Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-13 / 63. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932. augusztus 13. gyarországról a külföldön úgy tudják, hogy Ausztriához tartozik és Prága a fővárosa (amint ezt jó pár év előtt Párisban hallottam), de ilyenkor aztán kiderül minden, hogy Európa közepén, a Balkán fölött és mellett fekszik és a fővárosa Budapest, amelyet már megismertek az amerikaiak is, akik erre jártak. Tehát a magyar kardvivók és a magyar vizipólósok nagy dolgot miveltek, olyan nagyot, mint egy bonyolult diplomáciai gépezet, sőt ennél is nagyobbat. Az Oiimpiász egyéni hőse, a tornász világbajnok, már diákkorában mutogatta oroszlánkörmeit. A harmadik emeleten laktak és mikor ott állott tótágast a kezén a lépcsőházi karfán, a házmester felháborodva közölte kedves papájával, aki haladéktalanul kiosztotta neki — érdeme szerint — az ezért kijáró pofonokat és egyéb apai intelmeket és ime: az a lépcsőházi korlát és a nyomában járó nyaklevesek sem tartották vissza attól, hogy meg ne fussa a világbajnokság diadalmas útját. A hirek szerint olyasmit produkált, amit nem tud utána csinálni senki sem a világ atlétái közül. Nem is vettem észre, hogy drukkolok ezek után: hányadik helyre is jut Magyarország, megkapja-e a kilencediket ? Vagy csak a tizedikkel kell beérniük ? Igen, most már lázasan olvasom a magyarokról jövő híreket, mert úgy érzem, hogy a dicsőségnek az a himes, nagy palástja, amely betakarja ezt a kis nemzetet és előre kényszeríti a világ rivaldája elé, valahogyan engem is betakar, aki egy szürke ember, még sportember sem vagyok, csak egy dologban vagyok együtt mindenkivel: az akaratban, hogy a magyarság megállja a helyét a népek versenyében becsülettel és hozzá méltóan. Megpróbálom ezt az érzést elemezni magamban, mi ez? Meg kell állapitanom, hogy nem más, mint a sokat hirdetett magyar kulturális egység, amely egy népet foglal össze a betű, a tudomány, a művészetek, a sport — és különösen ez utóbbinak — lenyűgöző erejével. Nem lehet, nem szabad ennek az egységnek soha felbomlania, amig ez a nemzet él és igy az a kísérlet, hogy a kisebbségi magyarság megéljen szűkén adagolt kis kulturális vitaminjaiból, most látszik meg a maga valóságában. A magyar kulturális életet Los-Angelesben ismerte meg az egész világ és ebben a szóban: magyarok, mi is benne vagyunk. Támogassuk a komáromi földmives iskolát! Szlovenszkó egyetlen magyar tannyelvű gazdasági intézete felszólítja a gazdaközönséget, hogy fiait iskoláztassa, mert csakis jobb előképzettséggel fogja későbbi boldogulását és előrehaladását elérni. Minden földmíves tegye gyerekeinek lehetővé, hogy általános műveltséget és gazdasági szakképzettséget szerezhessen, mert ezzel biztosítja részükre a legbecsesebb örökséget. A rendes kétéves tanfolyam teljesen lezárt, tökéletes gazdasági kiképzést nyújt az elemi iskolából kikerült és némi otthoni gyakorlattal rendelkező ifjaknak. Felvétel alkalmával elsősorban oly jelentkezők lesznek figyelembe véve, kik az iskola befejeztével az otthoni gazdaságba szándékoznak visszatérni. Természetesen a jobb előképzettségű ifjak is felvétetnek, de ezeknél is a saját gazdaságukba visszatérők részesülnek előnyben. Az oktatás elméleti és gyakorlati részre oszlik. Az elméleti rész: általános ismereti tantárgyak, természettudományi tantárgyak, gazdasági szaktantárgyak, kereskedelmi és jogi ismereti tantárgyak. A gyakorlati kiképzés az iskola jól felszerelt 272 kát. hold területű gazdaságában történik, hol a növendékek részben a különféle gazdaságii munkáknál a belső majorban, istállókban és a szántóföldeken, valamint az egyes tantárgyak szemléltetéséhez szükséges gyakorlatokban részt vesznek. Ezen gazdasági gyakorlatokon kívül még be van vezetve a téli félévekben: kosárfonó, kovács, bognár és szíjgjyártó gyakorlat. A tanulmányi kirándulások, kiállítások megtekintése és szakmabeli vetítettképes előadások látogatása szintén a gyakorlati élet megértésére szolgálnak. A könyvtár gazdagon felszerelt iro-Fehér fogak: Chlorodont dalmi-, szórakoztató- és szakkönyvekből áll A növendékek elhelyezése az iskolával szervesen összefüggő tanári felügyelet alatt álló internátusbán történik. Évi tandíj és beiratási díj 50 Ke. Internátusi díj havi 160 Ke. A tankönyvek és egyéb iskolai szerekre körülbelül 100 Ke kell évente. A különféle tanulmányi kirándulásokra körülbelül 50 Ke. A szegényebb sorsú, jó előmenetelő és kifogástalan magaviseletű növendékek számára állami, országos és járási ösztöndíjak, illetve pénzsegélyek állnak rendelkezésre. Az intézetnél évközben az idősebb gazdák részére számos szaktanfolyam van megtartva. Újabban pedig szervezés alatt áll a dohánytermelési szaktanfolyam is. Komáromi zsákucca, — komáromi kis tér. Régen volt már szó hasábjainkon a kis uccák problémáiról. Most, hogy nagynehezen mégis csak lesz reményünk arra, hogy a Deák Ferenc ucca ősz óta húzódó aszfaltozását elvégzik s a balkáni uccát európai módra átalakítják, hadd emeljük fel szavunkat a város egyéb uccáinak rendezése érdekében is. Nemcsak a város külterületi uccái, hanem a központhoz közel fekvők sem részesülnek érdemes elbánásban. A város perifériája, sáros gyalogutaival, — amely mellett a villanyoszlopba kell fogózni, ha az ember nem akar a sárba poítyanni, — rnacskaköveivel, csatornázatlanságával és kivilágitatlanságával, határozottan primitiv benyomást tesz az emberre. Szerencse, hogy idegen elkerüli ezt a részt. A belterület sem külömb. Itt van például a nemrég nagy lelkesedéssel megnyitott Zsákucca. Formás kis házak sorakoznak benne s meglehetősen forgalmas ucca lenne, — amit mutat az is, hogy meg kellett nyitni a forgalomnak, — de mi haszna, ha nem lehet benne járni, még száraz időben sem. Esős időben tenger és mocsár, száraz időben pedig hegyvidék. Sárrengeteg, burjánzó fű, hepe-hupa, gödrök szimfóniája ez az ucca. Nem kellene rá pedig egyelőre, csak néhány kocsi dunai kavics, megfelelő elegyengetéssel. Legalább is, hogy a lábtörések statisztikáját mellőzzük ... A munkanélküli segélyből alapot is lehetne találni az ucca megmunkáltatására. Ugyanekkor azonban állapítsuk meg, hogy az ötlet: a Kórház-teret virágokkal beültetni, kitünően sikerült s dicséret érte az illetékeseknek s akik a virágok elültetését véghezvitték. Az azelőtt száraz, semmitmondó kis terecskébe leiket öntöttek, üdévé, szemgyönyörködtetővé tették. Piros virágok rengetege fogadja az arra haladót, még a villanylámpa oszlopán is virágos kosárka: szép munka, jó ötlet. Csak már azok helyett a szöges drótok helyett látnánk a régen beígért elegáns kis korlátot.. . Színházterem felavatási ünnepély keretében lesz a zsidó főiskolások kabaréja. Röviden hirt adtunk arról, hogy a Komáromi Zsidó Főiskolások Egyesülete szeptember 3-án rendezi a már tradicionálissá vált nyári kabaré estjét. Külön ünnepélyességet kölcsönöz az előadásnak az a körülmény, hogy a zsidó hitközség modernül átépített 350 embert befogadó színháztermét, hol az idei kabaré lesz, a műsor keretében avatja fel dr. Waldmann Ernő főrabbi. A műsoros est, melynek számait változatosan ügyesen állította össze a rendezőség, nivó tekintetében felülmúlja az eddigi kabarékat. Az egyesület kiváló műkedvelő gárdája, mely nem ismeretlen a közönség előtt, biztosítja az est sikerét. A program legértékesebb számai közé Mezei Béla két vándor cimü egyfelvonásos zsidótárgyú drámája tartozik, mely döbbenetes megrázó erejével élménye lesz a közönségnek. A műsor komoly részét a legújabb nagy sikert aratott pesti kabarétréfák egészítik ki. Meglepően fog hatni a kisleányok gimnasztikus táncjelenete, amelyet Schwartz Sári modern elgondolásban teljesen újszerűén tanít be. Az est tiszta jövedelmét az egyesület a szegénysorsu zsidó főiskolások segélyezésére fordítja, akik a mai válságos időkben kétszeresen szorulnak támogatásra. A komáromi zsidóság tudatában vart ennek és kötelességének tartja, hogy^szeptember 3~án a legnagyobb számban jelenjen meg a zsidó főiskolások kabaréján. Részletes ismertetésre még visszatérünk. A csallóközi halászat történetéhez. két vagy a maga szemeivel látott, vagy amelyekről vele az érseki javak főkormányzója, Bacchiano beszélt.1 Az érseki halászat állomásai a kódex szerint Gútán, Nándoron és Naszvadon voltak. A halak közül csupán a besózott vizák adattak el. Beatrix királyasszony egy ízben huszonegy darabot vett meg 105 aranydukáton. 1488. évben az eladott halakból 186 dukát folyt be, míg az előző, 1487. évben az eladott húsz darab vizáért 107 dukát.* 2 1489-ben ellenben a halászati jövedelemnek már semmi nyoma sincsen a feljegyzésekben, ami azt bizonyítja, hogy ezek hiányosak. Nagyon természetes, hogy ezekben a halban oly dús vizekben nemcsak viza tanyázott, hanem sok másféle hal is, hogy csak a nemes söreg, tok halakat nevezzük néven és a nem kevésbbé értékes, de akkor kevesebbre értékelt kecsegéről, harcsáról, posárró] (ponty), süllőről, csukáról, a keszeg-félékről se feledkezzünk el, amely jó pénzen elkelt a komáromi piacon, de jó eledelül is szolgált nemcsak a halásznépeknek, akik egész falukat alkottak, mint Gúta és Naszvad is, meg szomszédságuknak is. Ezek a halászok ugyanis nemcsak a rekesztő halászatot, hanem a hálós, kerítő, vagy tapogató halászatot is egyformán űzték. S ha hitelt lehet adnunk az egykorú és a későbbi íróknak, a halnak oly nagy gazdagsága és bősége volt a magyar halászóvizekben, hogy azt ma már elképzelni sem tudjuk. Bonfinius, Mátyás krónikása, megemlékezik erről munkájában, de szemléltetőbben Marzio Galeotti írja, hogy a folyóvizeknek a hal egyharmadrészét teszi és a halász sohasem húzza ki hálóját üresen. 3 Az bizonyos, hogy a halaknak bősége nagy volt és a halászok mesterségük után jól megéltek még akkor is, ha az olcsófajtákat csaknem ingyen adták. A Tisza mentén az is előfordult, hogy a halakat valósággal ingyen adták. Amikor a kocsisok itatni akartak a Tisza vizéből, az 1Századok. IV. 1870. évf. 290. 2U. o. 286. 1. 8De dictis et factis Mathiae regis. Cap. VII. itató vederrel halat is mertek ki. Áradáskor a hal a kiöntések kopolyáiban marad és ott pusztul el, sertéseket hizlalnak vele, de nagy része elrothad, mert ingyen se kell senkinek.1 A nemes halnak azonban mindig megvolt az ára. Mivel a vizát, mely igen gyakran óriási nagyra fejlődött, elevenen el nem adhatták, azt hordókba rakták besózva és így került kereskedelmi forgalomba. A besózott halak hordója 15—16 arany dukáton kelt2 Herman Ottó szerint, ebben azonban alighanem téved a kitűnő tudós, mert ez túlzottan nagy árnak látszik. A halbőségre nézve elég, ha két régebbi adatot említünk fel, amelyek közül az egyik- köztörténeti vonatkozású. I. András magyar király megverte a Magyarországot megtámadó III. Henrik császár seregét, amely igen nagy bajba jutott Győr alatt. A király ötven óriási vizát és ezer oldal szalonnát küldött a németeknek, hogy éhen ne haljanak. 3 Ez 1050-ben történt a krónika szerint. A vizákat minden valószínűség szerint Komáromból szállították a király parancsára. A másik adat IV. Béla idejéből való, aki az ausztriai magyar alapítású Szent Kereszt apátság frátereinek ellátására évente 200 vizahalat rendelt a mosoni Duna cégéiből (az oklevél szerint:4 qui vocantur vizahal) az 1256. évben. Ezt az adatot Herman Ottó nem használta fel jeles művében. A komáromi halbőségre vet világot az a körülmény is, hogy az 1518. évi országgyűlés egyik végzése szerint Komárom a királyi konyhára kiváltképen tokkal és vizával tartozott szolgálni. (Tata és Munkács városok szintén erre kötelezvék.)5 Ami nyilvánvalóan a komáromi vártartomány terhe volt, amelynek a vizateleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. VI. 12. (Cuspinianus, Wernher és Oláh Miklós munkái nyomán.) 2Hermann Ottó. A magyar halászat könyve. I. 108. 3Vasárnapi Újság. 1863. évf. 14—15. sz. Szinnyei József d olgozata. 4C. D. IV. 2. p. 383-384. 5Corpus Juris Hungarici. 1518. art. XIV. és Tudományos Gyűjtemény. 1825. V. 31. halászat bővesen jövedelmező bevételi forrása volt. Mielőtt a vizahalászat érintett kérdését fontosságához képest tárgyalnék, elérkeztünk a magyar középkor végéhez, az 1526.-ik gyászos emlékű esztendőhöz. Ha eddig is egyre bővebben buzogtak a történelmi források, ezentúl még szélesebb medret vájnak azok. A csallóközi halászat fénykorába jutunk, amelyben se szeri-se száma a történeti adalékoknak, amelyek részint a bécsi levéltárakban, részint volt közlevéltárainkban, városaink és falvaink megsárgult, megfakult jegyzőkönyveiben lappanganak. Ezekből a felhasználhatókat és történelmi irodalmunkban már felhasználtakat írjuk soraink rendébe. III. A nagy politikai változásokat, melyek a mohácsi katasztrófa után következtek be, a legnyugodtabb foglalkozás, a halászat is megérezte. Elég, ha ezeket a már feldolgozott történeti munkákból megismerjük. A magyar halászat, mint ősfoglalkozás, alkotta Herman Ottó nagyszabású művének tárgyát,1 történeti részében még kénytelen volt nélkülözni a magyar mivelődéstörténet úttörőjének, Takáts Sándornak a magyar halászatról írott dolgozatait, különösen a tíz évvel később a vizahalászatról írott munkáját, amely talán egész történelmi irodalmunkban elsőnek irányította a figyelmet erre az ezerévnél is öregebb ősfoglalkozásra. 2 Egyébként Herman Ottó volt az, aki A magyarok ősfoglalkozása című — sajnos — befejezetlen munkájában az elismerésnek és a dicséretnek koszorúját nyújtja Takáts Sándornak, aki a magyar szarvasmarhatenyésztés őskorszakát is feltárta tudományos munkásságában, amely eleddig teljesen elkerülte a magyar történet búvárainak figyelmét, holott ez a legfontosabb tudnivaló lenne: mivel volíaképen ez a JA magyar halászat könyve. Budapest, 1887. I.—II. kötet. (Kiadja a Kir. Magyar Természettudományi Társulat.) 2A komáromi vizahalászat a XVI. században. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. IV. évfolyam, 1897. 425. és 485. és köv. 11.
