Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-11 / 20. szám
10. oldal. > KOMÁROMI LAPOK« l»c3. március 11. _____ * GYBiBMEKKKMEK. ___ ^ Anyámnak Kisded bölcsőin, első álmom Édes ringató ja, Xállomásom, üzenetem Száll hozzád, — egy nóta. Jóságodnak, szerelmednek Égi melegsége: A sőt élben átsugárzó Esti csillag mécse. Életembe szavad most is Belemuzsikálgat, IIagg hü legyek, nemes, bátor, Kűzdjek, ellenálljak. És hü vagyok, nemes, bátor, Ahogy te kívántad... Szerelmedért bocsátom meg, Ha bánt, a világnak. Havas 'István. Az atoUó boszorkány. Hol volt, hol nem volt, volt a Hargita táján egy kis pásztorkunyhó. Ebben a pásztorkunyhóban lakott Csíkország legboldogabb juhászbojtárja. Csupa gyönyörűség vette körül: virágos, füves puszta, békésen legelő hófehér bárányokkal, csörgedező csermellyel s a közelben tündérmeséket -suttogó szépséges fenyőerdő is volt. Ilyen helyen estik boldog lehet az ember, hát az volt Áronka is. Különösen este, ha fellobbanl a kaliba előtt a pásztort űz lángja s átfénylett, átcsillogott a Csornád tetőre is, mely mögött a bűvös-bájos Szent Anna-tó rejtőzködik, a világ legszebb vize, tündérek fürdője. Sokat hal toll erről Áronka öreg pásztoroktól, hál elhatározta, hogy egy élete, egy halála, történjék vele bármi, de ő szelíden legelő báránykáit megitatja a Szent Anna-tó vizéből. .Meg, legalább egyszer meg és akkor megnézi azt a lázárfalvi leányt, kinek kalibája a ló mellett fekszik s ki esténkéül édesen hívogatja fújja hosszú, havasi kürtjét. Jere, Áronka, je re! Rózsika nagyon vár, csak téged vár. És Áronka is felelt minden este a hívásra, hasonló, édes-bús kürtszóval. Megyek, Csak várj egy kicsit, édes! Megyek, megyek, nemsokára indulok, hogyne indulnék, mikor te vagy a tiflsó oldal legszebb lánya, így meséli minden pásztor e tájon. Mindennap a bűbájos tóban fürdesz. Megyek, oLt leszek, csak éppen egy kicsit várj, míg pelyhedzni kezd a bajuszom ... Elindult volna Áronka előbb is, de öreg gazdája csak akkor engedi, hát várnia kellett. A forrás tükrében nézegette s ujjúval is simogatta gyakran bajusza he2265/1933. tan. lyél s várta, leste a finom pelyhek megjelenését. Eljött az a boldog idő is s azt mondja akkor egy este az öreg pásztor: Áronka, most már legén}' vagy, rád bízom a nyájat, megitathatod a Szent Anna-tóban, csak arra vigyázz, bog}' amíg báránykáid a tóból mindnyájan nem isznak, addig semmiféle emberi lénnyel ne beszélj. — ügy lesz, édes gazdám, — Ígérte Áronka és megindult a nyájjal le, a Hargita oldalán, át a szép Olt-völgvén, fel a Csornád oldalán s alkonyaikor már megpillantotta a csodás tó tükrét. Nézte, nézte, a soha nem látott szépet, a mozdulatlan, nagy, kerek tükröt, a tündérek fürdőjét, a mesék szülőhelyét. Elbűvölten állt, mint a tópart öreg fenyői. Báránykáira sem gondolt, indultak azok terelés nélkül is, le a vízhez. Trarara. trarararara, — búgott a jól ismert kürtszó közvetlen közelről. Áron ka összerezzent. Rózsika fújta. Itt a kalibája, csak egy-két lépésre. Egy pillanat s már ott állt a lázárfalvi lány kalibája előtt s amint meglátta, elfeledte a tó szépségét, el a báránykáit, el az egész világot, s az öreg pásztor tanácsát. Csak megfogta Rózsika kezét s csak nézte, nézte a szeméi, a csodás szép, fekete szemét. Mívlál, itt vagyok, édes. Hívtál, itt vagyok .édes. És nem lángolt fel a kunyhó előtti pásztortűz ez estén. Elfeledték élesztgetni. És nem gondoltak a ló felé siető báránvkákra sem, a sok édes beszéd és egymásban való gyönyörködés miatt. Csak nagy későre, mikor már a tündérek órája közelgell. akkor kiáltott fel Áronka. A báránykáim! Jaj, a báránykáim hol vannak! Eszébe jutott az öreg pásztor figyelmeztetése. Tán a tóparton, jer, ott megtaláljuk. szólt Rózsika s egymás kezét fogva szaladtak a lóhoz. A víz tükrét hideg szél fodrozta. A hold felhők közt bújkált. S bagoly huhogott az erdő sötétjéből. Rózsika Áron kához simult. Jaj, baj van! Ma van a boszorkányok estéje. A bagolyhuhogást irtóztató, visító nevelés követte: Ilihihi-hi hihi-hi h ihi! itt a báránykáid. — sziszegte egy égőorrú, lángolószájú boszorkány és a tóparton lévő kövekre mutatott. Ezek kövek, öreganyó és nem az én báránykáim. Hihihihi, jól tudod, de bárányok voltak. A te báránykáid. Hihi. Most kövek, mert én úgy akartam. És köszönd, hogy öreganyónak szólítottál, mert te is kővé válnál egy hívásomra. Hihihi, hihihi. Od rady mesta Komárna Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa nyilvános pályázatot hirdet az újonnan megszervezett és felállított nyilvános munkaközvetítői hivatalnál szerződéses viszonyban lévő vezetői állásra. A pályázati kérvényhez melléklendők: 1. Csehszlovák állampolgársági bizonyítvány; 2. Erkölcsi bizonyítvány; 3. A 4 közép, vagy ezzel egyenrangú iskola elvégzéséről szóló biyonyitvány, avagy ezen okmányok hiteles másolata; 4. Curriculum vitae. Az állam- és a magyarnyelv teljes tudása és ismerete úgy szóban, mint írásban feltétlenül megköveteltetik. A megválasztandó személy illetménye havi 900 korona, mely összegből a szociális terhek a törvény szerint fizetendők. A fenti okmányokkal felszerelt kérvények Komárno város iktatói hivatalába adandók be 1933. év márciusi 30-án déli 12 óráig. A később beérkezett, vagy nem kellőképen felszerelt kérvények figyelembe nem fognak vétetni. Komárno, 1933, február 23. Dr. Kadlecovic v. r. Csizmadia s k. ved. notár. 91 starosta. A csúnyaság újból felnyitotta fogatlan nagy száját: Hihihi-hihihi. Lökd a vízbe azt a lányt, hihihi-hihihi és jer, ölelj meg, különben... kőbojtárja leszel kőbárányaidnak, hihihi. Dobom, dobom, öreganyám, csak ne olyan sietve, ha én feleségül veszlek, aranyhajad, aranyruhád legyen. ’Nincsen. Jaj, nincsen, — pityeredéit el a szipirtyó nincsen olyan szép ruhám. Majd segítek én azon is, csak rám hallgass, — bíztatta Áronka. — Az aranyhaj és aranyruha az Óperenciás tenger kellős közepén van elrejtve. Ott megtalálod. Egy kötény homokot kell felszedheti s a kincsekhez hozzájutsz. És aztán az ásó, kapa és a nagyharang sem választ el bennünket. Nagy loccsanás és a hullámok összecsaplak felette. Rózsika felnyitotta szemét s átölelte Áronka nyakát. A báránykák megelevenedtek s szelíd bégetésscl simultak gazdájukhoz. Csengő csilingelt a nyakukon s Rózsika kacagása együtt csengett velük. Amint Áronka furfangos tanácsára az utolsó boszorkányt is elnyelte a tó vize, az abban elvesztette varázserejét s (nem térhetett vissza c tájra. Fogva tartja a tenger fejtekén a homok. A kis poéta A kis poéta Nagyszalontán járt iskolába. Szeretett tanulni. A legtöbb idejét könyvei között töltötte. Kis házuk mögött nagy udvar volt, amely kertnek is beillett. Itt tanulgatott a kis poéta. Persze csak akkor, ha jó idő volt. Szívesen tartózkodott az udvarban. azért is. mert itt senki sem háborgatta. És ha éppen kedve tellett, rímeket faragott. Verseit szerelték, ha ugyan hozzájuthattak. Á kis Arany János nem igen mutogatta azokat. Éppen édesapja nevűn népe közeledett. .V kis poéta hátul az. udvaron ült és nagy-nagy munkába merült. Verset írt, köszön tő-verset névnapra. Amikor elkészült vele, örömében felugrott és vidáman lobogtatta azt a papírt, amelyre a verset írta. És amint illik, hozzá is fogod, hogy megtanulja a verset. Az udvarban nem volt senki, sem a szomszédban. A kis Arany János legalább azt hitte. Bizony, senkit sem látott. Rajta kívül pedig még ott volt valaki, mégpedig a szomszédban. A városka leggazdagabb asszonya ült olt, mozdulatlanul, csendben. Élvezte a napsugarakat, az .orgonabokrok illatát, de legjobban mégis a kis poéta versét... a csengő rímek szinte álomba ringatták. Nem is szólt, amig a kis Arany János nem tudta a verset. • • LJzietáthelyezés! 9 Tisztelettel értesítem a mélyen tisztelt Hölgyközönséget, hogy angol női Éttnomat folyó év április hó 1-én (Lenhardt-ház) helyezem át. Törekvésem a jövőben is odairányul, hogy bizalmukat és megelégedésüket pontos s szakszerű mun- ■ kámmal továbbra is kiérdemeljem Szives pártfogást kérvevagyok teljes tisztelettel: CSILLAG VENCEL 60 angol női szabó ezidőszerint Széchenyi ucca 9. sz, alatt. A kis poéta meg folyton mondogatta a névnapi köszöntőt. Észre sem vette, hogy a gazdag asszony fölkel és megindul... Nem vehette észre, mert a szomszéd úrnő lassan ment. Még akkor sem pillantotta meg, amikor egész, közel volt. Kis fiam, mondta a gazdag asszony — add nekem a verset. .Sosem olvastam még ilyen szép névnapiköszöntőt ... Pedig sok-sok könyvünk van... A kis poéta szeme tágra nyílt. Sokért nem adná. ha odajuthatna a szomszédba. Hirlclcnében csak a sok könyvre gondolt. Istenem, ha nekik sok könyvük volna!... A kis poétái álmodozásából azúrnő hangja ébresztette föl: Ideadod a versel? Nem kívánom ingyen. Kérhetsz érte. amennyit akarsz... Á kis Arany János megint csak a sok könyvre gondolt, de aztán eszébe jutott, hogy ők nagyon, nagyon szegények ... Inkább pénzt kér... Aztán édesapja nevenapjára nemcsak a versel fogja elmondani, hanem odaadja a pénzt is... Örül majd szegény édesapja. Az úrnő türelmetlen volt: No, fiam, mennyit akarsz? Mit kérsz? És a kis poéta ajkán a következő kérés buggyant ki: Tessék elvinni a könyvekhez... Hiába, jobban szerelte a pénznél a könyveket. 0. ha láttátok volna a kis poétát abban a szoljában, ahol a sok könyvvolt. Szinte falta a szemével azokat. Megnézhetem a könyveket? — kérdezte. i fá Megnézheted, fiam. mondta jóságos hangon, az úrnő és ha akarod, átjöhetsz többször . .. A kis poéta kezébe vette az egyik könyvet és leült a székre. Olvasott, olvasott. Észre sem vette, hogy magára maradi és hogy homály borult, a szobába... Fiam, mondta az úrnő esteledik .. . A kis poéta fölállt. Nagyon, nagyon tájt, hogy elmúlt a szép idő és el kell válnia a sok könyvtől... Itt van egy könyv. Vidd el. Ajándékba adom, mondta a gazdag asszony... öröm gyűlt a kis poéta szeméiwnszivébe. Vitte a könyvel. Ahogy hazaéri és fölnyitolla a könyvel, kihullt belőle egy aranypénz ... meg egy papírszelel. Az volt ráírva: Az arany a tied ... És a kis poéta ezt az aranyat odaadta édesapjának... akkor adta oda, amikor névnapi-köszöntőt mondta.... ámmmmmmmmmm Komáromban. szép utcában, modern, több lakásból álló kerttel eladó. Cím a kiadóhivatalban. 67 Oivana él terjedi! a legjobb magyar lapot e Komáromi Lapokat
