Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-22 / 32. szám

1933. április 22. »KOMÁROMI LAPOK« 11. o dal 4 GYERMEKEKNEK n Altató. Reng a bölcsö... Ring a láng kicsi kocsi derekán... Erre-arra renge, ringa síró-rívő kis Klárika! ... Reggel kezdi, este végzi s a kék menni]et nézi-nézi; s bár szemére száll az álom, még sem alszik az én lángom ... Aludj, aludj, Gyöngyvirágom! Az éjszakát várja-várja, meg nem mozdul szempillája... Éjszakának halk csendjében csillag fénylik fenn az égen, s ablakunkon hogy beragyog, elcsitulnak a bús dalok. Édesanya szemén álom, aludj te is, Gyöngyvirágom!... Aludj, aludj, Gyöngyvirágom! Vadnay Dezső. A kis festő. Tavasz volt. A fű frissen zöldéit és benne sok-sok pitypang aranylott. A nap melegében méhek döngicséltek. Mányoky tiszteletes úr gyerekei a ré­ten játszadoztak. Futkároztak, nevet­géltek, csak Ádámka nem nevetgélt. Nagy munkában volt: mindenáron a házukat akarta lerajzolni... Amig testvérkéi vígan ugrándoztak, ő meg sem moccant. Egyszerre csak éles kiáltás süvített: — Jön a török! Erre Ádámka is fölugrott. Sietett a testvérkéi után. Egyhamar hazaértek. A tiszteletes úr arca elborult. Szomo­rúan mondta: — Éppen a nagyhétre jönnek. Ha sejtem, eldugtam volna az elemózsiát. Gyerekek, az idei husvétra nem lesz sonkánk. Elviszi a pogány... A gyerekek sírtak. Nem is a sonkát siratták. Valamennyien édesapjukba kapaszkodtak: — Apám, drága jó apám, csak ma­gát ne vigyék el... Mányoky tiszteletes úr szíve meg­indult. Ölelgette a gyerekeket s el­­csukló hangon csitítgatta őket: — Velünk van az Isten! Megsegít minket! Üljetek le, gyerekek. Mányoky tiszteletes úr elővette az imádságos könyvét és áhítattal olva­sott. A törökök azt hitték, hogy a pap­lakásban nincsenek otthon. Ott tana­kodtak az udvarban. A vezetőjük erre elkezdett mutogatni, mintha azt mond­ta volna: forgassatok-föl mindent... Aztán mondott valamit, amire megin­dult éspedig a lakás felé. A többiek az udvarban maradtak, de nem moz­dullak. Nem is merték volna meg­lenni, mert Kara Ibrahim bég nem ismeri a tréfát. Az előkelő török katona belépett a tiszteletes úr szobájába: — Hallod-e, pap, —- kezdte —, add elő szépszerével minden ennivalódat, mert ha nem teszed meg rögtön, be­kerülsz a Hél toronyba, a Jedi ku­­lé-ba__ Amikor a gyerekek ezt hallották, sírtak, ríttak, mint a záporeső... Me­gint apjuk nyakába kapaszkodtak: — Inkább nem kell a húsvéti son­ka, csak magát ne vigyék el... Mányoky tiszteletes űr szelíden csi­títgatta őket: —■ Velünk az Isten, megsegít min­ket. Ádámka nem sírt, nem is kapasz­kodott édesapja nyakába. A szoba sar­kában ült és figyelmesen nézegette a béget... de nemcsak nézegette, ha­nem apránként le is rajzolta őt... A bég oly nyugodtan ült, mintha sejtette volna, hogy festik. Hirtelenében fölkelt és megindult Ádámka felé. No, szegény Ádámka. visznek a Hét toronyba! No, nem megy az olyan könnyen! Ádámka vékony legényke, nincs szük­ség rá. Különben ments’ Isten, hogy odakerüljön! Nem is viszik el, mert lám, a bég kezébe veszi a rajzot, hát abban a pillanatban mosolyra nyílik a szája. — Csak güzel (nagyon szép) — mondta. — Nekem adod? No, add ide. Meglásd, meghálálom ... mit adjak? Hány aranyat? Ádámka most a bég szemébe nézett: Nem kell nekem arany... de szí­vesen odaadom a rajzot... A bég csóválta a fejét. Látszott, hogy nagyon gondolkozik. Aztán az ablakhoz ment és onnan haragosan kiáltott: — Lóduljatok, nincs itt keresni­valótok. És a pap házát senki se bántsa, sem ma, sem máskor... A török katonák bosszúsan hagy­ták el az udvart. Kara Ibrahim meg­hajolt és ezeket mondotta: — Megmarad a sonkátok, búzátok, boldog húsvéti ünnepeket kívánok. Ne­kem még szebb ünnepem lesz, mert magammal viszem Ádámka rajzát és édesanyámnak lesz a legszebb ünne­pe, mert neki küldöm ezt az arcképei. Kóbor Tóni. Ilusvét volt. Kacagó tavaszi nap­sugarak ölelték körül az egész világot és mindenki mosolygott. Kis madár­kák daloltak mámorittasan a rügyező fákon, a föld boldogságot lehelt, a le­vegőben pedig egy új élet meséje zson­gott. Kóbor Tóni a ligetben ült egy pá­don és mélázva szőtte terveit. Újból meg újból elvonultatta lelki szemei előtt azokat a kedves ismerősöket, aki­ket meg fog locsolni. Elővette zsebé­szolva orrához emelte, hogy érezze illatát. Egy szegény asszony ment arra ép­pen, akibe nyűgösen kapaszkodott a síró kisfia és egyre nyaggatta, hogy locsolót vegyen neki. Hiába magya­rázta édesanyja, hogy nincsen pénze, a gyerek kicsi volt, ezt még nem ér­tette. A madárkák neki is daloltak, ■de is játszottak a pajkos napsuga­rak a levegő hozzá is suttogott sej­telmei meséket, de ő mindezt még nem értette, ő csak egyet akart min­­denárrn, egy locsoló-üveget. ^ .»bor Tóni, aki már mindent ér­tett, azt is átérezte, hogy milyen fájó csalódás volna annak a gyermeknek, hja e vágya be nem teljesülne. Sietve nyújtotta hát oda öntöző-üvegét az akaratos kisgyermeknek és megsimo­gatta maszatos. buksi fejét. Egy pillanatig sem sajnálta az ő vesztett örömeit, boldogsággal töltötte el az a tudat, hogy egy ártatlan gyer­mek szeméről letörölhette a könnye­ket. A padra visszaülve, hallgatta to­vább a .madárkák dalát, nézte a lelket simogató napsugarak pajkos játékát, mig a tavasz bűbájos tündére fátyolt nem szőtt rajongva mosolygó sze­mére. Álmában ő is napsugár volt, ka­cagva cikázott át mosolygó, aranypá­­zsitos réteken, csókot lehelt a vidá­man szállongó lepkék aranyló szár­nyára és derűs melegséggel ölelte kö­rül a sok illatozva nviló gyönyörű virágot. Mikor már az egész földet körül­cikázta, az ég peremén úszkáló ezüst­­felhők közé szállott. A felhőkben len­gén ingó hosszúszárú égi virágokra bukkant. A virágok között egy selyem­hajú kisgyermek tipegett és édes kis kacsóival serényen lépegette az üde virágokat. Kérdésére, hogy kinek sze­degeti őket, a gyermek azt felelte, hogy a földre viszi egy fiúnak, aki neki öntöző-üveget adott. * Kóbor Tóni boldogan aludt el, de ébredése még sokkal boldogabb volt. A lelkében isteni szeretet muzsikált s a szíve megelégedéssel volt tele. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelő», Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdá­jában Komárom. Az öntett veréb. Vadvirágos mezőn vidáman dalol­tak a szebbnél-szebb éneklőmadárkák. Egy veréb szállt arra s mikor látta, hogy őt semmibe véve, egyre csak da­loltak. felborzolta tolláit s közéjük szállva, magából kikelten csipogta: — Igazán nem értem, miért tartjá­tok oly nagyra magatokat, hogy en­gem még csak észre sem vesztek? Ne­kem is vannak szárnyaim, én is tudok a magasba szállni és ha kell, dalolás­ban is felveszem veletek a versenyt. Az éneklőmadárkák egyöntetűen vá­laszolták. — Szép az önbizalom, verébpajtás, de alap nélkül, nincs semmi értelme. Ha gondolod, hogy mi igazságtalanok vagyunk, jöjj közénk, elszállunk leghi­­vatotlabb túránkhoz, az emberhez. — Helyes, — felelte magas hangon a veréb, — nem is bízom rátok, hogy döntsetek felettem. És ezzel elszálltak egy pálmákkal szegélyezeti virágos kertbe. A kert közepén vidám társaság ült együtt és nagyon megörültek, mikor a sok dalos madár szívhezható énekét hallották. Csak az a veréb ne csipogna folyton közbe, — mondta egyik is, má­sik is. De a veréb oly hévvel csipogott, hogy nem hallotta a megjegyzéseket. A Lársaságbeliek kis kavicsokkal kezdték nemtetszésüket nyilvánítani, mire az öntett veréb kénytelen Volt el­hagyni helyét, de vissza-visszafordult még és egyre azt csipogta, hogy: — Ezek nem tudják, mi a szép! V ilágny el vek mag&ntanulás utján való elsajátításra alkalmas nyelvtanok: Schidlof dr. „1000 szó“ módszere 10 füzet gyüj tőmappában Angol nyelvtan Kő 39.— Francia nyelvtan Kő 39.— Német nyelvtan Kő 62.— Olasz nyelvtan Kő 62,— Spanyol nyelvtan Kő 62.— Kapható: Spitzer Sándor könyvkereskedésé­ben Komárom, Nádor-ulca 29 szám. Budapesti Nemzetközi Vásár “ május 6—15. ■■■■■OHM 141 Több mint ezer gyáros és iparos kiállító. — Tömegáruk. — Mi­nőségi cikkek. — Magyar mezőgazdasági exportáruk bemutatój a Exportüzlet pengő ellenében. Nagyszabású divatfelvonulások. — Kozmetikai kiállítás. — Repülőgép kiállítás. — Bélyegkiállitás és bélyegtőzsde. — Telepitési és építkezési kiállítás. — Mintatanya. — Öntözés, fásítás. — Baromfi és apróállat kiállítás. — Borcsoport. — Kisipari galéria. — Háziipari csoport. Nagyszabású utazási-, vizűm-, szórakozási- és gyógyászati kedvezmények a vásárigazolványok alapján május 1-től 20-ig. Vásárigazolvány és felvilágosítás kapható Komáromban: Iváflfy Géza főszerkesztőnél, Járási Általános Ipartestiiletnél, Járási Kereskedelmi Grémiumnál. TÁBORTŰZ a legjobb sziovenszkói ifjúsági folyóirat. KOMÄRNO — KOMÁROM, NÄDOR-U. 29. Szerkeszti: MRENNA JÓZSEF. — Főmunkatársak: BÍRÓ LUCIAN, Dr. BORKA GÉZA, SZOMBATHY VIKTOR. - Cikkeit a középisko­lások állandóan szívesen olvassák. Egész évi előfizetés 20 — korona. VS?; • Tavaszi és nyári Divatlapok megérkeztek és nagy választékban kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádor-u. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom