Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-19 / 91. szám
»KOMÁROMI LAPOK< 1932, november 19 431 P I w Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyfik és fűzök tisztítása és Javítása. A hajó vitt... vitt... Irta Gy. Czikle Valéria. Kék párafátylak hullámzottak Szelíd, zöld lankák dombsorán. A tűzkirály aranyló pírral Mosolygott felhők sátorán. Balaton szunnyadozva rengett, Színcsók tobzódott lágy fodrán, S nézett, mint szerető asszonyszem A kedves távozó után. A hajón ültem ... halkan siklott. Lengett a zászló s alkonyszél. Éket vágtunk ... sugár folyó nyílt A tó rejtelmes habtestén. Rőt bronzosan Tihany ragyogott, Füred smaragdja megcsillant. Aranyzuhatag a napig tört, S elmosódott somogyi part. A hajó vitt... vitt... s én búcsúztam, Mint szerelmes, ki visszatér, Kit bűbájjal köt minden óra, S a távolba is elkísér. Irodalo Erdőházi Hugó: Legyen szüret. Sokan csalódással fogják letenni ezt a kis verseskötetet: azok, akik a mai költőtől azt kívánják, hogy a tömeg elégedetlenségének hangszórója legyen, hogy a szociális forradalmat szitsa, vagy még nyíltabban szólva: hogy kommunista propagandát fejtsen ki. Erdőházi a szociális társadalomszemléletü költők közé tartozik, ami feltétlen értéket jelent. Azt jelenti, hogy a költő átérzi az emberiség bajait, hogy lelkének rádiója a mai problémák hullámhosszára van beállítva és a felvett hullámokat nyugtalanító zenévé transzformálja. Azt jelenti, hogy van szive embertársai baját átszenvedni. Ez feltétlenül több, mint elefántcsont toronyba zárkózva minden-mindegy-rimeket esztergályozni, finomkodó dalocskákat pengetni a lanton, amelynek egyik húrján sem szólal meg az élet szava. A mai költő nem tarthatja feladatának jelentéktelen önbánatocskákat, kicsi kis vágyacskákat, apró kis örömöcskéket zengicsélni. Ki kiváncsi ma, — amikor a világ eresztékei recsegnek, — a köldöknéző költő lantpengetéseire? Tűzvészek lobognak a horizonton: a költő ma ébressze az alvókat, nógassa a tunyákat, kergesse a közönyösöket oltásra, mentésre, segítésre. Amilyen fölösleges és szomorú jelenség ma az a költő, aki a maga kis bajairól kiabál, amikor ég az egész világ, ép oly veszedelmes az a költő, aki szítja a lángokat vagy aki épen maga is gyújtogat. Micsoda elvakultság vagy inkább elvetemültség kell ahhoz, hogy valaki a sülyedő hajó eresztékeit lazítsa, csóvát dugjon a tüztől remegő házak eresze alá, beálljon cinkosnak az emberiség gyilkosai közé. Erdőházi nem ezek közé tartozik. Látja és átérzi a sújtott ember sebeit, de nem a saját panaszocskáival molesztálja a beteget, nem is önt vitriolt Bolygó vitorlához kötöttem élesemet: Mélybe, magasba, keletre, nyugatra mélységbe törni mint a búvár a szenybe, sárba, betegség-koszo[rúk közé gyilkosok közé, rablók hadába: és kenyeret mutatok nekik, hogy megizlelve megszeressék és dolgozzanak érte felébredt holnapjaikban........ FÉLE ANILLINCUKOR a sebeibe, hanem eltelik szánalommal, kicsorduló jósággal, ölelő szeretettel. Nem vérködös forradalmaktól vár segítséget, hanem a munkától, a jóságtól, a rendtől, kenyértől, csóktól, emberségtől. A március neki nem zűrzavaros felfordulást jelent, hanem az élet megújhodását, amelytől megtermékenyülnek az állatok emberek és összecsókolt földek, amely jóságot mutat gyilkos embermilliók ökle elé ibolyácska képében........ Legszebb versében igy ir: Az élet mankók fájából zöldül, mert értelmét szenvedés váltja [igazzá . .. íme, a nem-keresztény költő érző lelkében a legkeresztényibb gondolat kristályosodik ki, amikor az embertestvér szenvedéseit nem a vezércikkek és a propagandairások frázisaiból tanulja, hanem közvetlen átélésben öleli magába. Ebben a versében Erdőházi hangja az igazi költészet síkjára lendült Költői hitvallását a következő szép soraiban látom: Márai Sándor cikksorozata az Ujság-han* „A szegénység iskolája.“ Az Újság, a legnagyobb és legnépszerűbb fővárosi napilap, vasárnapi számában uj cikksorozatot kezd közölni Márai Sándor tollából. Ennek a cikksorozatnak „A szegények iskolája“ a cime és — a szerző szavai szerint — a maga nemében hézagpótló mű, mert megtanítja az élet művészetére mindazokat, akiknek kétszáznegyven pengőnél kisebb a jövedelmük. Tehát afféle „ars vivendi pro pauperibus“, amiket régen nélkülöz már az élet és az irodalom s amelynek „különös aktualitást ad, hogy egyre szegényebbek vagyunk s egyre kevésbé érünk rá élni.“ Az „optimizmus kézikönyve“ tehát ? Nem egészen. Márai uj Írásában az élet pénztől, politikától függetlenül megközelíthető élvezeteire és örömeire tanít. A szegénység világszemléletét megtölti élelmes életörömmel. Beszél a pénzről, az ételekről és italokról, a természetről és a gazdagokról, a boldogságról és a halálról, az utazásról és a nőkről, a munkáról és a lustaságról, az évszakokról és a divatról, — az életre tanít, s arra, amit az élet örökké és valóságosan nyújt, s amit az emberek olyan kétségbeesetten iparkodnak nem észrevenni. „A szegények iskolája“ Márai legfrissebb, legeredetibb munkája. Az Újság minden vasárnapi számban közli e különös, érdekes, mulatságos és tanulságos mű egy-egy részletét. HÍREK Megint zsidóheccek — már Debrecenben is... Komárom, november 19. A világ fiatalsága nyugtalan, sőt több, mint nyugtalan: keresi a nyugodt munka helyett a hecceket. Bécsben, sőt az osztrák Pensionopolisban, Graz-ban, Varsóban, nem is beszélve az ilyen beállítottságú román egyetemekről — zsidóhecceket csinálnak és inzultálják azokat az egyetemi hallgatókat, akik velük együtt békében dolgozni akarnak, a zsidóvallású egyetemi kollégáikat. Ezeken egyformán megütközik a felekezeti elfogultságoktól mentes minden művelt ember. Hogy azonban a debreceni egyetemen is zsidóheccek lehessenek, ezt senki sem hihette volna, aki ennek a nagy magyar alföldi városnak iradi-Nemrég egy kritikámban mellékesen megjegyeztem, hogy Erdőházi tanulhatna egyszerűséget Tamás Lajostól. Ez után a kötete után már nem irányítom öt sem Tamás Lajos felé, sem másvalaki felé. Csak fejlessze tovább saját belső értékeit saját adottságai szerint. Aki olyan verset tud Írni, mint „Az élet mankók fájából zöldül“ az már ne legyen tanítvány. Még csak azt jegyzem meg, hogy szívesen olvasnánk Erdőházitól olyan verseket is, amelyekből a magyarság szorsa szól. Dr. Borka Géza. dóit ismeri. Vájjon tudják-e ezek a magyar ifjak nagy megtévelyedettségükben, hogy a szabadságharcban ebben a városban ülésezett az országgyűlés, amely a függetlenségi nyilatkozatot mondotta ki és a liberális törvényeknek egész sorozatát alkotta meg! Ezt a liberális tradíciót hosszú évtizedeken ál megőrizte Debrecen városa. Uj egyetemén azonban — úgy látszik — olyan befolyások terjednek el. amelyek ezt a kis egyetemet nem helyezik óvilágításba, mert a magyar földön épen Debrecenben megbontani a felekezeti békét: ez elszakadás a nagy magyar tradícióktól is. Hát nincsen elég baja ennek a kis megtépett országnak, még antiszemita heccekre is van szüksége, amelyet külföldi ellenségei kihasználnak ellene mindenhol és mindenben? Igazán kevés bölcseséggel kormányozzák a világot, de Debrecenben még ennél is kevesebbel. — Vasárnap délután három órakor képsorsolás P. Feszty Edit képkiállitásán A nagy érdeklődést kiváltott Feszty Edit képkiállitása a komáromi kultúrpalota emeleti nagytermében holnap, vasárnap este öt óráig még megtekinthető, amikor is a hatalmas kiállítás végleg bezárul. A műértő közönség bizonyára siet fölhasználni a még hátralevő időt a kiállítás megtekintésére. A képsorsolást holnap, vasárnap délután három órakor a templomijiangverseny előtt fogják megejteni. Ez alkalommal bizonyára igen sok nyerni vágyó fogja a kiállítást fölkeresni, mivel a képsorsolás iránt igen nagy az érdeklődés — Gyászhir. Megindító gyászhir érkezett hozzánk Budapestről, ahol egy körünkből rég elszármazott s tisztes kort ért úrnő, özv. Wirthl Károlyné, szül. nemesszegi Nemesszeghy Mária hunyta le örök álomra szemeit. Az elhunyt úrasszony a múlt század 70-es éveiben egyik legünnepeltebb, legragyogóbb szépsége volt Komáromnak, s első férje Térfi Nándor, tekintélyes kereskedő, utóbb városi közgyám volt, majd ennek elhunyta után Wirthl Károly előkelő győri fakereskedőhöz ment feleségül. A gyászoló rokonság körében nekünk komáromiaknak több jó ismerősünk van, igy nevezetesen Térfi Dezső táblai tanácselnök, a boldogult mostoha fia, továbbá az elhunyt veje, Komárom jeles fia, Térfi Béla, nyug. miniszter. A jobbára idegenbe költözött rokonságnak ma már csak egy élő tagja él körünkben, Fischer Lipótné, szül. Lehoczky Ida úrnő, az elhunytnak mostoha nővére. Midőn pedig a gyászolókkal szemben érzeti őszinte részvétünknek mi is kifejezést adunk, itt közöljük a családi gyászjelentést, mely a következőképen szól: Térfi Dezső, Térfi Béláné sz Wirthl Gyöngyi, Wirthl Jenő, Wirthl Emil gyermekei és Térfi Károly unokája, akik az Ő áldott jó szive szeretetét éreztük, fájdalomtól összetörve, de a Mindenható bölcs akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy az igazi édesanyaként forrón szeretett anya, testvér, anyós, nagyanya és rokon özv. Wirthl Károlyné szül. nemesszegi Nemesszeghy Mária folyó hó 13 án este 7 órakor, életének 80-ik évében, hosszas és gyötrő szenvedés után, a halotti szentséggel megáldva, nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Felejthetetlen drága halottunk holttestét folyó hó 15-én d. u. fél 4 órakor szenteltetjük be a róm. kath. egyház szertartása szerint a Budapest-Farkasrét-i temetőben, honnan Győrbe szállítva folyó hó 16-án d. u. fél 4 órakor helyezzük a családi sírboltba a boldog feltámadás reményében nyugalomra. Az engesztelő szentmise-áldozatot pedig, Budapesten folyó hó 17-én, reggel fél 9 órakor a Szent Imre herceg-uti plébánia templomban, Győrött folyó hó 17-én reggel fél 8 órakor a székesegyházban mutatjuk be az egek urának. Budapest-Győr, 1932. november 14-én. Szivünk szeretete veled száll a sírba! Fischer Leopoldné sz. Lehoczky Ida testvére, özv. nemesszegi Nemesszeghy Lászlóné sz. marossi Marossy Izabella, özv. nemesszegi Nemesszeghy Kálmánná sz. Szalay Gizella, Fischer Leopold sógornői és sógora, nemesszegi Nemesszeghy László, Lugosy Istvánná szül. Unger Ilona, özv. Erdélyi Gyuláné szül. Unger Mária, báró Maretich Ede, Holtzer Hansné sz. báró Maretich Magda unokaöccsei és unokahugai, Térfi Dezsőné szül. Térfi Eleonora, Térfi Béla, Wirthl Jenőné sz. Király Aranka, Wirth Emilné sz. Leinvather Ilona vője és menyei.- MŰKEDVELŐ ELŐADÁS MAGYAR-KOMÁROMBAN. Amint értesülünk, a magyar-komáromi Evangélikus Nőegylet folyfó hó 19-én este 8 órakor, 20-án este már 7 órai kezdettel műkedvelő gárdájával színrehozza Farkas Imre örökbecsű, sok sikert aratott dalművét, a »Debrecenbe kéne menni «-t. Az előadás előkészületei már nagyban folynak, a szereplők nagy ambícióval készülnek az előadásra. Külön érdekessége az előadásnak, hogy az olvasóink előtt a színpadról jól ismert Riszdorferné Molly Margit alakítja a darab főszerepét. Az ő fellépése már magában is biztosítja a teljes erkölcsi sikert. A darab szinrehozásával a NőegyleL jótékony célt kíván szolgálni, amennyiben a két előadás tiszta jövedelmét szegény gyermekek karácsonyi felruházására fordítja. Tekintettel a mai viszonyokra a jegyek ára igen mérsékelten vannak, megállapítva; ülőhelyek 1.50 és 1 pengő, állóhely 70 fillér. Az előadás színhelye az ipartestületi székház nagyterme, ahol az újjáalakított színpadnak ez felavató ünnepe lesz. — A komáromi Diákmenza részére érkezett ajándékok: Horváth József Bős 40 drb tojás, Biró Ödön jegyző Csallóközaranyos 50 K, N. N. Komárom 50 K, Herczegh Frigyes plébános Deáki 100 K, Rózsafüzér- Társulat Ógyalla 100 K, Weisz Pálné Komárom 5 kg cukor, özv. Danis Józsefné 5 kg morzsa. Az ajándékokat mély hálával és köszönettel nyugtatja Gödör Kap. János.
