Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-15 / 30. szám

2 oida .

»KOMÁROMI LAPOK«

1933. április 15

kevesebb az utasok száma, mint 1931- ben. Ez év első hónapjában tovább csökkent a szállítás, 30000 vagonnal kevesebbet raktak be ez idő alatt, mint az előző év ugyanazon hónapjában. Februárban már 43.000 vagon volt a csökkenés. A vasutigazgatóság reméli, hogy a munkakölcsön segítségével meginduló foglalkoztatás javulást fog e téren is előidézni. A programba fölvett beruházások megvalósítására 282 millió koronára van szükség.

A kisantant Lengyelországgal

négyhatalmi közösséget köt ?

A Kurjer Poramy c. lengyel újság a minap egy interjút közölt Benes dr. külügyminisztertől, amelyet azonban a csehszlovák sajtóiroda megcáfolt. A varsói Gazetta Polska c. lap idézi a beszéd szövegét és azt Írja, hogy abból arra lehet következtetni, hogy Benes meggyőződése szerint az egész paktománia semmivé fog összezsugorodni A krakkói lilustrovany Kurjer Codzinny c. lap elsősorban is megállapítja, hogy Benes interjújában olyan erős szavakkal fejtette ki álláspontját a négyhatalmi paktumról, amilyeneket eddig még senkisem használt, amiért is az interjú nagy szenzációt is keltett. A lap megállapítja, h:gy a csehszlovák sajtóiroda nem közölte azon mondatok pontos szövegét, amelyekről azt állította, hogy nem voltak szó szerint idézve. Végül hangsúlyozta a lap, hogy az interjú nagy izgalmat keltett Prágában s Benes a lap tudósítójának további felvilágosításokat nem adott, hanem saját cikkére hivatkozott. A lembergi „Chwila“ megjegyzi, hogy Csehszlovákia a népszövetségből való kilépéssel jenyegetödzik az esetben, ha a négy hatalom a békeszerződések revíziójának kérdését a népszövetség fórumából kivonná. Benes dr. külügyminiszternek az a terve, hogy a kisantantból és Lengyelországból egy kis négyhatalmi közösséget alakítson. Benes e tervének megvalósítása azonban egyelőre még akadályokba ütközik.

A Seregély Pista tavasza.

Irla: Csathó Kálmán.

Nem Ludom, más is úgy van-e vele. de engem évről-évre valósággal ámulatba ejt a csoda, mikor kitavaszodik. Mikor a halottnak látszó, száraz, csupasz ágakon megjelenik a rügy. fű kizöldül, fa, bokor virágbaborul és kilombosodik a lombsűrűben és ághegyen pedig hosszú téli hallgatás után megszólal a cinke meg a feketerigó.

Honnan tudja a fa. a bokor, a fű meg a virág, hogy tavasz van? Honnan ludja. hiszen nem olvas kalendáriumot? Onnan talán, hogy a nap melegebben süt rá? Meg, hogy a szellő a felengedett föld illatát hordozza szét közöttünk?

De hiszen kitavaszodik akárhányszor ezek nélkül is. A fa, a fű, a virág nem azért hajt ki, mert melege van. Azért csak az ember szokta letenni a télikabátot. A határ ellenben kizöldül oly áprilisokban is, mikor eszünk ágában sincs a fűtést abbanhagyni és mikor ugyancsak összehúzzuk magunkon! a gúnyát, hogy az északi szél át ne járjon. Beszélhetnek nekem:az erdőt más, hatalmasabb erők készítik tavaszodásra, nem pedig az, hogy a nap kisütött. Az csak jó neki, mert élteti. De kihajtani kihajt anélkül is, mikor az ideje elérkezett, és akárhányszor meg is adja az árát, ha a jóidő történetesen késlekedik.

De ez még hagyján ahhoz képest, amit a költöző madarak csinálnak, így tavasz ébredésekor. Mert ezek meg éppen nem törődnek az időjárással semmit sem. A seregély megjön már

A városi vízmű megfelelő

mennyiségű zavartalan vízszolgáltatása.

Az Országos Hivatal leirata szerint a kutakból nyert viz elegendő mindkét város szükségletére.

Gyalőkay Miklós árment. igazgató-főmérnök szakvéleményét kéri ki a tanács.

— Saját tudósítónktól. — Komárom, április 11.

Panasz a vízhiány miatt.

Állandó vízpazarlás

Több mint harminc évvel ezelőtt építtette meg a város vízmüvét, amely közegészség szempontjából óriási haladást jelentett Komárom város lakosságának. A vízmű sokáig zavartalanul működött, a Duna mindkét partján elterülő régi Komáromot bőségesen ellátta vízzel s a fordulat utáni években is megfelelő mennyiségben szolgáltatta a vizet a trianoni szerződés szerint kétfelé szakított városoknak. Csak a legutóbbi években merült fel a panasz a vízmű ellen és pedig a közönség részéről, amely abban nyert kifejezést, hogy a vízmű nem termel elegendő vizet és különösen a melegebb időszakban annyira redukálódott a vízszolgáltatás, hogy igen sok háztartásbein vízhiány állott be.

A város vezetősége a tanáccsal és a képviselőtestülettel egyetemben több ízben megkísérelte a jogos panaszok orvoslását és elsősorban a vízmű szivattyúinak megjavításával igyekezett a zavarokat megszüntetni olyképen. hogy a szivattyúk alapos megjavításával a vízmű termelési képességét fokozta, a csőhálózat gyakori tisztításával pedig a vizel úgy az ivásra. mint főzésre állandóan alkalmassá lette. Magának a víznek minőségére nem volt sohasem kifogás (csak az időnként jelentkező csőüledékek és moszalok által zavarossá és salakossá vált víz ellen hangzott el a jogos tiltakozás), a vizet a legfelsőbb egészségügyi fórumok is a legkitűnőbbnek nyilvánították és nyilvánítják ma is. egyedül a termelt víz mennyiségének kevés volta kelteti elégedetlenséget a közönség körében, amely vízfogyasztás címén tekintélyes összeget tartozik a városnak fizetni.

Meg kell azonban állapítani, hogy a vízvezeték körül fölmerült panaszok eredendő oka nem egyedül a vízműt terheli. Köztudomású. ami ellen a város vezetősége úgyszólván már a vízvezeték megépítése óta állandóan

március elején, mikor még híre sincs se bogárnak, se gyümölcsnek, mikor még többnyire hó és jég takarja a fagyos földet. Egy-két nappal utána megérkezik a kékgalamb, majd jönnek sorban, egymásután a többi költözők. Jönnek, függetlenül attól, hogy milyen az idő, jönnek pontosan, évről-évre csaknem ugyanazon a napon, mintha valami kergetné, vagy valami -hívná őket. Jönnek a napsütéses déltől, a dúsan terített asztal mellől ide, a hóba. a fagyba, az éhezésbe, nvomorgásba. Jönnek, mert egy hatalmas, belső erő hajtja és hívja őket. jönnek a fázással, éhezéssel nem törődve, és nem igaz. hogy azért jönnek, mert itt jobb nekik. Nem! Ide eljönnek akkor is, ha rosszabb. Eljönnek a jövő nemzedékért, amit csak itt tudnak felnevelni. Ha azonban felnevelték, akkor mennek megint vissza, oda, ahol nekik jó, maguknak. És ahonnan nem is mozdulnak el addig amíg a szerelem megint meg nem szólal a szívükben és arra nem készteti őket, hogy fészekrakó helyeiket felkeressék. Hányszor megesik szegényekkel, hogy az úton pusztítja el őket a kései tél, vagy itt vesznek éhen, mert korán érkeztek. Ilyenkor azt szoktuk mondani: »Sietlek szegény kis ostobák!« — Pedig hát mit tehettek volna egyebet, ha egyszer a Törvény azt parancsolta nekik, hogy józanész, élelemhiány, megélhetési lehetőség ellenére is. de jöjjenek — fészket építeni?

Mindez pedig Seregély Pistával kapcsolatban jutott eszembe.

Szóbanforgó Seregély Pista korára nézve huszonötéves, képzettségét illetőleg okleveles gépészmérnök, foglalkozására nézve munkanélküli.

Amíg az egyetemre járt és a vizsgáil

védekezik, de kevés eredménnyel, hogy Komáromban a lakosság nagy része pazarolja a vizet és nemcsak a magánházaknál, de az uccákon levő közkutaknál is nagy vízpazarlás folyik, ami természetesen jelentékenyen csökkenti a vízszolgáltatás szükséges mennyiségét. A város mindenkori vezetősége három évtizeden keresztül ismételten figyelmeztette a lakosságol erre a visszaélésre, sajnos azonban alig volt valami eredménye. Pedig ha csak a szükséges vízmennyiségei venné igénybe a közönség, ami így is bőségesen áll rendelkezésére, Komárom város egyetlen háztartásában sem panaszkodnának vízhiány miall.

Mit mond az Országos Hivatal?

Vízórák felállítása.

A városi vízmű ügyében a város vezetősége jelentést terjesztett föl januárban az Országos Hivatalhoz, amelynek illetékes osztályától a napokban érkezett le a leirat. Ez a felsőbb hatósági leirat a hozzá fölterjesztett adatok alapján megállapítja, hogy a városi vízmű által termelt vízmennyiség elegendő ágy Komáromnak, mint Ma gyár-Komáromnak vízzel való ellátására. Ugyanis számba véve a két város lakosságának (Komárom 21.137 lélek. Magyar-Komárom 8600 lélek) összesen 29.737 lélekre rugó számát, a termelt vízmennyiség napi 2970 köbméter vízszükségletet tenne ki. pedig ennél sokkal több vizet termelnek az Erzsébetszigeti kutak naponta. Az Országos Hivatalnak azonban az a véleménye. hogy a kutakból szivattyúzott vízmennyiség a szállítás alatt elvész és pedig a csőhálózat sérülései s egyéb hibák miatt és nem jut el a fogyasztó közönséghez. Minthogy azonban a város a csőhálózatot kifogástalannak találja. azt ajánlja az Országos Hivatal a városnak, hogy minden egyes háznál. amely a vízvezetékbe bekapcsoltatott, vízórákat szereljen fel, hogy a háztartásokban a tényleges vízfogyasztási meg lehessen állapítani és hogy

rakta, addig segítette valamelyes családi ösztöndíj, párosulva holmi tandíjmentességgel. A tanulás lehetővé volt számára téve, ami nagyszerű jótéteménynek tűnt fel előtte és megvallom. előttem is. aki rokonságban vagyok vele. Mert a legutóbbi időkig magam sem tudtam megszabadulni attól az egykor bclémnevelt meggyőződéstől, hogy a diploma egyet jelent a biztos megélhetéssel. A diploma régen elég is volt arra, hogy úlat nyisson. Állás jutott mindenkinek, a többi tisztán csak tőle magától függött. Ha szorgalmas volt, s ha egyébként is megbecsülte magát, nemcsak boldogult, de előre is ment feltétlenül. Seregély Pistával is ezt hitették el az iskolában, s ő iparkodott is a diplomát mielőbb megszerezni, mert bízott benne, hogy akkor kinyílik számára a világ. Nem is sejtette, hogy éppen azzal zárul be előtte minden, ha a vizsgáit lerakja. Mert azóta, hogy mérnök úr lett belőle, senki se tekinti többé támogatásra szoruló diáknak, hanem azt mondják rá: Ha meg akar élni, szerezzen állást magának!« Legfeljebb arra hajlandók az emberek, hogy álláskereső útján protezsálják. de hát ez a mai világban bizony nem használ semmit se. Mert állás egyszerűen nincs. Uj munkaerőt nem vesznek fel sehol, sőt még a régieket is elbocsájtják. Ezt annyira ludja mindenki, hogy szinte restellem leírni. Csak azt említem meg, hogy a Pista érdekében már annyit kilincseltem, írtam, beszéltem, telefonáltam, hogy taxi, bélyeg és telefonköltségre több elment, mint amennyi elég lenne egy havi megélhetésre. Az eredmény azonban még mindig semmi. Állás nincs még a láthatáron sem. Semilyen. De

a vízpazarlás megakadályoztassék.

Az Országos Hivatal ezen leiratát Csizmazia György városbíró a tanács keddi ülésén ismertette és ezzel kapcsolatban előadta, hogy a vízmű csőhálózata tömör és így ebben nem lehet a hibát keresni, annyival is inkább. mert a vízvezetéki csőhálózatban egyforma nyomás következtében a feltételezett hiba megállapítható lenne. A vízórák felállítására nézve akkénl intézkedett, hogy úgy a város kézbesítőit, valamin! a központi műhely alkalmazottait megbízta a vízpazarlás ellenőrzésével.

Gyalókay Miklós árm. ig.

főmérnök vizsgálata.

Bejelentette a városbíró a tanácsnak azt is, hogy a napokban Gyalókay Miklós ármentesílő társulati igazgatófőmérnökkel megtekintette a vízmüvet. aki behatóan megvizsgálta a vízmű kút jail abból a szempontból, hogy mi lehet annak az oka, hogy a vízmű alacsony vízállás esetében nem szolgáltat elegendő vizet. A városbíró ismertette a vizsgálatot tartó igazgatófőmérnök előtt azokat az eseteket, amelyek a múltban többször is előfordultak. hogy bármilyen alacsony volt is a Duna vízállása, a szivattyúk a kutakból nem tudták a nagy menynyiségben jelentkezett vizet kiszivattyúzni, most pedig nem teljes üzem mellett is előfordul, hogy a víz a kutakból elfog}-.

Minthogy fontosnak tartja, hölgy Gyalókay Miklós főmérnöknek a helyszínén nyert tapasztalatairól a város is értesüljön, javasolja a városbíró, hog\- kérje föl a tanács a nevezett igazgató-főmérnököt, hogy szíveskedjék a városnak írásbeli tájékoztatást nyújtani.

A városi tanács tagjai a városbíró indítványát egyhangúlag elfogadták s egyben elhatározta a tanács, hogy az államrendőrséghez átír, hogy a városi közkutaknál előforduló vízpazarlásokat állandóan ellenőriztesse. Gyalókay Miklós jelentése, ha megérkezik a városhoz, remélhető, hogy több irányban fontos megállapításokat fog tartalmazni, amelyeknek alapján a vízmű kútjainak további működése is a kívánalmaknak megfelelően szabályozhatóvá válik.

— Választás. Párkány is megszervezte a munkaközvetítő hivatalt és annak vezetőjéül több pályázó közül László Tibor érsekujvári lakost választották meg.

azért állandóan résen vágyónk és próbálkozunk. Másfélév óta próbálkozunk. Hiába!

Bevallom, én már elvesztettem a reménységet is. Pista azonban még nem. Neki minden héten van egy új ideája, ami újabb levélírást, vizitel, vagy tefont jelent az én részemről és újabb csalódást az ő részére. Meglehetősen el is van keseredve szegény, pedig elég keményen szállt szembe első perctől fogva a megélhetés gondjaival. Azt merném mondani, hogy ezalatt a másfélesztendő alatt- valósággal a jég hátán élt meg. Azon kezdte, hogy rajzokat csinált vizsgára műegyetemi hallgatóknak. Ez ugyan dugott üzlet, de de meglehetősen fejlett iparág, amiből szerényen meg lehet élni. Mert az emberek még mindig annyira törik magukat a diplomáért, hogy pénzt képesek befektetni a megszerzésébe, holott biz az egyelőre nem hoz semmi jövedelmet. Pista tehát rajzokkal, meg korrepetállással tartotta fenn magát egy ideig, majd közönséges munkakönyvét váltotl és beállt olcsó órabérrel munkásnak egy gyárba, ahol egy félévig dolgozott. Eleinte egészen durva munkát végzett, később, mikor rájöttek, hogy mérnök, a képességeinek megfelelőt, de továbbra is ugyanolyan díjazással, mert így jobban keresett, mintha a mérnöki kezdőfizetést kapta volna. Sajnos, a gyár nemrégiben minimálisra csökkentette az üzemét és elbocsátotta az alkalmazottai három ötödét, közte Pistát is. Ezelőtt két hónappal. Azóta Pista megint rajzokból tengődik, én pedig megint egész nap telefonálok. Hol ennek, hol annak, Pista mindig megmondja, hogy kinek, de még mindig eredmény nélkül.

Tegnap végre derült ábrázattal állí-