Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-19 / 91. szám

2. oiáal.

»KOMÁROMI LAPOKt

1932. november 19

Szlovákia külkereskedelme 1929-hez viszonyítva 60 százalékkal esett. Gazdasági helyzetünk most sokkal súlyosabb, mint egy év előtt volt és mindinkább az a nézet alakul ki, hogy izoláltsággal nem tudunk előbbre jutni, hanem csak a többi államokkal való együttműködés révén. A miniszter reméli, hogy a londoni konferencia e tekintetben könnyítéseket fog hozni Csehszlovákia közgazdasági életében is. Elnök válság Szlovenszkó országos képviselőtestületében.

Már hosszabb idő óta olyan hírek jelentek meg a csehszlovák sajtóban, hogy Országh József országos elnököt Sldvik György dr. volt belügyminiszter váltja föl az országos hivatal elnöki székében és Országhot ezért küldték már hetekkel ezelőtt hosszabb betegszabadságra. Országh azonban a tartománygyülés szerdán megkezdett ülésén megjelent és elnökölt, ami általános csodálkozást váltott ki. Állítólag orvosainak egyenes tilalmára jelent meg a tartománygyülésen, amivel Országh megakarta mutatni, hogy nem beteg, legalább is nem engedi magát betegség címén elküldeni. Slávik dr. nem lehet egyelőre országos elnök, előbb lekell mondania képviselői mandátumáról és ha egy év óta nem képviselő, lehet csak országos elnök. Érdekesebb az a kuliszák mögött dúló harc, amely Sekács János dr. országos alelnök állásáért folyik. Néhány hónappal ezt lőtt hire járt, hogy Sekácsot Prágába, a belügyminisztériumba helyezik át, ahol fontos pozíciót szántak részére, Sekács azonban nem akar Prágába menni. Egyelőre három havi betegszabadságra ment és a szerdai tartománygyülésen már nem jelent meg. Sekács dr. helyét Dula Igor dr. kormányfőtanácsos foglalja el, ami hir szerint már rövidesen meg is fog történni. A szlovák politika kulisszatitkaiból ezek a hírek szivárogtak ki mostanában.

Jelentékeny törlések a jövő évi

költségvetésben.

Már jelentettük, hogy a koalíciós pártok hetes bizottsága napok óta dolgozik az 1932. évi költségvetés redukálásán, de még legalább is egy hétre lesz szüksége, hogy az egyes minisztériumok költségvetését felülvizsgálja és a végleges számtételeket megállapíthassa. Azután a minisztertanács fog a tervezettel foglalkozni. A bizottság az egyes minisztériumokban az illető költségvetéseken végbevitt törlések miatt igen heves ellenzésre talál, mert azok a törlések nagyon súlyosak és radikálisak. A kiszivrgó hírek szerint a külügyminisztérium költségvetéséből 5 főkonzulátust és több konzulátust, mint feleslegeseket, töröltek. Lényeges törléseket eszközöltek azonkívül a külföldi reprezentációkra és propaganda célokra előirányzott összegeknél is. A közmunkaügyi minisztérium költségvetéséből annyit töröltek, hogy a megkezdett munkákat a jövő évben nem lehet befejezni.

Alapy Gyula dr. tartományi képviseld egy érás nagy beszédben tárta fel a tartománygyűlésen az adózás vigasztalan helyzetét.

Határozati javaslatokat adott be a kataszteri birtokivek sürgős kiegészítése, az a dó moratórium, a kisiparosok és kiskereskedők, a sok gyerekes családapák adóleirásai és a repülő adóbizottságok beszüntetése ellen.

ragaszkodik elutasító álláspontjához, semmiféle jrizetéscsökkenlésről hallani sem akar és részletekbe sem bocsátkozik. A miniszterelnök e nyilatkozata szerint tehát ezideig még nem történt a fizetésleszállitás százalékszerinti megállapításáról döntés.

Megdöbbentő hanyatlás Csehszlovákia külkereskedelmében.

A szenátus közgazdasági bizottságában Matousek kereskedelmi miniszter részletes beszámolót tartott Csehszlovákia külkereskedelmi viszonyairól és az aktuális közgazdasági kérdésekről. Számszerű adatokkal mutatott rá a miniszter, hogy Csehszlovákia külkereskedelme ijesztő mértékben csökkent az utóbbi időkben. Az egész világon fennálló kedvezőtlen viszonyok következtében — mondotta Matousek miniszter - a mi helyzetünk nem jó, de nem is rosszabb, mint más országokban, amelyek közül több még a mostani nehéz viszonyok között is vámháboruban áll. Majd részletesen foglalkozott Csehszlovákiának az egyes államokkal való kereskedelmi viszonyával és ennek során kijelentette, hogy Csehszlovákia igyekszik Magyarországgal szemben is felújítani a normális kereskednlmi kapcsolatokat. Kompenzációs üzletek által mindinkább lehetséges lesz az áruk kicserélése. Franciaországba való kivitelünk erősen megcsappant, Ausztriában a felemelt vámok és a beviteli tilalmak Csehszlovákiának ausztriai kivitelét mintegy 60 százalékkal csökkeni ették, ami a köztársaságnak kerek 410 millió kárt okozott. Angliában az aranystandard feladása és a védővámok bevezetése Csehszlovákia kivitelét igen érzékenyen érintették. Amerikában a csehszlovák árut a japán gyártmányok szorítják ki. Végül kijelentette a miniszter, hogy a helyzet továbbra is igen komoly. Az államok a bevitelüket egyre jobban korlátozzák vámok, kontingentálások, devizarendeletek stb. utján. Az 1932 év eleje óta több mint 50 állam emelte a vámokat, 21 állam kontingeltálta a bevitelt, 10 állam a belső termelés kötelező átvételét vezette be, 15 állam devizakorlátozásokat alkalmaz stb. Ennélfogva Cseh-26

Pozsony, november 18.

Szlovenszkó országos képviselőtestülete szerdán kezdte meg az 1933. évi költségvetés tárgyalását, Országh József országos elnök vezetésével. Az elnök előterjesztette, hogy Szlovenszkó közigazgatására 1933. évre 362 millió koronás költségvetést irányoznak elő, amelyre fedezetül 131 millió korona van, a deficitet ,amely 195 millió korona, részben pótadókból, részben egy felveendő 109 millió koronás kölcsönből fogják fedezni.

Pártjaink képviselői élesen kritizálták a költségvetést s a szónokok hangoztatták, hogy a költségvetés nem számol a leromlott gazdasági viszonyokkal.

A magyar ellenzéki pártok egyik szónoka Alapy Gyula dr. volt, aki kimerítő beszédben foglalkozott aszlovenszkói lakosság adóssági sérelmeivel. A következőket mondotta:

Az országos költségvetésnek legfőbb bevételi forrása az országos pótadó. Ez a pótadó szorosan és elválaszlhallanul függ össze a mai idők nagy kérdésével, az adó ügyével és olyan események fordulnak elő szinte nap-nap illán, aminek következtében ez a kérdés állandóan a felszínen marad és a közvélemény a legnagyobb érdeklődési tanúsítja iránta. Ezért foglalkozom felszólalásomban az adózás kérdésével .

Nagyon könnyű dolog lenne olcsó sikerl aratni és magának az adózásnak gondolata ellen izgatni, de mivel ez demagógia, ennek az eszközeit nem vehetjük igénybe és ezt elutasítjuk magunktól. A belátó közéleti embernek az ilyesmi nem lehet az ambíciója

és nem lehet főképpen annak, aki a bibliából megtanulta az adógaras történetét. Ezt az egész kérdést minden animózitás nélkül, a higgadt életszemlélet megfigyelő helyéről kell szemlélnünk és ezért az erős és rikoltó színek keverését mellőzöm a rajzolónak, a festőnek palettáján.

Szlovenszkó jajkiáltása Mégis azzal kell kezdenem, hogy elmondandó szavaim egy nagy jajkiáltást jelentenek, amelyben Szlovenszkó minden nemzetének panaszszava benne van, mert az adózás soha nem jelentett akkora problémát, mint ma. Az adókérdés nem is látszik olyan egyszerűnek, mint azt a pénzügyminisztériumnak a merev fiskális felfogást képviselő tényezői feltüntetni igyekeznek. Sőt maga a pénzügyminiszter is arra a kényelmes állás-A csallóközi halászat történ étéhez.

vizafogót készít uraságának, Szentgyörgy várának. Alsószeli faluban van a halászok vámja, melyet a várbirtok szed. Vámosfalu ettől mentes, mert a kisebb vizafogó felének verésével szolgál.

Mindezeknél sokkal fontosabb az esztergomi érsekség halászata annak birtokain: a Csallóközben Guta, Bálvány szakállas, a Vágduna jobb partján pedig Naszvad falvakban. A Komárom melletti Lándor (Nándor) pusztai halászatról a XVI. századbeli források keveset mondanak. Gúla falunál már a modenai Hyppolit codex után idéztük, hogy az érseki halászatnak fontos állomása. Megírtuk Oláh Miklós esztergomi érsek után is azt, hogy 1536-ban, mint szemtanú nyilatkozik a viza halászatáról,1 bár kötve hisszük a megemlékezésnek azt a részét, hogy egy búzásra ■— az egyéb halakon kivid ■— ezer vizát is kihúzták a vízből. Oláh érsek egyébként az érseki halászat miatt perbe keveredik a komáromi várbirtokkal, melynek provizorai, mint látjuk, szerellek a más rétjében rendet vágni. A per vitás területek és vizafogók körül folyik, fogott bírák: a győri püspök, Tlrurzó Ferenc, Tahy Ferenc és Mérey Mihály. A jogvita 1555-ben kezdődik.

1552-ben az udvari kamara szállítólevelet ad Izsák Jánosnak, aki 400 emer bort vitt Becsből Győrbe és Gútára a rendes díjak mellett. Ugyanebben az esztendőben Mattinger nevű ember kap szállítási engedélyt 9 Dreyling és 10 emer borra szintén Gútára augusztus 8-án.1 2 A borszállítás a halászattal állott összefüggésben. Arról is van adatunk, hogy időnként milyen eredménnyel végződött a vizahalászat. így 1558 oki. 31tón 7 darab, nov. _19-én 16 darab vizát fogtak; az 1559. évben oki. 25-éu 7 viza, 1 tok volt a zsákpiány, nov. 3-án pcdij; Vsak 1 viza. Bizony ezek az ezer darabtól igen messze állanak.

1568-ban Miksa király, nagy kedvelője a jófajta halaknak, rendeletet ad ki az érseki birtokokhoz tartozó Gúla, Naszvad és Zakállas halászó népeinek,

iNic. Oláh. Hungária et Attila. Viennae, 1763. p. 86. 2Bécs. Közös p. ü. levélt. Őst. Denkbuch 68. Band.

hogj' az érseknek járó köteles halat, amelyet minden hatodik napon adtak az érseknek, ezentúl pénzül fizessék, még pedig minden hetedik napon az érsek provizorának. Ami a vizákat illeti, melyeket a gútai vejszéhen fognak, azok egyharmadrészét Németh János, a komáromi vár provizora (várgróf) szedje be mindaddig, mi gvizákról másképen nem gondoskodnak. 1 1570-ben a kamara megismétli ezt a rendeletet.

Az érseki javak összeírásaiban találjuk Gúla (mindkét Gwtlhaj városáról az 1542—1563 évek közölt a következőkéi: A Nagy Gúla városban lakottcensualis sessio 88, elhagyott sessio 13. Kysgwtthán censualis, lakott sessio 28, jobbágy és elhagyott 7. (Ez a mai Gúla nagyközség)... van itt vizafogó cége a Dunában, melyet a polgárok saját költségükön állítanak és annak idején halásznak. A fogás kétharmada a polgároké, egyharmada pedig az érseké; de vannak itt más cégélv is, melyekből köteles (scutcllarcs) halat tartoznak adni, úgy mint a naszvadiak. Minden eladott viza után az érseknek vagy a gazdatisztnek 12 dénár, a plébánosnak ugyanennyit fizetnek. Azelőtt minden viza után a vevő egy font borsot adott, melynek kétharmada a polgároké, egyharmada a prímásé volt. Van itt egy kis halastó is, melyet a gazdatiszt egy évre egy forint árendában bír.2

Azonban megvoltak a jó halászóhelyek, de az érsek lírámnak nem volt bennük sok köszöneté. A sok bába között elvész a gyerek. A hal sem jutott cl még pénteki napon sem az érsek úr konyhájára. így értjük meg azokat a zokszavakat, amelyeket Verancsics Antal a nagyságos elméjű és ludós érsek írt 1572 március 15-én Lindvai Mihálynak:

»Megcsömörlőttük már halászaink és gazdatiszteink rablásait és provisorjaink végtelen gondatlanságát, kiknek legalább a mostani nagyböjtben kellett volna minket hallal ellátniok, nemcsak pénteken és szombaton, hanem a többi napokon is. Mivel e dolgot sehogy se tudjuk eligazítani, és az engedetleneket kötelessé-HJ. o. Hung. 14354. fasc.

aHercegprímási levéltár. Prolocolluvn B. Olahi.

gükre szorítani, akarjuk, hogy Podoray Miklós és Gewreg János katonáink tegyenek le Gwtha, Nazwad. Zakallos és Nándor birtokainkról, míg róluk máskép gondoskodunk, azalatt szolgáljanak úgy, mint azelőtt. Eddig eléggé eltelhettek a mi halainkból. Jövőre már mi is gondunkat viseljük s magunk akarunk halászni. Ezt meghagyjuk neked, hogy jelentsd k inekik, hogy pusztulniok kell onnét, engedelmeskedjenek nekünk és adják át hivatalukat ezen Nagy János szolgánknak.« 1

A komáromi várgrój jelenti 1570-ben, hogy a gútai és naszvadi vizafogókat az érsekség használja. Használni használta, hiszen az övé volt, de akadtak olyan halászai is az érsekségi vizeknek, akiknek a halait ugyan meg nem harmadolták. Verancsics Antal érsek panaszkodik a komáromi naszádosokra Nagy István és Bakay Miklós naszádos vajdáknál: »...alattvalóink panaszkodnak a ti naszádosaitokra, hogy a halászatot zavarják és jobbágyainkat bántalmazzák és kirabolják. Ez a mennyire sért bennünket, szintoly mértékben fájlaljuk, hogy barátaink és szomszédjaink teszik ezt velünk.2 A viszály — úgy látszik, elintézést nyert, mivel 1572-ben a komáromi várgróf jelenti a bécsi kamarának, hogy az esztergomi érsek és káptalan vizafogóiból vett őfelsége számára 8 élő vizát, szabad vizekben fogták és így nem verték agyon, mint a vejszékben. Ezért drágább is volt.

A naszádos ,ahol lehetett, elkerülte a vámot és harmincadot. Ugyan miből is fizetett volna? Hiszen az 1578. évi pozsonyi országgyűlésen tárgyalták a komáromi naszádosok panaszát ,hogy 50 hónap óta nem kaptak zsoklot, már mindenüket felélték és éhséggel küzdenek. Egyszersmind kijelentik, hogy elhagyják állomásukat, máshová költöznek, ha megszolgált zsoldjukat meg nem kapják.3 így értjük meg Schauer György komáromi harmincados panaszát, melyet 1574 július 24-én küld fel a kamarához, hogy

1Magyar Tört. Emlékek. II. írók. XXVI. 34.

2Magyar Tört. Emlékek. írók. XXV. 214.

8Fraknói: Magyar Országgyűlési Emlékek. VI. 259.