Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-24 / 101. szám
1932. december 24. »KOMÁROMI LAPOK« Garantált új hófehér P pelyhes, mellesztett I ibatoll Ka 30’— D .. . . ,.. Pelyhes és fosztott tollak nagy választékban. Kérjen mintát! Grüniiut Komárno. Uj élet. A börtönben, ahol három és fél ■ével töltött el, bölcsebb és higgadtabb lett. A haja kissé kihullt, ráncai mélyebben szelték át a homlokát. — Uj élet, új élét, ez zsongott benne, — lehct-e uj eletet kezdeni a mull szomorú emlékeivel? Magányos otthonában, amely távol esett a nagyváros forró őrületétől, lassan-lassan elkezdte új életét élni. És egy napon kénytelen volt megállapítani, hogy nemi a maga, hanem a szomszédai éíe_ tél éli. Törpe fák ácsorogtak a ház körül, távolabb már az Alföld millió szemű homokbuckái tespedtek, autó csak ritkán tévedt erre, a messzi külváros útjaira és az est szabadon és tisztán tárta ki szépségeit, mert itt nem állták útját a kőrengetegek. De az épület falai oly vékonyak voltak, hogy még a sóhaj is áthallatszott a lakásába. Minden, .ami odaát történt, beszéd, pör, zaj, indulat, csók: ugyanabban a pillanatban már ott kóválygott az ő feje s az ő szíve körül. — Istenem, miféle emberek ezek? — próbálta eleinte elkergetni maga mellől a mások életét, — kik ezek, miért gyűlölik vagy szerelik egymást smit akarnak tőlem? Semmit. Bizonyos, hogy tőle nem akartak semmit. Mégis itt voltak s belevonták a maguk dúlt éleiébe az idegen embert, aki véletlenül az ő szomszédságukban lakott. A férfi negyven éves lehetett. Szelíd. majdnem kifejezéstelen arcán nem látszott meg a szenvedély, elborult s kissé fájdalmas tekintete inkább a maga lelkét kutatta, mint a világ ezer és ezerféle nyomorúságos lázát, amelyek ismeretlen útjaikon égtek és kialudtak keservesen. Legalább ő ilyennek látta azt a magas, sápadt arcú embert, akivel hol a lépcsőházban, hol a villamos megállónál találkozón. Az asszonya egészen más volt. Tűz villámlott a szeme mélyén s reménytelen kétségbeesés idegesítette keskeny szája szélét, amely ijedten rebbent meg hangra, zajra, szélre és napvilágra. Inkább a férfi Játszott törékenynek, az asszonyból, ha titkolta is, különös erő sugárzott. Valaki, aki elvonult már az élettől, így látta maga körül a viaskodó életet. Nevetett és töprengett magában. Neki már nincs dolga asszonnyal, tűzzel és féltékenységgel. Órákig ült könyvei között, amelyekből némelykor kiharsogoll az élet csodálatos visszhangja. Az ő hangja már elveszel!. Mégis megismerkedtek... — Jó ember, igen, ezt bevallom, — mondta az asszony, — jó, ez minden. Mondja, elég az, hogy valaki jó? És ebben kell einem, hogy ő jó, jó, semmi egyéb, csak jó. Hát rossz vagyok én, hogy folyton a maga jóságát sírja a fülembe? Mit gondol? — És végigmérte az embert szomorúan és összetörtén és csupa láz volt, ajka vonaglott és fehér arca fénylett. Megint találkoztak. Csak úgy véletlenül. ahogy szomszédok, egy úton járok mégis elég gyakran láthatják egymást. — Maga nős? Nem vagyok nős. — Elvált? ■—■ Nem. Hanem? — kérdezte bizonytalant!! és kíváncsian az asszony. Én megöltem a feleségemet. Micsoda ember. Megölte! Meg tudta ölni. Mily ördög! Gyilkos és így él! így tud élni. A temetőben egy halott, akit valamikor őrülten szeretett, bizonyára így volt s bizonyára azért ■■ölte meg, mert végtelenül szerelte. Vad és fenyegető villámok sisteregnek a szeme mélységes kohójában, az ujjak mint a hajlékony gyökerek, amelyek egyszer halálosan ráfonódtak egy asszony puha nyakára. Gyilkos! És itt lélekzik. él, alszik, gondolkodik a közelében, egy fal választja el tőle, rettenetes és meg tudta ölni! Napokig ez forrt az asszony agyában, éjjel felriadt, nappal tétován és elkalandozva bámult maga elé, ha az ura megszólította, riadtan nézett rá, ha a haját megsimogatta, félénken húzódott el lőle, megtöri, kínlódó teremtés, egy titokzatos vízió örvényében vesződve kapaszkodott az élet szilárdabb pereme felé.- És miért ölte meg? — kérdezte tőle egy napon. Alig ismert rá. Ami azelőtt friss, lazító és kegyetlen volt ezen az aszszonyon, mosl valami nyugtalanító apáthiába süllyedt. Szeme alján kékes árkok sötétlettek s hangjának fojtott, rideg érzékisége tompa színtelenségbe rekedt. Istenem, megöltem. Higyje el, meg kellett ölnöm. Jobb így. Kimostam életem szörnyű szennyesét. Ezért tettem. — Rossz volt? Nem emlékszem rá. Én minden! elfelejtettem. Könyörögve nézett rá. És többé nem nősül meg soha? — Nem. Soha. — Miért? Mert azt hiszem, újra megölném. Odaát csend támadt. Már alig hallott hangos szót. Mintha súlyos sziklafal meredezett volna a két lakás közöli. Gyengéd suhanás, álmodó nesz, édes sóhaj, halk, fojtott suttogás remegett és szállt tova a másik lakás szerelmes kalitkájában. A visszhang elnémult, —- gondolta magában. — Az én életem visszhangja, amely anynyira meggyötört pihenésemben. De meddig? Meddig? Maga elölt látta az asszony elgyötört arcát. Talán már ő is a halál előtt állt? És nem kellett néki a jó. A gonoszát áhította, a sötét szenvedélyt kutatta — és most megrettent. Megállt. És visszatért. — Mit bánom én? Mi közöm hozzájuk? — Fülét rászegezte a vékony falra. És úgy hallgatta a csendes beszélgetést. — Te oly jó vagy. És én ezt eddig oly kevésre becsültem. Okosai)!» lettél, drágám. — Igen. Vannak események, amelyek egy pillanat alatt több józanságra tanítják az embert, mint millió példa.- Valóban, ez így van. És mondd, meg tudnál te engem ölni? — Soha. — És nem is gondoltál erre?Menynyi baj, mennyi veszedelem volt közöttünk! — Sohase gondoltam. Szerelmesen simult az urához. És mély, forró és lesújtott alázattal gondolt a másikra, a gyilkosra. Akii talán a végzet küldött az útjába, hogy álmodó szemét megtörölje, ideges szá- Cis. jrd. £. iuüö|ja 7. ját megnyugtassa, lázongó vágyait lehűtse. Boldog volt az új. az elképzelt élet kitárult ajtajában, mintha újra született volna. Itt is, ott is az élet napja kelt föl a gyógyuló lélek sajgó, de már épülő sebei közül. B. /. 15. oldal. V^fah licitacného oznamu. Búd t ex’kuőnej veci Tymáhajúcej veritel'ky Novozámická Sporobanka úi. ápol. proti dIZnikovi Valentovi Baranyáim<i a spol nariadil exekuőnú licitáciu o vymoZenie pohl'adávky ül7lt Kő istiny a jej prisluánosti na nemovitosti, ktoré gú na üzemi starodúanského okresného súdü v póz kn. obee Marcelova vl. ő. 77 pod A. I. r. C. 611|1. 611|2 mp. C. obsaZené na mene Kolomana Keszega y 4|2 őiagtke vedeoé yo vykricnej cene 6000 Kő. Vo Yl. ő 023 pod A f 1 t. é. 5e9,82 mp ő. obsaZené na mene Kolomana Keszega vedené v 1|2 őastke yo Yykr. cene 800 Kő. — Vo vl. ő. 631 pod A. 1. 1-3 r. ő. 39J, 391 mp ő. obsaZené na mene Valenta Baranyiho vedené yo vykriőnej cene 2000 Ki. Súőasne za pripoj-mého vyh'asuje to vl. ő. 77 a 923 Vilema Hábera pod C E 1611|33 útraty ustaluje v obnose 75 Kő. V prospech Kolomana Keszega vtelené právo doZivotného úZitku draZbou nedotknuté zostáva. Súőasne za pripojenú vyhlasuje yo vl. C. 77 a 928 Novozánrckú Sporobanku v zŰezitosti i.E 2353|i3 úíraiy ustaluje obnoaom 46 Kő. DraZba Lude o 15 hód. odpoludnajsej dna 28. januára 1933. t obecnom dome obee Marcelova. Do draZby dáné nemovitosti nemozuo odpredat’ niZe polovice vykriőnej ceny. Ti, ktorí chcú draZit’, bú povinní sloZit’ jako vádium 10%-ov vykriőnej ceny v hoiorosti alebo v cennych papieroch, ku kaucú s;ösobilych podi’a kurzu, urőenéha v § 42. zák. Cl. LX. z roku 1881 a to osobe, vyslanej súdom alebo tejto odovzdat' poistenku o predbeZnom uloZeni vádia do súdneho depozitu. XaktieZ sú povinni draZ‘ bné podmienky podpísat’. (§ 147., 150., 170. zák. Cl. LX. z roku 1881, § 21. zák. Cl. XL z roku 1908) Ten, kto za nemovitost’ viacej sl’űbíl, neZ je vykriCná cena, jestli nikto viacej nesl’ubuje, povinny je podl’a procenta vykriőnej ceny urőené vádium po vyáku práve takého procenta ním sl’úbenej ceny hned’ doplnit’. Oüresny súd v Starej D’ale, odd II., dna 14, októbra 1982. 613 LYKA KÁROLY: A művészetek története a legfontosabb emlékek és mesterek ismertetése. Az európai építészet, szobrászat, festőművészet könnyen érthető ismertetése stb. stb. 2 kötetben kapható a Spitzer-féSe könyvesboltban Koosárno-Komárom A két kötet ára díszes egészvászonkötésben 150'— Ké. i Résziéi fizetési kedvezmény! Cís. jed, E 1160;32|10. Vyfah drazobného oznamu. Súd v exekúőnpj veci vymáhajúceho veritel a Voitecha Utliho proti dlZníkovi Karolovi Szulcsanovi a spot, nariadil exekuőnú draZbu o vymoZenie pohl’adávky 3327 Ké istiny a jej prísiuánosti na nemoTÍtost1, ktorá }e na üzemi starod'aianského okresného súdu v póz. kn. vl. obee Jasova vl. C. 4i8 pod A. I. 1—3 r. é. 350J , 350|3, 351 mpő. obsaZená na menő Karola Szulcsaoa yedená v 1|2 Ciastke vo vykriőnej cene 4 82 Kő. DraZba bude o 14 hodine odpoludnajsej dna 20. januára 1933. v obecaom dome obee Jasova. Do draíby danú nemovitost' nemozno odpredat’ niíe polovice vykriőnej ceny. Ti, ktorí chcú draZit', bú povinny sloZit’ .jako vádium !0°j0-ov vykriőnej ceny v hotovosti alebo v cennych papieroch, ku kaucii spósobilych podi'a kurzu, urőeného v § 42. zák. él. LX. z roku 1841 a to osobe, vyslanom súdom alebo tejto odovzdat* poistenku o predbeznom uloZeni vádia do súdneho depozitu. TaktieZ sú povfnní drazobné podmienky podpísat', (§ 147, 150, 170 zák. Cl. LX. z roku 1881, § 21. zák él, XL z roku 19 8.) Ten, k'o za nemovitost’ viacej sl'űbi , néz je vykriéná cena, jestli nikto viacej nesl'ubuie, povinny je podi'a procenfa vykriénej ceny uréeué vádium po vfáku práve takého procenta ním sl'úbenej ceny hned' doplnit'. Okresny séd v Starej D'ale. odd II.. dna 12, okióbra 1932 642 Magasfrekvenciáju Duplex apparátus _ 6 hangolókörrel dolgozó 5 lámpás, dynamiautodynamikus hang- yy- v 1 'íQíT' szóróval egybeépítve IVC IvJvD kus hangszóróval egy- ttv írj beépített apparátus 4' Mielőtt rádióberendezését beszerzi, nérze nne?*? kirakatainkat, rip ^ laus villanyszerelési vállalat hallgassa meg vevőkészülékeinket! Komárom, Baross u. 5. Elsőrendű teljesítmény! Legújabb konstrukció, llacseiy árak.
