Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-10 / 97. szám
4 o'dal. »KOMÁROMI LAPOK< 19H2 december 10. dolgokat mutattam meg, leginkább az Arany emberre vonatkozó emlékeket. Láttam, hogy Móricz Zsigmondot nagyon érdekli, sőt jegyzeteket is csinált. Legújabb regényét, „A rokonok“ cimüt dedikálta nekem. Viszonzásul „A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története“ cimü munkámat adtam át neki dedikálva. A dedikálás nagyon nehezen ment, mert csak töltőtoll volt kéznél, amivel én nagyon nehezen tudok bánni. Ötször is át keliett egy-egy szót Írnom, amire kissé olvasható lett. Másikat akartam írni, de Móricz bátyánk azt mondta, hogy igy sokkal érdekesebb. Nagy elégtételül szolgált nekem, amiért a gancit leszavazták, hogy ebéd közben el kezdte könyvemet olvasni Móricz Zsigmond és annyira belemélyedt, hogy hiába hozták a sztrapacskát, az már régen elhült és még mindig az én könyvemet olvasta és a sztrapacskából alig evett valamit. „A rokonok“ cimü regényére megjegyeztem, hogy a nők nem lesznek vele megelégedve, mert a végén csak sejteti, hogy a főhős meghal, de nem irja meg határozottan. Ellenben megjósoltam, hogy a regény nagy olvasottságnak fog örvendeni, mert azzal kezdődik, hogy a figyelmes feleség egyik barátnőjének telefonál, hogy megtudja annak a nyulpácnak az elkészítési módját, ami a múltkor annyira Ízlett a férjének, amikor a barátnőnél voltak vacsorán. Nemcsak az Ínyenceknek tetszik ez a téma, hanem minden nőnek, aki figyelmes akar lenni a férje iránt, akár a meglévő, akár a leendő férjről is van szó. Móricz Zsigmond meg is fogadta azt a tanácsomat, hogy ezentúl regényeit ilyen incsiklandó dolgon kezdi, mert az Ínyencek száma se csekély ám. Aztán én elbúcsúztam illusztris vendégünktől. Dolgom után kellett néznem Amikor elment Móricz Zsigmond, ezzel a hízelgő kijelentéssel ront be hozzám az én kedves —thyvi— barátom, hngy: — Józsi bácsi, igazán gratulálok! Egészen meghódítottad Móricz Zsigmondot, akinek nagyon megtetszettél és azt mondta, hogy már azért is érdemes volt Komáromba jönnie, hogy veled megismerkedhetett. Ismert szerénységemnél fogva Móricz Zsigmondnak erről a meg nem érdemelt elismeréséről hallgattam volna, de közben riport jelent meg róla egy napilapban. És itt van a kutya eltemetve. Ha szerénységemről egy szót se irt volna, az nem lett volna baj, de az a baj, hogy rólam is megemlékezett, de csak úgy, mint akit csak az étlapok érdekelnének és a kultúrához semmi közöm. Ez fájdalmat okozott nekem, hogy —thyvi— igy kezeli atyai barát ját. Csoda-e azután, hogy bánatomban elsírtam a fenti könnyeket... (bi) Lapunk igen tisztelt olvasóihoz ! ötvennegyedik évfolyamába lép újcsztendökor a KOMÁROMI LAPOK. Több. mini félszázados, nestles múltja arra kötelezi a Komáromi Lapokat, hogy továbbra is, mint eddig: tiszta újságírói eszközökkel, őszinte hittel s lelkesen álljon őrt a magyarság ügye mellett s őrzője legyen kisebbségi magyar életünknek. A Komáromi Lapok a legnagyobb vidéki magyar újság Szlovenszkón s különösen a Kisalföld és a Csallóköz fontos hangadójává fejlődött. Kétszeresen fontos kisebbségi életünkben a becsületes magyar sajtó szerepe. Kezünket mindig a magyarság érverésén tartjuk s azon igyekszünk, hogy olvasóinknak állandóan tiszta helyzetképet nyújtsunk úgy a kisebbségi életről, mint a magyarság problémáiról. Hírszolgálatunkban pontosságra és gyorsaságra törekszünk, kritikánkban a magyar gerincességet tartjuk szem előtt. Nemcsak hír, riport és társadalompolitika kap helyet a lap hasábjain, a komoly tudomány, a szeinlc-rovat és a vidámság is, de regisztráljuk a Csallóköz minden társadalmi megmozdulását és a jótékony akciók mindig támogatást kapnak hasábjainkon. Magyar munka: magyar kenyér. Minden új lapszám egy jótékony gesztus a munkanélküliség ellen, minden friss példány újabb bizonyságtevése a magyarság kulturális erejének, élni akarásának. A társadalmi megértés, az emberi harmónia hirdetői vagyunk s most, ezekben a válságos időkben a kisalföldi magyarság szives támogatását kérjük előfizetések formájában a KOMÁROMI LAPOK számára. A Komáromi Lapok az 1933 esztendőre új előfizetést hirdet. Mindenki, aki egész évre fizet elő, ingyen kapja a régi, bevált Csallóközi Napiárt, melyet dr. Baranyav József ötletesen szerkesztett. Ne mulasszuk el előfizetésünket megújítani! Az automataszerencsegépek alkonya. A cim többet mond, mint amennyit egy kis cikktől remélni szeretnénk. A cim alkonyról beszél, — éppen olyan joggal, amilyen joggal a déli verőfényre mondhatjuk: ebből a napfényből este alkonyi pir lesz. — Mi az automaták alkonyát hirdetjük a szerencsegépek verőfényes delén. Legalább is Komáromban nagy keletje van a különféle szerencsegépeknek, amelyek mindenféle fogantyúkkal, karokkal, fékezőgombokkal, gyümölcsképekkel, citrommal és almával felszerelve habzsolják magukba a keserves koronákat. Komáromban szokatlanul el vannak szaporodva ezek a masinák, amelyek a legközönségesebb módon, a legbonyolultabb technikai ravaszság segítségével szedik el az adóhivatal elől a nehéz garasokat, színház elől a bevétel árát, népkonyha elöl a támogató fillért. Hagyján, ha nyerni lehetne vele szép haszonnal, — de a gép oly furfangos, hogy csak a legritkább esetben ad ki magából pénzt A játékos lelkisége pedig olyan konok, hogy akármennyit nyer, viszszadobálja a masinába. Már többször tiltakoztunk a szerencse játékok ilyen szemérmetlen fajtája ellen. Ha az Anglia sarkán guggoló kártyázókát meg lehet büntetni hazárdjátékért, — mert egykoronás alapon órákig „guberálnak“, — ha a vonaton tilos a hazárdjáték s ha nem a legtisztelőbb kifejezéssel illetjük a monacói fejedelmet, akkor ne legyünk hipokriták ebben az esetben is és száműzzük az automatakereket, amely még azt az örömet sem hozza meg, hogy a munkanélküliségen segítene, a népkonyhára adakozna, vagy valami módon enyhítené társadalmunk anyagi lázát. Ezek a buta s mégis oly eszes gépek lassankint lehuzódtak Komáromba, Délszlovenszkóra. Szlovenszkő egyéb helyein ritkán lehet látni ezeket a szemérmetlen masinákat, onnan száműzte már őket a jóizlés, a hatóság s a vésztők hada. Reméljük, hogy a Csallóközben sem sokáig peregnek már s nem szívják fel szegényebb alkalmazottak pénzeit. Mert, ha még gazdag ember hagyná ott garasait s a garasok jótékony célt szolgálnának, maguk volnánk az elsők akik ilyen masinák sürgős felállítását követelnénk. Mivel azonban rendszerint azok találnak benne szórakozást, akik nehezen keresik kenyerüket s kevés pénzüket minden nyerési remény nélkü ezzel a masinával szeretnék megkétszerezni, — nem tartjuk kívánatosnak az automaták rendszerét. Örömmel ven nénk, ha a szerencseautomaták helyett szerencsétlenség-gépeket állítanának föl hogy oda mindenki egyéni bajait, szerencsétlenségét bedobja, és soha vissza ne adja a masina! Komáromi ucca Aszfaltoznak ( Valami fatális szerencse üldözi Komáromot a munkaalkalmak tekintetében: ha a város egyik oldalán megszűnik valami munkálat, felüti a fejét az ALKALOM a másikon. Lám, hogy a kikötővel nincs sok szerencsénk, se vámáru, se építkezés: a munkások „átorientálódtak“ az aszfaltozás felé s mégis valamit keresnek télire, karácsony előtt. A kikötőnek első és utolsó legnagyobb forgalma a májusi szerb hajó volt, amelyik Jugoszláviából hozta a délszláv Szokolokat a prágai kongresszusra s egy délelőtt itt pakkoltak ki a színes öltözetű bosnyákok, macedónok. Azóta se látott a kikötő ekkora tömeget. Mert a lengyel szén, meg a román búza csak elenyésző csekélység volt ahhoz képest, amit az üresen álló öt daru torkába elnyelni tudna, így maradt az aszfalt. Kisvárosi mivoltunk magyarázza, hogy erről az aszfaltról már évek óta Írunk s úgy üdvözöltük az első keritésbontást, mintha legalábbis Jerikó falai dűltek volna le. Nehéz probléma volt, az bizonyos. Ezért aztán hol nekifogtak, hol abbahagyták. Minden szlovenszkói kisvárosnak van valami tengerikigyőügye. Nos, a komáromi tengerikigyó utóbb az aszfaltozás lett. Ám történnek még csodák s hetek óta lázas munka folyik a törvénypalota uccájában, aminthogy nem is lehet késni, nyakunkon a karácsony. A Menzel-cég hatalmas gépei füstölögnek, s a Deák Ferenc uccai polgár szívesen nyeli már le azt a kis bűzt, csakhogy száraz uccához juthatott. „Az embert megette a gép“: élénk példája volt ennek a sokat emlegetett axiómának a kétszáz munkás, aki a két cementező gépet bámulgatta napokig az uccasarkon. Két gép — s kétszáz munkanélküli. Szép arány. Ám, a Szénatéren már változtak az arányok: olyan hatalmas aszfaltfőző gép füstölög a tér egyik sarkában, hogy annak már igazán jussa van több munkanélkülinek juttatni kenyeret. Komárom legélénkebb képe ezekben a napokban valóban a Szénatér: a hatalmas, emeletes gép pirosán izzasztja a kokszot, amely tornyokba halmozva áll a gép mellett, cementet kever egy masina, aszfalt olvad az üstben, kellemes bűz szállong a levegőben, munkások sürögnek-forognak. Még egy kis műhely-házikót is építettek a gép mellé: valóban, „hatalmas arányok!“ Puhán ömlik a fekete aszfalt az úton végig, füstölög a keverő-gép, sistereg a gőz, — még egy-két hét s a tavaly sáros Deák Ferenc ucca egyike lesz a legszebb avenue-knek városunkban. Akik azonban mégis legjobban örvendenek ennek a sima aszfaltnak, azok az iskolásgyerekek. Előadás után olyan csúszkálást visznek véghez a sima aszfalton, mintha legalábbis a Duna jegén iringálnának ... Nádor ucca Ha földrajzkönyvet írnék s Komáromnak néhány oldalt lehetne benne szentelnem, külön fejezetet írnék a Nádorról. Éz az ucca mégis a lüktető, élénk, városias Komáromnak a maradéknélküli kifejezője. Nálunk általában minden a Nádoron történik, innen indul s itt végződik. A korzó itt lüktet, a zenés katonák erre vonulnak végig, a rikkancsok nem tágítanak a Nádorról, s a komáromi helyi reklámrádió is, — nincs hozzá hasonló másutt Szlovenszkón, mert specialitás, — ezen az uccán szaladgál végig s szedi versekbe a reklámokat. (Mindent elfogadunk, csak a grammofóntölcsérből kikiabált reklámokat hagyja el, az tulhangos és zavarja a békésen sétálókat.) Azonkívül a Nádoron kezdtek el először jojózni, itt van az egyedüli kávéházkert, — egyszóval Nádorunkon sűrűsödik a komáromi élet. ügy képzelem a Nádort Komárom üde testén, mint a Koh-i-noort az angol királynő nyakában. Koh-i-noorunkkal azonban rendőri szempontból problémánk akadt: nagyon helyesen lezárják ugyan a forgalmasabb időpontokban az uccát a járművek számára, kivéve a gyerekkocsikat persze, de mi történik azonban? SÜTŐPORT ÉS VA NILLINCUKROT/ A Klapka téri oldalon olvasható egy regény, magasan a fák között, amely a járműveknek szól, még pedig arról, hogy különben ilyen, meg ilyen büntetés terhe alatt ettől s ettől az órától eddig, meg eddig tilos az autók s a szekerek számára az áthajtás. Eddig rendben volnánk. Van a regény alatt festve egy piros kör is. Ezeket a jeleket a városi kocsis, soffőr érti. Mindig baj van azonban ha idegen autó szalad rá a Nádor uccára, vagy ha vidéki parasztszekerek akarnak végighajtani rajta. A regényt nem értik, a kört még kevésbbé. Nálunk még tanításra van szükség, forgalmi jeleket illetőleg. így aztán számtalanszor megtörténik, hogy a hetényí szekérsor, vagy a bécsi autó beszalad a Nádorra, ott veszélyezleti a gyanútlan járókelőket s végigmegy a Baross ucca sarkáig. Itt a rendőr már előre élvez, készül a nagy fogásra, felemeli kesztyűs kezét, int, magyaráz, felír s volt alkalom, amikor három-négy kocsi torlódott egymás mögé. Szerintünk, a Klapka téren nem elég a piros kör, mert azt kevesen értik. Oda vagy egy figyelmeztető tábla kellene, vagy pedig egy rendőr. Minek beengedni a Nádor uccára a kocsit s az ucca végén figyelmeztetni hibájára, ha mindjárt kezdetben megtehette volna egy figyelő-közeg az ucca elején? S ha már végigmentek vigyázatlanul az uccán, akkor ne tartson sokáig a forgalom torlódása, a rendőr szóljon két figyelmeztető szót s engedje tovább a kocsikat. Öreg néni jojózik Az egyik uccasarkon öreg néni álldogál. Szemmel láthatólag a hetipiacra jött be, libával s tojással. Most eladta az állatokat s üres a kosara. Sok-sok ilyen nénike van Komáromban a hetipiacon, ki Hetényből, ki hsáról, ki messzebbről következett be, fel se tűnik bizony. Ez se tűnne föl, ha nem mesterkednék az ucca sarkán. Mivel mesterkedik? Jojózik a derék nénike. Ott, a forgalmas sarkon kicsomagolt egy selyempapirosból valami zöldpiros jojót, megnézte, körülforgatta s óvatosan lebocsátotta a spárgán. Hatvanesztendős barna kis menyecske jojózott az uccán. Reszkető kezében ide-odacsavarodctt a madzag, a lendítés sokszor nem sikerült, de a nénike egyre nagyobb buzgalommal csavarta a kereket s mindegyre jobban csücsörítette a száját s szentelt figyelmet a fontos munkának. — Mi az, néni? — szólítottuk meg a kitűnő asszonyságot, aki már igen izzadt. — Jáccok — mondja —, az unokámnak vettem, viszem haza, de előbb kipróbálom, milyen masina lehet. — És hozzátette elismerőleg: Mónhatom, nevetséges. Mit ki nem találnak a népek! S elrestelkedve csavarta vissza papírjába a furfangos kis sodrókát. Hogy mit ki nem találnak a népek! (—) Apró hirdetések. Megtanítom könyvelni azt a kereskedőt vagy iparost, aki könyvelését 1933. január 1-151 egyedül akarja elvégezni. Könyvfelfektetéseket helyben és vidéken vállalok. Díjtalan felvilágosítás. Spielberger Béla Komámo, Megye-u. IP. 616 36 házikosztot adok uraknak. Nádorucca (.0, 627
