Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-05 / 87. szám

6. olás

»KOMAROMI LAPOK«

i952. november 5

rendőrség és a csendőrség jelentését fogadta. A kormányzó kíséretével együtt kiszállt a villamos vonatból és megtekintette az állami acél-, vas- és gépgyárban készült legújabb tipusu (424-es számú) mozdonyt, amely a gépgyárnak az ötezredik készítménye.

A mozdony szerkezetét maga a tervező mérnök Láner Kornél, miniszteri tanácsos mutatta be. Horthy Miklós nagyérdeklődéssel nézte meg a hatalmas mozdonyt, majd fölszállt annak sátrába, ahol a mozdonyvezető adott szakszerű felvilágosításokat.

Megnézte továbbá a magyar kormányzó a komáromi pályaudvaron levő négy tengelyű, uj beosztású I—II. osztályú személyszállító kocsitipust is és

nagy elismeréssel nyilatkozott a MÁV. korszezű újításairól.

Huszonegyperces komáromi tartózkodása után az ottani villamos centrálé és a munkásházak megtekintése céljából Bánhidára utazott a kormányzó, akinek kíséretében voltak: Fabinyi Kornél dr. kereskedelmi miniszter, Vértessy Sándor a kabinetiroda főnöke, Tormay"Géza kereskedelemügyi államtitkár, Samarjay Lajos a MÁV. főnöke, Igmándy-Hegyessy Géza testőrezredes, Koós Miklós alezredes, első szárnysegéd, Verebélyi László műegyetemi tanár, Dorner Aurél miniszteri tanácsos, Láner Kornél miniszteri tanácsos, államvasuti igazgató és Lajtay Jenő főmérnök.

A komáromi és a csallóközi halászoknak

megengedték az éjszakai halászatot.

Nagy Igazságtalanságot tettek jóvá ezzel a rendelkezéssel. — Nagy volna az öröm emiatt a halásztanyákon, ha egyáltalában örülni tudna a nehéz helyzetben levő csallóközi halász ember.

Saját tudósítónktól. Komárom, — november 4.

Régi sérelme volt a komáromi és a csallóközi halászoknak az az intézkedés, amely eltiltotta az éjjeli halászatot. Ez a sors jutott ki különben minden határfolyammenti halásznak is.

Különösen súlyosan érintette ez a rendelkezés a komáromi és a csallóközi halászokat, akiknek feje fölött úgyis megnehezedett az idők járása. A nehéz munkának nincs meg a kellő jutalma, legtöbbször üresen húzzák ki a hálót és sokszor csak éppen annyi halat fognak, ami a napi élelmükre elég. Erősen megfogyatkozott a hal a Dunában és a mellékfolyóiban.

Ezt a nehéz helyzetet még jobban súlyosbította az éjjeli halászat eltiltása.

Á laikus előtt nem látszik ez a tilalom nagy sérelemnek, de a hozzáértő tudja, hogy milyen nagy kár háramlik ebből a halászokra. Van ugyanis nagyon sok halfaj, amely nem bírja a fogságot, hiába teszik bárkába, vagy halasmedencébe, hamarosan elpusztul, pedig csak azt a halat lehet jól értékesíteni, amelyik még élve kerül a piacra, a vevő elé. Az éjjeli halászat eltiltása óta az ilyen kényesebb halak közül rengeteg elpusztult, mire a piacra került. Csak nappal volt szabad halászni, a nappal fogott halat aznap már nem lehetett a piacra vinni és egész éjszaka kellett vízben tartani, amig másnap a piacra került. A viz-Peches nap a Jókai uccában.

Egy napon jártak tolvajok egy komáromi kereskedő lakásában és boltjában.

— november 4

Rossz napja volt Adler Ármin komáromi ruhakereskedőnek ezen a héten: úgy a lakását, mint a boltját tolvajok keresték föl

s mindkét esetben a véletlenen múlt, hogy nagyobb károkat nem okoztak.

Bartos József, nagykereskényi rovottmultu munkást az ügyészség kiengedte a fogházból, mivel a büntetése lejárt. Bartos „munka“ után nézett s első dolga volt, hogy egy őrizetlen pillanatban beszökjön Adler Ármin Jókai uccai lakásába, ahol be tudott jutni a szobába

s egy szekrényből értékes aranykarkötőt lopott. A karkötőt potom áron, 30 koronáért akarta eladni a vasútállomáson.

Az ügyeletes rendőr ezt észrevette s igazoltatta Bartost, majd bekísérte a rendőrségre. A rendőrség értesítette a károsultat, aki még nem is tudott az esetről s igy az az érdekes helyzet állott elő, hogy

előbb volt meg a tolvaj, mint a károsult.

bentartás nem nagy fáradság, de amint előbb már mondottuk, a kényesebb hal hamar elpusztul a fogságban. A máma fogott ilyen halak másnap reggelre rendesen elpusztulnak és igy kevesebb lesz az értékük, legtöbbször semmi. Az éjjeli halászat megengedése esetén az éjjel, vagy kora reggel fogott hal életben marad reggelig, vagy a délelőtti órákig és még élve vihetik ki a a piacra a halászok, amikor a kívánt árat megkapják az élő halért.

Ez a titka, hogy milyen nagy veszteséget és állandó károsodást jelentett a komáromi és a csallóközi halászoknak az éjjeli halászat eltiltása.

Most végre a sok kérvényezésnek, interpellálásnak, küldöttségjárásnak meg lett az eredménye és a felsőbb illetékes köröktől most érkezett meg a döntés, amely megengedi, hogy a csailóközi halászok éjszaka is állandóan halászhatnak.

Ez a döntés, amely némileg segit a már kétségbeesett helyzetbe került halászokon és halásztársulatokon, nagy igazságtalanságot tesz jóvá., ha elég későn is.

Ritka vendég, az öröm röppent be a csallóközi halásztanyákba, halászkunyhókba. A szegény halászok örülnek a döntésnek, de az örömük is kesernyés, a mai rossz gazdasági helyzetben már örülni is elfelejtettek.

Bartos, néhány órai friss levegő után ismét fogházba került, átadták az ügyészségnek.

Ugyanabban az időben Adler Ármin ruhakereskedését

három vidéki vevő kereste föl, akik ruhát válogattak.

Két nő s egy férfi kutatott a férfiruhák között, de nem találtak megfelelőt, amire eltávoztak a boltból. Útjuk a közeli református templom udvarába vezetett, ahol

a bokrok között szedték elő a két rend férfiruhát, amit az idősebbik asszony a szoknyája alá rejtett s úgy hozott ki a boltból.

A járókelők azonban észrevették s figyelmeztették a kereskedőt, aki utánuk rohant, ekkor azonban már csak a fiatalabbik nőt találhatta meg, aki épen azon fáradozott, hogy összecsomagolja egy kendőbe a ruhákat. A lányt átadták a rendőrségnek. A tolvaj asszony: Benes Emilia és sógora Takács Antal megszöktek de a rendőrség értesítette a vágkirályfai csendőrséget, amely megindította a nyomozást. A tolvaj asszony lányát: Benes Vilmát letartóztatták. Az Adler-cég vesztesége mindössze egy mellény, minden egyéb megkerült.

Férfi beleit börkeztyű 27, selyem schál kendő 20, téli sporting 25, gyapjúscha! 12, jäger alsónadrág 15, */« hegedű 60-153 ELBERT-nél Nádorucca 19 sz.

A keresztényszocialista párt komáromi körzete Sziillő Gézához.

Az orsz. keresztényszocialista párt komáromi körzetének választmánya legutóbbi ülésén a következő levelet intézte Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselőhöz :

Mélyen Tisztelt Képviselő Ur, az országos keresztényszocialista párt komáromi körzete a legnagyobb sajnálattal veszi tudomásul Képviselő Urnák azt a megmásíthatatlan elhatározását, hogy a párt vezetésétől épen a mai nehéz viszonyok között lép vissza. A Képviselő Ur olyan érdemeket szerzett, mint a pártnak elnöke, amelyek el nem évülhetnek.

Elnöki működése alatt megszilárdította a párt helyzetét, amikor az egyéni törekvések káros túltengését a párt életéből kiküszöbölnie sikerült. Mint elnök a párt programjának és a keresztény gondolatnak áldozatos híveket, kifelé pedig megbecsülést szerzett. A párt munkáját személyes példájával úgy irányította, hogy az tagjainak számára a legelőnyösebb eredményeket biztosította.

De túl a párt életén a nemzeti kisebbség egészének érdekeit védte teljes erkölcsi sikerrel évek során keresztül a külföldi fórumokon és megismertette az itt élő magyar kisebbség helyzetét a nemzetközi érdekvédelmi szervezetek utján. Ez a munkája a Képviselő úrnak a történelem méltatására tarthat számot.

Mindezért mi csak köszönetünket és hálánkat nyújthatjuk, de legyen arról meggyőződve a Képviselő úr, hogy munkájának nagy erkölcsi eredményei túl fogják élni a mai mostoha időket és egy szebb jövőben mint a kötelességtudás és a nemzethez való hűség példája fog fényesen világítani.

Fogadja Képviselő Ur legőszintébb nagyrabecsülésünk és tiszteletünk jelentését.

Komárom, 1932. október 31.

Körzeti választmányunk üléséből:

Dr. Alapy Gyula elnök.

HÍREK

Esernyőtolvajok

az őszi sajtóban.

Ha az ember kénytelen pontosan számontartani a vidéki eseményeket s ha már úgy hozta a sorsa, hogy naponta végigböngészi az időszaki sajtó termékeit, lassankint rájön arra, hogy egyes cikkek és hírek anyaga a vidéki sajtóban vissza-vissza tér. Meg van a tavasznak, az ősznek, a télnek a maga állandó témája, bizonyos hírek felbukkannak a losonci sajtóban, hogy végighúzódjanak tépett fonálként a Garam, Ipoly és a Vág mentén. Más ilyen témák Pozsonyban látnak napvilágot, hogy Ungvár tájékán menjenek veszendőbe.

Tavaszi szezon elején a vetések állapota az időszerű, nyáron bicskázások folynak és tüzek keletkeznek, farsangkor majd minden lapban nyílttéri közlemények jelennek meg, amelyek rendszerint táncmulatságon szerzett pofonokkal vannak erős összefüggésben, de clő-előbukkanó közlemény az is, amelyben a férj nem vállal felelősséget felesége adósságaiért ...

Most az esernyő-sajtó ideje jött el. Hogy ne legyek rejtélyes, rögtön kj is tálalom:

Alig van újság egy idő óta, különösen az alföldi tájakon, amely arról nem panaszkodik, hogy a szerkesztő, vagy egy belső munkatárs, utazván valami környéki autóbuszban, vagy motoroson, elvesztette az esernyőjét. Az esernyő közügy lett. Józan családapa-szerkcsztők, akik esernyőik elvesztését a család tekintélyes anyja előtt nem a pinoézésekre, hanem az autóbusz tolvajára fogják, — elkeseredett, fenyegető cikkeket írnak a lapban a Titokzatos Tolvaj ellen, aki elemelte az esernyőt...

Itt is-ott is felbukkan a probléma. Szerencse, hogy ilyen kevés az eső, mert az átkozódó és fenyegetőző cikkek milyen áradata következnék, ha kiadós esőzéseink lettek volna a jó októberben...

Az esernyőszezon bekövetkezett. A szerkesztő úr elveszti az esernyőjét, vagy pedig ellopták tőle s a következő héten fulmináns cikket, krokit, vagy bús elégiát ír, természete s kedélyvilága szerint, az ellopott esernyőről. A Mac Donaldnak szóló figyelmeztetés és a helyi műtrágyaüzemről írt színes riport között. Lehet látni a szerkesztő fenkölt lelkesedését, amint a garázda esernyőtoivajok ellen harcol, a stilus emelkedett, a szándék nemes: tolvaj, add vissza az esernyőmet, mert az anyjuk nem ismer tréfát...

Nem tudom, hányadik ilyen esernyő-cikket olvastam ezidén ismét a szlovenszkói sajtóban. A ragály a napilapokra is ráterjedt. Esernyő-szezon van a vidéken. Az egyik cikkíró látnoki szemmel már ezt írta végül, mivel az esernyő nem akar előkerülni: »... De ismerjük a sötétben bujkáló esernyőtolvajt! Ismerjük! S csak a jóizlés tart bennünket vissza attól, hogy meg ne nevezzük időnek előtte. Ha az esernyőt vissza nem adja, e helyen szerkesztjük ki a nevét...«

Milyen jó, hogy az esernyőtolvajok általában nemigen olvasnak lapokat.

(thyvi)

— Alapy Gyula üdvözlése. Abból az alkalomból, hogy Alapy Gyula dr. tartományi képviselő betöltötte hatvanadik évét, számosán üdvözölték tisztelői és barátai közül. Vasárnap délelőtt a komáromi keresztényszocialista pártvezetőség testületileg kereste fel és nevükben Dosztál Jakab elnök, a kereskedelmi és iparkamara és az országos ipartanács tagja üdvözölte Alapy Gyula képviselőt életének e határkövénél és egyúttal köszönetét mondott úgy a párt, mint mindazok nevében, akiknek segítségére volt és készséggel állott mindenkor szolgálatára minden ügyesbajukban a legteljesebb önzetlenséggel és készséggel. Alapy Gyula válaszában felemlitette, hogy a kisebbségi élet hullámverése sodorta a politikába, amellyel azelőtt nem foglalkozott. Az uj helyzet parancsa volt, hogy a magyarság rendelkezésére bocsássa magát és munkáját, nyugodt önérzettel mondhatja el, hogy ami tőle telhetett, minden életenergiáját fajának szentelte. Ezt igazolják közéleti munkájának látható eredményei és alkotásai is. Alapy Gyulát üdvözölte a komáromi pártkörzet is, ezenkívül a Jókai Egyesület nevében Sziji Ferenc dr. elnök, a komáromi izraelita hitközség nevében Krausz Artur dr. elnök, a SZMKE több fiókegylete és közéletünk számos kitűnősége.

— Schurmann Szörény Antal.

A Sz. Benedek-Rendnek nagy gyásza van: legidősebb tagja, Schurmann Szörény Antal aranymisés áldozópap a Rend egyik legrégibb tanára hunyt el Mindenszentek ünnepén hajnalban Celldömölkön, ahol huszonegyedik nyugalmi évét töltötte. Schurmann Szörény Kiszucaujhelyen született, Trencsénvármegyében 1846. november 12-én. A bencés rendbe 866 évben lépett be és 1873-ban szentelték áldozópappá. Első állomáshelyén, Sopronban 33 esztendeig tanított az ottani főgimnáziumban, onnan került 1906 évben Komáromba, ahol hat esztendőt töltött és 1911. évben távozott utolsó állomására, Kiscellbe a megérdemelt nyugalomba. Schumann bácsi kedves, jó tanár volt, a tanítványai szerették, aminthogy ö is nagy szeretettel volt irántuk. Arany kedélye átcsillogott még előadásain is és azzal magához ölelte diákjait. A tár-