Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-19 / 91. szám
4. o:da.i. »KOMÁROMI LAPOK« 13 ' t. november 19. I Lengyel Jenő I 1870-1932. I Komárom, november 18. Komárom város tisztviselőgárdája ismét megfogyatkozott egy kiváló munkaerővel: Lengyel Jenő városi főpénztáros november hó 16-án éjjel nagy szenvedések után visszaadta lelkét a Mindenhatónak, mélységes gyászba borítván váratlan halálával szerető családját s őszinte szomorúságot váltva ki városszerte. Igaz ugyan, hogy hetek óta súlyos betegség láncolta ágyához, de mindenki azt hitte, hogy erős szervezete legyőzi a félelmetes kórt, azonban a viaskodásban ereje kevésnek bizony ült. végre is a halál győzedelmeskedett felette, s fájdalommal kellett tudomásul vennünk, hogy örökre elköltözött tőlünk s mindazoktól. akik szerették és tisztelték. Lengyel Jenő a város lisztviselőkarának egyik legrégibb, érdemes tisztviselője volt. aki 1901-ben került Ácsról, ahol adóügyi jegyző volt, Komárom város akkoriban újraszervezett számvevőségéhez, amelynek kötelékében mint számtiszt, majd hosszú éveken át mint pénztári ellenőr és Ilittrich József nyugalombavonulása után haláláig mint főpénztáros működött, teljes megelégedésére í'ölöttes hatóságának s javára a város közönségének. Lelkiismeretes, jellemes, hivatalát becsülettel betöltő tisztviselő volt. aki nagy bizalmat jelentő állásában méltónak mutatkozott a teljes elismerésre. Pontossága, puritán gondolkozása, az ügyfelekkel szemben tanúsított rendkívül előzékeny magatartása tiszteletet és becsülést szerzett számára. A társadalmi életben is hasznos tevékenységet fejlett ki. Egyik megalapítója volt a Komáromi Football Clubnak, amelynek megalapozási munkálataiban önzetlen munkásságot fejteti ki. a club első csapatának fényes sikerei az ő nevéhez is fűződlek s mint a club sok éven át volt alelnöke, elévülhetetlen érdemeket szerzett a KFC felvirágoztatása körül. A Komáromi Önsegélyző Hitelszövetkezetnél (Népbank ; évek óta mint a felügyelőbizottság buzgó tagja működött s e tisztét is híven töltötte be. Elmúlása, amely még idő elölt következett be. vesztesége városunknak és a magyar társadalomnak, amelynek egyenes lelkű, gerinces tagja volt. De pótolhatatlan veszteségei jelent halála szerető családjára, lesújtott hitvesére és kél gyermekére, akikkel harmonikus. egymás boldogságáért mindent elkövető meleg, szeretettel teljes életet élt. Emlékét nemcsak elárvult csa: ládjának forró szere le te. de jóbarátainak és tisztelőinek kegyelete is őrizni fogja. Áldás legyen emlékezetén! F. Zs. % A megboldogult temetése november 17-én, csütörtökön délután ment végbe igen nagy részvét mellett a helybeli izr. temetőben. Koporsója körül gyászbaborulL özvegye szül. Herczog Herniin, gyermekei Klára és Feri, testvére Lengyel Béla biztosítási főtitkár és a kiterjedt rokonság foglalt helyei. A kegyel etes végtisztességet nagy közönség rótta le az elhunyt iránt, köztük a város tisztikara és alkalmazottai Csizmazia György városbíró vezetésével, a Komáromi Népbank tisztikara, igazgatósága és felügyelő bizottsága Bariha János ig. elnök vezetésével testületileg jelentek meg, a KFC. és a főgimnázium küldöttekkel képviseltették magukat a temetésen. Koporsója felett Waldmann Ernő dr. főrabbi mondott emelkedett szellemű gyászbeszédet, a város nevében lyá Aladár dr. rendőrkapitány, közig, előadó búcsúzott megható szavakkal a megboldogulttól. Goldstein Ernő főkántor szívekbe ható gyászéneke után a koporsót leeresztették a sírba s az anyaföld magába fogadta Lengyel Jenő földi porrészeit. Komáromi vendéglősök küldöttsége a városnál a komáromi borfogyasztás emelése miatt. — A jó vendégek áthúzódtak Magyar Komáromba. — — november 18. Csütörtökön délelőtt néhány komáromi vendéglősből álló küldöttség jelent meg Csizmazia György városbíró szobájában, akik érdekes kérelmet terjesztettek a városbíró elé. Azt kérték: hasson oda a városbíró, hogy a komáromi borkedvelők, — akik sűrűn látogatják a magyarkomáromi vendéglőket, — ezentúl az Komáromban fogyasszanak bort és ételneműeket, mert az odaáti olcsó étel és ital exisztenciálisan fenyegeti a komáromi vendéglősipart. Az itteni vendéglők eddigi »biztos vendégei lassanként áthúzódnak Magyarországba s a hídzárás előtt, este tíz óra ötvenöt perckor sietnek csak viszsza, a bort úgy hozva magukban, hogy azt már elvámolni se lehet... A küldöttség kérte a városbíró hozzájárulását az átkelési engedélyek megszigorítása ügyében s ugyancsak kiildöltségilcg keresték fel ezügyben Machácsek Pál rendőr tanácsost, de készülnek a járásfőnök elé is, sőt ha nem találnak kedvező elintézést, még följebb viszik a kérelmüket. A városbíró válaszában kijelentette, hogy készségesen segítene a hanyatló komáromi vendéglösipar helyzetén, de nincs módjában rendeletileg szabályozni, hogy ki járjon át a hídon bort inni, \agy vacsorázni. * Egy »érdekelti; nyilatkozata. A deputáció által kéri ivás-korláto/.ás ügyében megkérdeztünk egy »érdekeli lelet . — aki élénk figyelemmel hallgatta az újdonságot s a következőket mondotta: »Érdekesnek tartom ezt a kérést. Szabályozni azonban nem lehet, hol s mit igyunk, mert minden állampolgár saját joga, hol csípjen be s hol vacsorázzék. A személyi önrendelkezési jogot ebben a tekintetben korlátozni nem lehet: ott iszom, ahol jól esik. És ott esik jól, ahol olcsó és jó a boij. Adják Komáromban is ugyanolyan olcsón a jó bort s a vacsorái: iszom s eszem itthon. Furcsának tartanám azonban, ha az én félliter borom miatt megvonnák az átkelési engedélyemet. Ilyen kérést még nem hallottam tizennégy év óta, de mindenesetre jellemző speciális határmenti helyzetünkre '. A vendéglős mondja: — Mi szívesen adjuk olcsóbban is a bort a jó vendégeknek. Sajnos, itt valóban drágább valamivel a bor, mint odaát, ahol nagy feleslegek vannak. Mi csak azt szeretnők, ha itthon is fogyasztanának valamit a vendégurak. Tengünk-lengünk-pangunk, valamiből megélni nekünk is muszáj, nemcsak az odaáti vasúti restinek ... Nem akarunk mi egyebet, csak egy kis jótékony forgalmat ebben a válságos világban... * így nyilatkozott a két ellenfél.« Kíváncsian várjuk, milyen lesz a döntés! Maga a puszta tény is vidámságra 400 drb. nemesített diófa" csemetét drb ként 3'50 Ke-ért elad Guta község elöljárósága. késztő: hol szabad a komáromi embernek becsípni, itt-e, avagy odaát? To be or no to be: that is the question__ Hová lett a nagy iparpáríolási Ígéret? Az iparospárt városi képviselőtestületi tagja óvatosan meg akart lépni a szavazás elől... de nem sikerült elillannia. Komárom, november 18. Mikor a városi képviselőtestületi választások előtt egyes iparosok jónak látták megtorpedózni a magyar pártok egységét, akkor azt hozták fel a mentségükre, hogy az iparosérdekek »nincsenek megvédve« a magyar pártoktól a városházán. A papiros türelmes és nem képes elpirulni, akármilyen, az igazságtól elrugaszkodott véleményt nyomtatnak is reá. A magyar pártok nagy többségben iparosokból álló tagjai nyugalommal várták a bekövetkező nagy iparosvédelmet és vigyázz-állásba helyezkedtek. Már akkor mi erősen kételkedtünk az iparospárt trójai falovában, amely valami idegen dolgot akar becsempészni a városi közgyűlés termébe. A mi jövendöléseink, úgy látszik, most kezdenek teljesedésbe menni, az iparospárt azóta egyes kiváló tagjainak adóleírásán kívül nem is tudott felmutatni eredményt. Azt is előre láttuk, hogy a pari elnöke, Ipovitz József a képviselőtestületből hamar kiábrándul, ez be is következett. Elég volt, hogy nagy csatával az őslakos-ellenes rezsim éleiét négy évre meghosszabbította. Helyette a párt közismert szónoka, Schein r Dezső jár a képviselőtestület üléseire. A vezetők az állami munka vállalások miatt erre már nem érnek rá. Scheiner Dezső egyike volt azoknak, akik nagyon is megnedvesítették nyálukkal a markukat, hogy majd rácsapnak az asztalra, azután így meg amúgy megmutatják. Az alkalom elérkezel!. megmutathatta volna az iparospárt, hogy erre a névre nem méltatlan és nem igaz a feltevés, hogy kormánylámogató és fejbólintó párt. Az egyik magyar párt elnöke indítványt telt, hogy a zárószámadások és a költségvetés szerint is deficittel, nagy ráfizetéssel működő központi műhelyt szüntesse be a képviselőtestület. Ebben a kérdésben a városi képviselőtestület egy másik pártjának elnöke is módosító indítványt tett. hogy maradjon meg a központi műhely és ha az a hivatalos állítás szerint csakugyan jövedelmező vállalat, akkor béreljék azt ki az ott alkalmazott munkások. Természetesen ez az indítvány nem tetszett azoknak, akik az iparosellenes hangulatot képviselik. Újabban ugyanis már semmi munkát nem adnak ki árlejtés útján, hanem »házilag« építenek házakat, vízvezetékeket, ami jóval többe kerül, mintha azt vállalkozó és adót is fizető iparos vállalta volna el. A város az iparos érdekek ellen valóságos háborút visel minden alkalommal és azok érdekeit károsítja. Itt lett volna a jó alkalom, hogy az iparos párt bemutatta volna a beígért iparos-védelmet. Azonban az iparosokért dobogó szív nagyon is lecsöndesedelt és cl hült Scheiner Dezső képviselőtestületi tag urban, aki a fejlemények után, a szavazás előtt csendben, "kabátját, kalapják véve, szép csendesen sétára akart indulni a Nádor uccában. Ember tervez, Isten végez: Scheiner Dezső azonban mégsem ment el, mert a kabátját erélyesen megfogta egy erős kéz, amelynek az iparospárt képviselője engedni volt kénytelen. És ott maradt a szavazáson. Most már kiváncsion várta mindenki a történtek után Scheiner szavát. Scheiner szava azonban elakadt és nem jött ki a száján az iparos érdeket megvédő szócska. Ebből az következik, hogy az iparos párt helyesli, készítsék »házilag« a kórházi vízvezetéket, az orvosi rendelőt, a városi népkonyha épületét tovább is pályázat kiírása nélkül, de helyesli azt is, hogy az iparosok mellőzésével a jövőben is házilag végezzenek minden munkát, hogy valami annak a közterheket viselő ipa-KSADÚS. TISZTA***ÖVÉNYZ5íRT nagyon gyakran a helyes, időszerű tápanyagoknak köszönhetők, amelyek egyátalán nem hagynak salakot a testben. Ezért rosnak ne jusson. Ezt az iparospárt intézze el házilag, mert ezek után az erkölcsi tőke, az iparosvédelem és más fogadkozások érléke tetemes értékcsökkenést szenvedett. Azzal nem akarunk foglalkozni, bog}» az iparospárti képviselőtestületi tagot milyen kritika fogadta, azt ha nem fért el a zsebében, hát hazavihette közéleti emlékül az iparospárt kirakatába és fel is akaszthatta arra a bizonyos szegre, amelyen a be nem váltott Ígéretek lógnak. Az ügy további folytatása kevéssé érdekel. A szociáldemokrata ügyvéd, a városi bérházban lakó vendéglős és a kommunistából kikeresztelkedett szintén városi bérházban lakó kőműves kisiparos nem akarnak az iparosoknak juttatni munkát. Legyen a lelkűk rajta. Csak az indokolásuk sántít, mert az igazságot mégsem illik még a szociáldemokratának sem anynyira félrepofozni, hogy az építő iparosok napi 12—13 koronás munkabért fizetnek. Azt mindenki tudja, munkás ■ és iparos, hogy ez olyan távol esik az igazságtól, mint Jeruzsálem az északi sarktól. Jó lesz azonban mindezeket megjegyezni a következő esztendőkre. Őrszem, A Dohánygyárban is rendezik a kettősen kereső családok kereseti viszonyait. — Küldöttség a járásfőnök előtt. — — november 18. Legújabb prágai minisztériumi rendelet szerint, — amelynek értelmében a kettősen kereső családtagok kereseti lehetőségeit rendezik, -a komáromi dohánygyárból is számos olyan munkásnőt fognak elbocsátani, akiknek férje, vagy más hozzátartozója megfelelően keres. Igv akarnak helyet adni olyanoknak, akik jobban rászorulnak. A komáromi dohánygyár munkásainak családi és vagyoni viszonyait névszerint és esetenkint vizsgálták felül s kiderült, hogy kb. 230-re tehető azoknak száma, akiknek a család egyéb kereső tagja megfelelő megélhetést nyújt. Ezek azonban nem nyugodtak bele a kereseti lehetőségek megcsökkentésébe s küldöttséget menesztettek a járásfőnökhöz, hogy tiltakozásukat fejezzék ki elbocsátásuk ellen. A tiltakozás valószinüleg eredménytelen lesz, mert a szociális igazság úgy kívánja, hogy a teljesen munkanélkül tengődök is munkához jussanak. Kb. 200—300 munkásról van szó, akik helyet kapnának. Ezáltal a városi népkonyha is jócskán tehermentesítve lenne. — Nincs többé hamisítás mert a tapasztalt gazda csak Schmolípasztával ápolja a lábbelit, lószerszámot, bőrtárgyat.