Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-09 / 88. szám
1932. november 9. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. mutatott az óra, pedig mindnyájan vacsorára hazaigérkeztek, különösen az egyik társ, akinek a felesége az ura kedvenc ételét főzte vacsorára. Amikor elindult, még mondta is az asszony, hogy időben hazakerüljön kend, mert ha elhül a vacsora, akkor bizony nem sokat ér. No, de most már megtörtént a baj és szépen fölcihelődtek 'és hazafelé igyekeztek. A borozással csínján bánva, mindnyájan józanok voltak, egyikük se volt Jjccsipve. A szöllőből kikerülvén, mindegyiknek más felé vezetett az útja és olt barátságos parolázások közben elbúcsúztak egymástól. Szajkó Lajos egyedül ballagott haza felé az éjszakai sötétségben. Egyszerre csak orvtámadás érte. Fején valami hegyes tárggyal, kővel, vagy vasdarabbal olyan erős ütést kapott szegény, hogy azonnal elvesztette az eszméletét. Ä támadói otthagyták a fölhasított koponyájú szerencsétlen embert vérbefagyva és eszméletlen állapotban találtak rá vasárnap reggel az arrajárók. Az életveszélyesen megsérült embert hazaszállították és azonnal orvost hívtak. Szajkó Lajos gazda még mindig önkívületi állapotban fekszik és csak néha kapja vissza józan esze járását és akkor halkan azt suttogja, hogy: — Bedrus bácsi! Bedrus bácsi! Többet nem tud mondani, de nyilván ezzel akarja megnevezni a lettesek egyikét. Ezek alapján letartóztatták Bedrus Ignác szálkái földmivest, aki állítólag egy, neki nem tetsző tanúvallomása miatt régi haragosa volt Szajkónak és akit most emiatt a gyilkos merényiéi elkövetésével vádolnak. Letartóztatták még Magyar Péter földmivest is, akit bűnrészességgel vádolnak. Beszállították őket a párkányi járásbírósághoz. Amint értesülünk, a letartóztatott Magyar Péter beismerő vallomást tett, azonban teltének indító ókát nem árulja el. Letartóztatott társát, Bedrus Ignácot fölbujtással vádolja. Bedrus azonban tagad és azt állítja, hogy neki semmi része sem volt a dologban. A nyomozás tovább folyik. t -r^t^rrmtrrrfitTTMi Beszámoló egy képkiállitásról. Pellerné-Feszty Edith képei. A kiállítás kedves és komoly esemény. Kedves, mert egy ízléses és ötletes asszony rendezte, komoly, mert egy tehetséges művész alkotása a 257 kép. Az asztalokon színes virágok. A rádió linóm bécsi zenét ad, stílusos, megkapó minden. Pellerné Feszty Edith a művész, ógyalláról, magyar faluból hozta a képeket, melyek ott készültek a falusi ház békéjében, kertek és titkokat susogó fák aljában, messze a várostól, földek szívében, ahol az érzések olyan tisztán és csillogón csobbannak, mint a patak vize. Ott: szépek és elomlók az alkonyatok, a virágzó bokrok terhes boldogságukban a föld felé hullnak, a halvány rózsák csodálatos szépen tudnak haldokolni, mert az élet így kívánja, ha eljő az ideje, milyen zöld a mező, milyen kék az ég, milyen meszsze van minden ezeken a képeken, távol tőlünk, nem is igaz semmi, nem, ma ezek a képek nem is történtek meg így a valóságban, hiszen otyan tiszták, olyan átlátszók, olyan boldog és megelégedett volt az, aki ezeket megálmodta és megvalósította. Természet. Idő. Két mozgató erő. Ivét kifejezési eszköz és téma. A lélckpaletta mindent visszatükröz a képeken. A művész szinezési elgondolása, kifejező ereje maradéknélküli. Különösen látjuk ezt a balatoni képeken. A csend, a vihar, a nagy szél, eső készül, vihar előtt vihar után, mind-mind a szürkés sötét és piszkos fehér, szürke s rokon árnyalatú szinkomponálással: beszélő — világosan érzékelhetők. A virágcsendéletek színei melegek. Pellerné Feszty Edith nagyon szeretheti a virágokat, életének nagy része virágok között múl-A gyomrot megtölti, _ de tápláló is-e a leves? A leves többet is teljesítsen, minthogy csak megtöltse a gyomrot. Használja az elkészítéshez a tápláló, ízletes V if ellő-margarint! Kévéséi a világos rántásba és egy keveset a még forrásban lévő levesbe! így minden kanál erőt, egészséget ad. vo T 5 • 32 CSEMEGE MARGARIN hatott és múlik. Az Őszi rózsák enyhe, szótlan érzést rejtegetnek, a Nyári reggelben felszabadultság hullámzik. A plein-air vízfestményekben aztán kitombolhatja magát a művész, s a Várakozás, Strandon, Vasárnap reggel, Pihenő, Országúton, Parkban képekben él is a lehetőséggel. Erdő széle, rousseaui szerelem ez, igazi asszonyi valóság, ahogyan mindent lát a természetben, ahogyan egyáltalán az életletkezik s mindig botrányba fullad. Vasárnap éjjel a Lilovel-szálló nagytermében táncolt a polgári és a katonai közönség s e tánc alkalmával éles összetűzés támadt egy szakaszvezető s egy komáromi polgár közölt, a táncosnő miatt. A szakaszvezető arculütötte a polgárt, aki védekezett s csakhamar olyan parázs verekedés keletkezett a dologból, hogy a civilről a szó szoros értelmében letépték a ruháit. A jelenlevő néhány katona s a polgárság közötti verekedést a rendőrség megjelenése és egy törzskapitány erélyes fellépése szüntette meg. A törzskapitány hazaküldte a katonákat, a civilember pedig valóságos testőrséget kapott a rendőrökből, mert félős volt, hogy az uccán meglesik s tovább verik. Úgy a katonai, mint a polgári hatóság nyomozást indított az ügyben, hogy a verekedés és a nagy botrány miatt melyik részt éri a felelősség. Nem lehetne-e napiparancsban kioktatni a katonákat a helyes viselkedésről s arról, hogy még akkor is fékezzék magukat s nyugodt magatartást tanúsítsanak, ha vélt sérelem éri egyik-másikat? Három és félévi fegyházra ítéltek egy csaló sorsjegyügynököt. Hetvenötrendbeli csalás utján 200.000 koronát keresett ben is. Mindent távlatból. Közelről nagyon keveset. Messziről, mint ahogyan messze van a nap, a csillagok és az erdő fái, mint ahogyan messze vannak az álmok, melyek után kapkodunk s ha felébredtünk, már nem érhetjük el őket. Pellerné eléri őket. mert csak álmodozik. Asszony. Az olajfestményeiben már sötétebb színek is vannak. A fasor tömörsége, A fűzfa bánata, a Hegyek között és Hegyvidéki táj, az Est, a reprezentatív Kingyes, ősz, Kanális partján. Kazlak, Falu eleje, Nádfedeíes kicsi ház: már esetleg témák, mondanivalók felé ösztönös indulások, emberi beszéd felé lelkiismeret, már a maga hangja is mintha megszólalna, mintha az ógyallai műterem világ felé nyíló ablakain át új ritmus hullámai áradnának. A plein-air Bábi néni különösen mond valamit, az ajtó előtt álló paraszt asszonyka, kosárral és kérő lélekkel, szándékkal. Most tulajdonképen örvendetes: a földön marad a művész, fantáziája nem irreális szépségeket keres s ezért állítjuk eléje a felelősségeket, mint egyik kisebbségi magyar művész elé. Tehetjük bátran, mert tehetsége hatalmaz erre fel, mert kell, liogy tovább menjen alkonyatok és virágok hangulata és illúziója mellől az élet leplezetlen és mégis szép valóságainak vállalásához is. A figurális és az anatómiai hiányokat, a vonalvezetést mégis elfelejteti velünk az a gazdag színskála, mely a képek maradéknélküli élvezését biztosítja. Még az elmélyülés lehetőséget is elfelejteti velünk. Kedves, hangulatos ez a kiállítás. Nem, nem látszik, érzik anakronizmusnak. Most láttuk a virágokat. Szebbnél szebb, színesebbnél színesebb, illatosnál illatosabb virágokat. Ezután a művész mélyebbre hatol majd. Be az életbe. Hogy a gyümölcsök is megteremjenek. Mert a virágok után jönnek a gyümölcsök. Ez a természet rendje, az élet törvénye. Nem lehet előle kitérni. Erdőházi Hugó. Katonák és civilek harca vasárnap a „Liíovel“ szálló vidám táncestjén Komárom, november 8. A katonai legénység és a városi polgárság között Komáromban számtalan esetben történik nézeteltérés, amely legtöbbször súlyos testi sértésekkel jár. Ennek nincsenek különösebben mélyreható okai: a mindkét részről jelentkező »virtus« robbantja ki a temperamentumokat. A nézeteltérés vagy a fotballpályán, vagy a táncteremben, vendéglőben ke-HIBBK A jó öreg noteszt előveszi néha az ember s fellapozza a bejegyzéseket. Furcsa, hogy a mai embernek memória-segítőre van állandóan szüksége s ceruza-papíros nélkül cl sem lehet képzelni a csavargóembertípust, mint amilyen az újságíró is. Ezer és ezer apró téma, megfigyelés sodródik az ember elé naponta s ezeket valahová el kell raktározni. Az ősember esze friss volt, nem volt szüksége széndarabra, amivel a barlang oldalára felírta volna a napi feladatokat, hogy kit kell agyonütnie, melyik állatot kell megsütnie, ezt nem egykönnyen felejtette cl. Az újságíró már erre is külön katalógust tart, s ismertem kollégát, akinek noteszében szószerint ezek a rubrikák voltak: »Agyonvágandó«, — »Könnyedén megpörkölni«, — »Földicsérni«, — »Kikészíteni;: — mintha valami szakácskönyvben lapoznánk. Jó öreg noteszeimben tartok néha nagytakarítást. A pillanat hevében történt feljegyzések milyen sutának látszanak az idők múlásával. A mull héten nyugdíjba teltben például ez van: »írni a kucséberről. Ezek minden éjjel megjelennek s állhatatosan somfórdálnak körülötted. Komárom a kucséberek hazája. Egymást üldözik. Kellemetlen lehel nekik, jóarcot vágni akkor, ha a vendég nyer s örülni akkor, amikor legjobban fejbe szerelne vágni. Az üzlet hazugságokra kényszeríti. Az egyiknek igen avas a holmija. A másiknak nagy füle van. Felírtuk, elmúlt. Közvetlen alatta új élmény: »A kutya gazdái engedjék be az ajtón a kutyát. Figyelmeztetendők a jópofa kutyák gazdái, hogy novemberben ne hagyják dideregni állataikat. Tegnap becsengettünk egy lakásba, amely előtt foxi didergett, később kiderült, hogy a kutya nem is oda tartozik.« Oldalt firkálva, gyorsan ez: »A kanáriról és Jancsi bácsiról.« Hogy mit akartam a kanáriról, Jancsi bácsival kapcsolatban, sajnos, nem tudom. Át kell adnom a gondolatot az enyészetnek. Továbbá; egész zavaros egymásutánban: "Szobagolf — nagy hülyeség. A helyes fiatal pár a miskolci gyorsban, Hatvannál. — Német kocsikból a haláron kiszedik a toalett-törülközőt, nem bíznak a magyar Balkánban, Szegeden nagy pálmák vannak a korzón, jó nekik.« Ez úgylátszik, utiemlék volt. Vidéki eredmény ez is: »Kávéházi barbárok, kivágják német képeslapokból a képeket. — írni kell a két komáromi rivális kávéházról s arról, hogy a Nádor ucca alsó s felső vége, valamint jobb és baloldala valami belső törvénynél fogva rivalizál, ha például a korzóról van szó.« »Nők utaznak a határon át, telebeszélik az ember fejét, mindig rémüldöznek s hi indent dugnak. Végin, amit kofferbe eldugtak alulra, az felülre kerül.« »Hivatalnok legyen jómodorú. Szigorúan!« »Az a rengeteg kifejezés, kezdőbetű, amit meg kell tanulni. Keep smi-Saját tudósítónktól. Nagyszabású szélhámos manipulációra tett pecsétet a komáromi kerületi bíróság dr. /érízs-tanácsa. Ridzi Mihály nevű szélhámos ügyét tárgyalta a bíróság s csinos bűnlistát állított össze Ridzi Mihály pénzcsináló kőrútjairól. Nem kevesebb, mint hetvenöt rendbeli csalással vádolta az államügyészség a gályád születésű Ridzi Mihályt, aki egy év leforgása alatt hamis úton mintegy kétszázezer koronát szedett össze magának. Az voll a trükkje, hogy Délszlovenszkó községeiben a brünni állami építészeti sorsjegyek főellenőrének adta ki magát s hamisított blankettával, valamint hamis bélyegzővel úgy megtévesztette az »ügyfeleket«, hogy rövid idő alatt összeszedhette a hatalmas összeget. Hetvenöt ízben szedte rá a hiszékeny embereket ,amíg végre rájöttek üzelmeire s feljelentették. Ugyanekkor há-Komárom, november 8. rom rendbeli sikkasztásért is felelnie kellett s így vizsgálati fogságba került. A tárgyalás alkalmával bűnösnek érezte ugyan magát, de azt hozta fel mentségül, hogy nem volt keresete. Keresethez pedig azért nem juthatott, mert mér hasonló szédelgések miatt el volt ítélve s nem akarták felvenni új állásba. Egyizben, mint tisztviselőnek, sikerült bejutnia a Kárpáthia biztosító intézethez, de egy névtelen levél figyelmeztetésére hamar felmondtak neki. Erre eladta kabátját, annak árából bélyegzőt csináltatott s hogy adósságaitól megszabaduljon, sorsjegy üzleteket csinált hamisan. Hetvenegyrendbeli csalást vallott be, de a sikkasztásokat tagadta. A felolvasott iratok terhelőek voltak. A vádlott végszavában enyhe ítéletet kért és megfogadta, hogy soha hasonló cselekedetet nem művel. Három és félévi fegyházra ítélték.
