Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-25 / 24. szám
1933. március 25. »KOMÁROMI LAPOK« 5. óidul. Komáromi kulturest a pozsonyi Katolikus Körben. A pozsonyi Katolikus Kör szombaton este színvonalas kuliurestet rendezett Lőrinckapu-uccai helyiségében. Komáromi szereplőket látott vendégül akkor, akik a katolikus akció jelentőségét világították meg több oldalról igen tartalmas és vonzó formában. A kulturestet a kör elnöke, Ochaba József dr. nyitotta meg. Utána Alapy Gyula dr. tartománygyülési képviselő értékes szabadelőadása következett a katolikus akcióról, amely a pápa kezdeményezésére indult meg és egyik legfőbb célja, hogy a világi elemeket is belekapcsolja a katolikus munkába és megvédje ez egyházat az ellene tornyosuló támadásokkal szemben. A részleteiben is tartalmas előadást nagy tetszéssel fogadta a közönség, majd utána a komáromiak „csalogánya“ Molec Margit hangversenyénekesnő mutatkozott be és két olasz dalt énekelt kellemesen csengő hangján. Szereplésével teljesen megnyerte a pozsonyi közönség tetszését. Schalkház Sára szociális testvér, a katolikus magyar nőszövetség szervezetét ismertette ugyancsak szabad előadás keretében. A szövetség átfogó szerv kiván lenni a katolikus nőegyesületek között anélkül, hogy azoknak autonómiáját érintené, csupán a mozgalom egységes és hatásos föllépését akarja bizlositani. A nagyhatású előadás után ismét Molec Margit énekelt oly sikerrel, hogy ráadást kellett adnia. Biró Lucián komáromi bencéstanár az ifjúság és a katolikus akció viszonyát fejtegette. Páratlanul közvetlen és színes előadásmódja, amelyet finom humorral szőtt át, mindenki érdeklődését lekötötte és különösen akkor hangzott fel általános helyeslés, amikor hangsúlyozta, hogy a katolikus férfiak és az ifjúság közötti kapcsolatokat szorosabbá, közvetlenebbé kell tenni és az idősebbeknek jellemes életmódjukkal kell jó példát szolgáltatniuk. A komáromiaknak Ochaba József dr. mondott köszönetét értékes és a mai idők szempontjából nagy jelentőségű közreműködésükért. Az est után közös vacsora volt a vendégek tiszteletére, amelyen számos felköszöntő hangzott el és a fiatalság az idősebb generációval együtt lelkesen ünnepelte Komárom katolikus társadalmának legkiválóbb képviselőit. Felszólaltak Ochaba József dr, Alapy Gyula dr., Aixinger László dr., Biró Lucián, Schalkház Sára, Cottely István dr., Vargha Iván, Virsik Sándor dr. és Pálfi Gyula dr. A kulturest egyik kezdeményezője, Oszeszla László, fáradhatatlan munkát fejtett ki a rendezés tökéletes lebonyolítása érdekében. Bonyolult bünpör, amelyben részint tolvajok, részint pedig magzatelhajtók szerepelnek. Bonyolult és sok vádlottal szereplő bűnpört tárgyalt a kerületi bíróság dr. Soós-tanácsa. Józsa Jusztina, Fitus Lajosné, Benkóczi Antal, Krascsenils Gyula, ekecsi lakosok és dr. Cliemez Pál nagymegyeri orvos állottak a bíróság előtt vádlottként, különböző ügyek miatt. Józsa Jusztina ellen az volt a vád, hogy Bitter Ferenc nevű munkaadójától másfél év alatt mintegy hétezer koronát lopkodott el hamis kulcs segítségével, közben pedig törvénytelen magzatát elhajttatta, amit állítólag dr. Chemezzel vitetett véghez. A többiek mint felbúj tók és orgazdák szerepeltek. Józsa Jusztina, a főbűnös beismerte a lopásokat a tárgyaláson s bevallotta, hogy alaptalanul gyanúsította meg az orvost, akit egyáltalán nem is ismert. A magzatelhajtást egy Görcsné nevű asszony végezte, de azt sem tudja biztosan, hogy valóban más állapotban volt-e? Az orvos tiltakozott az ellen, hogy belekeverjék a bűnügybe s Krascsenitssal együtt a bíróság dr. Chemezt fel is mentette. A bíróság csak lopásban mondotta ki bűnösnek Józsa Jusztinát s ezért hathónapi börtönre ítélte, míg Titus Lajosnét kéthavi, Benkóczi Antalt négyhavi fogházra Ítélte. Lehetne Komáromban szép amatőrfotografiákat készíteni ? Röpke futam a városon keresztül, idegenek szemével nézve március 21. A Jókai Egyesület tervezett amatőrfényképki állításával kapcsolatban, mint Komáromban minden kezdeményezésnél — azonnal pesszimista kézlegyintés, nagy adag fáradtság, jókora életunalom és világfájdalom nyilatkozott meg, mivelhogy minálunk nehéz eltalálni azokat a célokat, amik egyképen lelkesítik a benszülötteket s a bevándoroltat. — Minek az, — mondta valaki fáradtan s yisszabujt a kávéházi újságja mögé, — hiszen nincsen Komáromban semmi, amit fényképezni érdemes volna! Az illető bebizonyította, hogy nem ismeri a saját városát és mivel a komáromi ember sajátsága a szives itthonülés, ennélfogva nem ismer sokmás várost sem, hogy az összehasonlítást megtehesse. Ezzel szemben kijelentjük, hogy Komárom tele vjpi fotografiailag érdekes és igen érdemes részletekkel, akár építészeti, akár tájszempontból. Vegyük elsősorban a régi Komáromot. Ha Komáromban nincsenek is hatalmas, öreg és újabb reprezentáns épületek — a templomok, a megyeháza, törvényszék és a Kultúrpalota kivételével, — az ősi Komárom anynyira jellegzetes, hogy még a lebontás előtt érdemes volna fényképeken megörökíteni házait. Sajnos, nem kell félnünk ugyan attól, hogy az építkezési kedv egykettőre elfeledteti velünk a régi Komáromot, mert a külváros valószínűleg ötven esztendő múlva is a mai arányokban fog állani, mégis itt volna az ideje, hogy ezeket az utókor számára megörökítsük. Ami Komáromban elsősorban jellegzetes, azok az erődítmények. Ezeket nagyrészben fényképezni nem szabad, — hisz nemrégiben is megtörtént, hogy egyszerű érdeklődőket, akik a jól elrejtett kőszüzei nézték, kémeknek tartott egy katonatiszt. Van azonban néhány részlete az erődítéseknek, a fecskefészkek táján, ahol folografálni lehetne. A görbe, falusias uccák is igen hangulatosak. Építészetileg a tiszti pavilion nem ér semmit: az osztrákmagyar katonai építkezés egy tipikus hodálya, a Vársor ucca maga azonban, görbült vonalával érdekes képet ad. Az Anglia sem ad különös képet: mint park, nagyon kedves, de mint kép, nem eredeti. Sokkal többet muLat a Szentháromság-szobor: téli havazásban, vagy forró nyári napon, itt még imádkozó szlaffázsokal is találunk. Legvárosiasabb kép a Klapka-lér képe, három oldalról zárt formájával. De nem eredeti, fényképen semmi különös. Sokkal többet ad a Kultúrpalota egészében, vagy részleteiben, a Szent András templom, azonban az a baj, hogy Komárom egy templomának. — kivéve a Rozália-templomot, — sincsen távlata, csak részleteket lehet fényképezni rajtuk, perspektivikus képet kapni nem. Nagyon szép a Szent András templom esti holdvilágnál, amikor még az ívlámpák is égnek. így szép részletképet lehet kapni, ha valakinek van hozzá türelme. A megyeháza szintén szép épület, fényképezni nagyon érdemes. Ha különösnek hangzik is: a katonai kórház, a maga nagy térhatásával, sima oldalaival kitűnő kép ügyes fotográfus kezében. A Kollégiumot is nagyon érdemes megörökíteni, ferdén eső napfénynél. Általában: a Jókai emlékek iránt egészen bátran érdeklődhetnek a fotográfusok. Tímár Mihály háza nem sokat mutat ugyan, de kuriózum. Többet ér már az Aranyembernek a temetőben levő síremléke. A görög temptemplom érdekes volna, — ha nem lenne bezárva egy udvarba. Néhány középületünk nem jellegzetes. A törvényszék a kuriozitás szempontjából nem ér semmit. A belvárosi szűk uccákban már több a lencse elé kínálkozó. Érdekes, új épületeink nincsenek. Néhány családi ház épült a modern vasbcton-kockaformában. de nem elég merészek ahhoz, hogy érdekesek legyenek. A Bata-palota csak Komáromban érdekes, egyébként Szokványos épület már. A városban néhány kitűnő zsánerképre is akadhatunk: elsősorban a hetivásárok népe, a hetényi, martosi, szentpéteri emberek, a süveges, gombos magyarok és a cifraszoknyájú aszszonyok. Nagyon jó arcokat lehet találni köztük. Nem utolsó kép az sem, amit egy-két jóképű szekeresgazdáról vehetünk fel. A dunai halászok sem megvetendőek. Van néhány jellegzetes koldusunk is, akiket hagyományos helyükön: a Nádoron, vagy a fogház körül lehet megtalálni. A komáromi uccának van néhány más, állandó alakja is, hogy például a helyi Rádiót említsük, aki egészen sajátos jelenség hirdető-táblájával és zöld harisnyájával. A »köpködő-sarok« szintén érdekes. A kivesző konfliskocsisok, a »galambászok«, mind. Aztán ne felejtsük el a Dunát: fényképészetileg hajnaltól alkonyaiig mindig lehet benne és rajta érdekeset találni. A füzesek, a napkelte, a naplemente, a hajók, szigetek, a partok, csónakok, halászok, a kikötő, — ha ugyan ezt fényképezni szabad —, a formás hidak, a csárdák, a nyári fürdőzők, — mind érdekes képeket adnak. A Duna ezer szépséget nyújt a fényképezőgépnek. Télen a jégzajlás, nyáron a finom víztükör; a nagy hajók és a regatták, a libák és a partra dobott favázak. Az Erzsébet sziget csak a partról ad jó képet, belseje tömött és részletek nélkül való, legfeljebb a középutat lehet fényképezni. Szép: a táj a strand felé, a katonai lövölde árnyas útján, — egy-egy fa, tanya, füzes: nagyszerű alföldi képet ad, különös is, hogy a Kisalföldnek újabban nincsen szenvedélyes fényképezője. A csallóközi táj a maga egyhangúságában is tudja érzékeltetni a természet monumentalitását. Csak Komáromról, szűkebb határáról beszéltem, valószínűleg jószemű fotográfusok ennél sokkal többet tudnak. Ha a messzibb vidékre mennénk: a martosi tájakra, az izsai partokra, ha valakinek eszébe jutna kiutazni a marcelházai öreg épületekhez, amelyek még száz év előtti mintát mutatnak, a gutái tanyákra: egészen új képet tudnánk magunknak alkotni a Kisalföldről, tájban és emberben. Komáromi fényképészek, fogjátok fel a kis masinát és induljatok felfedező útra. A fenti »tippek« korántsem teljesek, még akad száz, meg száz: e helyütt csupán a figyelmet akartuk felhívni. (sz. v.) Az Iparoskor szinielöadása Vasárnap, 26-án este 8 órakor saját helyiségében. Az Iparoskör saját helyiségében vasárnap, f. hó 26-án este 8 órai kezdettel építkezési alapja javára szinielőadást rendez. Színre kerül: »A ketrec« 3 felvonásos komédia Korcsmáros Nándortól. Az Iparoskor színpadi építkezése miatt a műkedvelő gárda is fokozott ambícióval lát neki a sorozatos előadásoknak, melyet vasárnaponkint fog megrendezni. Belépődíj nincs, csak a műsor személyenkénti megvétele kötelező, melyet már lehet kapni Czibor Géza kalapos mester Jókai uccai üzletében, valamint az előadás napján a rendezőségnél. A darabot valószínűleg többször is előadják. Itt említjük meg hogy az Iparoskor husvét vasárnap nagyszabású »Pirostojás « estét rendez, szenzációs műsorral, valamint sok kedves aprósággal tarkítva. A kör vezetősége ezúton is kéri a nagyközönséget, hogy eddigi lelkes támogatásával továbbra is kitüntesse és a most rendezendő előadásain tömegesen látogassa az előadásokat, annál is inkább, mert a cél az iparosok kultúrotthon ának felépítése. Egy pillantás elég a dátum-bélyegzőre Egy pillantás — és tudja, meddig kell elhasználnia a Vitellót. Ügyeljen tehát a dátum-bélyegzőre, mely jó bevásárlásának csalhatatlan jele. v m u o CSEMEGE-MARGARIN Kájerláj, avagy Egy Igaz Magyar. Ezt az esetet is csak Szlovenszkó termelhette ki. Nemrégiben néhány sorban megemlékeztünk azokról az urakról, akik a hivatalokban nagy előszeretettel keverik! a fmagyar és a szlovák szavakat, akik sose mennek Érsekújvárba, hanem csak Novézámkyba, akik azt hiszik, hogy a magyar nyelv orronbillentésével az erkölcsi és az anyagi előnyök gazdag raktárát szerezhetik meg. Vannak, akik a nevüket is megtagadják. Sőt, az alábbírt férfiú, aki menthetetlenül magyar nevet kénytelen hurcolni ezeken a földi téreken, — elangolosította magát. Tegyük hozzá, hogy nem délszlovenszkói, de az esel megérdemli, hogy néhány sori szenteljünk neki. Az illető úr sokat utazik a Trencsén—Zsolna—Tátra vonalon. Sokszor kell neki bemutatkozni. Kétkulacsos lévén, az ország déli részein fenenagy magyar, északra hol cipszer, hol szlovák, ahogy a körülmények diktálják. Bocsánatot kérek az összes Király nevű uraktól, de ezt a férfiút is Királynak hívják. Magyar vidéken így mutatkozott be: — Király ... Zsolna tájékán ekképen: — Kirali... 'Avagy így is: — Král... Végül már maga sem tudta, hányadán áll a nevével. Bizonyos idő múltán mégis előfogta a lelkiismeretfurdalás és egy pompás ötlettel megoldotta a különféleképen hangzó bemutatkozások nehéz problémáját: Elangolosította ja (nevét. Uj ismerőseinek, akikkel németül is beszélhetett, akikkel csak egy rövid üzleti purparléja volt, így mutatta be magát: — Kájerláj... esetleg így is: Kájreli... Amely bűvös szó nem egyéb, mint a Király-nak jól-rosszul hangzó angol olvasása. Nagyon megtetszett neki ez mód. Általában így mondta be mindenkinek a nevét, nem kevés sikerrel. No most, — itt jön aztán a tavaszi gyönyör, — ha ezt . a Kájerláj-t ismét angolul akarom visszaírni, akkor nagyon könnyen kaphatom ezt a nevet: — Carlyle... Ami pedig már tökéletesen angol név, tudja minden gimnazista, aki a francia forradalom történetét Carlyle tollából magánszorgalommal olvasta. így lett Királyból Carlyle. — Nem kellett most már neki félni semmitől, megoldotta egycsapásra a maga nehéz névproblémáját s ha akarta, egészen angolul is bemutatkozhatott: — I am Carlyle... Ami nem kis dolog ebben a válságos világban__ És nagy MacDonaldnak az ő tekintélye! (thyvi)
