Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-30 / 94. szám
2. o'dal. »KOMÁROMI LAPOK« 193 i. november 30. I 1 Nő! és leányka télikabátok óriási választékban ■ Kertész J. Jenő áruházában Komárno, Nádor-u. 25. V Kötött áruk, bőröndök, férfi divatcikkek szintén nagy választékban. I 408 meg a nagy közönséghez elsőnek a zenében a magyar nemzeti lélek. Erkel Géniusza mintegy fél évszázadon át kiapadhatlan forrása volt a magyar zenének, de nemzetére más téren is hatott, mint az Országos Daláregylet elnöke és a filharmonikusok karnagya. K. Ledermayer Ilona mindezt röviden, de jellemző erővel csoportosította és a közönség megértette belőle, hogy a legnagyobb magyar zeneszerző indul meg előtte ez estén. A felolvasás meleg és hatalmas tapsokat aratott. Utána két fiatal kis zongorista ült a hosszú hangverseny-zongorához: Petrogally Klára és Kővdry Marika, akik meglepő tudással, kotta nélkül adták elő a Hunyadi László nyitányt, [Erkel legnépszerűbb művét. A fiatal hölgyek rutinos játéka és előadásbeli készsége hosszú tapsokra ragadta a hallgatóságot. Igen ügyes előadónak bizonyult Riszdorfer Ferenc, aki Katona Bánk- Bán-jának Tiborc-jelenetét szavalta mondanivalójának átérzésével és megfelelő szinezésével. A szavalat nagy hatást tett és megérdemelt tetszéssel találkozott. Rafael Vilma zongorázta el a hires La Grange áriát, melyet Erkel Ferenc ennek a világhírű énekesnőnek pesti vendégszereplése alkalmával irt. A hervadhatlan szépségű ária zenei szépsége ellenállhatlan erővel hangzott fel a zongorából és a fiatal zongorista olyan élethű, megértő felfogással játszotta a technikai tudást feltételező darabot, hogy méltó és szivekből jövő tapsvihart aratott. A vakmerő lopások, betörések száma egyre nő, de ennél sajnosabb dolog, hogy a rablótámadások is napirenden vannak, amik elég sötét árnyékot vetnek a vagyon és az életbiztonságra. Alábbi soraink is ilyen megdöbbentő, vakmerő rablótámadásról szólmak, amely itt történt Komárom mellett. A Marcelháza közelében levő Path major mellett az esti órákban játszódott le a vakmerő rablótámadás idegrázó drámája. Jalsoczky József dunaradványi gazda az esti órákban kocsijával igyekezett haza felé. A kocsin csak egyedül fűlt és a lovak lassú lépésben haladtak előre. A tájra mindinkább ráborult a néma este és úgy látszott, hogy egészen néptelen már a határ. Jalsoczky hosszúra eresztette a gyeplőszárat, a lovakat a maguk ösztönére bízta, a gazda egészen a saját gondolataiba mélyedt. Az együk út kanyar utalnál arra lett figyelmes a gondolataiba mélyedt gazda, hogy a lovak fölhorkantak és megálltak. Az történt, hogy az útkanyarulatnál két útonálló ugrott elő és megragadták a lovak gyeplőit. A gazda erre leugrott a kocsiról, mire a két útonálló nekiesett a gaz-Az este következő számát az Egyetértés munkásdalárda foglalta le és nagy, nehéz művészi feladattal birkózott meg, mikor Erkel—Petőfi: Elvennélek és a Faluban uccahosszat cimű hatásos műdalát mutatta be a hallgatóságnak. A dalárda kitűnő formában, friss hanganyaggal legszebb napjaira emlékeztetett. A darab recitativ részeinek szépségéből és finomságából semmi el nem veszett, az erőteljes részeket győzte dübörgő dinamikával és engedelmes játékszere maradt K ausz Mór kiváló karnagyának. A darab megérdemelt tapsvihart aratott. Az előadás szépségét azonban az a négy diszmagyarruhás pár tánca tette teljessé, akiknek sorában Müller Irén, Römer Magda, Szfjj Dézi, Vörös Mariska, Basilides Ábris és Zoltán, Csernay Lajos és Schlaffer Ernő vonultak fel; a Bánk-Bán opera tánc-zenéjére először a méltóságteljes palotás-1 mutatták be, majd a friss-sei fejezték be táncukat, mely leirhatlan hatást tett a közönségre. A régi magyar táncok szemkápráztató szépsége, a leányok szebbnél-szebb ruhái és a fiúk pompás diszmagyarjai felejthetlen látványt nyújtottak. A táncot meg kellett ismételniük a közönség viharos tapsaira. Legszebb befejezése volt a minden izében magyar estének, amelynek homlokterében a legnagyobb magyar operaszerző neve ragyogott. A pompás est rendezése körül K, Ledermayer Ilona, a zenei osztály fáradhatlan elnöke és dr. Szi/'j Ferenc elnök végeztek igazán érdemes munkát, melynek sikeréért őket illeti az elismerés. Komárom, november 29. dának. Az utonállók egyike Jalsoczkyt egy vasruddal lábon ütötte. Még több ütést is akart a gazdára mérni, amikor az egy hirtelen pillanatban előkapott a kocsiról egy tartalék lőcsöt és a támadóját azzal úgy fej beütötte, hogy koponyája beszakadt és a szétfröcscsenő vér great elborítva, eszméletlenül zuhant a földre. A másik rabló látván társa földrezuhanását, attól tartván, hogy ő is kap ilyen 'barátságos fejbekólintást, őrült futással eliramodott. A veszedelemtől így megmenekült gazda nem tartotta tanácsosnak sokáig tartózkodni azon a helyen, mert föltehető volt, hogy a rablóknak segítőtársaik is lehetnek, akik hamarosan megjelennek a tett színhelyén és a túlerő mégiscsak le fogja őt győzni. Gyorsan fölugroLt a kocsijára, belevagdalt a lovakba és szédületes iramodással száguldott háza. Otthon azonnal jelentést tett a csendőrségnek. Bejelentette, hogy a csapás, amelyet a súlyos és megvasalt lőccsel a rablóra mért, halálos, vagy legalább is életveszélyes lehetett. A csendőrség a gazda kocsiján azonnal kihajtatott a tett színhelyére, ahol a fejbe sújtott utonállót vélték találni. Nagy volt azonban a csodálkozás, amikor az utonállónak csak a hült helyét találták, amelyet a nagy vértócsa világosan megmutatott. Az útonálló azonban sehol sem volt. Nem valószínű, hogy' a súlyosan megsebesített támadó a saját lábán tudott volna onnét elmenni, hanem az utonállót cinkostársai vitték el onnét, hogy' ne jöjjenek rá a támadók kilétére. A nagy vértócsa is mutatta a nagy vérveszteséget, amely kizárta a saját lábán való elmenekülést. Ugyanezen a helyen előzőleg már történt egy rablótámadás, amikor Kehy Albert környékbeli gazdát támadtak meg és fosztottak ki. Készpénzét és úgyszólván minden holmiját elvitték. A jelek arra vallanak, hogy mindkét rablótámadást ugyanazok a tettesek követték el. A csendőrség erélyes nyomozással keresi a tetteseket. A siker jegyében zajlott le a Legényegylet II. műsoros délutánja is. Vasárnap délután egyszerre több helyen is találhatott szórakozást városunk közönsége. Mindamellett örömmel konstatálhatjuk, hogy ide is, oda is jutott belőle, habár a legnagyobb látogatottságnak mégiscsak a korzó örvendett, amelynek publikuma utólag sajnálattal regisztrálhatja, hogyr érdeklődését nem tudta magávalragadni sem [Erkel nagystílű egyénisége, sem pedig városunk egyetlen műkedvelő gárdájának nemcsak so-Komárom, november 29. Nagy' a szenzációja Garamkövesd községnek, amely ugyancsak fölzavarta a falu megszokott csendes nyugalmát. Egyik nyirkos, ködös reggel átvágott nyak ka), vértócsában, vérbefagyva találták meg a Garam partján Molnár Istvánná, odavaló fiatal aszszonyt. Csak nehezen tudták eszméletére hozni a szerencsétlen asszonyt, aki elhaló hangon azt vallotta, hogy a férje, Molnár István, valami mesével, amit ő elhitt neki, kicsalta a Garam partjára és ott el akarta 'őt tenni láb alól. A hitvesgyilkossági kísérlettel gyanúsított Molnár István a véres esemény után eltűnt hazulról. Kézrekerítésére minden lehetőt elkövettek. Molnár kóborlása közben Párkányba is betévedt és ott a Dunaparton lézengett. Valaki fölismerte és figyelmeztette a rendőrséget. Molnár meg-Komárom, november 29. A potyautasokról sok rossz és jó viccet faragtak már. A potyautasoknak néha vidám, de többször szomorú percek jutottak osztályrészül. Tudunk eseteket, amikor künn a nyílt óceánon haladó hajón ha fölfedeztek egy-cgv kínai potyautast, az amerikai kapitány egyszerűen beledobatta a tengerbe, ahol hamarosan a cápák falták föl a szegény ördögöt. Persze, nem mindegyik potyautas sorsa ilyen végzetes, mert legtöbbször az utasok érdeklődésének a központja a potyázó utas és ellátják minden jóval. Talán megrázóbb, megindítóbb, megkönnyezni valóbb sors egy potyautasnak sem jutott, mint annak a szerencsétlen embernek, akinek végzetéről szól az alábbi tudósításunk. Teljes sebességgel haladt Komárom kát ígérő, hanem az évek folyamán oly sokszor beigazoltál! sokat is adó Programm ja sem. A Katholikus Legényegylet színháztermét több mint két órán át szűnni nem akaró taps és kacaj töltötte be. de nem is csoda, hiszen Zágon Istvánnak, az egyik legjobb magyar humoristának bohózatát Kreschka Margit és Balogh Kálmán mindenkit magával ragadó alakításában élvezhette a közönség. A darab sikeréhez nagyban hozzájárult Ivanics Manci bájos egyénisége, valamint Gergely Ella, Pirstitz Manci és Fritz Rudolf bátor fellépése is. A műsor következő száma Vaszary Jánosnak természetellenes komikumra épített »Boldog ember«-e volt, a melynek sikerét Dobes Ilus, Kadlicsek István, Ilinora Gyula, Gergely Ella, Pirstitz Manci, Laszny József és Habara József rutinos játéka mégis biztosítani tudta, akiknek igyekezetét a közönség is honorálta. A Mezei—László Miidós egyfelvonásosát ismét állandó kacagás és derű kisérte, amelyben ismét Balogh Kálmán játszotta a főszerepet a publikum nagy örömére. Igen ügyesen szerepeltek még Dobes Ilus, Maczalik Ilus, Ny'áry József, Hinora Gyula, Búkor László és Maurer Sándor. Az előadás jó hangulatának emeléséhez nagyban hozzá járult a Mórocz rádió- és gramofon cég, amely zenével szórakoztatta a közönséget. Ezenkívül Veleba Antal remekelt a konferálásban, mind a függöny előtt, mind pedig a rádióban, úgyhogy a közönség a legjobb hangulatban távozott a Katholikus Legényegylet székházából. neszelte, hogy fölismerték és meg akart szökni. Izgalmas hajsza támadt, amelyben sikerült Molnárt elfogni. Kihallgatásakor hamarosan megtört és beismerő vallomást tett a gyilkosság vádjában, csak azt tagadta, hogy előre megfontolva akarta volna megölni a feleségét. A gyilkossági kísérlet okául azt vallja, hogy összeveszett feleségével és civakodás közben annyira dühbe gurult, hogy a gyilkossági kisérletre vetemedett. A nyomozás során azonban olyan gy'anuokok merültek föl, amelyek alapján azzal vádolják Molnárt, hogy nagyon is előre megfontolva cselekedett, mert szeretője volt és annak megígérte, hogy elveszi, ha feleségétől megszabadul. A vád szerint így akart Molnár a nálánál öt évvel idősebb feleségétől megszabadulni, hogy aztán szeretőjét felességül vehesse. A szerencsétlen asszony állapota életveszélyes. Molnárt átadták az ügyészségnek. felé a budapest—komárom—bécsi gyorsvonat. Nem gőzparipa röpíti, hanem villamos mozdony. Komárom felé haladtában a gyorsvonat postakocsijának teteje erősen füstölni kezd. Észreveszi ezt a villamos mozdonyvezető. Megállítja a gyorsvonatot és vasutasok kúsznak föl á postakocsi tetejére. Mindenki azt hiszi, hogy a kocsi teteje kigyulladt. Milyen nagy lön a vasutasok meglepetése, amikor ott fönn borzalmas látvány' tárult eléjük. Egy halott férfit találtak ott, akinek erősen égett a ruhája. A nyomozás megállapította, hogy a szerencsétlen ember, mint potyautas, felszökött a vasúti postakocsi tetejére és ott húzta meg magát. A zsebében lévő iratok Vakmerő rablótámadás a marcelházi országúton Az esti órák titka. — A rabló bezúzott koponyája. — Az életmentő kocsilőcs. A véres nyomok Saját tudósítónktól. A férj szeretője miatt. Az asszonyt átvágott nyakkal, vérbe fagyva találták meg a folyóparton. A potyautas borzalmas tűzhalála. Amikor a vonat Komárom felé közeledik. — Ingyen utazás a tüzhalálba. — Komárom volt a végcélja.
