Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-03 / 95. szám
2. o'dal. »KOMÁROMI LAPOK« 19ä2. december 3. Karácsonyi Méretei Irta Koczor Gyula. Komárom, december 2. Nehéz feladatra vállalkoztam. Ma, amikor egy törpe töredék kivételével mindenki mögött ezer gond ólálkodik, érthetően reménytelen dolognak látszik, kéréssel előállni, az emberek legtöbbjétől áldozatot kívánni. Kérésem azonban nem efajta, nem áldozatot, nem egy elkerülhető kiadást, csak jóakaratot és megértést kíván. Közeleg a karácsony. Ha még megerőltetésbe kerül is, mindenki igyekszik szeretteit meglepni, nekik valamivel kedveskedni. A gondterhes idők hozzák magukkal, hogy ezekből a karácsonyi ajándékokból jóformán teljesen kiszorultak az olyan meglepetések, melyek nem szükségleti tárgyak, melyek csak a lakást díszítik, vagy a szekrények mélyén kerülnek megőrzésre s helyüket elfoglalták a nélkülözhetetlen használati dolgok. Épp ez a körülmény teszi 'könnyűvé kérésem, helyesebben a magyar társadalom egy értékes élet-halálharcot vívó rétege kérelmének teljesítését. A magyar kisiparosság, társadalmunk ezen értékes, jobb sorsra érdemes rétege, a szó szoros értelmében vett mindennapi 'falat kenyérért folytat emberfeletti küzdelmet. Aki nem ismeri közelebbről életüket, hitetlenkedve fejét csóválja erre, hisz nem hallja ehhez mért panaszukat, nem látja nyomorukat s legtöbbjükön, ha az uccán megfordulnak, rendes ruhát lát. Ez azonban csak a csalóka látszat. A valóság egészen más, szomorú képet fest. A kisiparosság rösteli való helyzetét, meztelen nyomorúságát feltárni a nagy nyilvánosság előtt, sőt titkolja, takargatja azt. Nem akarok túlozni, de a valóságban a kisiparosság felének nincs meg a mindennapi kenyere, füttetlen a szobája és ami bútor vagy miihelvberendezése van, az le van foglalva, mégpedig legtöbbször adóba. Mi, akik igyekszünk való helyzetüket megismerni s akik meglehetősen tájékozva is vagyunk e felől, elég gyakran kellemetlen csalódásoknak vagyunk kitéve, amikor valaki, akiről azt hittük, hogy elég jó helyzetben van, végső kétségbeesésében feltárja igazi helyzetét. Ez a helyzet a kisiparosságot a megsemmisülés, a teljes elproletárosodás felé kergeti, ez pedig sem a társadalomnak, sem pedig az államnak nem áll érdekében, mert velük a mai, amugyis eléggé támadott társadalmi rend egyik legerősebb oszlopa dől ki. Hogy helyzetük ennyinyire leromlott, azt teljes egészében nem írhatjuk a gyáripari verseny terhére, hisz a nagyipari Németországban megközelítőleg sem ilyen rossz a kisiparosság helyzete. Legnagyobb része ebl)en a gyáripart a kisiparral szemben előnyben részesítő, a kisipart tel jesen kiszolgáltató, attól minden védelmet megtagadó helytelen gazdasági politikának van, melyet az egymást követő kormányok követnek. Betetőzte ezt azután az a képtelen adópolitika, melynek a kisiparosokkal szemben az volt a mértéke, hogy mennyiből lehet tisztességesen megélni s ezt vette adóalapul, ha abba az iparos bele is pusztult. 1000—1200 koronánál kevesebből nem lehet megélni, s ez volt a zsinórmérték s ha az iparos negyedrészét kereste is meg, a megélhetésére lassan elment árukészlete és eladható ingósága, ha nyomorgóit, ha betevő falatja sem volt, akkor sem volt kegyelem, mert hisz Komárom, december 2. A szomszédban szerdán zajlói! !c az országos keresztínysz »etatista párt ötödik kongresszusa. A kongresszus nem a pártagitáció érdekeit szolgálja, hanem először az eredményeket veszi számba és ahhoz képest programot ad a párlazok akik adóügyeit intézték, nagyobb fizetéssel is csak beosztással élhettek, hogyan tudták volna elképzelni, hogy egy iparos még kevesebből is megélhet. Így állott elő a mai helyzet, amelyben, ha erős hitünk egy jobb jövőben nem bíztatna, a lélekharang kongását hallanánk a kisiaprosság felett. Karácsony közeledtével, amikor még a legnyomorultabb is egy kis derül akar belopni családi otthonába, azzal a kéréssel fordulunk a magyar társadalomhoz, segítse ehhez a csipetnyi napsugárhoz a kisiparosságot is. Nem ajándékot, nem áldozatot kívánunk, csak azt kérjük, hogy amit lehet, csináltasson kisiparosnál, ahol ma nemcsak hogy ugyanazon az áron mindent megszerezhet mint bárhol, de biztos, hogy tartós és jó munkát és nem lömegárut kap. Tegyenek kísérletet, nem fognak csalatkozni és ezen első lépés után továbbra is karolják fel a kisiparosi, juttassanak, ha alkalom adódik, munkát neki s ne feledjék, hogy ezzel nemcsak a kisiparos megélhetését és boldogulását segítik elő, hanem egyúttal saját létük alapjait is megerősítik. nak, vagy programot módosít, tehát a manifeszlációk ünnepélyességével és komolyságával dolgozik. A külsőségeket tekinlve is ünnepnap volt ez, amelyre zászlók alatt vonult fel a küldöttségeknek végeláthailan sora és megtöltötte a városi színháznak minden lalpalaü-KELEMEN BÉLA: NAGY KÉZI SZÓTÁR I.-II. magyar-német és német-magyar rész, fél bőrkötésben. r a 528— K6 Kapható: SPITZER SÁNDOR könyvkereskedésében, Komárom, Nádor-utca 29. Részletfizetési ked vezmény. Az újvári kongresszus. nyi kis helyét. Ezek a hatalmas tő» megek azért hozták meg a sokszor száz és száz kilométeres távolságról való utazásukkal, költekezésükkel a nagy anyagi áldozatukat, hogy; a pártnak legfelső fórumán meghallják az irányító szózatot és megtalálják a politikai utat, melyen haladniuk kell. A kongresszus rendezőségének élén mind tapaszlall, kipróbált hűségű, nagytudású emberek állottak, világiak és katolikus papok kiváló egyéniségei és a rosszakaratnak, a kíváncsiságnak gonosz értelmében talán még soha sem nyilvánult meg ilyen mértéke egy pártmanifesztáció iránt. A keresztényszocializmus ellenségei is felvonultak, a megfigyelők egész sora leste a szenzációt, amit a kormányszubvención hizlalt malcontensek siettek előre bizton megjósolni, hogy ime elérkezett a pártszakadás napja. A i.idővé Noviny nem is rejtegette kíváncsiságát és nyíltan megírta, hogy kíváncsisággal lesi az eredményt. Nos megírhatta, hogy érzésben felemelőbb, összhangban egységesebb, lelkesüllségben nagyobb, külsőségeiben impozánsai»!» kongresszusa még nem volt a keresztényszocialista pártnak. Szenzációk ugyan nem voltak a programján, de igenis voltak a szenzáció erejét is felülmúló, értékes, felejthetlen előadások, amelyek eredményei beleszűrödtck annak a másfélezernyi embernek a leikébe, mely a színházteremnek földszintjén és emeletén szorongott. Hallottak kemény igazságokat szlovák nyelven és magyarul, amelyek az érzések egységének voltak a dokumentumai, a kormány részére pedig mementók, hogy így nem mehet tovább, ahogyan eddig ment. Amíg a szlovák nacionalisták azt a furcsa programot kukorékolják, hogy »Szlovenszkó a szlovákoké«, ezek Ujvárotl megkapták erre a feleletet, ahol három ilíélő és egymásrautsll nemzet nyilatkozott az utonómia mellett, ahol a szlovákság hangosan tiltakozott JL. csatlloMösei lialAsz».t történetéhez. A vizafogó cégét a jobbágyok tartják karban, vizafogás idején a nagy hálókban másféle nagyobb hal is megakad, ezekből is a primást illeti a harmadrész. Van még egy vejsze, melynek évi bére 12 forint. Ebből kétharmadrész az érseket illeti, de azt a provizor átengedte a gazdatisztnek táblapénzre. Az eladott vizák után úgy az érseknek, mint a plébánosnak 12 dénár jár. Naszvadon azelőtt épúgy, mini Gúlán az eladott vizák után borssal fizettek.1 1581-ben a magyar kamara Ernő főherceghez írja, hogy a naszvadi jobbágyok sokat szenvednek a töröktől. A faluban száznál is több jobbágy volt, míg most csak 26 maradt, akik a többiek adóját is fizetik. Ehhez járul az a baj is. hogy a Dunaág, amelyben vizafogó cégéjük volt, a torkánál elsekélyesedvén, más irányban folyik. Az életük fen tartását szolgáló vizafogó már semmi hasznot sem hajt. Azt javasolja, hogy a köteles halakból járó 50 forint adót engedjük el nekik. Ezt május 1-én Zeleméry László érseki pro vizor is megerősíti: Én jól ismerem a bajukat. A Duna elrontotta a szigetet, amely körülvette a Szegye nevű helyet és most másik parton folyik. Ahol a vizák helye volt, ott már tó van, más Szegye (cége) helyük nincsen. 1 2 Tehát ezekből meg lehet állapítani, hogy a régi, hírneves naszvadi vizahalászatnak már a XVI. század utolsó évtizedeiben nincsen nyoma. Később pedig a török támadások és rajtaütések következtében a jobbágyok teljesen elszélednek. Az 1507. évi összeírás a primási javak közölt említi Gugh falut is. Itt halastó van, amelyet azonban elvettek tőlük.3 Ez a Gugli falu Szímő fölött volt. de a török háborúkban szintén elpusztult. Bálványszakállas faluról az 1554—1563. évi érseki javak összeírásában azt olvashatjuk, hogy van 18 lakott (népes) sessio, elhagyott hét, praedialista 3. Ajándékot nem kötelesek adni, hanem a Kezephel 1Esztergom. Primási levéli. Prolocollum B. Olahi. 2Bécs. Voll közös p. ü. levélt. Hung. 14382 íasc. 8U. o. 14397 tasc. nevű vejszéből köteles halat, azt igen. 1575-ben május 3-án írják panaszos levelüket a bálvánvszakállasi bírák és polgárok: »Kéremés szerint kért, hogy vizát vinnénk Bécsbe. Elvittük és az tál hal pénzéből megfizetett. Az mostani udvarbíró is kért, hogy Kochvst keresnénk és az császár vizáját Bécsbe vinnénk cs adópénzünkből megfizet az kochisnak, pénz nélkül szekerezfünk«.1 Ez az udvarbíró a komáromi várgróf volt, őkegyelmük szerettek lehetőleg pénz nélkül elintézni mindent, lévén a fizetés gyenge oldaluk. A lándori halászatról azt láttuk, hogy minden negyedik pénteken tartoznak az érseki asztalra hallal szolgálni. Nem lehetett ez könnyű dolog, mert a lándori jobbágyok csak a Nyitrát halászhatták, mert a Vágdunát a naszádosok halászták jobban, akiknek Lándor ott volt a torkukban. Vessünk egy pillantást a Mátyusföldén levő és jobbára Komáromhoz tartozó halászat állapotára a XVI. században. 1546-ban Posár Miklós eltiltja a Marcelháza melletti Zsitva halászatától Kakas ésPathi György fiait, Kürthy Mihály fiát és Vajkai Mihályt,2 Martos falu mellett, mely 1557-ben már a török hatalma alá került, csak 8 forint 45 fillért vett be ebben az esztendőben a komáromi várbirtok. 1567-ben már 15 forint bért hoz. Később a helyzet kijavul, mert 1575-ben, amikor már az esztergomi érsek javaihoz számítják a Tölös tő vagy Töltés tó, (régebben a komáromi váré), több jövedelmet hoz, a következő évben Benes Mátyás halász a bérlője, aki 13 forintot fizetett érte. 1597-ben nagy a panasz a komáromi katonákra, akik az érsekség martosi halbő vizeiben erőszakosan halásznak és károkat tesznek.8 A Komárom mellett fekvő Izsa és Pat halászóvizeiről eleget írtunk. Izsán a szenttamási prépost lévén a földesúr, ez zavarja a várbirtok halászatát. 1575-ben a prépost ispánja Cserkó Márton naszádos1Kamarai levéltár. 2Fejér: Authentica et vis probandi diplomatum. 146. 8Becs. Közös p. ü. levélt. Hung. 14397 fasc. vajdával halászott egy társaságban és 33 vizát húztak a partra, a hal el is kelt 151 forint 25 filléren. A következő évben is a naszádos halászok szolgálnak a prépost ispánjának Cserkó vajdával élükön és 204 forint Jeti a kereset. Ráfért a keresel a szegény ördögökre. A szomszédban levő Paton a halászat nyolcadát kapja a vártarlomány, nyolcadát pedig a pali nemesek a halászoktól. 1570-ben 28 vizát fognak. 1575-ben panaszkodnak a török közelsége és a hajdúk vakmerősége miatt. MindakettŐ nagy veszedelmet jelentett a halászokra. 1576-ban meg is látszik ez az eredményen. A várbirtok csak 4 forint 39 fillért kapott a nyolcadból. A királyi vártartománynak luladunai falvai lassanként elvesznek a tulajdonos számára, pedig nagyszerű halászóhelyek, egytől egyig. Említettük, hogy a neszmélyi vizekért, amelyeket a naszádos vajdák kaptak adományul, milyen vitatkozás folyt a várgróf és a vajdák között. A vajdák kérvényt adtak be 1566-ban jogaik biztosítása érdekében. De Bécsijén azt nézték, hogy miből lehet pénzt facsarni, mert a pénztárak rendesen üresek voltak és a kérvényre azt a választ kapta a várgróf, hogy azonnal halásztassátok a neszmélyi vizeket.1 A közeli falvak, a Vág torkolatához közel eső Halas, a Nándor felé fekvő Toldvár már alig érnek valamit. A Dunának jobb partján fekvő Rév-Komárom, Hagymás és Fizeghtő a török közelsége miatt nem halászhatok. Szőnv és Fizegh közt van ugyan nagy tó, de azt 1569. óta nem halászták. Öt malom forgott ott valamikor, ma pusztaság, írják 1591-ben. A halászat Braun Erazmusnak jól jövedelmezett, de most a háború miatt keveset halásznak. Minél kevesebb lelt a hal, annál jobban megbecsülték az olyan halászó vizeket is. amelyekre azelőtt ügyet se vetettek, amelyekben azután elszaporodott a fehér hal, vagy egy-két keszegféle. Ámbár nincs olyan hal, amely valamilyen ügyes módon elkészítve ne lenne Ízletes. Az igazi halász igen jól 'U. o. Hung. 14312 fasc.
