Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-08 / 28. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933 április 8. Ibrahim barátom, a cairoi cipőtisztító. (Tízezer kilométer vizen és szárazon.) in. Holdvilágos éjszakák a tengeren. — A cápa, amely a zsákmányára les. — Óh ti szegény férjek, akik hortyogtok az alvásnál. — Szerelmi idill a fedélzeten. — Magyar nótadélutánok a hajón. — Az amerikai hölgy, aki magyarul énekel. — Ki tanyája az a nyáríás? — Tudja azt a Mindenható, mi van azon sirnivaló — Élet Cairóban. — Ökölharc az uccai árusokkal. — Ibrahim barátom, a mi megmentünk. Saját tudósítónktól. Komárom, — április 7. Budapest! Nemzetközi Vásár május 6—15. TM h—Mim—.........mi 141 Több mint ezer gyáros és iparos kiállitó. — Tömegáruk. — Minőségi cikkek. — Magyar mezőgazdasági exportáruk bemutatója. Exportüzlet pengő ellenében. Nagyszabású divatfelvonulások. — Kozmetikai kiállítás. — Repülőgép kiállítás. — Bélyegkiáilitás és bélyegtőzsde. — Telepítési és építkezési kiállítás. — Mintatanya. — Öntözés, fásitás. — Baromfi és apróállat kiállítás. — Borcsoport. — Kisipari galéria. — Háziipari csoport. Nagyszabású utazási-, vizűm-, szórakozási- és gyógyászati kedvezmények a vásárigazolványok alapján május 1-től 20-ig. Vásárigazolrány és felvilágosítás kapható Komáromban: IváBfy Géza izerkeiztőoél, Járási Általáoos Ipartestilletnél, Járási Kereskedelmi GräMi. Ugyancsak vig élet folyt a hajón, az Augusztuson, ebben a 32 ezer tonnás úszó városban. Estélyek, bálok, karneválok, mozielőadások este, tennisz, ping-pong és egyéb játékok szórakoztatták az utasokat nappal. A táncból, mint néző se igen vettem ki a részem, táncoló párokat még látok az életben untig eleget, de olyan felségesen szép holdvilágos tengeri estéket és éjszakákat, aligha. Olyan szerencsések voltunk, hogy egész utunk alatt holdvilágosak Voltak az esték és az éjszakák. Nem egyszer reggelig a fedélzeten gyönyörködtem a holdvilágtól megvilágított végtelen tengerben, ebben a fenséges végtelenségben, amelynél szebb látvány aligha van a világon. Lenn a báltermekben szólt a zene, amelynek foszlányai felhangzottak hozzám, ahol Eolusz, a szelek királya száz és száz Eol-hárfán játszott sejtelmes, suttogó dalokat. Szerelmesek is utaztak a hajón, nászutasok is. Őket is a holdvilágos éjszakák érdekelték. Odébb a fedélzeten valaki azt dúdolta kedvesének (Ábrányi egyik megzenésített versét): Kék a tenger, kék az égbolt. Ábrándozó szemeid Viselik a mély tengernek, Magas égnek színeit. Mély tengerben drága gyöngy van, Magas égen csillagok. Boldog lesz a gyöngyhalász ki... a többit elvitte az enyhe, meleg tengeri szél. A kékszemü hölgy, (a fenti dal uián csakis kékszemü lehetett) is dalolni kezd kedvesen, behizelgően, lágyan: Az apró dal is jó, ha jó. A tengerre nemcsak nagy hajó való: Repülhet rajta bármi lenge sajka, Ha gyöngyhalászé és gyöngyök [vannak rajta ... Aztán elnémul a dal, lezárulnak az ajkak, bizonyosan csókolódzanak. Szebb nászutat egy szerelmes se kívánhat magának. A velencei barkarolás, gondoladalos éjszaka is szép, de egy hatalmas nagy óceánjárő fedélzetén a holdvilágos esténél és éjszakánál nem lehet szebb. Az a hosszú több kilóméteres sáv, amelyet a hajó hátrahagyott a tenger tükrén, a holdvilágnál fenséges látványt nyújtót:, mintha ezer és ezer sellő, villy, üdére, tündér hófehér fátyoltáncot járna abban a végnélküli sávban. Ha láttál fehér habos tengeri hullámot, akkor elképzelheted, hogy milyen látvány ez a forgó, örvényes, sistergő, kavargó hófehér habos, végtelen út, amely hajónk után maradt. Ennek a tengeri tejűtnak szépsége elfelejtette a nézővel azt, hogy ilyen nagy hajót rendesen követi a tenger tigrise, a cápa és hogy jelenlétét ne vegyék észre, éppen ebben a habos, örvénylő sávban iramlik a hajó után. Iramlik és lesi a zsákmányt. A zsákmányt... ... Egyszer egy sejtelmes, holdvilágos éjszaka pihentem a fedélzet egyik félre eső zugában. Halkan, nesz nélkül, csendesen egy szerelmes pár suhan el mellettem. Nem vesznek észe. Önkénytelenül, illetve akaratlanul is hallanom kell, amit az asszony mond: — En már nem birom ezt a kettős életet! Az uramnak hazudnom kell a szerelmet és tűrni a csókjait. Irántad való érzéseimet pedig titkolni, lesni, hogy mikor kezd hortyogni az uram és akkor kiosonni a kabinból... hozzád. Ha észre veszi távollétem, azt hazudni, hogy rosszul lettem és fölmentem a fedélzetre friss levegőre. Ez a képmutatás már az idegeimre ment. Megszólal a férfi: — Mért nem játszik bele a tragédiánkba a sors. Ha az urad egyszer nagyon kihajolna a korláton és kibukna, örökre elnémulna az akadály, elnyelné a tenger... a cápa! — Halgass az Istenért! — sikolt föl az assszony. Az égen sirály csapat fehérsége közeledik felénk. Á tengernek ezek a vércséi, keselyüjei, fehér hollói. Kellemetlen hangon visítanak, majd kutya módra üvöltenek és mint a holló kárognak: — Kár.. Kár.. Kár. Hajó jön velünk szemben. Fölrepül az árbőclámpa, a hajókémény megszólal, üdvözli a hajót, ahonnét hasonló üdvözlés zúg felénk. Erre a zajra fölrezzenek. A szerelmespár nincs sehol. Valóság volt mindez, vagy csak egy nyomasztó álom? Ki tudja?? A táncteremből azonban tisztán hallom, hogy valaki azt énekli: Panaszom van biró uram: Nem szeretem én az uram, Ha megcsókol, fáj Ez a kicsi száj! Biró mondja: De ha muszáj Szeretni... A dal. A dal. Délutánonként a zongorateremben gyakran rendeztünk magyar daldélutánokat, amelyek érdekességét emelte, hogy egy csodálatosan széphangú amerikai angol asszony is énekelte a magyar dalokat. A szövegét nem tudta, mert magyarul nem beszélt, de az áriákat nagyon szépen adta elő.Azt mondotta, hogy amerikai magyar ismerőseitől annyi magyar dalt hallott, hogy úgyszólván ismeri az összes jobb magyar nótákat és tényleg nemcsak az újabb, divatos magyar nótákat ismerte, hanem a régiek között is otthonos volt, aminők: Ki tanyája az a nyárfás?, — Ne menj rózsám a tarlóra, — Hét csillagból áll a Göncöl szekere, — Magasan repül a daru és még a jó Isten tudná fölsorolni az a sok szebbnél szebb magyar nótát, amit ez a végtelen kedves és széphangú amerikai hölgy énekelni tudott és ellentétben Szabolcsira Mihály Grand Cafféban cimü versével, ahol a párizsi szépségek nem hallgattak a magyar nótákra, itt, a mi hajónkon esemény számba mentek a sokféle nemzetiség között a mi magyar nóta délutánjaink. Erre mindig megtelt a szalon és az angol, amerikai, olasz, német, dán, svéd, spanyol, francia és ki tudná elsorolni, hogy hányféle nemzetből álló közönség hangosan és lelkesen megtapsolta a mi magyar nótáinkat és mintha Szabolcska Mihály fentemlitett versének utolsó sorai: ... Tudja azt a mindenható, Mi van azon sirni való, Hogy valahol a csárda mellett, Csárda mellett Gulya, ménes jól legelget, Jól legelgef... ma már nem állanának meg, mert a mi sokféle nemzetből álló hallgatóságunk mintha tudta volna, hogy hej, van mégis azon sírni való . .. Ha szép a napkelte itt, a szárazon, ezerte szebb a tengeren. Egyik legszebb napfölkeltet a port-szaidi kikötőben láttunk a Szuezi csatorna földközitengeri torkolatánál, amikor kikötöttünk, hogy a mesés Afrika föidjét is érintse lábunk. Aztán vonatra ültünk és jóidéig a Szuezi csatorna mellett haladott száguldó gyorsvonatunk. Egyik felől sivár homoksivatag tevekaravánokkal, a másik oldalon a világ egyik legnagyobb vizi országutja, a Keletet Nyugattal összekötő Szuezi csatorna, közben csodálatosan üde pálmaligetek, a sivatag oázisai. Ha visszagondolok ezekre a képekre, azt hiszem, csodás álom volt az egész. Aztán megérkeztünk Cairóba, ahol ngyik legelőkelőbb szállodába, a Hotel Brisztolba helyeztek el bennünket Cairó legszebb botanikus kertje tőszomszédságában, ahol a fekete szolga- és pincérszemélyzet fehér öltözetben érdekes ellentétet képezett. Itt volt a legpompásabb ellátásánk és a fényes menü ananász befőttjeire, fagylaltjaira és képviselő fánkjára még azok is sokáig emlékezni fognak, akik nem olyan nagy Ínyencek, mint én. A szállodás végtelen figyelmes ember volt és minden törekvése az volt, hogy a kedvünkbe járjon. Amint megtudta, hogy magyarok vagyunk, már örömmel olvastuk az étlapon a „Percoell a 1’ Hongroese“-t, amely pompásan sikerült. A menük általában olyan Ízletesek voltak a cairői Brisztol Hotelben, hogy a hölgyek nem egy ételnek kérték el a receptjét, igy többek között a magyar képviselő fánkét is. Pompásan éreztem magam a Brisztolban, amelynek előkertjének pálmái alatt szívesen üldögéltünk, hogy nézzük a keleti város uccájának minden képzeletet felülmúló őrületes forgalmát, aminőt eddig csak moziban láttunk, A cipőtisztítók, képeslap, album, múmia szobor, ékszer, szépitőszer, szivacs és a jő Isten tudja, miféle árusok százai zsibongnak az uccán, jaj az idegennek, valósággal ökölharcot kell velük vívni. Mind a két lábadat lefogják a cipőtisztítók és szerencse, hogy orra nem bukói. Ide, a hotel kertjébe is betolakodtak ezek az árusok, cipőtisztítók a szerecsen pincérek, londinerek minden kihessegetése dacára. így aztán tönkretették a pompás kis kertben való élvezetet. Ezen srgiteni kell — mondottam én és segítettem is. Az ott tevékenykedő cipőtisztitók között volt egy jóképű, élénk szemű fiú, akiben én a megmentőmet láttam. Büszke vagyok, hogy csak magyarul tudásom mellett is meg tudtam értetni magamat ezzel a jóképű arab fiúval. Igaz, hogy kézzellábbal fonomimikáztam néki. Először is megkérdeztem, hogy hogyan hívják, ami úgy történt, hogy elsoroltam pár keleti személynevet. így aztán megtudtam, hogy Ibrahimnak hívják. No most aztán megmagyaráztam néki persze kézzel-lábbal a következőket: Komárom, április 7. A kéményseprő kerületek új beosztása már régóta foglalkoztatta a közigazgatási elsőfokú hatóságot és az már hónapok előtt meghozta ebben az ügyben határozatát. De a végső döntés csak a múlt hónap végén került nyilvánosságra. Az országos hivatal elintézte az ügyet és mondhatnánk, hogy mindenki hanyatt esett, mikor ezt a gyönyörű döntést meghallotta. Régi mesterek kifelé Komáromból, jöjjenek az újak és a négy kerület közül kellőbe szlovák nemzetiségűeket neveztek ki, mintha a komáromi járás Zólyommegyében léteznél-. — Hát kedves Ibrahim barátom, amig mi itt leszünk, nekem és a Rudi barátomnak te leszel az udvari cipőtisztítója. Naponta kétszer kipucolod á cipőinket, de vigyázol arra, hogy amig mi itt kinn üiünk a kertben, minket ne zavarjon senki a kollégáid és a többi uccai árus közül. Ettől fogva nyugodtan ültünk kényelmes zsölyénkben Próbáit csak valaki odatolakodni hozzánk, az én Ibrahim barátom úgy mellbe vágta, hogy hármas ikreket csuklott az cdatolakodó. Később már az Ibrahim öklétől való félelmükben közelünkbe se mertek jönni, mert ha meg merték tenni, nekünk csak el kellett kiáltani, hogy Ibrahim és lett erre iszkiri az árusok között Ha a gizei piramisokhoz, Memfiszbe, Szacharába, a mamelukok, a kalifák sírjához kirándultunk és előállt az autó, Ibrahim nyitott ajtót és segített föl és le. Ragaszkodott hozzám, mint a hűséges kutya. Most is kicsordul szememből a köny, amikor szegény Ibrahim barátomtól el kellett búcsúznom és a pályaudvarra vivő autóra fölsegitett. Előzőleg ő magyarázott nékem kézzel-lábba!, könnyes szemmel. Ezt mondotta: — Uram, vigyél magaddal, én a hűséges szolgád leszek. Itt nehéz az élet, szegény Ibrahim itt sokat éhezik, ha csak ennem adsz, én már azzal is megelégszem. Látom, te jó ember vagy, szívesen szolgálok néked. Uram, vigy magaddal. ^Szegény Ibrahim. Ha gazdag volnék, magammal is hoztam volna, ha lehetett volna, de vájjon lehetne-e? Szegény Ibrahimnak nem tudtam megmagyarázni, hogy nem hozhatom magammal, mert ő nem tudja, mi az országhatár, az illetőség, az állampolgárság, az útlevél és a vizűm? Ezeket már bajos lett volna kézmutatással megértetni az értelmes fiúval. Melegen kezet fogtunk és könnyes szemmel búcsúztam el az én cairői cipőtisztító barátomtól, akinek csikós inge alatt különb sziv dobogott, mint sok divatos öltöny alatt. Dr. B. f A dologban mindeneseire a legdemokratikusabb intézkedés az, amely Bokrossy Lajost szélnek ereszti, előveszi ipar jogosítványát és Kaubek Frigyes kéményseprőmestert; akinek családja nyolcvan éve dolgozik kerületében közmegelégedésre, kihelyezi a gutái kerülőibe. Helyébe jött az említett Juriga, akinek jóhangzású neve kész programot jelent. Nagymegycrre egy bizonyos Válik nevű férfiú jött Trencsénből. magyarul sem tud, de azért »für Nagymegyer ist hochprima.« Bokrossy helyét egy Szalay nevű mester foglalja cl Fülekről. Nem ismerjük, neve után Ítélve magyar cm-A kéményseprő kerületek nj beosztása. A két komáromi kéményseprő mestert komáromi kerületeiktől megfosztották. - Az egyiket Gútára helyezték, a másiknak iparjogát megszüntették. - Komáromban egy teljesen új mester és egy kilenc éve dolgozó segéd kapott kerületet, Jurigának hívják. — Saját tudósítónktól. —
