Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-19 / 31. szám

2. Oiüdl. »KOMÁROMI LAPOK« 1933 április 19. A komáromi nyomdászok jubiláris ünnepélye. Vasárnap délelőtt diszközgyülés volt a Városházán, este nagysikerű műsoros előadás a Kultúrpalotában. Saját tudósítónktól. — ápriiis 18. zsef, Kiss Béla és Varga Feri akroba­tikus mutatványaival. Ez a pont egyik legizgalmasabb, de legmegkapóbb része is volt a műsornak, mert valamennyi artistafeladatot bravúrosan oldottak meg- Megérdemelt zúgó tapsok honorálták a nehéz produkciókat. A gyakorlatokat Weisz Ili kisérte ügyesen zongorán. A komáromi nyomdászok szakszer­vezete vasárnap ünnepelte fennállásá­nak harmincadik évfordulóját. Az el­múlt három évtized alatt különösen szociális működésével irányította ma­gára a nagyközönség figyelmét ez a testület. Szervezettsége a tagok testvé­ries összetartása lehetővé tette, hogy a hibájukon kívül állástalanná, vagy rok­kantságuk folytán munkaképtelenné vált nyomdász társaikat segélyezze s ezáltal őket a nyomortól megmentse. Ennek a ténynek a dokumentálására szolgált a húsvéti jubileum, melyről az alábbiakban számolunk be. Díszközgyűlés a városházán. Vasárnap délelőtt impozáns keretek között és nagyszámú érdeklődőtől ki­sérve zajlott le a diszközgyülés a Vá­rosháza nagytermében. Traub Rezső elnök meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, akik között ott láttuk az Országos Grafikai Egyesület köz­ponti titkárát, Schulz Ignácot, a nyom­datulajdonosok képviseletében Spitzer Bélát és Neuhauser Jenőt, 16 helybeli szakszervezet kiküldöttjeit, több vidéki nyomdászcsoport képviselőit és szá­mos érdeklődőt. Czill Ferenc alapitó tag röviden vázolta a szervezet törté­netét és eddigi tevékenységét. Az ünnepi beszédet Schulz egyesületi titkár tartotta, rámutatva a nyomdai munkásság szervezettségének fontossá­gára és annak követését példaképül állította a többi munkáscsoportnak. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Traub Rezső bezárta a gyűlést Jubileumi est a Kultúrpalotában Este 8 órakor nagysikerű jubileumi est zárta be derék nyomdászaink ün­nepélyét. A Kultúrpalota hatalmas elő­adó termében nagyszámú közönség előtt változatos és nívós műsor per­gett le, amelynek minden egyes pont­ját nagy elismeréssel fogadta a hall­gatóság. Az estélyen közreműködött az Egyetértés Munkdsduldrda, a Mun­kásakadémia szavalókórusa és a Mun­kások Testedző-Egyesülete, valamennyi szép sikerrel. A műsort Kendi Zoltán dr. ügyvéd beszéde vezette be, amelyben a szónok Gutenberg halhatatlan érdemeit mél­tatta és a könyvnyomtatás kultur- és társadalomtörténeti jelentőségét hang­súlyozta, a megjelentek tetszésnyilvá­nításától kisérve. Majd az Egyetértés Munkásdalárda adta elő Baumgartennek Ki szabad? cimü müvét erőteljesen, nagy hatással. A kitűnő férfikar ezenkívül még Delly- Szabó: Férfiének c. remek karának precíz és fegyelmezett előadásával ara­tott megérdemelt tapsokat, ugyancsak a műsor befejezéséül a Munkásdalárda Novák-Vancák: Titán vagy nép! cimü müdalt énekelte el nagyon jó kidol­gozásban. Az Egyetértés Munkásdalárda mind a három müdalnak előadásával méltó maradt eddigi jó hírnevéhez és színvonalas közreműködése teljes el­ismeréssel találkozott. A siker nagy része méltán a fáradhatatlan Krausz Mór karnagyot illeti, aki ezúttal is be­bizonyította elismert szaktudását és karnagyi rátermettségét. A Munkásakadémia szavalókórusa Kassák, Ady, Erdöházy és más szerzők verseit szavalta, különösen a pa etikus részleteket domborították ki a szavalók sikeresen. Ha a szavalókórus tagjai a szép, tiszta kiejtésen kívül még a szí­nezésre is súlyt fognak fektetni, a meg­felelő hanganyag modulációs felhasz­nálásával jelentős sikereket érhetnek el. A szavalatok egyébként a közönség meleg elismerésével találkoztak. A MunkásTestedző Egyesület két szám­mal szerepelt a műsoron és pedig is­koláslányok ritmikus szabadgyakorla­tával, amely ügyes és fegyelmezett volt mindvégig és Paulik lános, Spirtitz Jó-Traub Rezső szakszervezeti elnöknek „Leleplezem a természettudósokat“ c­­eleven tollal megirt fordulatos karco­­lata is tetszéssel találkozott, amit a meleg tapsok bizonyítottak a közönség részéről. Az estélynek egyik kedves pontja volt a felolvasás, amely egyben kellemes meglepetésül is szolgált Az estély méltó befejezése volt a szép ju­bileumi ünnepélynek. A komáromi kénesforrás hire már belejutott a világsajtóba. A Komáromi Lapok áprilisi tréfája végighömpölyög egész Európán. Saját tudósítónktól. Komárom, — április 18. Nem egy olvasónk még mindig mér­gelődve gondol arra az áprilisi tré­fánkra, amely sok száz embert csalt ki a komáromi Erzsébetsziget orrára, ahol kénes forrás fölbuggyanását vélték azok, akik felültek április elsejei cikkünknek. Szerencsére, hogy a cikk szerzője nem volt akkor Komáromban és igy meg­menekült a biztos meglincseléstől. En­nek az áprilisi hírünknek legfeljebb a szigeti vendéglők örültek, a megjára­tott közönség egy része betért egy kis búfelejtőre és leöblítette a bosszúságát. Borozgatás közben aztán találgatták, hogy ki követhette el ezt az imposz­­torságot: a Faun, vagy a —thyvi—? Mivel Faun bátran mutatkozott a lát­határon, ártatlansága kibizonyosodott és az egész ódium szegény—thyvi—re háramlott. Ha kérdezték Fauntól a bűnös nevét, azzal védekezett, hogy még nem olvasta el a cikket, hát őt lepi meg a legjobban, hogy ilyesmi is van a K. L-ban. A vidám tréfának azonban komoly folytatása is van. Azok a lapok, akikkel csereviszonyban vagyunk, szépen át­vették a szenzációnkat és hírünk, illetve cikkünk érthető izgalmat keltett Tatán, Tóvároson és különösen Dunaalmáson, ahol Szilágyi fürdőbérlő uram a haját tépte, hogy elvesztette a komáromi kénes forrás fölbuggyanásával a leg­­hálásabb fürdővendégét, Faunt, akinek fürdőlevelei Almásról nagyon elősegí­tette az idegenforgalmat. Ugyanigy volt a bánat Tatán és Tóvároson. Magyarkomáromban a budapesti la­poknak vannak állandó tudósitói, akik siettek leadni a pesti lapoknak a ko­máromi uj kénesforrásról szóló hír­adást. Nem egy budapesti lap hosz­­szabb tudományos cikkben foglalkozik ez uj kénesforrással és felhívja Európa geológusait és balneologusait erre az uj forrásra, amely hamarosan túl fogja szárnyalni Trencsénteplicet és Pöstyént. A pesti lapok után a külföldi sajtó is foglalkozott a dologgal. Ezek a tudósítók most rém bajba vannak, félnek az elcsapattatástól, mert nagyon meg fogják nekik köszönni a pesti lapok ezt a felültetést. Szegények meglapulva hallgatnak és arra várnak, hogy majd elalszik a szenzáció és napirendre térnek felette az emberek. Az áprilisi tréfa elkövetőjének és ezeknek a szegény laptudósitóknak azonban nagy disznójuk van. Majd el­mondom sorjában, hogy miért. Az ünnepek alatt Budapesten jártam és a Labriola színházban nagyban bor­sódzik a hátam Blachamann indiai fakir borzalmas mutatványain és szinte örü­lök, amikor a függöny összemegy és egy helyes kis görl jelenik meg a függöny előtt, kezében a kis paizs ezzel a fölirással, hogy 10 perc szünet. Ki akarok menni a nézőtérről, amikor lelkendezve siet felém egy pesti tudós ismerősöm: — Üdvözlöm kedves szerkesztő ur! Soha jobbkor nem találkoztunk. Éppen írni akartam. Nagy szívességre kérem. — Tessék parancsolni. A legnagyobb készséggel állok rendelkezésére, ha mó­domban van segíteni. — De mennyire! De mennyire! A la­pokból olvastam, hogy Komáromban az Erzsébetszigeten kénesforrás tört elő. Erről akarnék cikket irni a Természet­­tudományi Közlönybe. El is akarok oda utazni. Az útlevelem már meg van, most akarok vízumot szerezni, de ad­dig is legyen szives informálni engem a főbb kérdésekben — szólott tudós ismerősöm és már vette is elő a no­teszát. Én azt se tudtam, hogy melyik lábamra álljak, — Kedves jó uram •*- szólottám fá­tyolozott, elhaló hangon —- legyen szi­ves üljön le, mert amit mondok, az szörnyű dolog lesz. Tényleg jó, hogy találkoztunk, mert igy talán sikerül megállítanom a lavinát, mielőtt a tu­domány a nevetségesség szerepébe es­nék. Az egész uj komáromi kénesfor­rás csak áprilisi tréfa és nem gondol­tuk, hogy ennyire verődnek a tréfa hullámai. A tett elkövetője érdekében kérem, lassan tessék leszerelni az egész tudományos érdeklődést, fölkészültsé­get, mert a végén még agyonverik a tréfa elkövetőjét és most nagyon kár lenne érte. Most éppen vőlegény és a meglincselés most nem kívána­tos. Tudós barátom e humoros ostyába való beadását a dolognak is fanyar arccal fogadta és azt mondotta, hogy nagyon boszantó a dolog és vőlegény­­ség ide, vőlegénység oda, ő képes volna kerékbe töretni azt az urat. Sze­rencse, hogy vége volt a szünetnek és abba kellett hagyni a diskurzust, mert tudós barátom nagyon dühös volt... (No kedves —thyvi— barátom, csak próbálj velem egyszer is ne a kellő tisztelettel beszélni, fölmérgedt tudós barátomnak csak meg kell táviratoz­nom a címedet és holnap után Te már nem irod a szerelmes leveleidet a ked­ves menyasszonyodnak!) — bj.— Fűzők 105 mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya nagy raktára. 4 Mélyen leszállított árak! | Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyűk és fűzők tisztítása és javítása. Szépen sikerült a Kath. Legényegylet húsvéti szinielőadása. — Saját tudósítónktól. — Komárom kulturális alakulatai között kétségtelenül a Legényegylet az, amely leghozzáértőbben és legnagyobb lelke­sedéssel kultiválta a magyar szerzők színdarabjainak megismertetését. Ezen a téren a múltban sok-sok forró sikert ért el a kiváló műkedvelő gárda, nem egy előadást tízszer, sőt többször is meg kellett ismételnie — bizonyságául annak, hogy a jól megválasztott darab precíz elkészüléssel és megfelelő sze­replőkkel élénk visszhangra talál a kö­zönségnél. Husvét hétfőjén Somogyi Gyula Hab­leány-penzió cimü háromfelvonásos ko­médiája került színre a Legényegylet nagytermében. Őszintén beszélve: a darab megválasztása nem a legjobban sikerült. Komédia egy ötletre felépitve, döcögős bonyodalmakkal és-nehézkes, hosszúra nyúlt kifejlettel. Budapesten sem váltotta valóra szerzője reményeit — hivatásos és nagyszerű színészek játékával. A zsúfolt nézőtér Komárom­ban sem tudott teljesen felmelegedni, pedig a szereplők mindent elkövettek ennek elérésére. Többet nem várhat­tunk tőlük — a darab az oka min­dennek. R. Moly Margit művésznő játéka az előadás fénypontja. A tőle megszokott nemes egyszerűséggel adta a jóságos nagynéni szerepét. Jelenléte és nyu­godtsága nagyobb önbizalmat kölcsön­zött társainak. Rafael Ili a másik női főszereplő. Természetes, közvetlen beszédmodora és mozdulatai a rutinos műkedvelőre vallanak. Nagy és nehéz szerepében otthon volt; — nagyon kedvesen ját­szott. Gergely Ella, Dobis Ilus, Pirstitz Manci előtt sem újság már a színpad. Fritz Rezső nem nekivaló szerepet kapott, de igy is nagyon ügyeskedett. Novak Imre teljesen beleélte magát a darabba, ő volt a legjobb a férfiak között. Balogh Kálmán most is a ne­veltetés mestere. Hinora Gyula kissé mereven, Vargha István viszont túl élénken mozgott. Külön kell megdicsérnünk a Kathona házaspárt. Minden szavukat harsogó kacaj kisérte. Kisebb szerepeikben is kitűntek: Fonód Karola, Altia Teri, Kacz Manci és Szovics Imre. Nagyon helyesek voltak a Dosztdl gyerekek: Bandi, Miki, Öcsi és Ili. A rendezés nehéz munkáját Risz­­dorfer László végezte. Diszkréten sú­gott Vázsonyi István. (—gh) Árt-e a nászút a boldogságnak? Nagy viták és viharok Angiidban „A házasság technikája“ körül. A londoni társaságokban néhány nap óta alig beszélnek másról, mint egy új könyvről, amely rég nem látott vihart támasztott mindjárt a megjele­nése utáni napokban. A könyvet egy nő irta: Miss Mary Borden, cime: „The Technique of Marriage, „A házasság technikája“. A bátor szerző meglepően új nézeteket hirdet a házasság külső formáiról és mindazokról a társadalmi konvenciókról, amelyek azt körülveszik. Éles támadást intézett például a nászút intézménye ellen s azt követeli, hogy ezt a szokást tel­jesen szüntessék be, mert csak árt a boldog házaséletnek. Másik követelése, hogy a házasságkötést nehezítsék meg, a válást pedig tegyék sokkal könnyebbé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom