására tüzrendé­­szeti célzattal. Ebben a tavacskában és a belőle kifolvdogáló patakocská­ban lubickolnak a falu libái és kacsái. Ha az egymás közelében felbukkanó forrásokat szabályoznák és egyesíte­nék, a hevenyészett tavacskát kissé megnagyobbítanák és mélyítenék s kö­rülvennék kabinokkal, csinos kis nép­fürdői lehetne belőle varázsolni. A másik bővizű hőforrás a palh­­pusztai halárban van. Ezen forrást régi tulajdonosa, a Pál­­ffy-uradalom már jó régen kissé rend­behozta, víztartályát kibővítette és mé­lyítette. A nép fürdőnek nevezi és használja is. Gyógyhatása magas fokú. A kurlakesziek,' marcelháziak bordó­számra hordják belőle a vizet reu­matikus (úgy mondják, hogy roman­tikus) végtagjaik fájdalmának enyhí­tésére. Otthon az útközben kihűli for­rásvizet fölmelegílik s úgy fürösztik fájós lábukat, kezüket igen jó hatással és eredménnyel. A forrás medencéjé­nek iszapját is fölhasználja a nép úgynevezett pakkolásokra. A forrás kénes vizével sokan fájós szemüket bo­rogatják és eredményesen. A forrás mostani tulajdonosa az Agra fí. T. Ha egy kis tőkét belefektetne a for­rás rendezésébe és a fürdő kiépíté­sébe. úgy a Kisalföld is rendelkez­nék olyan gyógyfürdővel, mint Pős­­lyén, avagy a balatonmelléki Hévíz, ha nem is olyan grandiózus kivitelben, de legalább is hasonló gyógvhatással. A harmadik forrásterület Paszta­­vérten van. A temető alatt, közvetlen a Zsilva pariján található egy meleg forrás, valaki betonnal rendezte valamikor, s elég vastag csövön ontja magából a meleg, kénes vizet, melyet azután a Zsitva nyel. magába. Ennél még bő­vel)!) vízsugarakat bocsát ki magából az a meleg forrás, mely a Pyber-féle földbirtokon található. Közvetlen a község mellett, a Forrási, Kuppis, Py­­ber és Farkas-kúriák kertjei alatt és a Zsitva fölött számos, egymáshoz kö­zel kibuggyanó meleg forrásra aka­dunk egyvonalban, melyeknek vize szintén a Zsitvába igyekszik a kissé lejtős oldalon. Ha a forrásokat kiszabadítanák, a vizét egyesítenék az ott kiszéle­sedett Zsitva vizével, gyönyörű strandfürdőt lehetne létesítem. Pusztavéri gyönyörű fekvésével, remek kilátásával a közeli Dunára és az almási hegyekre, továbbá forrásaival, a Zsitván, Dunán csónakázással, ha­lászattal, vadkacsa-,' szárcsa-, vadliba­­vadászatlal kellemes üdülőhelynek van predesztinálva. Az itt fölemlített melegforrások iker­testvérei a Duna túlsó oldalán levő dunaalmási forrásoknak, melyek va­lamennyien föld anyánk ugyanazon megtermékenyülésének áldott gyümöl­csei. fűzök 105 mérték után is, orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára. | Mélyen leszállított áraki | Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztvűk és fűzők tisztítása és javítása. Halálra gázolt egy kislányt az iparvasut a komáromi Apályi szigeten. Komárom, április 29. Megrendítő szerencsétlenség történt 26-án, az Apályi szigeten. Liska Erzsébet nyolcesztendős és Hölgye Ilona tizenkéteszlendős leány* akik a komáromi VI. számú erőd szükséglakásaiban laktak, fát szedni mentek az Apályi szigetre. Mikor mun­kájukkal végeztek, könnyű szerrel akartak hazajutni s mivel éppen ak­kor haladt el előttük a sziget kis iparvasutja, amely földel szállít húsz kocsijával a dunaparti töltések szá­mára, a nagyobbik lány fölrakta a ko­csira a fúrni telt zsákokat és ma­ga az ütközőre ült. A kisebbik lány is rá akart kapaszkodni a mozgó vonalra, de lecsúszott ró­la s a vonat háromszáz méteren cipelte magával a tehetetlenül csüngő kisleányt. A Vághid előtti kanyarnál a leány nem tudta már tartani magát s a ke­rekek alá zuhant. A kerekek a fején mentek keresz­tül s Liska Erzsébet azonnal meg­halt. A vonat vezetője csak a végállomá­son vette észre a szerencsétlenséget, rögtön jelentette az esetet a hatóság­nak. A rendőri bizottság kiszállt és igyekszik megállapítani a felelősség kérdését. A vizsgálat folyik. Szegéin/ amerikai árvalányok. Két amerikai törvényszék ugyanaz­nap foglalkozott két fiatal lány apai örökségével. Mindkét lányt Glóriának hívják. Az egyik Glória Laura Morgan Vanderbilt, a nemrég elhunyt Regi­naid Vanderbilt leánya. A törvényszék havi tizennégyezer dollár apanázst en­gedélyezett a huszonkétéves fiatal lánynak. A kis Glória majdnem el­ájult, mikor közölték vele, hogy csak ilyen kevés költőpénze lett. Ügyvédje tiltakozást jelenteti be, azt hangoztat­ta, hogy ennyi pénzből nem lehet megélni és állításának igazolására elő­mutatott egy orvosi számlát, amely­ből kiderült, bőgj' Glória tavalyi mandula-operációja egymaga nyolc­ezer dollárba került. A bíróság úgy. dötött, hogy ezl az összeget külön utal­ják ki a szegény amerikai árvalány­nak. A másik Glória Carusonak, a nagy énekesnek a lánya, öt már való­sággal a biztos éhhalál fenyegeti, mert mindössze tizenötezer dollárt kap évente, bár egyedül a ruhaszám­lája évi ötezer dollár. Ezenkívül kap négyezer dollár zsebpénzt, amiből el­hunyt apja kívánságának megfelelően, minden évben Európába utazhatik. A komornyik, és a világtörténelem. Henri Lavedan, a híres francia aka­démikus-drámaíró a rossz gazdasági viszonyok következtében kénytelen megválni műtárgyakban és történelmi kuriózumokban igen gazdag gyűjte­ményétől. A gyűjteményt a napokban árverezik el a párisi Hotel Drouot­­ban. Többek közt árverezésre kerül XVI. Lajos mosókönyve, amelyből mindenki megtudhatja, hogy a francia király milyen időközökben váltotta a fehérneműjét. Ezt a jegyzőkönyvet év­tizedeken át Cléry, a király komor­nyikja vezette. A világtörténelem azon­ban még egy komornyik lelkében is mélyreható változásokat idéz elő. A jegyzőkönyv bosszú időn át mindig e szavakkal kezdődött: őfelsége, a francia király ingei. Egy napon azon­ban megváltozik a szöveg és így szól: A voll francia király ingei. Néhány bét múlva újabb változás: Capet La­jos ingei. Ezek után valószínű, hogy XVI. Lajos komornyikja nem hali mártírhalált a forradalom alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom