Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-05 / 27. szám
2 oldal. 1933. április 5. Nyilatkozat. Újabb értesülésünk szerint a Pozsonyban Dzurányi László szerkesztésében készülő álellenzéki kormánylap szervezői Szent-Ivány József pártvezér nyilatkozata ellenére még mindig azzal igyekeznek külön céljaik részére a tájékozatlan közönséget megnyerni, hogy a pártvezér és a magyar nemzeti párt hallgatólag támogatják és helyeslik Dzurányi László vállalkozását. A megtévesztésekre alkalmas inkorrekt eljárás eredményének meghiúsítása céljából a leghatározottabban kijelentjük hogy a magyar nemzeti párt az akciót a legsúlyosabban elitéli, azt nemzetellenesnek minősíti és a támogatásról szóló tendenciózus híresztelés alávaló rágalom. Kelt Beje-Rimaszombat, április 3. A magyar nemzeti párt országos elnöksége. Munkanélküli! Munkanélküli! Komárom, április 4. Minél inkább közeledik a tavasz, amelyet ösztönös reménységgel várt mindenki, annál többen vannak. A télen valahogyan meghúzódtak szegényes lakásaikban, de most a tavasz kicsalja őket is, mint a fűszálakat. Meg kell ehhez jegyezni, hogy Komárom, a határszélen rendkívüli helyzetbe jutott. A földbirtokreform épen a határszélen dolgozott a legkegyetlenebbül és itt zárta ki szinte kategorikus teljességgel a föld tulajdonából azokat, akik abban nemzedékeken keresztül verejtékeztek. A falu munkanélkülije betódult a városba és most itt kér: munkát, kenyeret. Munka és kenyér! Milyen fontos és milyen szükséges két feltétel ez az emberi élet fenntartásához. A munkához minden teremtett embernek joga van, hogy munkája után éljen meg és ne legyen sem más embertársának, sem pedig a társadalomnak terhére. De hát ki tud például minden munkanélkülinek munkát adni? Azt mondják, hogy az állam. Igen ám. de az állam sincsen ma abban a helyzetben, hogy a munkabéreket folyósítani tudja. Az állam jövedelmei megcsappantak és nem bírja az előbbi évek iramát. Csak a pénzügyminiszter az, aki erről nem vesz tudomást, bár a nyolcmilliárdra felszaporodott adóhátralék nagyr mementót jelent, hogy' az adóalany a teherpróbát már többé nem bírja. Az állam most kölcsönt írt ki, belföldi kölcsönt, mely elég jó kamatozású is, tehát ebből szeretne előteremteni öt milliárdot, hogy a munkát megindítsa. A munkát pedig akképen tervezi, hogy a kölcsönből folyósít az országoknak, ezek pedig a járásoknak és a községeknek, amelyek azután abból közmunkákat végeztetnek. így indulhatna meg a vérkeringés mindenfelé, azonban Komáromban például meg sem kottyan egymillió korona, mert a 2500—3000 munkanélküli még a minimális húsz koronás munkabér mellett is csak húsz napot tölthetne munkában. Már pedig legalább 240 munkanapra lenne szükség, hogy' abból a létfenntartás mellett még valami télre is eltartalékolható legyen. Erre pedig nincs kilátás. Mégis tehát arra kell gondolni, hogy' a megkezdett állami építkezéseket kell nagyobb erővet folytatni, hogy ott több munkáskéz találjon munkaalkalmat. A munkakölcsön tulajdonképen ezt a célt »KOMAROMI LAPOK« is szolgálja. Komáromban pedig épen elegendő megkezdett munka akad. Ott van a kikötő ügy'e, amely befejezve nincsen, hiszen a tervek szerint azt az Apályi szigetig kell kiépíteni és a vasúti síneket is lerakni. De félben van még az Apályi sziget átvágása is, amely ezzel szorosan összefügg. Ezt a munkát is bele lehetne kapcsolni az állami beruházási munkák közé. De van egy szorosan vett városi érdekű közmunka, amelyet a háború végén kellett volna az olcsó hadifogoly' munkaerővel elvégezni, azonban ez megfeneklett. A forradalom azonban nem kedvezett ennek a munkának és tizenöt év után is ottmaradt az félben. Akkor, a legnagyobb munkafegyelmellenség idejében egy domb lehordásával foglalkoztak, amelyben a városnak negyedmillió koronája úszott el, amit azután soha sem is látott viszont, holott akkor az állam a közmunkákat any'agilag támogatni ígérkezett. Hát ez a munka értékében csaknem a semmivel egyértékű. A Kisér kérdését csakis annak beboltozása és így a káros kigőzölgéstí mocsárnak a föld színéről való eltüntetésével lehet legcélszerűbben megoldani, magas vízállás esetében pedig annak vízfeleslegét szivattyúkkal kellene átemelni a Vágba. Erre a munkára állami segítséget is lehet kapni. íme a munkanélküliek foglalkoztatásának szerény' perspektívája. De ha ezek megvalósulhatnának, sok munkás találhatna elhelyezkedést a nyár és az ősz folyamán. Minden a munkakölcsönön fordul meg. A munkásnak a legtisztességesebb támogatása maga a munka. A többi kegyadomány jellegű és az Önérzetes ember lelkében fájdalmasan hat. De még sokkal szomorúbb, amikor az embert az uccán szólítják meg: munkanélkül vagyok, tessék valamivel megsegíteni! Milyen fájdalmas lehet ezeket a szavakat kimondani annak a munkásnak, aki eddig a maga erejéből tudott megélni! Velőtrizó sikoly ballatszotl az uszálybaióról. Borzalmas szerencsétlenség a komáromi kikötőben. — A hajókötél a lábát amputálta, majd a Dunába bukott a szerencsétlen hajóslegény Saját tudósítónktól. Komárom, — április 4. Alig indult meg az idő enyhülésével a Dunán a teherhajó forgalom és alig kezdték meg első útjukat a hatalmas vontatógőzhajók és máris rettenetes, hátborzongató szerencsétlenség történt az egyik dunai hajón. Egy kötelességét teljesítő hajóslegényt ért a súlyos baleset, amely a szerencsétlen embert örök időre nyomorékká tette. A napokban egyik délután négy óra tájban az Első Dunagőzhajózási R. T. „Herkules“ nevű vontató gőzöse a komáromi kikötőben több uszályhajót vett föl. Az uszályhajók sorozatának utolsó hajójaként az E. L. 62. számú uszályt kellett a vontatóhajóhoz kapcsolni. Ezen az uszályon teljesített szolgálatot Engl József 25 éves hajóslegény. A kötelességtudó hajós ritka ügyességgel dobta a kötelet a gőzösre, amely kötéllel az uszályt a vontató gőzöshöz csatolták. A gőzhajón már lekötötték a kötelet és a gőzös már meg is indult, amikor a nevezett uszályon vérfagyasztó pillanatok következtek. A szerencsétlen hajós legény, Engl József kétségbeesve látta, hogy a ballába beleszorult a vontatódrótkötél hurokjába, amely az uszály ereszkedése folytán mindjobban a hajó vasbakjához szorította a lábát. A szerencsétlen ember megdermedve látta, hogy már nincs ideje a lábát kiszabadítani. Velőtrázóan sikoltott föl a szerencsétlen ember, amikor a drótkötél kifeszült és a hurok annyira összeszorult, hogy a szegény ember lábát bokán felül valósággal elmetszette. Rémes jajgatására odasiettek munkás társai, de amire sikerült a nem nagyon hajlékony drótkötél hurkát meglazítani, akkora már csak husfoszlány kötötte össze a lábfejet a láb törzsével. A rettenes szerencsétlenség azonban nem járt egyedül. Amikor a szerencsétlen Englt kiszabadították a rettenetes nagy fájdalomtól elszédült, egyensúlyt vesztett és fejjel bele esett a Dunába. Szinte csodálatos, hogy nem vesztette el az eszméletét és amikor a Duna hulláma fölvetette, csonka lábával úszni kezdett és a hajó láncába belekapaszkodott görcsösen, amig társai csónakkal segítségére mentek. Engl Józsefet társai csónakkal a magyar partra vitték, ahol dr. Kiss Lajos nyug. törzsorvos részesítette az első orvosi segélyben, majd utasítására a komáromi mentők a győri kórházba szállították, ott a szerencsétlen embert azonnal műtét alá vették és lábát térd alatt amputálták. Az országos választmány a keresztényszocialista párt fellebbezésének helyt adva elrendelte, hogy a tenyészállatok tartásáról az érdekelt állattartó gazdáknak kell gondoskodniok. Az 54000 korona kiadást a város költségvetéséből törölni kell. Saját tudósítónktól. Komárom, április 4. A városi költségvetések ellen a keresztényszocialista párt úgy' a múlt, mint az azt megelőző évben felebbezést adott be, amelyben a város 1932. és 1933. évi költségvetéseinek több gyenge pontjára mutatott reá. Mint azt megírtuk, a kegyúri terhek törlését úgy' a járási hivatal, mint az országos választmány megsemmisítette, és utasította a várost, hogy ezeket a kiadásokat a többi egyházfelekezet segélyével együtt állítsa vissza a költségvetésbe, mert ezek a terhek egyoldalúan meg nem szüntethetők. A most leérkezett felebbezésre vonatkozó országos választmányi hatá-Komárom, — április 4. rozat szintén helyt adott a keresztényszocialista párt felebbezésének abban a részben, amelyet a községi apaállatok tartásának, beszerzésének és őrzésének költségeit illeti és kimondta, hogy azok 54000 koronát kitevő kiadásait az érdekelt gazdaközönség illetve az állattartók tartoznak fizetni a sajátjukból. Mivel ez a határozat visszamenőleg két évre szól, így a város 108000 korona kiadástól mentesül és így megállapítható, hogy' a lefolyt idő alatt tíz éven át nem hajtotta végre az 1921. évi 329. számú törvényt és ezzel a város adózó közönségé-Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, lelltarték, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya * nagy raktára. | Mélyen leszállított árak! ) Pollák Juliska UtAd&niI Komárno, Nádor-u. 17. Keztyűk és lűzök tisztítása és Javítása. nek félmilliót meghaladó kárt okozott. Ez |a törvény' ugy'anis kimondja, hogy' az apaállatok tartásának minden költsége azokat a lakosokat illeti, akik állatokat tartanak, tehát azily'en kiadásokkal nem terhelhetők azok a lakosok, akiknek állataik nincsenek. Eíz a teljes és tiszta igazság. Kél egybehangzó határozat mondta ezt ki és ezzel 4—So/o póladócsökkentésnek a lehetősége áll be. A felügyeleti hatóságok a központi műhely fenntartása ellen irányuló felebbezési részletet elutasították, mert a költségvetésekből nem győződtek meg arról, hogy az hasznot nem hajtana, mivel ottan, mint hasznothajtó városi bevételi forrás van feltüntetve. Hogy' ez gyakorlatban egész ellenkezőleg áll, arról tanúskodnia kell majd a város zárószámadásainak. A városi zárószámadásokból kétségen kívül megállapítható lesz, hogy' ez az üzem súly'os ráfizetéssel működik és erre semmi szükség nincsen. Ellenben igenis módot kell nyújtani a komáromi iparosoknak, akik sokkal olcsóbban, tellát versenyképesebben dolgoznak, hogy' az előforduló munkákhoz hozzájussanak. A központi műhely aktái tehát még nincsenek lezárva, hanem azok a járási hivatal részéről új tárgyalás alá kerülnek. A keresztényszocialista városatyák tehát alaposan és jól dolgoznak a város polgársága érdekében, igyekeznek azokat tehermentesíteni goktól a kiadásoktól, melyek jog és törvény szerint őket nem terhelhetik. Elvégre nem kívánnak egyebet, mint azt, hogy a törvényeket hajtsák végre és senki kedvezményeket, melyek meg nem illetik, ne élvezzen. Kubelík hangversenye. Április 2. Felfokozott, nagy' várakozással menüink Kubelik Jánosnak, a világszerte ismeri, nagyhírű hegedűvirtuóznak vasárnap esti hangversenyére a Kultúrpalota nagytermébe. Érdeklődésünket nemcsak az előadó művész, hanem a közönség is vonzotta. Vágyás inkább az a kérdés, hogy lesz-e közönség? Mert őszintén be kell vallanunk, hogy a helyárak a gazdasági válság mostani igazán nehéz napjaiban a mi közönségünk pénzéhez mérten igen magasra voltak megszabva. Ezt igazolta is a hangverseny külső képe, mely érdekes zenekultúrái, de egyúttal közgazdasági helyzetképet mutatott. Aki eljött, azt csupán a muzsika szeretete hozta el. És akinek módjában volt ezért áldozatot is hozni, az megváltotta a 22 koronás jegyet, a többiek a 12 koronás ülőhelyeket és az állóhelyeket töltötték meg teljesen. A 17 koronás második hely szokott közönsége most vagy népi 'tudott eljönni a magas helyár miatt, vagy a harmadik helyre szorult. Amennyire igaz és hű képét tárja fel ez közönségünk mai gazdasági helyzetének, annyira megbecsülendő őszinteséggel mutatja azt, hogy' ez a közönség félretette a hiúság és presztízs követelményeit. Nem az volt a
