Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-18 / 22. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Nem akarnak a komáromi munkanélküliek dolgozni az élelmiszerjegyekért. Inkább nem reflektálnak a jegyekre. „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!“ 1936. március 18._________________________________ sanak igényt az élelmiszerjegyekre. Természetes dolog hogy az orvosok ennek a követelésnek nem tettek eleget és így a munkanélküliek e sakkhúzása csütörtököt mundott. A Járási Hivatal el van határozva, hogy a kormányrendeletet a legszigorúbban betartja és rendelkezéseinek érvényt szerez, így tehát a komáromi munkanélkülieknek is komolyabban kell gondolniok a dolgot, hogy alávetik^ magukat a terrornak, vagy pedig a pár órai munka elvégzésével segítenek nehéz helyzetükön. #1 I # íö í 4-?' .8 -NS' J I» I 4' isii 184 1? W.% # 8 4 BACH1N“ SÜTŐPOR |r»i §f f r ir ^ HsSt 4 # % 4sí 4 i 48* VANIILIN-CUKOR 44 4 Autó és bicikli karam bolja Komáromban. — március 17. A komáromi Rákóczi uccán, csütörtökön reggel kilenc órakor befelé haladt egy autó, melyet Honffy Győző ógyallai soffőr vezetett. Szemben jött vele Pillér Béla keszegfalusi ember biciklin. A biciklista hirtelen megzavarodott, elvesztelte az irányt és nekiszaladt az autónak. Az autó feldöntötte a biciklistát, aki fején szenvedett sérüléseket. A soffőr azonnal bevitte a kórházba, ahol a sérültet bekötözték, majd önmaga jelentkezett a rendőrségen is. A rendőri bizottság rögtön kiszállott a helyszínre s a tanúk vallomásaiból is megállapította, hogy a sofíőrt nem terheli felelősség, a balesetnek a vigyázatlan biciklista volt az okozója. . kuolhof-anyad szavát: március énekét, tereljétek magatokat össze és hajtsátok össze homlokotokat, s úgy áramlik egymásba a vér és szív, ahogyan mélyen az ember örök tavaszi vágyaiban egyszer feltámadt, ahogyan irva vagyon. Most: a világ térségein még nem temette el a sirásó idő a tizenegy millió fakeresztet. Most: a halálnak júliusi aratása van keleten. Most: érezzük meg a márciusi tör vényt és legyünk meghatott emberi szavakkal boldogságra éhes emberek s rongyos, kiéhezett testünket, lázadó, türelmetlen lelkünket öltöztessük fel márciusi békességgel és megbocsájtással. Most: legyünk csak emberek. Hisz március van, az ibolyák hónapja. Erdő házi Hugó. Komárom, március 17. Mikor a bolsevikok, lehat a kommunisták, Oroszországban átvették a hatalmat, rendelőtökben, hirdetményekben, újságcikkekben, falragaszokon, a »mityingek« megfékezhetetlen szóáradataiban, színházakban, mozikban és más nyilvános helyiségekben, útónútfélen a legkategórikusabb határozottsággal adták tudtára »Mindenkinek! Mindenkinek!« a Szovjetoroszországban ma is szigorúan betartott elvet:- Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ezzel a jelszóval igyekezeti megoldani a szovjet a munka és élelmezés problémáját és ezzel akarta megszervezni a munkát, amitől a négy évig tartó háború és a közben kitört forradalmak alatt nagyon is elszoktak az emberek. Arra a kétesértékű álláspontra helyezkedtek ugyanis, hogy az államnak úgyis kötelessége eltartani a népet, amelyet az éjjel-nappal folyó agitációs gyűlések feltartózhatatlan szóözönével igyekeztek elkábítani és elterelni a figyelmét annak a rettenetes lezüllésnek a felismerésétől, amelybe a világ élelmi szerekben és természeti kincsekben leggazdagabb országa süllyedt. És a jelszónak érvényt is szerzett a szovjethatalom, mert például azok a szerencsétlen polgárok, akiknek a vagyonát a vörös uralom elkobozta s akiket koldusbotra juttatva, zsúfolt helyiségekbe internált együvé, csak abban az esetben jutottak egy darabka dohos kolbászhoz és egy falat kenyérhez, ha világos reggeltől késő estig valami közmunkát végezlek. (Például; 15—20 fokos hidegben a pályaudvar sziklává fagyott szemétdombjait igyekeztek valamiképen széjjelhányni, vagy a hóolvadás megindulásakor a különböző járványokban elhalt szerencsétlenek kórházi hulláit takarították el stb.) Igaz, hogy volt kivétel is, mert a vörös hadsereg katonái és a vörös szervezetek munkástagjai rendes emberi élelmezést kaptak, azonban a lakosság nyolcvan százaléka a nagy állami gondoskodás dacára sem jutott élelemhez. Hogy mi volt ennek az oka, nem tartozik e cikk keretébe; ezt a kérdést nem oldotta meg a szovjet, hiszen csak pár évvel ezelőtt olvashattuk, hogy Szovjetoroszország több kormányzóságában százezrekre rúgott azoknak a száma, akik éhenhaltak ... Talán az »aki nem dolgozik, ne is egyék« — elvre gondolt a csehszlovák kormány is, amikor nemrégiben kimondotta, hogy a munkanélküli segélyek csak előzetesen végzett munka ellenében oszthatók ki és azok a különben munkára alkalmas munkanélküliek, akik az élelmiszer jegyekre igényt tartanak, legalábbis négy órai közmunkát kötetesek teljesíteni. Erről a rendelkezésről már mi is írtunk és csak helyeselni lehet ezt az intézkedést, mert egyrészt haszon háramlik belőle a közre, másrészt pedig a munkás önérzetét is emeli, mert az élelmiszerjegyet nem mint könyöradományt kapja, hanem mint végzett munkájának megszolgált bérét. Ezt a munkások részéről többször volt alkalmunk hallani és például a városi képviselőtestület munkáspártjai részéről beválasztott képviselőtestületi tagok számtalanszor rámutattak arra, hogy a munkanélküliek nem könyöradományt akarnak, hanem munkát, mert a munkanélküli segély lealacsonyítja a munkást és sérti önérzetét. Azt gondolná ezek alapján mindenki, hogy a kormány rendelkezése a legnagyobb helyesléssel találkozik, azonban a komáromi munkanélküliek körében valóságos felháborodást okozott az új x’cndelet, amelyet semmiképpen sem akarnak akceptálni. A Komáromi Járási Hivatalhoz a napokban érkezett meg a munkanélküli segély, amelyből mintegy 40.000 korona értékű élelmezési jegyet terveztek szétosztani a komáromi munkanélküliek között. A Járási Hivatal értesítette erről a várost, hogy az élelmezési jegyeket csak végzett munka. ellenében szabad kiosztani az arra igényttartők között. Egyben felhívta a város vezetőségét, hogy gondoskodjék az élei miszer jegyek fejében végzendő közmunkákról. A város vezetősége meg is jelölte a közmunkát az új kórházi pavilion előtti terület planírozási munkálataiban, valamint a kommunista képviselőtestületi tagok által ismételten követelt több külvárosi uccának (Citrom, Molnár, Hoszszu stb. uccák) rendbehozatalával felmerülő városi munkákban. A munkanélküliek az élelmiszer jegyek kiosztásának megsürgetésére szerdán reggel kilenc órakor tüntető felvonulást rendeztek a Klapka-térre, amit azonban az államrendőrség hamarosan likvidált. Közben egy csoport munkanélküli a helyettes városbírónál, majd a küldöttség Novotny kormányfőtanácsos, járási főnöknél sürgette meg a jegyek kiosztását. Mikor a munkanélküliek megtudták, hogy az élelmiszerjegyekért legalább négy órai munkát kell végezniök, zajos kiabálásban törtek ki és főleg az ifjú munkások és a nők tiltakoztak a közmunka ellen. — Nem végzünk kényszermunkát! Inkább nem kell sem az élelmezési jegy, sem a népkonyha! Már eléggé megszolgáltuk az élelmezési jegyeket azzal, hogy egész télen nyomorogtunk és nélkülöztünk. A munkanélkülieknek a városmajorban levő központi munkaelhelyező hivatalban kellett volna jelentkezni a közmunkára, azonban péntek délig nem jelentkeztek. Voltak olyanok, akik szerettek volna dolgozni, azonban csak a kommunista munkanélküliek terrorja következtében nem mertek jelentkezni, mert súlyos fenyegetésekkel illették őket és retorziót helyeztek kilátásba számukra, ha a minimális 4 órai munkába beállanak. Minthogy az élelmiszer jegyek az öreg munkaképteleneknek, betegeknek, rokkantaknak és nőknek munka elvégzése nélkül is kiadhatók, ezúttal mintegy 300-an részesülnek élelmiszerjegyekben, míg a többit, a Járási Hivatal rendelkezése szerint a járás egyéb községeiben fogják munka ellenében szétosztani. Hogy a komáromi munkanélküliek többsége mennyire nem barátja a munkának, eléggé bizonyítja az, hogy pénteken délelőtt sok száz munkanélküli jelent meg a munkásbetegsegélyző pénztár orvosi rendelőjében, ahol orvosi bizonyítványt követeltek az orvosoktól, hogy mint betegek tarthas-HÍREK Márciusi ének. Köszöntőm a márciusi tavaszt a boldogságra éhes emberek nevében. Köszöntőm azok nevében, akiknek kell a napfény és a meleg, akiknek szemében mélyeg lobog a tisztaság tüze, köszöntöm, köszöntöm. Énekkel kellene előhozakodnom, nagy, áriás dallal, mely átzúgna hegyen, völgyön, virágos rónán és az Óperenciás világon. De dalom nem zúg messze, megakasztja halk sóhaj, ami a millió szenvedő ajkáról támad, mint szomorú őszi szél. Pedig milyen jo lenne most öszszecsókolózni a forrongásból születő harmóniával, milyen jó lenne örülni a tavaszi uccának, a színes gyerekkocsiknak, a belvárosi tavaszi kosztümöknek, a tizennyolcévesek szívdobogásának, milyen jó is lenne. De délután négy óra van és jönnek emberek és asszonyok, gyűrött arcú testvérek a gyárból és szemük mélyén az álmatlan gond és testvértelen holnap sötétsége. Olyan a kedvem, mint a tavaszi szél kedve, érzem az országutak nagy nyugodt csöndjét, várják a feltámadást búzavirággal és kenyérrel, ó hol vagy kenyér mindenki asztaláról? Most: minden hajnal felkiáltás! Most: minden alkonyat: vörös bor, ódon, ősi kincs. Most: kedves, megérzed-e az élet egymáshoz futó göröngyös s mégis törvényes útjait? Most: a hegyek sírva alázkodnak a mezők elé. Most: a mezők a hegyekig nőnek forrongó, vajúdó erővel. Most: az erőseké, a lelkesedőké, a bizakodóké a juss. Most: találjuk meg minden elveszett testvér életét és tartsuk a nap felé, a kenyér felé, a tiszta ágy, a tiszta ruha felé. Most: legyünk emberek! Halljátok a horizontokról a kolomp — Személyi hír. Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő szerdán délután párizsi utjából visszatérve Komáromban időzött és az éjjeli gyorsvonattal Prágába utazott a parlament üléseire. — AZ UJ ÁLLAMI FŐJEGYZŐ ÁTVETTE HIVATALÁT. A Hetény községbe áthelyezett Kadlecovics Béladr. volt komáromi állami főjegyző helyébe kinevezett Kudelka József állami főjegyző a napokban vette át a jegyzői hivatal vezetését. A hivatal átvétele a járási hivatal képviselőjének, Fodor Adolf dr. közigazgatási főbiztos vezetése mellett kiküldött bizottság által történt. — SIKERES ÁLLAMSZÁMVITELI VIZSGA. Herczegh István városi számvevő, városi tisztikarunknak kiváló tagja, a pozsonyi országos hivatalnál működő szakbizottság előtt az államszámviteli vizsgát március 16-án sikerrel letette. Ugyanezen bizottság előtt vizsgázott Kecskés László városi számvevőségi napidíjas is, aki az államszámviteli vizsgát szintén sikerrel tette le. — Első szentmise. Egy derék és kiváló komáromi születésű katolikus papot szentel holnap, vasárnap, Nagyszombatban Jantausch püspök áldozópappá*. Bús József kitűnő sikerrel elvégezvén ötéves teológiai tanulmányait és letévén vizsgáit, most már áldozópap lesz és jövő vasárnap, március 26-án mutatja be első szentmiseáldozatát a Szent Rozália templomban d. e. 9 órakor. Az ujmisés pap Bús József állami postaaltisznek szépen képzett, derék fia. — A komáromi kegyúri jog. Az országos választmány nemrégen foglalkozott azzal a felebbezéssel, amelyet a helyi szociáldemokrata párt részéről a járási hivatal határozata ellen nyújtottak be a képviselőtestületnek az egyházi kiadásokat törlő határozata ellen. Az országos választmány is, mint azt várni lehetett, elutasította a felebbezést és elrendelte, hogy a felekezeti kiadások a város 1933. évi költségvetésébe visszaállíttassanak. Két egybehangzó határozat ellen panasznak van helye a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amely mostanában hozta meg ismeretes döntését, hogy a kegyúri kiadások egyoldalúan meg nem szüntethetők. Nos és a szerzett jog sem épen lényegtelen körülmény.
