Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-16 / 55. szám
2. oldal »KOMAROMI LAPOK« 1932. julius 16. tartására egyetlen móá van: a fölösleges kiadások csökkentése. Majd az élesztő-adó emelését utasította vissza, mert az csak árdrágítást idéz elő és ismételve óva intette a kormányt, hogy ne feszítse a végletekig a Csehszlovákiában lakó nemzetek türelmét, újabb adókkal ne segítse elő a még úgyahogy dolgozó üzemek bezárását s ezzel a munkanélküliek számának emelését, utólagos megadóztatással — ami meg nem érdemlett birságszámba megy — ne terjessze a jogbizonytalanságot, mint azt a cseh tudós professzorok is mondják s ne terjessze ezzel az erkölcstelenséget, hanem lépjen egyszer már az igazi takarékosság útjára Tessék leállítani valamennyi fegyvergyakorlatot, mint azt a baráti szövetséges Franciaország tette meg, tessék a katonaságot többhavi szabadságra engedni, mint azt Románia tervezi, a miniszterurak, a külömböző félállami vállalatok igazgatóságaiban ülő osztályfőnök urak hármas, négyes fizetéseiből kettöt-hármat tessék teljesen beszüntetni, tessék a fölösleges konzulátusokat és követségeket szélnek ereszteni s egykettőre meglesz a szükséges hatvan millió, anélkül, hogy a verchovinai szegény pásztor kenyerének kovászát megadóztatnák. — „Mi várhatunk...“ De az éhes munkástömegek nem várhatnak és nem is várnak. A köztársaság legtermékenyebb búzatermő vidékén, Kossutiban tavaly elemi erővel tört ki a nyugtalanság, a nyomor. A kormányzat egyszerűen a kommunista izgatókra akarta háritani a felelősséget, pedig sajnos, az nem volt első és utolsó eset. Azóta a történelmi országok számos helyén nyilvánult meg hasonlóan a népharag s legújabban Komáromban kezd soha nem látott méreteket ölteni a nyomor, mint azt a közmunkaügyi minisztériumnak hivatalos kiküldötte a legutóbbi napokban megállapíthatta. Lapjelentések szerint is már előfordult, hogy az elkeseredett, éhes tömeg egy pékmester kocsiját kifosztotta. De még ennél szomorúbb eset is előadódott ugyancsak Komáromban. Egy munkáscsalád gyermeke, melyben a családfő még dolgozik, kenyeret vitt haza; a munkanélküliek a kevésbé forgalmas utón a védtelen, gyenge gyerektől elvették a kenyeret azzal, hogy: ti már eleget ettetek, s az elrablóit kenyeret nyomban szétosztották maguk között s megették. A most tárgyalt javaslatok egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az állam jövedelmeit növeljék s csak arra jók, hogy ezt az általános nyomort, szegénységet fokozzák, az elégedetlenséget növeljék, ezért a jövedelemadó pótlékának emeléséről és az élesztő adó bevezetéséről szőlő javaslatokat nem szavazom meg s azok ellen a leghatározottabban tiltakozom. A munkanélküliek tüntetésének folytatása 16 személy ellen megy feljelentés a ko* máromi államügyészséghez Saját tudósítónktól. Komárom, — július 15. A hétfői munkanélküliek tüntetéséből kifolyólag a rendőrség letartóztatta és az államügyészégnek átadta Schlár Eduárd borbélysegédet, akit közbékemegzavarás, csoportosulásnál elkövetett hatósági közeg elleni erőszak, valamint idegen vagyon megrongálása címén fognak felelősségre vonni. Ugyancsak ebből a tüntetésből kifolyólag feljelentést tesz a rendőrség az államügyészségnél a következő szabadlábon levő személyek ellen: Tuba István péksegéd, hatósági közeg elleni erőszak, kiskorú L. F. csoportosulásnál elkövetett hatósági közeg elleni erőszak, közbéke megzavarása és idegen vagyon megrongálása, Matejovics Lukács és Mosnicska Péter munkások ellen pedig közbéke megzavarása és idegen ingóságok megrongálása cimén. Hatósági közeg elleni fenyegetésért vonják felelősségre LiSka Károly (IV. bástya) és Tóth János (Tolnai ucca) munkásokat és Vida Mária gútai-sori munkásházi lakost. Jurena Mária, Szeder Mária, Körösi Mária, Vörös Klára, Václavik Margit, Ács Ferenc, Kiss Antal és Paksy József a VI. illetve VIII. számú bástya lakóit pedig rablás cimén jelentik fel, mert szombaton egy pékkocsit erőszakkal felforditották és annak tartalmát magukhoz vették. Amint láthatjuk, a munkanélküliek tüntetése nagy munkát adott a rendőrségnek, amely azonban azt a legrövidebb idő alatt teljes sikerrel elvégezte. Ezer kilométer a benzinparipán. Komáromból a jégkorszakba. — Pokolból a pokolba. — Megfagyott könnyek, sóhajok és brüsszeli csipkekendők. — Hogyan lehet olcsón pisztrángot enni ? — A besztercebányai régi erkély. — A modern zsiványbecsület. — Ki hortyogott az éjszaka ? —Útban a fejedelem felé. Saját tudósitónktól. Komárom, — július 15. Úgy is kezdhetném Garay János Obsitosának kezdő soraival, hogy Hárman valának együtt... De nem kezdem így, ne hogy azt higgye valaki, hogy csupa háryádákról lészen itt szó. Nem! Itt csak való dolgokat mondok el. Az obsitos kezdő szavai csak annyiban illenek ránk, hogy mi is hárman vagyunk, akik ebben a száguldó történetben szereplünk. Tagjai vagyunk pedig a Pokol nevű asztaltársaságnak, amely Komáromban az Erzsébet szi-SZANATÓRIUM Dr. Selye Hugó sebészei ás nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Qusrc, Diathermia, Röntgen villanyos masszage. s geten, egy kedves kis vendéglőben székel. Ezt a népszerű Pokol asztaltársaságot egy végtelen kedves ember alapította, akit mi abban a megtiszteltetésben részesítettünk viszonzásul, hogy a Pokol fejedelmének választottuk meg. Nem lehettünk azonban az ő jogara alatt sokáig, mert nyugdíjba ment és elköltözött innét messze, meessze. Nagy veszteség volt reánk az ő távozása. Az esti naponkénti kedélyes összejövetelek csak egy napra, csütörtökre zsugorodtak össze. Ilyen csütörtöki, mondjuk klubülésen rendesen arról beszélgettünk, mi ittmaradottak, hogy meg kellene látogatni a fejedelmet. A terv nagyon tetszett és engem, mint az asztaltársaság tollnokát, vagy mondjuk, névtelen jegyzőjét, bíztak meg a levelezéssel. Itt mindjárt el dicsekszem azzal is, hogy a fejedelem korában én voltam az udvari asztalnok is. A három utrakészülő társaság másik két tagja volt kívülem: az udvari pohárnok, akinek köszönhetjük, hogy a kedves tervünk meg is valósult, lévén ő boldog tulajdonosa egy sebesjárású benzin paripának, amely Citroen névre hallgat. A harmadik társunk az udvari halász és vadászmester volt, akinek pompás magafőzte halászlevei után a fejedelem is nem egyszer megnyalta a száját és akinek vadpecsenyéi is kitünően ízlettek, különösen, amikor Csallóköz vaddús határaiban vadászlak, aminő például a laki határ is. E történetben, amelynek színhelye folyton folyvást változni fog, nem a saját nevükön nevezem a hősöket, hanem a fenti neveken. Kivételt én képezek, aki magam esetleg Faun név alatt is szerepeltetni fogom. Nekem volt a teendőm megírni ezt a változatos útat és a vendéglőkben a főhelyen dönteni a menü sorsa fölött. A pohárnokmester s pgyben a Citroen benzinparipa biztos kezű vezetője, állapította meg, hogy hol állunk meg itatni és ő döntött, hogy mit igyunk. Mint A csallóközi halászat történetéhez. földek közt valamikor megvolt a Rekezth tó is.1 amelynek neve azt látszik bizonyítani, hogy abban a halászat ősi formáját, a rekesztést űzték. A bencés rendnek Csicsó mellett volt ősi birtoka Füss falu, mely a közeli Ronka faluval együtt jó halászóhelyeket nyújtott a szentmártoni anyakolostor számára. A rend Kis és Nagy Füss faluk népeit 1383-ban felszabadítja azzal a kötelezettséggel, hogy a pannonhalmi apátur bandériumában akkor, amikor arra szükség lesz, katonai szolgálatot teljesítenek. A szabadítékos levelet száz év múlva átíratják, 1478-ban.2 Hiába volt azonban katonanép Füssön, mégis hatalmaskodásokat kell elszenvedniük. Korláthkeöy Péter komáromi főispán és várnagy csicsai tisztje anagyfüssi Erenköz nevű erdőt hatalmasul kivágatta. A falánknak azonban a sok nem elég. Korláthkeöy Péter uram azonban megkívánta a füssi nemesek halát is. Egy kisfüssi tóban és a Miiér patakban három jó halászóhelyüket feglalja el, ami ellen a füssiek természetesen tiltakoznak. Mindez 1519-ben történik. A pannonhalmi bencések birtoka Ásvány tő, amelyhez több jó halász-sziget tartozott: Fövény es, Alsósziget, Feltanya. Alsótanya, Körtvélyes: ezek miatt 1400-ban per folyik Gönyöi János leánya, Apollonia és Némái Jakab özvegye ellen.8 Erre a családra emlékezünk a Gönyü faluhoz tartozó Dunaszakaszon levő jó halászóhelyek birtoka iránt folytatott ádáz perekből, amelyben — mint fennebb láttuk — Szécheni Frank nádor ítélkezett. A gönyüi halászattal, amelyre a pannonhalmi bencés rend annyira áhítozott, nem volt szerencséje. Említettük ,hogy II. Endre király még 1221-ben halászatot adományoz Gönyön.1 Uros apát, a nagy birtokszerző kérte azt és a király megajándékozta a rendet a Tanya halászóhely harmadával, mely a királyi palota tulajdona volt és az Örvény (Ewrin) halászhely 1Ortvay: Magyarország vízrajza a XIII. sz. végéig. 2Pannonhalmi Rendtörténet. III. 271. ®U. o. II. 608. 4U. o. I. 126. harmadával. Az adományt 1223 és 1224-ben is megerősíti. 2 A következő 1225. évben Gönyö falu felét és az Örvény meg a Tanya halászó-szigeteket egészen a bencéseknek adományozza.2 Gönyü falu másik fele Mihály királyi lovászmester birtokában volt, aki a bencéseket nem is engedi beiktatni Gönyü birtokába és 1237-ben egész Gönyüt elfoglalja. A közbeesett tatárjárás korszaka alatt a perekre nem került a sor. Azonban, amikor az országban a rend kialakult, a bencések pápai közbenjárásért folyamodnak és IV. Ince pápa 1244-ben meginti IV. Bélát, hogy adja vissza a szentmártoni apátságnak Gönyöt. Ennek azonban semmi eredménye sem lesz. A rend azonban szívósan ragaszkodik jogos birtokához és nem engedi azt ebek harmincadjára jutni. Száz évvel később, 1349 január 1-én, Gugi Tamás Vilmos szentmártoni apát képében okát kéri Gönyö és a hozzátartozó Tanya, Szegye halászóhelyek elfoglalásának Péterfia Tamás részéről. A megtartott határjárás azt igazolta, hogy a Tanya és Ewrin (örvény) harmada az apátságot illeti. A per sokáig folyik és 1355-ben hoznak benne Ítéletet. 3 Az apátság azonban csak rövid időre kerül bele a (birtokba. 1425-ben Némái Kolos Jeromos, Kolos Jakab fia indít pert a szentmártoni apátság ellen a gönyöi Tanya sziget és bizonyos szántóföldek birtokáért.4 Négy év múlva csakugyan Némái Kolos Jakab kezén van az apátság halászóhelye és birtokrésze, 1429-ben. Alig pár év múlva Zsigmond király a hatalmas Héderváry családnak adományozza és a pannonhalmi rend 1434- ben, de húsz év múlva, 1454-ben Debrenthey Tamás gubernátor utján eredménytelenül tiltakozik Gönyü bitorlása miatt, Héderváry Imre macsói bán ellen nem tud jogainak érvényt szerezni.5 A győrmegyei és mo-1 Hazai Okmánytár I. 7. Wenzel: ÁOU. VI. 410. C. D. III. 1. p. 396. ÁOU. VI. 360. 2ÁOU. I. 209. 3Pannohalmi Rendtörlénet. II. 123—4. 4U. o. III. 502. 3U. o. III. 243. soni nagyur Gönyö birtokában marad. Csak 1504-ben van változás ,amikor Héderváry Ferenctől elfoglalják.1 Mikor Tolnai Máté, az első főapát kerül a rend élére, nagy eréllyel lép fel a veszendőnek indult birtokok visszaszerzése miatt. így 1519-ben magától a királytól kér bevezetést a gönyüi birtokrészbe és a halászat birtokába. * A király el is rendeli a főapátnak Gönyö és Ság birtokába való bevezetését, de megint eredménytelenül, mivel a falu bírái földesuruk, Török Imre nevében tiltakoznak a bevezetés ellen.3 A gönyöi halászatból igy tehát sohasem lett haszna a bencés rendnek. Csak ilyenformán járt a győri királyi vizahalászat harmadrészével is, melyet még Szent István királytól kapott adományul. Már Kálmán király visszaveszi tőlük4 és csak II. Géza adja nekik vissza.6 Később ezt a jogot lefoglalja az élelmes győri káptalan. Volt azonban mégis a panonhalmi bencésrendnek egy kiváló halászóhelye, egész halászfalu, ez volt Vének. A falu a szigetköz legkeletibb csúcsában fekszik, a komárommegyei Kolosnéma faluval szemben. Ezt a falut még Szent István adományozza a bencéseknek halászaival együtt. Szent László az Erecu (Erecstó)) tavat adományozza nekik. A halászok szolgálják is az uraságot, de Uros apát, ez a kemény akaratú ember hajósszolgálatra is kényszerűi őket. Panaszt is emelnek ez ellen, mert Csepel déli csúcsáig, Szigetfő-ig kényszeríti lehajózni.6 Uros apát ellen különben a salai (vágsellyei) halászok is erősen panaszkodtak. Vének faluban 70 mansioban körülbelül 500 halász lakhatott, akik kötelesek vizákra halászni a szentmártoni monostor számára a monostor fonalából font hálókkal és negyven szerzetes számára mindennap elegendő hallal szolgálni, egy tányérra két jó darabot >U. o. III. 591. 2U. o. III. 243. 3U. o. III. 722. 4U. o. I. 597. 5U. o. I. 660. Pannonhalmi Rendtörténet. I. 717.
