Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-18 / 22. szám
2. OiCtsl »KOMAROMI LAPOK« 1933. március 18. Az érsekujvári választás számai. Komárom, március 17. Múlt vasárnap zajlott le az érsekújvári községi választás, melyen a magyar pártok a 42 mandátumból 20 mandátumot szereztek meg és ezzel az abszolút többséget nem érték el. Ha valahol, úgy ezen a választáson érvényesült a divide et impera elve. A választókat 19 párt osztotta meg és köztük hal olyan kis kófic párlocska, mely nem is érte el a választási számot, tehát mandátum nélkül maradt. Cigánypárt 60 szavazat, rokkant párt 73 szavazat, vásározó párt 81 szavazat. Nem nevetséges erőlködések ezek? De nem kaptak helyet a város zöld asztalánál a cseh néppárt, az agrárpárt, a cseh nemzeti demokrata párt, a politikamentes (!) párt és a magyar szociáldemokrata párt, amelyek már száznál is többre tudták felvinni szavazóik számát hihetetlen erőlködések és agitációk, rengeteg nyomtatott papiros árán. Ámde a választásban nem ez a lelki korrupció az érdekes, amely minden szavazónak a bel ügye, hanem a külső kép is. A leadott 11851 szavazatból a magyar pártokra esett 5642 szavazat, tehát az összesnek 48<>/o-a. Ámde nem csak ezek voltak a magyar szavazatok, hanem a kis pártocskák is, amelyekre 1181 szavazat esett és a kommunista párt is, amelynek viszont 1146 szavazat jutott. Ez 20o/0- nak felel meg. Ámde a zsidópártra szavazott 840 választó is 7°/o-nak felel meg, mert ezek is magyarul beszélnek és megállapíthatjuk, hogy az érsekujvári magyarság arányszáma 75 o/o-nak felel meg és így a csehszlovák lakosságnak számaránya 25o/0. Ezek a számok nem kombinációk és a szavazás nem népszámlálás, hogy olt a számlálók utasítások szerint dolgozzanak. Ez tehát felette megnyugtató, mert ebből kiderül az a tény, hogy a város lakosságának túlnyomó többsége magyar. tehát a vezetésnek is magyar kezekben kell maradni. Mert csehszlovák pártjaink nem is titkolták azt a céljukat, hogy Érsekújvár város vezetésének cseh kézbe kell kerülnie. Holott a csehek a 25<V0-os együttes arányszámban mindössze 16o/0 arányi Olcsó, de jó. Irta Pásztor József. Délfelé járt, de még nem kondult meg a toronyban a harang. A kaszinó éttermében egyre hordták a friss sört. A pincér éberen, a tekintetét a társaságon körül-körülszalajtva figyelt, hogy az urak szemrebbenéséből is kitalálja, mit akarnak. . A városi asztal volt ez, hol minden délelőtt összeverődött a társaság, egykét pohár sörre. Ide menekültek a városháza magas, rideg, áporodott, dohányszagú szobáiból, egy kis barátságos fölmelegedésre, érdeknélküli beszélgetésre, vagy ártatlan évődésre a városi urak. Ilyenkor csapoltak, mert a kaszinónak nyilvános étterme is volt. Amikor a főjegyző úr piros arca felderült az étterem ajtajában, abban a pillanatban a söröshordó gurulósának szívderítő hangja hallatszott s nyomban utána rettenetes puffogás, ami az egész társaságban a túlfeszült várakozás méla hangulatát ébresztette. A nagy falióra sétálója pendült. Az élterem ajtaja nyilt, csukódott. Jöttek a többiek: a számvevő, a helyettes polgármester, az árvaszéki elnök, az adópénztárnok, amíg Gyula, a pincér besiklott az első habzó szállítmánnyal. A poharak odakoccantak az asztal lapjához, pár pillanatig áhítatos csend, mialatt az első pohár tartalma hatalmas kortyokban tűnik el s megjelenik szelíd, üzleti mosollyal háttérben a vendéglős s mint tengerészkapitány a horizontot, figyeli a söröző társaság kedvét. Csak akkor tűnik el, amikor Gyula megértőén pislant felé, hogy nincsenek szirtek, vagy zátonyok a szemhatáron. — No, mi lesz az ebéd, Marci? — kiált sörtől csillogó szemmel a főjogyző felé a számvevő. A főjegyző vállat von. — Hogy mi lesz, nem tudom. Ismeképviselnek, amelynek alapján a második bírói helyettesi állást egész komolyan igényelhetik. Osszad meg a népet, hogy uralkodhassál fölötte! Ez volt a régi habsburgi politika jelszava. Ezt vették át a csehszlovák pártok is erre a választásra és megcsinálták az iparospártot, a iwlitikamentes pártol és az aktivista pártot, melyet az érsekujvári humor nyúlpártnak nevezett el, mivel vezére, Érsekújvárnak odacsöppeni volt városbírája vadászterületek bérlésével és azok albérletbeadásával foglalkozik. Hát ezek az elsodort magyarok most keserűen látják be, hogy milyen helytelen volt az ő állásfoglalásuk a magyar egység pártjával szemben. Nem alkalmazhatjuk ezt abban a mértékben az újonnan alakult Katolikus pártra, mely a keresztényszocialista párt szavazóinak egy részét elvonta a közös magyar lisztától, Komárom ,március 17. Közzé vannak téve a sorozási hirdetmények és a magyar ifjúság bevonul a sorozó bizottságok elé, hogy megadja a magyar nemzet nevében a legsúlyosabb adóját. Ez az egyetlen adó, amelynek értékét a csehszlovák kormányok is mindenkor elismerték. A magyar katonanemzet volt mindig és a háborúban is megmutatta, hogy elsőrendű katonaanyag. Mi azonban egészen másról szándékozunk ez alkalommal beszélni. A sorozásnál mindenkor megkérdezik az állításkötelesnek a foglalkozását is. A földmíveléssel foglalkozó megmondja, hogy földmíves, az iparral foglalkozó, hogy iparos, és a munkás azt, hogy keresetnélküli. Mikor megkérdezik az érettségizett intellektüelt, annak mit írnak a foglalkozási rovatába? Egy kis töredéknek azt, hogy egyetemi hallgató, de a legnagyobb többség azt diktálhatja csak be, hogy szintén állásnélküli. Komárom uccáin esténként száznál jóval több ilyen fiatalember sétálgat, de sétálgathatnának akár egész nap is, mert foglalkozásuk nincsen, nem jut nekik. Az is lehet, hogy száznál ritek az én drága Mariskámat? Áldott jó asszony, de clspórolná tőlem a köménymagot is, ha lehetne. Azt mondja: nagyon hízok így is. Úgy fogok azután rajta, hogyha valamire gusztusom van, magam megveszem, így aztán jól élünk, mert nem bánja, akármilyen finom, drága holmit cipelek is haza, csak az árát nem szabad neki megtudni, mert akkor végem van. Pedig én szeretem a finom falatokat. Most is viszünk haza két gyönyörű pulykát, mert nagyon szeretem a gesztenyés pulykát, de nem jutnék én hozzá, koma, sátoros ünnepen se, ha bele nem nyúlnék a bugv ell árisomba! Valaki felé kiáltott: — Mennyiért vetted a pulykát, Marci? A főjegyző boldogan felelte: — Nyolc nyolcvanért kettőt. Gyönyörű jószágok. Tán hat kiló is van a keltő. — Ejnye — kacsintott a főjegyző felé a helyettes polgármester. — Meghívhatnál bennünket is arra a gesztenyés pulykára. A főjegyző biccentett. — Tartom szerencsémnek. Holnap estére. Ki jelentkezik? Lesz előtte malacpörkölt, kizsarolok még otthon egy kis sonkáskockát is. Hatalmas éljenzés fogadta ezt a kedves előterjesztést s látták, hogy a főjegyző szeme boldogan csillant fel s derűsen szaladozott tekintete az asztal körül ülők arcán. — Csak egyet kötök ki — súgta pajkosan. — Nem szabad tudni az aszszonynak, hogy mibe került a pulyka, mert akkor kész a házi zivatar. Csak négy negyvenet vallók be. — Támogatunk, Marci! — harsogta felé egy hang. — De csak azzal a kikötéssel, hogy az 1921-esből iszunk. — Állok rendelkezésiekre. Azonban a legmakacsabb diszkréció. amellyel külömben kapcsoltak, tehát szavazat el nem veszett, de mégis feleslegesnek kell minősíteni ezt az alakulási, amit n em okol meg az sem, hogy a zsidóság nagy része is felekezeti alapokon szervezkedik és nem helyezkedik cl a politikai pártkeretekben. A katolikus ember meggyőződését nyíltan hirdetheti a városi képviselőtestületben úgy is, ha nem írják ki a neve után, hogy katolikuspárti. Mert azt a fényűzést igazán nem engedheti meg az itt élő magyarság, hogy vallásfelekezeti alapon szervezkedjék, amig erre különösebb okai nincsenek, mint volt annak idején Bismarck lovagló csizmájával szemben a német centrumnak és a francia szabadkőműves vallásellenes radikálisokkal szemben a francia katolikus pártnak. Ezen a választáson az érsekujvári magyaroknak nincsen okuk a szégyenkezésre. többen vannak, akiknek nem jutott íróasztal sehol. Mi lesz a sorsa ennek a fiatalságnak, mely nem képes elhelyezkedni? Ez a sors sehogyan sem bíztató. A magyar közélet, melyet teljesen kisajátított az államhatalom, nem képes ezeket a fiatal munkaerőket felvenni, ez az államnak a feladata. Ámde a kormány azt hangoztatja, hogy ez a válságnak egyik tünete és maga az állam is csökkenteni kénytelen alkalmazottainak számát. A tényeknek azonban ez sem felel meg, mert ellenemondanak a tapasztalati okok. A kormány 1928. óta számtalanszor kimondta, hogy új alkalmazottat felvenni már többé nem szabad. A minisztertanácsoknak ezt a sztereotip határozatait azonban a miniszterek sohasem tartották be, hanem vígan szabotálták. Tessék például seregszemlét tartani a komáromi áll. hivatalokban, hány tisztviselő van itt harmincon innen, akiket mind 1928. után alkalmaztak. És tessék közöttük megszámlálni a magyar nemzetiségű tisztviselőket, azonnal meg lesz fejtve átalány, hogy miért sétálnak Komáromban is olyan feltűnő számmal a magyar ifjú-Kiitta a sörét, felállt. — De most már megyek is, mert a gyerek künn vár a pulykával. OdafordulL a pincérhez: — Gyula! Majd holnap fizetek. Az uccán egy paraszt gyerek várta. A két pulyka egy fonott kosárban bóbiskolt. Otthon már a tornácon kiabált a főjegyző : — Szervusz, angyalom! Mit hoztam ám! Az asszony lisztes kézzel jött elé, gyanakodva, bizalmatlanul pillantott az ura arcába. A főjegyző kiemelte a két pulykát a kosárból. — Nézd ezt a szép két állatot, kedves! Majd barátságosan fordult oda a gyerekhez s ötven fillért a markába nyomott. — Mehetsz. Megmondhatod édesanyádnak, hogy máskor is nézzen be a hivatalba. A gyerek köszönt és elment. Az aszszony tapogatta a pulykák mellét. A főjegyző szeme csillogott, a felesége tekintetét kereste. — No ugy-c lelkem? Az asszony éles pillantással nézett rá. — Az a kérdés, hogy mit adott érte? A főjegyző pislantott. — Azért a két pulykáért? Nem volt drága, angyalom, négy pengő negyvenet fizettem. De úgy készüljön, hogy holnap öten jönnek. Gesztenyés pulyka legyen. Az asszony felütötte a fejét. — Csekélység! Gesztenyés pulyka! Hát még gesztenyét is vegyek? A főjegyző szolgálatkészen felelte: — Hiszen hozok én drágám. Meg egy kis malachúst. Mert a pulyka előtt kell egy kis malacpörkölt. — Hát még mi? — villant rá az szony szeme. Önt védi a dátum-bélyegző A dátum, mely minden Vitellokockán rajta van, megmutatja, meddig használható a V i t e 11 o. Ügyeljen tehát a dátumbélyegzőre, mely jó bevásárlásának csalhatatlan jele. VITSLLO CSEMEGE-MARGARIN Ságnak százai. Az a kijelentés tehát, hogy ma a cseh és szlovák ifjúság is olyan helyzetben van, mint a magyar, a tényeknek nem felel meg, mert azok ez ellen a megállapítás ellen bizonyítanak. A mi véleményünk szerint tehát az állam, amelyen itt a végrehajtó hatalmat kell érteni, adósa a sétálóknak sok íróasztallal és az ezzel járó hivatallal. Most már a régi probléma sem probléma többé, hogy ez az ifjúság nem érti az állam nyelvét, sőt, annyira érti, hogy igen sok született szlovákon is túltesz tudomány dolgában. És a hivatali pályán a magyar elem legalább is olyan jó, mint katonaanyagnak. Ha pedig katonaanyagnak kiváló, akkor miért nem lehet jó állami hivatalnoknak? Ezekre a kérdésekre várna feleletet a komáromi és általában a szlovenszkói magyar iskolákat végzett ifjúság. Ha ez az anyag olyan jó katonának, hol vannak a magyar katonatisztek? Azt halljuk egyes lisztiiskolák végzésénél magyar fiúk vannak az elsők között. Mit bizonyít ez, ha nem azt, hogy ez az ifjúság erre a pályára is alkalmas. Magyar őrvezelőkről és káplárokról is hallunk, de vezérkari tisztekről nincsen értesülésünk, hogy magyarokból lehettek volna. A haditudományt pedig egy könyvből tanulják a csehekkel és a szlovákokkal, tehát miért ez a sértő megkülömböztetés? Miért nem alkalmas a magyar iskolákat végzett fiú — Semmi — felelte a főjegyző sunyin. — Csak egy kis parányi tejfeles, sonkás tészta. És erre már előre nyalt egyet a száján. Az asszony szeme rávillant: — Mondhatom, jól összeállította a vacsorát. Érti ezt maga. Jó, én nem bánom. De éjfélkor pakkoljon haza mindenki! — Hogyne, hogyne ... — Azután nekem az ebédlőbe sáros lábbal egyik se jöjjön be, mert kisöprűzöm! — De, Mancikám! Úriemberek ezek! Az asszony a 'csípőjére tette a kezét. — Jó, minden meglesz. Az a szerencséje, hogy a pulykát élég olcsón vette. Bár íealkudhatta volna azt a rongyos negyven fillért. — Azt már nem engedte le, drágám. Mikor másnap délben a főjegyző nagy pakkal hazajött, kellemes izgalommal fordult a feleségéhez: — No, rendben van minden, kedves? Levágtátok a pulykát? —■ Jaj, — nézett rá kérőleg az aszszony, — de most meg ne haragudjon rám! Eladtam a két pulykát. A főjegyző szemhéja felszaladt. — Micsoda? Az asszony lassan bólintott. — Bizony. Eladtam. De darabonként egypengővel drágábban. Ugy-e ügyes asszony vagyok? Itt volt reggel Sulyokné valami tor tarfecep tért s mikor hallotta, hogy milyen olcsó volt a pulyka, könyörgött, hogy adjam át neki. Ráfizet két pengőt. Hát odaadtam neki. A főjegyző ellátottá a száját. — De most mi lesz? Az asszony azonban nyugodtan folytatta: — Hál mi lenne? Ügyes ember vagy te, apukám. Délután a hivatalszolgát elküldöd azért az asszonyért. Bizo-A magyar ifjúság frontja.
