Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-03 / 95. szám

Lapümkmai számai Jot# festi teljes Rádiiá-mtísort tartalmasba eitlmrtmKUli évfolyam. ©£5. szám. SzoiDhat, 1933. dec^mb^r 3. KOMAROMI LAPOK Előfizetési ár csehszlovák értékben: Rely ben és vidékre postai szétküldéssel ■egész évre 80 KC, íélévre 40 Kö, negyed­évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. POLITIKAI LAU Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Rőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FOLOP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 23, Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Komárom, december 2. Kolozsvárra — valószínűleg in­gyen jeggyel — román diáktöme­gek vonultak be ezerszámra és ott tüntetlek a »revizió ellen« fel akarták gyújtani a magyar állam tulajdonát képező útlevél kiren­deltségi épületet és arra kitűzték a román állami zászlót. X tüntető diákok nem diplomaták és talán nem is tudják, hogy ezzel a lény­nyel súlyosan megsértették Ma­gyarország szuverénitását, amely szabad állam és ez idő szerint még nincsen bekebelezve »Romania mare« halárai közé. A bukaresti magyar követ tiltakozását fejezte ki kormánya nevében, mire a ro­mán külügyminiszter helyettese vi­szont sajnálkozását fejezte ki. Ez a rendes diplomáciai sakkhúzás és úgy érezzük, hogy ezzel a kolozs­vári és a többi magyarellenes tün­tetéseknek aktái távolról sincse­nek lezárva. De azzal sincsen elintézve a do­log, hogy a kolozsvári rendőrfő­nök elmegy a magyar útlevélkiren­deltség vezetőjéhez és sajnálkozá­sát fejezi ki afelett, hogy az épü­letet rendzavaró elemek fel akar­ták gyújtani. Nincsen elintézve azért, mert a román rendőrség szokása közismert, mindig elkésik, ha a magyarnyelvű állampolgárok érdekeit kellene megvédclmezni tüntetőkkel szemben. Emlékez­zünk vissza arra a pár év előtti tüntetésre, amelyet a román állam­­vasul szerelvényeinek igénybevéte­lével Aradon, Nagyváradon és Ko­lozsvárott rendeztek az ifjú bal­káni legények, akik egy része tem­plomokat gyalázott meg és olcsó győzelmeket aratott az öreg és ma­gukat védeni nem képes zsidórab­bik bántalmazásával, addig a má­sik rész a könnyebb munkát vá­lasztotta, kirakatokat tört be és szereli le a »vasgárda« javára. Sokkai súlyosabb szavakat kelle­ne használnunk, hogy ezeket a bal­káni ízű eseményeket elítéljük, amelyek nem alkalmasak arra, hogy Európa közepén a nyugalmat megteremtsék. Pedig a békeszerző­dések igazsága ezért dobott oda martalékul kétmillió magyart a balkáni állam fennhatósága alá, hogy az európai békét megszilár­dítsa. Amint a kolozsvári példa mutatja, ez a megszilárdítás épen a jó úton van. A román kormány nem nyilatkozott az események fe­lől, pedig erre kiváncsi egész Kö­­zépeurópa. Azt is tudjuk, bogy a romániai magyarság nem adott okot arra, hogy főiskolás csőcse­lék garázdálkodásainak legyen a céltáblája. Nem volt elég az aradi, nagyvá­radi, kolozsvári kirándulás? Olyan sikeres volt ez a dolog, hogy azt meg kell ismételni? Románia »ki­sebbségvédelme« megmutatja, ho­gyan kell kezelni a kisebbségi kér­dést a Balkánon. A »vasgárda« nemcsak Bukarestben rombolja szét a magyar lap nyomdáját és a szociáldemokrata munkások ma­gyar könyvtárát, hanem Kolozs­várra merészkedik, ahol a magyar­ság nemzeti és szellemi középpont­jában egy jobb sorsról álmodó ma­gyar kisebbségi vezérkar iskolapél­dát mutat arra, hogyan lehet az állam iránt való kötelességeket és a nemzet iránt való kötelességeket összeegyeztetni. A balkáni főiskolások Budapest­re akarnak bevonulni persze nem gyalog', h&ncxn gyorsvonata« és megmutatni, hogy ott kő kövön nem marad. Milyen jól van raegsti­­lizálva ez a kijelentés, szinte bib­liai alapon. Hát persze! Pesten, amelyet el akarnak törölni a föld színéről, sok száz kirakat van és a vágyakozás így teljesen megérthe­tő. Legyen azonban szabad azt az ellenvetést tenni, hogy egykor be­vonulhatlak, amikor az országnak nem voll törvényes kormánya, ha­nem most az nehezebben menne, mint akkor ment. Voll miniszter, egyetemi rektor és aktív katona­tiszt mind bátorítják ezt a szépre­ményű fiatalságot a magyarok el­len. Egy Bornemisza nevű álma­gyar már a Tiszáig vezetné a ró­maiak kései légióit,mert hiába: ki­csiny ez a Nagyrománia, a mai Magyarország pedig olyan nagy. A nemzetek szövetségének ismét lesz egy érdekes pontja, a közép­európai puskaporos hordó kérdé­se. Válaszolnia kelt arra, hogy ezt a veszélyes valamit rá lehet-e bízni a román egyetemi rektorra és ifjú­ságra anélkül, hogy magukban és másokban kárt ne legyenek. Ezek a provokációk alkalmasak lehet­nek arra, hogy a magyar-román vi­szony elmérgesedjék, amely idáig korrekt volt, de arra nem alkal­mas, hogy a középeurópai béke ál­landó maradjon. Ez a nagy érdek talán mégis győzedelmeskedni fog a vasúton potyán utaztatott román főiskolás urak lehűtésére. Mert Magyarország békéjéért is felelős a népszövetség és ez az állam sem köteles eltűrni sem a vele szemben elkövetett sértéseket, sem a romá­niai magyar állampolgároknak bán­talmazását. A román paraszt ez­előtt húsz évvel még állati sorban élt az óhazában a Braíiauuk jóvol­tából, Erdélyben más világ voll mindig a magyar és a román pa­raszt számára. Ezt a százados kul­­lúr-különbségct nem lehet ellün-Komárom, — dec. 2. Még egy mi'iárdra kell fedezetet keresni1 Kormánykörökből szerzett informá­ciók szerint a politikai miniszterek a késő esti órákig tanácskoztak az állami költségvetés deficitjének kiegyensúlyo­zása problémáján, azonban döntést nem sikerűit hozni. Az a hir, hogy sikerült a költségvetéstkiegyensulyozni, nem felelt meg a tényeknek. A tárgya­lásoknak kiindulópontja és végső célja az állami költségvetés kiegyensúlyo­zása, azonban ennek keresztülvitelénél a nehézségeknek egész sorával kell számolni, amelyek a dolgok termé­szetében vannak és amelyeknek leküz­dése nem egy nap alatt történhetik meg. A kormánytanácskozások fel­adata, amelynek megoldását tekintettel a feltornyosuló nehézségekre legfeljebb csak szombatra várhatjuk, abban áll, hogy a költségvetési deficitet fedezzék, mivel ezt eddig a költségvetési bizott­ság által végrehajtott törlésekkel és a tervbevett fizetésleszállitással elérni nem lehetett. A dologi kiadásoknál végrehajtott törlések 900 milliót tesz­nek ki, ezzel azonban még nem lehet az egyensúlyt helyreállítani, mert még körülbelül egy milliárd koronát kell fedezetül találni, hogy az 1933. évi költségvetés kiegyensúlyozása elérhető legyen. E fedezetet újabb törlésekkel előteremteni már nem lehet és így újabb bevételekkel iesz fedezendő a kívánt összeg. Ezt pedig csakis újabb adók életbeléptetésével gondolja a kormány elérhetni. A tárgyalások fo­lyamán fölmerült a fejadó terve, de ennek keresztülvitelére nincs kiláiás. Ezenkívül egy harmadik jövedelmi pót­adó behozatalát is emlegetik, valamint beszélnek a forgalmi adó és a luxusadó újabb felemeléséről is. Az állami al­kalmazottak fizetésének leszállításáról szóló kormányjavaslatot akkor fogják a parlamentnek beterjeszteni, ha a költségvetés kiegyensúlyozása sikerült. Egyelőre tehát még súlyos probléma a költségvetési deficit teljes fedezeté­nek biztosítása, amelynek elérésén még sokat kell a költségvetési bizottságnak tanácskoznia. Leszállítják a tényleges katonák zsoldjat is? A képviselőház védőrő bizottságának ülésén David elnök bejelentette, hogy a koalíciós pártok tagjai petíciót nyúj­tottak be, amelyben a katonai legény­ség zsoldjának tervbevett leszállítása ellen állást foglalnak. Bradács nem­lelni balkáni magyargyalázásokkal, hanem kultúrmunkával. A kultúr­­inunkában pedig lehet a magyaro­két is mintául venni, de nem a ko­lozsvári módszerekkel. zetvédelmi miniszter az ülésen közölte, hogy a nemzetvédelmi minisztérium 1933. évi költségvetését 64 millióval és a katonai erdőgazdasági üzemek költségvetését 6 millióval csökkentet­tek. Erre való tekintettel a katonai igazgatás további takarékossági intéz­kedéseket kénytelen keresztülvinni, amelyek a katonai igazgatás ágazatai­nak egész sorát fogják érinteni. A had­sereg legénysége zsoldjának tervezett csökkentéséről szóló újsághírek nem jelelnek meg a valóságnak, de a nem­zetvédelmi minisztérium költségvetésé­nek csökkentése oly jelentékeny, hogy komolyan számolni kell ezzel az in­tézkedéssel is. A nemzetvédelmi mi­niszter e nyilatkozata nem gyengíti meg azokat a híreket, amelyek a zsold leszállításáról szólnak, mert hamarosan elérkezik az ideje annak, hogy ezen a téren is a legnagyobb takarékosság elvét érvényesítsék. Fokozottabb adóterhek a láthatáron. Az állami költségvetés végleges meg­állapítása még mindig késik, mert da­cára a hónapok óta fölmerült külön­böző terveknek, a költségvetés kiegyen­súlyozása eddig még nem sikerült. A fedezetlen kiadások összege íulajdonké­­pen két és fél milliárd koronára rúg és erre az eddig terbevett törlések fo­ganatosításával csak másfél milliárd szolgálna. A még fennmaradó egy milliárdot közadókból akarja a kormány előteremteni, ami csak úgy képzelhető el, hogy az eddigi adó százalékszerinti emelésével remélik a fedezetet meg­találni vagy pedig egészen uj adókat léptetnek életbe. Bármelyik módhoz folyamodik a kormány, a lehető leg­nagyobb méitatlanságot követi el az amúgy is súlyos helyzetben levő adó­fizetőkkel szemben, akik az eddigi adójukat sem képesek fizetni. A kor­mánynak és a kormánytöbbségnek meg volna a lehetősége arra nézve, hogy a még fedezetlen milliárdot újabb indo­kolt törlésekkel kiküszöbölje. A nem­zetvédelmi minisztérium költségvetésé­ben az egyes minisztériumok rendel­kezési alapjaiban, valamint a külügyi képviseletek költségvetésében meg lehetne találni a kiegyensúlyozáshoz szükséges összegeket. Olyat» és terjeme a fegjobb migyaí lapéi # Komáromi Lapokai POLITIKAI SZEMLE Ä Balkán munkában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom