Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-27 / 58. szám

1952. jülius 27. »KOMAROMI LAPOK< 3. oldal. kereskedőtől tanulhasson, — ha szó­val valahogyan ily formában védve lenne a kvalifikáció, akkor érdemes lenne kereskedelmi iskolákban tanul­ni sott végbizonyítványt szerezni szor­gos tanulás után. S akkor lehetne mód kenyérkereső pályán való elhelyezke­désre, olyan pályán, amelyre képesí­tése van az arra pályázónak. De hát mindez nincs így, nem kell messzire mennünk, nézzünk csak egy kicsit körül s ha van szemünk, lát­juk a valóságos helyzetet! Egyelőre tehát tegyenek le a fiaik­ért — leányokról nem írunk, mert azok már úgyis elvették a fiuk szá­mára járó karéj kenyér nagyobbik részét — aggódó szülők arról a kebel­dagasztó érzésről, hogy fiaiknak ke­reskedelmi »akadémiai« diplomát sze­rezzenek. Ma nem veszítenek vele semmit, legfeljebb megtakarítják ma­guknak a bosszúságot és kétségbe­esést azon a töménytelen kiadáson, amibe fiaik tanulása kerülne. A fiuknak nem diplomás kvalifiká­cióra, hanem tudásra van szükségük, és szerencsére. A szerencsét nem le­het szerezni, de a tudást igen. S ha a kereskedelmi pályákon szükséges ismereteket nagyobb pénzáldozat nél­kül kívánják megszerezni ifjaink, kik reménykedve várták az »akadémia« megnyitásált, s a szülők, akik drága jó szivükkel tervelgették szeretteik jö­vőjét ezen az akadémiai alapon, nyu­godjanak bele a helyzetbe ma, ami­kor érni kell még hagyni az egész kereskedelmi szakoktatás kérdését ad­dig, amig a sok diákos drukk között megszerzett akadémiai végbizonyít­ványt, vagy érettségit a kenyérhaj­­szolás tőzsdéjén egyáltalán jegyezni fogják és mint a többi szakpályákon, garantált értéke lesz. A megfelelő jelentkezés esetén ősz­re meginduló kereskedelmi és iparj továbbképző addig akadémiai nívón álló rendszeres tanfolyama a viszo­nyokba illő szaktudás megszerzésé­re fog kitűnő alkalmul szolgálni. Legközelebb a továbbképző tanfo­lyam szervezetét fogom ismertetni. kívül a sebesség nincs korlátozva. A teherautók a községeken kivül sem léphetik át az 50 km-es sebességet. A kocsivezető (soffőr) nem dohányozhat. Minden autót kis házi gyógyszertárral kell fölszerelni, amelyben négyféle kötőszer, jód s más hasonló anyag tartandó készenlétben. Az autók nyilvántartási jelzése igy módosul: A csehországi kocsikat „C“, a szlovenszkóiakat „S“ és a ruszinszkói­­akat „R“ betű jelzi. A prágai kocsik jelzése „P“. A nemzetközi forgalomra szánt és „CS“ betűkkel jelzett kocsikon a nyil­vántartási jelzéseket fekete alapon fe­hér szinü betűkkel és számokkal kell készíteni. Az uj nyilvántartási számok kiosztása mindenesetre még hosszabb időt vesz igénybe. A nyilvántartási számok legfeljebb ötjegyüek lehetnek. Ha olyan sok kocsi van, hogy az ötjegyű szám kevés volna, úgy római számokat kell segítségül venni. Minden kocsit hátratekintő tükörrel kell ellátni. Ez a rendelkezés nem talál általános tetszésre, különösen azok részéről, akik nem kívánják, hogy a kocsit vezető soffőr is szemtanúja le­gyen a kocsi belsejében lefolyó ese­ményeknek, ez ellen azonban függöny­nyel lehet védekezni. Biztosan lesül strand­olajtól lesz egyenle­tesen barna Ártalmatlan, hűsítő, fertőtlenítő! Savoy gyógyszertár Bratislava, Mostovaä. Mindenütt kaphatói 307 A személyautón csak annyi személy utazhat, amennyi számára a kocsit ké­szítették, ami a kocsi úgynevezett ti­­pustanusitványában van feltüntetve. A motorkerékpár pótkocsiján csak egy személy foglalhat helyet. Az autóbusz csak annyi utast vehet fel, amennyi számára az autóbusz ké­szült. A maximális utasszám a kocsi belsejében feltüntetendő. Teherautón személyeket szállítani ti­los, kivéve a katonai teherautókat s a vis major-esetet, amikor például men­tésről van szó. Az autóbuszokban tilos a dohányzás Este tiz óra után nem szabad a rádiót nyitott ablaknál muzsikál­­falni — Magyarországon. mmmMBmmmmmmmmmmmmsmmmmm HELYETT. Komárom, — július 27. A rádió rohamos térhódításával szemben a közcsend zavartalanságát és háborítatlanságát is védeni kell, mert sok ember nem gondolva arra, hogy szomszédja este tíz órakor fáradt a napi munkától és már esetleg kora reggel ismét munkába kell állnia, a rádiót szabadon engedi és szól Buda­pestről a cigánymuzsika bele a meleg nyári éjszakába Hát ez mind igen szép dolog, azonban mindennek van határa, még a figyelmetlenségnek is és ezért lecsapott a' rádióvevő előfize­tőkre a magyarországi belügyminisz­ter körrendeleté, amely eltiltja a nyi­tott ablaknál való éjjeli rádiózásokat. És ez így is van rendjén. Sajnos, sok rádióvevőnek ez nem jutott eszébe és nem magamagát akar­ta gyönyörködtetni harminchatodik Rácz Lacival vagy Magyari Imrével, Saját tudósitónktól. Pár évtizeddel előbb az autók ritka­ságszámba mentek és nem sok vizet, helyesebben, port zavartak föl. Ma már azonban az autó mindjobban tért hó­dít és számuk és a gyorsaságuk félel­metesen megnövekedett. Ma már min­denkinek, akár van autója, akár nincs, számolni kell az autó mindegyre nö­vekvő elterjedésével és ismerni kell mindnyájunknak azokat a törvényeket, rendelkezéseket, amelyek az autóforgal­mat szabályozzák, mert különben köny­­nyen bajba kerülhetünk. Például eddig városokban, közsé­gek és egyéb zárt településeken keresz­tül csak 15 kilométeres sebességgel haladhattak az autók, ezt most föle­melték 35 kilométeres sebességre. Ezt nagyon jó tudniuk a falun lakóknak, mert az uccákon bogarászó tyúkok, libák, kacsák és kutyák és a legelőről hazatérő tehenek, sertések és lovak és libafókák, amikor a község uccáin végig haladnak, sokkal nagyobb vesze­delemben forognak, mint eddig De a korgatva hánykolódtak az ágyukon és szidták azt is, aki a rádiót kitalálta. Minálunk azonban ennek nincsen korlátja és a rádiózás korlátlanul és felelőtlenül űzhető. Tehát este tízóra­kor mindenki hallhatja az utolsó híre­ket és a sporteredményeket vagy a berlini dzsessz jajgató és nyivákoló hangjait. A kettős haszonvétel, a friss levegő, ami után még nem vetnek ki adót és a rádió, együtt élvezhető. Ilyenkor felsóhajtanak a szegény szomszédok: bár csak tél lenne már! No de a zenei talentumokra több­nyire este tíz óra után jön rá a játék vágya és akkor esnek neki a zongorá­nak is. Aztán dögönyözik és ütik­­verik szegényt, amíg bömböli az egész uccának, hogy ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát, avagy az én babám egy fekete nő és más klasszikus or­­feumi nótákat. És ez ellen nincs rend­szabály, se házszabály, se uccasza-Komárom, — július 26. járókelőkre, illetve az uccákon keresz­­tülmenőknek is jó ezt a sebesség nö­vekedést tudniok. A nyilt utakon a sebesség nincs korlátozva, mehet mindenki olyan se­bességgel, aminőt ő és a gépe kibir. Ezt megint nagyon jó tudnunk, akár gyalogosan, akár fogattal, vagy kerék­párral haladunk is az országutakon. Azt hisszük, hogy az általános ér­deklődésnek teszünk szolgálatot, ha a most életbelépett uj autótörvényt az alábbiakban ismertetjük. Az uj autótörvény hétfőn lépett életbe. Az uj törvénynek átmeneti jellege van, amennyiben csak két évig marad ér­vényben s addig meg kell alkotni a végleges autótörvényt. Az uj autótörvény legfontosabb in­tézkedései közül kiemeljük a követke­zőket: A zárt településeken, községeken át vezető utón a személyautó legfeljebb 35 km-es sebességgel haladhat (eddig 15 km. volt megengedve). A községen Verona, julius. Újság nélkül. Ma azt mondja egyik utitársam: — Meg kellene nézni mégis az új­ságot, valami forradalom van Német­országban, Keresünk német újságot egy olasz albergo-ban, meg is találjuk a Neues Wiener-t, aztán ijedten toljuk félre, még mielőtt belelapoztunk. volna tisz­tességesen. — Apage Satanas! Ha eddig kibír­tuk, most csak nem követünk el gya­lázatot! És megtartottuk a fogadást. A tágas autóbuszban az idők folyamán össze­gyűlt két-három magyar, német és francia újság; a csomaghálóban van egy Pesti Hírlapunk is; a legfiatalabb újság egy julius 12-iki Az Est és jó­magam is hurcolok egy kéthetes Prá­gai Hírlapot s egy ugyanolyan idős Komáromi Lapokat a táskámban, de mi­kor szavazásra és nyilt bevallásra került a sor, kiderült, hogy a Pesti Hirlap ké­pes mellékletén és egy keresztrejtvé­nyen kivül senki újságot nem fogott a kezébe. Jóformán azt sem tudjuk, mi történik a világban. Különös, bizsergető érzés ez új­ságírónak újság nélkül lenni. Nem olvadni bele a világ forgásába, de en­gedni, hogy fejünk fölött vonuljanak el a napok, dátumok, a történések s lám, igy is jó. Nem tudjuk, mi történik a világban. A világban, amelyben pedig benne forgunk és utazunk: múlnak a napok s ma azt sem tudtuk már, milyen nap van és hányadika. Olyan szép a világ és annyi a látni­való, hogy a kivülünk eső részekre nem ügyelhetünk. Pedig biztosan sok érdekes történhetik az egyes orszá­gokban. Mindezekről nem tudunk. Függetlenítettük magunkat. Ma igy kelteztem egy levelezőlapot: „Padova, 1932. szerdau Minek több! A magyar vendéglős és az olasz. Velencében megharagudtunk a szál­lodásra. Magyar ember volt s azon a jogon, hogy a honfitársai vagyunk, szeszélyesebben bánt a vendégeivel. A magyarok sokszor egymást nyúzzák külföldön. Egy vonattal hamarább érkeztünk Mestréből, mint programm szerint kel­lett volna. Már elhelyezkedtünk az ét­teremben, mikor a vendéglős izzadtan szintén megérkezett s méltatlankodva mondta: — Az urak hamarább érkeztek! Én várom önöket, hoztam gondolát a kofferek számára, telefonálok össze­vissza s önök már itt vannak. Tehetségtelen szállodás. Barátságosan akart fogadni s kitört belőle a magyar önérzet. A nagy örömben elveszítette a fejét. Egyikünk erre megszólalt: — Bocsánatot kérünk, hogy egyálta­lán felkerestük a szállodáját! Erre megijedt. Bocsánatot kért, da­dogott, aztán másnap reggel ujrakezdte a méltatlankodást. Mikor kiméltatlankodta magát, hozta a vendégkönyvet s kért, hogy Írjunk dicsérőjelzőket a szállodáról a könyvbe. Egyikünk se irt be semmit. Ezzel szemben Veronában egy lelkes olasz fogadott, aki még németül is csak nyögve beszélt. Azzal kezdte, hogy éltette a magya­rokat s virágokat adott a hölgyeknek, ízes spagettit tálaltatott paradicsom­mal, izgatottan sürgött-forgott, majd­nem a nyakába borult mindenkinek, lelkesedett, ujjongott s ebéd végeztével ingyen szerviroztatott a legjobb bo­rából. Egy félóra múlva már brúdert ivott és könnyek között jelentette ki, meny­nyire szereti a magyarokat, akik ellen harcolt az Isonzó-fronton. Újabb félóra múlva becsipett s az öreguraknak, akik szívesen elkvater­­káztak vele, hatalmas puszikat sózott az arcára. Majd szétepedt a boldogságtól El­induláskor a zsebkendőjét lobogtatta s pincérei erőszakkal fejtették le a lépcsőnkről. Határtalanul boldog volt. Jövetelünk titulus bibendi volt az ő számára s vendégei örömére ő csípett be a leg­jobban. Utóbb vettük észre, hogy az ingyen bort felszámította az ebédhez. De legalább jól mulattunk és soha el nem felejtjük őt. Rivából azonnal táviratoztunk neki s meghívtuk egy kontra borozásra Igen ügyes ember volt. Szombathy Viktor. — BETÖRÉS. Beke Rezső bősi hen­­tesmester egyik éjszaka azt álmodta, hogy annyi vevője volt, hogy soha annyit még nem is látott. No, de el is fogyott minden. Reggel, amikor kinyi­totta az üzletet, azt hitte, káprázik a szeme, mert az álom beteljesedettnek látszott. Ugyanis az egész hentesüzlet üres volt, nem volt abban egy falat áru sem. Hamarosan kitűnt azonban, hogy nem az álom valósult meg, ha­nem betörő járt az éjszaka ott és az dézsmált meg mindent. A csendőrök elfogták Vimmer Jenő nyáradi szabó­mestert, akit azzal vádolnak, hogy őneki is része volt a betörésben. Ezen kivül több lopással is vádolják. A vizsgálatot megindították ellene. hanem a szomszédait is, akik fogcsi- bály??... Már nem mondhatom azt, hogy fütyülök az autókra! Az autó ma már bekapcsolódott még azoknak az életébe is, akiknek nincsen autójuk. — Számolnunk kell az autóközlekedés­sel. — Mi van az uj autótörvényben, amely a napokban lépett életbe. — Jó lesz mindenkinek megismerni ezt az uj törvényt, amely sok újítást tartalmaz. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom