Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-29 / 34. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza

•#

^tvoon^gyodik évfolyam._______________________34. szám___________________Szowhat, 1033. április 29.

KOMAROMI LAPOK

POLITIKAI LAP

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 K6, félévre 40 Ké, negyedévre 20 K5. - Külföldön 120 KC. Egyesszám ára 1 korona.

Alapította: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Bőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖR ZSIGMOND.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer:

szerdán és szombaton

A revízió.

POLITIKAI SZEMLE

Komárom, április 28.

A prágai parlamentben oly vita folyik, amelyre a köztársaság fennállása óta nem került a sor. A csehszlovák kormány külügyminisztere végre elérkezettnek látta az alkalmat, hogy leszámoljon egy diplomáciai kampánnyal, melyet a békeszerződések békés megváltoztatása érdekében nemrégen egyik nagyhatalom vetett hivatalosan be a nemzetközi tárgyalások anyagába. A diplomácia arra való, hogy a célt és szándékot ügyesen leplezze el az avatatlan szemlélő előtt és az ügyes diplomata szavai csak arra valók, hogy azokkal gondolatairól elterelje a figyelmet. Iíenes ebben az értelemben a legkitűnőbb diplomaták sorába tartozik. Évek óta variálja a kisálltául békés szándékait és végre, amikor Európával szemben levő pózban nyilatkozik a revízió felől és azt teljesen elutasítja, akkor egy háborús bonyodalom viharfelhőire mutat.

Egyébként nem várhattunk a külügyminisztertől egyebet, mint azt, amit nyújtott. Benes a kisanlantnak a rendületlen híve aki annyira szereti saját alkotását, hogy például egy revíziós európai blokkot egyenesen a béke megsértésének minősítene. Emlékezzünk vissza, az olasznémet-osztrák-magyar nem létezett és uiau létező regionális szövetségre amellyel a kisantant sajtó harsonái trombitáltak Európa fülébe, Benes ezzel szemben nemcsak hűvös, de éles álláspontra tudott helyezkedni. Ma beismerni kénytelen, hogy az európai politikai helyzet igen súlyos. Ezt különben mindenki látja. A leszerelési konferencia kudarca ma már senkit sem lep meg. Ez pedig rossz előjel, mert ha megegyezni nem tudnak a hatalmak, akkor a legyőzött államokra nézve feléled a fegyverkezésnek a joga, mivel a győztes államok nem tartják be a szerződéseket, amelyek a leszerelést írják elő számukra.

Németország nem lesz hajlandó arra, hogy bilincseket kovácsolni engedjen magára és az egyenjogúságot saját maga tesz kénytelen maga számára kiverekedni a politikai autarkia segítségével. Németország, mint nagyhatalom nem maradhat sem a francia hatalomnak, sem az azzal katonai konvenciókra lépett kisantant államoknak és Lengyelországnak a függvénye, amelyek egy háború esetén nemcsak ezt az államot, hanem akár egész Európát is fölényesen tudnák legyőzni. De a helyzet más oldalról is kritikus. Ilyen körülmények között igen nehéz olyan kérdésekben, mint a revízió is, amelyhez egész Európa összinűködésérc lenne szükség, objektív álláspontot elfoglalni. Mert ki kell jelentenünk, hogy Iíenes okfejtését nem ismerhetjük el objeklívnek és pedig nem abból az okból, mert ellene az igazságot játssza ki ellenérvnek, azt az igazságot, amelyről megállapította nemrégen, hogy annak van igaza, aki erősebb.

Az ilyen etikai különbségek meddővé teszik a vitatkozásokat a nehéz európai problémákon. Benes azonban azokon künnyű szerrel teszi magát túl, amikor a magyarokat invitálja a kisautóidba és könnyed játékot űz a szavakkal, amelyeknek gyakorlati értelmük és súlyuk teljesen hiányzik. A kisantant gyomrában benne fekszik a kis Magyarország, amelyet onnét kioperálni nem lehet. Az is érthető, hogy a kisantant akcióit ez a szomszédság nem befolyásolja kedvezően és egyszer mégis csak le kell ülni majd a tárgyaló asztalhoz, mert Európa kétrészre szakítva sokáig nem lehet. Azt pedig nem vesszük komolyan, amire Benes hivatkozik, hogy a revízió kérdésében mögötte — már a kis antant mögött — áll Európa államainak óriási többsége, mert ezt az állítást tényeknek kellene igazolni.

Az a sok negatívum, amelyet a külügyminiszter felsorakoztatott a revízió gondolata ellen, csak pillanatnyi adottság és nem építési alap. Épen igy azok a feltételek is, amelyeket a revíziós tárgyalások előfeltételéül felállított: a perhoreszkált külső nyomás, az évek hosszú során tartó békességes együtt élés és végű« a revízió ellenértéké mind azok közé a kifogások közé tartoznak, amelyeket nem lehel komolyan venni. A külső nyomással szemben nem tud sem Csehszlovákia, sem a kisantant megbirkózni, a békességes egymás mellett élés mindig attól függ, aki ezt követeli és végűt olyan börzét még nem tarláltak fel, ahol államdarabokat csereberélnek. Lehet, hogy Benes egy békéscsabai korridorra gondol, de ezek olyan feltételek, hogy ezek felől tárgyalni nem lehet. A pozitívum ezzel szemben az, hogy az európai helyzet és atmoszféra sürgősen javításra szorul úgy gazdaságilag, mint politikailag. A szétesésnek ebben a kaotikus állapotában Európa sokáig nem maradhat, mert az végzetes eredményekkel járhat reá nézve, amelyen már a revízió sem segíthet.

Komárom, — április 28. Benes dr. külügyminiszter állásfoglalása a határrevizió ellen.

Benes Ede dr. külügyminiszter kedden a törvényhozás mindkét háza előtt megtartotta terjedelmes külpolitikai expozéját, amelyben állást foglalt a nagyhatalmak diktatúrájával szemben, ismertette a kisantant politikáját és helyzetét Olaszországgal és Németországgal szemben. Élesen foglalt állást a határrevizióról szóló javaslat ellen és ebben a kérdésben többek között ezeket mondotta: — A Sir John Simonnal Genfben folytatott beszélgetés folyamán kénytelen voltam megállapítani, hogy nem lehet más államra határváltoztatást reáerőszakolni és ha valaki hasonlót akarna cselekedni a csehszlovák köztársasággal, ezért a terűiéiért hadseregével kellene jönnie. Mi meg tudnók védeni területünket. Épúgy nem tudjuk megérteni, mikép volna lehetséges, hogy áiiamok egyesülete alakuljon más államok területének felosztására. A határrevizió tárgyában az ilyen terveket nem tartjuk eléggé átgondoltaknak. Vegyük például a csehszlovák köztársaság esetét. A csehszlovák terület valamely részének átengedéséhez a parlament háromötödére volna szükség. Ha valaki megkísérelné, hogy hasonlót reánkkényszeritsen, ezt a többséget sohasem hozhatnók össze. Ilyen körülmények között néhány nagyhatalom tanácsolná-e azt vagy kényszeritene-e minket, hogy nálunk felfordulást vagy diktatúrát csináljunk? vagy hadat üzennének nekünk? Azért ragaszkodunk határunkhoz, mert azokat a mai körülmények között igazságosaknak és helyeseknek, államunk létérdekeinek megfelelőknek tartjuk. A határok megváltoztatása csak az érdekelt államok közötti közvetlen megegyezéssel, esetleg a népszövetségi paktum 19. szakaszának keretében lehetséges. Erre vonatkozó minden külső nyomást elvből határozottan visszautasítunk és ilyen nyomásnak magunkat alávetni nem fogjuk. Ha valahol kis korrektúra, vagy a békeszerződések határrendelkezéseinek módosítása békésen általában lehetséges, az csak három föltétel mellett történhet:

a) Nem szabad külső nyomásnak lennie, b) az csak a nyugalom miliőjében, az illető népek számos éven át való csendes együttmunkálkoddsa után lehetséges, c) az csak egyenlő értékű kompenzációk ellenében lehetséges. Majd a négy nagyhatalom együttműködéséről, a leszerelési konferencia minimális kilátásairól és más politikai kérdésekről beszélt a külügyminiszter.

Budapesten folytatják a csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgyalásokat.

Mint már napokkal ezelőtt megírták a lapok, a csehszlovák—magyar

kereskedelmi tárgyalásokat újra megkezdték Budapesten. Április 26-án Budapestre utazott a csehszlovák kereskedelmi bizottság, amelynek vezetője Friedmann dr. meghatalmazott miniszter, tagjai pedig Basch, Prokes és Deyl szakértők, a Csehszlovák Nemzeti Bank, földmivelésügyi és kereskedelmi minisztériumok részéről. A csehszlovák bizottság azoknak a tárgyalásoknak a folytatására utazott a magyar fővárosba, amelyeket Nicki Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter által vezetett magyar bizottság március havában Prágában megkezdett a csehszlovák illetékes tényezőkkel. Ezeknek a tárgyalásoknak a"" célja a Csehszlovákia és Magyarország között jelenleg érvényben levő részleges áruforgalmi és kompenzációs egyezmények technikai lebonyolításának biztosítása és általában a magyarcsehszlovák áruforgalomuak szélesebb alapokra helyezése.

Szüllő Géza dr. a» egyesült ellenzék nevében hatalmas beszédben válaszolt Benes dr. expozéjára.

A külügyminiszternek kedden elhangzott expozéja fölött szerdán kezdte meg a képviselőház a vitát, amelynek első szónoka, Szüllő Géza dr. nemnetgy. képviselő, az egyesült ellenzéki pártklub elnöke volt, aki rendkívüli hatású beszédben tette bírálat tárgyává a külügyminiszter külpolitikáját.

Megállapította Szüllő beszédében, hogy a kisantant uj szerződését a parlament megkérdezése nélkül kötötték meg, amelynek esetleges tragikus következményeit a köztársaság népének kell drágán megfizetni. Majd a népszövetség valódi célját világította meg, amelyet azért hoztak életre, hogy a jogtalanságok megjavittassanak s hogy az erőszak, amelynek politikai neve a háború, a világból kiirtassék. Foglalkozott a kisantant „nagyhatalom“ különös céljaival és kijelentette, hogy a legnagyobb veszedelmet abban látja, hogy a köztársaság biztonságát érinti az, hogy ez a hármas megegyezés a sajtóban közölt jelentések szerint azt is magában foglalja, hogy a három együttes államszövetség abban a tekintetben is lekötötte magát, hogy belpolitikai zavarok esetében is egyik a másiknak segítségére siet. Rámutatott arra a viszásságra, hogy Csehszlovákia ipari állam ugyan, de mégis agrárpolitikát követ, ami szintén egyik oka a nyomasztó gazdasági helyzetnek. Végül behatóan foglalkozott Benes külügyminiszternek a revízióra vonatkozó nyilatkozatával és rámutatott arra, hogy a régi monarchia szétosztásánál milyen hibák történtek. Minthogy a köztársaságban a kisebbségek nem élvezik azokat a jogokat, amelyeket a vonatkozó szerződések ré-